Megint egy olyan nap végére értem, aminek semmi értelme nem volt. Egy unalmas munkaebéd, egy idegtépő picsogó ribanc politizáló okfejtései, Sue unalmas seggnyalása és egy régi barát hegyi beszéde. Ez a mai nap mérlege. A gyorshajtásért kezembe nyomott csekkről már nem is beszélve. Pont egy kibaszott megvesztegethetetlen rendőrt kellett kifognom ma. Húsz percnyi baszakodás után még én örülhettem, hogy nem tartóztatott le a rohadék. Nem csoda, hogy még a liftből kilépve is szentségeltem, és úgy berúgtam a lakásajtót, hogy holnap hívhatok hozzá egy kurva asztalost. A hülye szomszéd kijött, hogy megnézze, mi történik, de ismer már annyira, hogy egyetlen pillantásomból felmérje, nem érdemes baszakodni velem. Kérdés nélkül takarodott vissza a lakásába én pedig valamivel higgadtabban vágtam be magam mögött a kissé megrogyott ajtót.

Előbb a hűtőhöz mentem, töltöttem magamnak egy pohár vodkát, aztán pedig a fogtam a mobliom és rendeltem két adag steaket, meg egy üveg jófajta bort. Csak ezután görgettem a D betűhöz a telefonkönyvben, hogy egy jó dugást is rendeljek.

Egy rövid beszélgetés után elégedetten konstatáltam, hogy Dasie is nemsoká érkezik. Talán még hamarabb is, mint a kibaszott vacsora. Az időközben kiürült poharamat újratöltöttem, és átsétáltam a nappaliba, hogy bambuljak egy sort a tévére, amíg várok. Kényelmesen elnyúltam a kanapén és rágyújtottam. Egy ideig szörföltem a csatornák között, de mivel nem volt semmi jobb, az egyik sportcsatornán ragadtam le. Régen odáig voltam a baseballért, de manapság már egyáltalán nem köt le. Igazából szinte mindennel így vagyok. A napjaim mind egyformák. Unalmasak, néha idegesítőek, máskor pedig egyenesen elviselhetetlenek. Szerencsére nem olyan rég rátaláltam Dasiere, aki valóságos felüdülés ebben az elbaszott monotonitásban. Minden egyes ráköltött dollárt megér a kis szajhája. És még csak nem is azért, mert olyan profi a szakmájában. Nem..ez csupán másodlagos tényező. Úgyis azt csinálja és úgy, ahogy én akarom. Nem erről szól a dolog.

Amikor ránézek, mintha Nittát látnám. A tekintete az, ami igazán elárulja, hogy valójában nem ugyanarról a nőről van szó. Dasiet teljesen más fából faragták. Nitta úgy tudott rám nézni, hogy még a pofámba ordító tények ellenére is elhittem, hogy ártatlan, mint a ma született bárány. Egy-egy pillantásával szinte meztelenre vetkőztetett és a manipulatív viselkedésével szinte bármit elért nálam. A szűzkurvája!
Dasie viszont teljesen más. Nem titkolja, milyen romlott és mocskos. Nem titkolja, hogy csak a pénzem kell neki. Tudja, hogy tudom és nem is akar mást elhitetni velem. Főleg azok után, hogy megzsaroltam. Dacos és büszke, de tudom, hogy fél tőlem. Nagyon helyes. Jobb is, ha tudja, kivel áll szemben. Mindezek ellenére megkapom tőle, ami kell. És ez nekem elég.

Amikor rá nézek, Nittát látom. Még a fentebb említett különbségek ellenére is. Amikor megérintem, szikrázik a bőre a tenyerem alatt, akár Nittáé annak idején. Amikor beléhatolok, Nittát érzem magam körül. Amikor pedig a torkára fonódnak az ujjaim, vagy éppen a csuklója köré, hogy aztán ronda lila foltokat hagyjanak a tökéletes bőrén, Juanitát büntetem. Igen, büntetem, mert ezt érdemli. Mert a kurvák mind ezt érdemlik.
Kéjes vigyorba rendeződtek a vonásaim már csak a gondolatra is, hogy nemsoká ismét megtehetem. Nem sokára megint a szemébe mondhatom, mekkora egy szemét, áruló ribanc, hogy milyen mélyen megvetem és gyűlölöm. Nemsokára...

