Seattle 1982.08.13. 33 Nyomozó Cop Jon Bernthal

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok: Kitartó, Igazságos, Elszánt, Segítőkész, Megértő

◆ negatív tulajdonságok: Makacs, Vakmerő, Fellengző, Felsőbbrendű, Robbanékony,

◆ egyebek: Imádja az autóját: Ford Mustang De Luxe, 1968 (Fekete) Boksszal tartja formában magát ez meg is látszik az orrán. Bal mellkasán van egy tetoválása volt neje és kislánya nevével.

Történet vagy szerepes példa

Seattle rendőr kapitányság
-Hívatott, kapitány?
-Igen Peter.. Zárd be az ajtót és ülj le! Egy szivart?
-Kösz Steve. Ünneplünk valamit? Csak nem apa leszel?
Nagy pöfékelések közepette gyújtottam rá és kényelmesen hátra dőltem. Már tíz éve ismerem Stevet amióta zsaru vagyok és egész jó barátok lettünk.
- Nem dehogy.
- Mi az Emily még mindig nem akar vagy mi a szösszenet van?
- De de már dolgozunk rajta csak...
- Csak mi? Nem szoktál a semmiért szivarral kínálni munka időben, mond már mi van.
- Kértek egy embert Vegasba.
- És? Ne kelljen már mindent kihúzni belőled.
- Téged javasoltalak.
- Most komolyan ? Áthelyeztetsz?
- Te vagy az egyik legjobb emberem, de amióta meghalt szegény Ane és a lányod. Nem vagy a legjobb formában, rád férne egy kis környezet változás.
- De pont most? Amikor már ... á teljesen mindegy. Végre kezdtem elfelejteni a dolgokat és ott van Ange is a szomszéd csaj tudod.
- Bocs Peter, de a többieknek családja van nekik nehezebb költözni a gyerekek miatt, egy nyikhaj zöldfülűt meg mégsem küldhetek.
- Mikor kell oda mennem?
- Négy nap múlva.
- És addig? Szabi?
- Persze. Este ugorj át egy sörre Emy lasagnyét csinál.
- Ha nincs más kapitány. -Támaszkodtam a térdeimre és indultam az ajtóhoz. Kintről vissza lépve.
- Ementálival?
- Azzal. -és nevetésben tört ki Steve.
- Ott leszek.

Két nappal később Peter lakása előtt:

Az utolsó két nagy megrakott táskával indultam éppen le a kocsimhoz. Ellenőriztem mindent, hogy elzártam e. vizet, gázt, villanyt. Két nagy kattanással fordult rá a zár. A kulcsot a számba fogva, hogy a földszinten leadhassam a házinéninek, indultam le a lépcsőn.
- Peter. Helló. Elutazol?
- Szi.. -pottyant ki a számból a kulcs a földre.- Szia, nem dehogy az az végül is igen.
- Mennyire mész, hogy ilyen sok holmi kell? Meg hová? Csak nem Hawaii?
- Úgy néz ki végleg.
- Hogy mi? De mégis hová? Miért? És mikor akartad elmondani? El sem köszöntél volna igaz?
-Meg akartalak várni lent, de nem gondoltam volna, hogy ilyen korán jössz haza. Jó ne nézz így rám. Vegasba megyek, áthelyeztek. Nem szeretnél khm... izé velem jönni?
- Most azt kéred tőlem, hogy adjam fel a munkám az itteni barátaim, az életem csak azért mert kedvellek és egyszer lefeküdtünk.
- Ange tudod, hogyan viszonyulok hozzád. Tudod a számomat ha meg gondolnád magad. Azért egy kávét még megiszol velem?
A lány csak bólintott én pedig táskámat ledobva vettem föl a kulcsot és immár a zsebemben talált helyet magának. És indultunk kettesben a közeli kávézó felé.