Az ételfutár csak percekkel előzte meg Nittát. A nő épp időben érkezett, így a steaket nem kellett mikrózással elkúrni. Az úgy jó, ahogyan a Carnevinos srácok készítik. Szerencsére a futár nem tévedt el, nem került dugóba, így még szinte forró volt, mikor átvettem az ételes dobozt. A terítéssel nem vesződtem sokat, evőeszköz, tányér, borospohár, és kb kész is voltam. Két személyre... nem szokásom kurvákat vacsorázni vinni, de ma különösen szar hangulatom volt és ilyenkor a nyers brutalitás, az erőszakos levezetés már nem elég. Valami fájdalmasabb kell. Valami, amivel kicsit vissza is fizethetek a sok szarból, amit ettől a nőtől kaptam. Nos, az igazi Juanitától. De egyre megy... ő is csak egy kurva. Ő sem lenne különb, ő is félrekúrna, ahogyan az a nő, akiről azt hittem, életem végéig velem lesz. Azért a nőért bármit megtettem volna. Szó szerint.
Az igazi Juanita sosem tudott olyat kérni, amit nem teljesítettem ezer örömmel. Még a furcsa szexuális játékaiba is belementem, amit pont annyira élveztem, mint a sok nyekergő faszkalaptól és faszcibálótól hemzsegő operának hívott puccparádét, vagy épp a vadkempingezést, ahol minden egyes hugyozáskor az életeddel játszol. Medvék és mindenféle gusztustalanság társaságában kell enned, kefélned, szarnod és aludnod. Sosem tudtam eldönteni, hogy az operát vagy a vadkempingezést rühellem jobban.

Számolhatatlanul sok faszságba belementem, mindent megtettem, hogy a kedvében járjak, a tenyeremen hordoztam, és ez sem volt elég jó neki. Ez sem volt elég ahhoz, hogy egyetlen kibaszott kitételnek meg bírjon felelni. Nem vártam eget rengető dolgokat, csak azt, hogy ne tárja szét a lábait minden vastag pénztárcájú fasznak. De a kurvák már csak ilyenek. A nő tulajdonképpen a kurva szinonimája. Egyikben sem lehet megbízni, mert úgyis pofára ejt. Én inkább csak használom őket és fizetek értük. Dasie is csak egy szolgáltatás, amiért fizetek. És mivel én fizetek, azt teszek, ami tetszik. Neki persze nem, de ez már kibaszottul nem az én bajom.

A tányérokra csúsztattam mindkét adag ételt és kényelmesen leültem vacsorázni. Néhány falat után rágyújtottam, így kénytelen voltam felállni egy hamutálért. Ekkor hallottam meg a határozott, magabiztos kis koppintásokat a szétrúgott ajtón. könyékig feltűrt ingben és öltönynadrágban voltam még mindig, így, cigivel a kezemben sétáltam nyugodt léptekkel az ajtóhoz, hogy aztán a lakkozott hajópadlót végigkarcolva szélesre tárjam Nitta előtt. Egyetlen pillantásából megállapítottam, maszkot öltött ma estére is. Az erős, közönyös nő maszkját. Helyes. Majd leáztatják a könnyek. Kéjes-gonosz vigyort villantottam rá, és egy gúnyos kis meghajlás után megszólaltam. - Hölgyem, fáradjon be. - A "megterített" asztal felé mutattam, majd csikorgó hangoktól kísérve visszazártam mögötte az ajtót. - Remélem minden programját lemondta ma estére, kedvesem.- szólaltam meg szorosan a háta mögé lépve; annyira közel, hogy a leheletem a tarkóját csiklandozta. Színészetből biztosan megbuktam volna, mert a tekintetemben villanó gonosz kis fényt és a hangomból csöpögő gúnyt még a hülye is rögtön észrevette volna. Nitta pedig sosem volt hülye. Neeem, ő aztán igazán okos kis kurva. A legrosszabb fajta..

A türelmem kurvára véges, a mai estére pedig már épp csak néhány morzsája maradt, így tőlem igazán nagy teljesítmény volt, hogy továbbra is illemtudóan viselkedtem. Csak még egy picit. A konyhapulthoz léptem, és kinyitottam az üveg bort, ami egymagában többe került, mint a két adag étel, pedig nem is vagyok borrajongó. Csak a steak kedvéért vettem.
- Foglalj helyet. Talán éhes vagy... rendeltem vacsorát és bort. Úgy gondoltam inkább ma beszélgetnünk kellene. Öntsük ki a lelkünket egymásnak. - Annyira illedelmes voltam, hogy majdnem lehánytam magam. Csak az mentett meg, hogy a végére azért némi irónia is jutott.
Töltöttem a borból mindkét pohárba, elnyomtam a cigim az asztalra lepakolt hamusba és leültem az asztalhoz. Vágtam magamnak egy szelet húst, és komótosan rágcsálva figyeltem a pirosba öltözött démont. Akár a sátán kurvája is lehetne...Jó párost alkotnának, azt lefogadom.

Majdnem elvigyorodtam, ahogy megláttam Dasie elképedt pillantását. Tudom, hogy megleptem; nem is akárhogy! Látszott rajta, hogy fogalma sincs, mi folyik itt, de az is, hogy nem egy elveszett teremtés. Óvatosra vette a figurát, bár tőle már megszoktam, hogy kimondja, amit gondol és még csak nem is próbál úgy tenni, mint aki élvezi az együttléteinket. Dehát neki nem is kell. Elég ha én élvezem. Elmúltak már azok az idők, mikor én egy nő kegyeit kerestem. Nincs rá szükségem. Nem kapnék vissza mást úgysem, csak átverést, hazugságokat és egy mínuszos hitelkártyát. Nahát ez az, amit még egyszer nem játszik el velem egy büdös szajha sem! Ez olyan biztos, mint az, hogy ma éjjel Nitta megkapja, ami jár neki.

Mint egy riadt őz, kapta fel a fejét az ajtózáródás hangjára. Nem megy sehová, míg én azt nem mondom, mindketten tudtuk. Nem érintettem meg, amikor megálltam mögötte, bár nagy volt a kísértés, hogy végigsimítsak a nyakszirtjén. Dasie teste azonban mégis úgy megfeszült, mint egy felajzott íj. Igeen, ezt szeretem. Olyan érzékenyen reagál minden apróságra, mintha direkt erre találták volna ki. Valódi élvezet lesz ezt az érzékenységet letompítani. A gondolat nyomán újabb gonosz fények villantak a szemeimben, ajkam pedig éles kis mosolyfélére húztam. Akár akarta, akár nem, hosszú éjszakának néztünk elébe. Nehéz volt nyugalmat parancsolni magamra, de tudtam, sokszorosan kifizetődnek majd az erőfeszítéseim. Szó nélkül hagytam a munkaidejére vonatkozó kis megjegyzését, mert nem akartam elrontani a játékot. Nem akartam kiszámítható lenni. Dasie jól tudja, hogy nem tűröm, ha ellent mond nekem. Bizonyára számított valamiféle riposztra, de ez most elmaradt. Leült az asztalhoz, de úgy tűnt nem akarja a játékomat játszani. - Nem tudod, mit hagysz ki. A Carnevinoban készítik a legjobb steaket az egész kibaszott városban. - szúrtam közbe egy félvigyorral a képemen, miután lenyeltem a falatot.
Azon ritka alkalmakkor, mikor Nittát rá tudtam venni egy steakvacsorára, mindig a Carnevinoba mentünk. Ez volt az egyetlen hely, ahol hajlandó volt megenni ezt az ételt. Azt hiszem ez mentette meg az éhhaláltól, mivel az a sok szar nyúlkaja, amivel folyton tömte magát, nem embernek való. Bár a vacsora végére már mindig megbántam, hogy rávettem a steakre, mert arról picsogott egész este, hogy nem bírja a gyomra az ilyen nehéz kajákat. Visszagondolva kész csoda, hogy nem fojtottam bele a tányérjába. Akkoriban egészen decens úriember voltam. Vagy még inkább egy kibaszott fröccsöntött papucs. A hideg is kiráz, ha belegondolok, milyen idióta voltam. Apám biztos, hogy tarkón vágott volna, ha látott volna akkoriban. Még jó, hogy az öreg már nincs abban a helyzetben, hogy bárkit is nyakon csapjon.

Néhány pillanatig a tekintetét kerestem, azt akartam, hogy rám figyeljen, amikor hozzá beszélek. - Naná, hogy én mondom meg. Ezt egy pillanatra se felejtsd el, kiscica. - a kezemben lévő steakkés akaratlanul is Dasie felé mutatott, még hangsúlyosabbá téve az elhangzottakat. - Tudod, nagyon készültem erre az estére.. reméltem, hogy kicsit közelebb kerülhetünk egymáshoz. Érzelmileg. - hazudtam szemrebbenés nélkül, ismét felvéve a játék fonalát. Élvezettel figyeltem, milyen hatást váltanak ki a lányból a szavak. Tudtam jól, hogy semmit sem szeretne kevésbé, mint közelebb kerülni hozzám. Főleg nem érzelmileg. Kíváncsi voltam azonban, mennyi lélekjelenlét van még benne. Vajon képes lesz-e magán tartani az álarcot, amit olyan ügyesen a helyére pattintott, mielőtt bekopogott hozzám? Ez egy emlékezetes estének ígérkezett, reméltem, ő is tisztában van vele, hogy ezt nem fogja egyhamar elfelejteni. Arról én személyesen fogok gondoskodni.

- Ha anyád is olyan kis csinos, mint te, legközelebb őt is elhozhatod. Szívesen megismerkednék vele. - A hangom olyan mesterkélt volt, hogy szinte éle volt minden kimondott szavamnak. Nem kellett volna épp az anyját emlegetnie; pont a családja az, amivel sikerült magamhoz láncolni őt. Úgy tűnt, a maszkja már igencsak repedezik, pedig még csak most érkezett. Mi lesz még ezután?! Nitta nagyon jól tudta, mivel lehet levenni a lábamról. Hogy mit és hogyan kell mondania, tennie, hogy az agresszív, idegbajos énem elcsituljon kissé. Tudta, hol kell megérintenie, milyen szavakat suttogjon a fülembe és főleg, milyen témákat kerüljön el messziről, ha az emberi énemmel akart ágyba bújni a nap végén. Dasie nem ismer eléggé ahhoz, hogy tudja ezeket a praktikákat. Hála az összes kibaszott istennek. Így legalább nincs hatalma felettem. Csak az én akaratom van. Ő pedig úgy hajlik majd meg alatta, ahogy nekem tetszik.