A lágy, kellemesen meleg szellő a narancsfák illatát hozza be a házba. A fákat én kértem, hogy mediterrán hangulatot teremtsenek és vissza idézze a nagyapám cadízi birtokán töltött fiatalkoromat. A sangria ízét, a mediterrán lányok hevességét, az ében színű hajukat, a forró csókjaikat, az átmulatott vággyal teli éjszakákat.

A narancsillat nyomán felpattannak a szemeim, s a sötétbarna íriszek keresni kezdik a tegnap előre előkészített ruháimat. Amint megtalálom a könnyed kis fekete, csipkés egybe ruhát, lassan húzom le a meztelen testemről a takarót. A sötétítő függönyön beszűrődő fény okozta félhomályban szinte rögvest láthatóvá válinak a vonalaim, a telt kebleim. Ahogyan lassan átlibbenek a szobán egy pillanatra megállok egy tükör előtt és végig simítom a testem két oldalát, majd a kezeim a kebleimen állapodnak meg, lágyan megsimogatom őket, majd azok heves reakciójából nyugtázom magamban, hogy ma este szükségem lesz valakire. Körülbelül egy hete nem voltam már senkivel és meg kell mondjam, hogy a testemnek ez hiányzott. Nagyon is hiányzott. Majdnem annyira, mint ebben a pillanatban egy jó kiadós ébresztő kávé.

Néhány íves mozdulatot követően a fekete kis ruha, tökéletes passzossággal fedi el a testemet. A melleim nagyon hegykén és feszesen állnak, így melltartónak most nem érzem szükségét, ma amúgy sem foglalkozom az üzlettel, csak pihenni és szórakozni szeretnék. Lehet, hogy még egy klubba is elmegyek. A kérdés csak az, hogy: Kivel?

Végül elhatározom, hogy egy kellemes kávét iszom, majd utána telefonálok Cheyennenek, hogy kerítsen nekem estére valakit, akivel jól tudok szórakozni. Egy taxit rendelek a házamhoz, majd azzal sietek a jól megszokott kávézómba.

Ahogyan belibbenek az ajtón, szinte rögtön kiszúrom a pultnál várakozó lányt, hiszen amikor beléptem ő is jól megnézett magának, amit nem tudtam nem észre venni, mégis úgy kezelem a helyzetet, mintha ez fel sem tűnt volna nekem. Arcomon széles mosollyal és a tűsarkú cipőm kopogása mellett, heves csípőmozgással megyek a pulthoz és nem az üreshez, hanem ahhoz, amelyiknél a lány áll. Szemre való teremtés, hát megnézem magamnak, ha már ezt ő is megtette velem. Tudom magamról, hogy jó nő vagyok, hát úgy cselekszem, hogy ez másoknak is egyértelmű legyen. A sminkem lágy, csupán a szemeim vannak hangsúlyosan kihúzva feketére. Nem hagyom, hogy más sminkeljen, ezt magamnak csinálom mindig, ahogyan a ruháimat is magam választom ki, mint a most rajtam lévő Diort is. A lány mellé érve félreérthetetlenül és kihívóan végig mérem őt, majd az elismerésem és a tetszésem jeléül egy kacér mosolyt is küldök felé, aztán rendelek.

- Egy caffé americano fiúka, és borravalót is kapsz, ha nem bámulsz sokáig. -

A hangomból kiszűrődő iróniát már megszokták ezen a helyen, ahol még lehet, hogy sznob picsaként is elkönyveltek, de ez egyáltalán nem érdekel, nem azért vannak itt, hogy engem bíráljanak, amire megjegyzem a megismerésem nélkül még alapjuk sincs.

A lány felé fordulok és követem őt a tekintetemmel, meglepő, de a látványától, a szépségétől előjött belőlem a rég elveszettnek hitt vadász ösztönöm. Még ha csak beszélgetni is, de meg kell fognom őt, hiszen régen éreztem már így. Keresem a tekintetét, hogy az íriszeimet az övéibe fúrva kicsikarhassak egy mosolyt vagy bármilyen jelet arra, hogy odaülhessek hozzá és beszélgessünk egy jót.

A lány rámenőssége igazán imponáló, kifejezetten tetszik, hogy meghívott a kávéra. Nem azért mert jól esik, hogy el vagyok tartva, hanem azért, mert végre érezhetem, hogy nő vagyok. Tetszik, ahogyan méreget, hogy én is bejövök neki, hogy már-már megkívánt engem. Az érzés kölcsönös, nekem is igencsak tetszik a lány, sőt közben elképzelem, hogy mit is tudnék kezdeni vele. Szinte látom a lelki szemeim előtt, amint megszabadítom a kis fehér blúzától aztán szinte felfalom őt.

Amikor odalép az asztalomhoz furcsa, torokba gombócot szorító érzés kerít hatalmába. Amikor nagy nehezen úrrá leszek rajta és a kérdését is a helyére teszem magamban szinte azonnal meg is születik a válasz.

- Nem tudom miért gondolod, hogy egy olyan hely, ahol ilyen szemre való lányka, mint te vagy, iszogatja a kávéját lepukkant volna. Meg kell, hogy mondjam gyakran járok ide, szeretem ezt a helyet, de most nyert először értelmet, hogy ide jöttem. Eddig csak arról szólt ez a hely, hogy egy-egy kávét megigyak, de most, sokkal több értelemmel telt meg ez a hely.
Mond csak édesem - mélyet kortyolok a kávémba, majd amögül sandítok fel a lányra és az ajkaimra ismét kacér mosoly húzódik - nem csak azért jöttél ide hozzám, hogy bájcsevegjünk ugye? Elszomorítana, ha igen, mivel én már láttam a lelki szemeim előtt, hogy mit is kezdhetnénk a közös szabadidőnkkel. -

A Chanel parfüm, amit magamra fújtam most még erősebben érezhető. A blúzom alól pedig kikandikál a lánytól felizgult állapotomban megkeményedett mellbimbóm. A kebleimen érzem, hogy azok megteltek vérrel, a bugyimban pedig lágy nedvesség lesz úrrá. Szinte már most is leteperném őt, annyira felizgultam, hogy kivinném a vécébe és ott magamévá tenném. Azonban uralkodok magamon, haza akarom vinni őt.
Lassan előre dőlök, no nem annyira, hogy mindenki belásson a dekoltázsomba, de annyira igen, hogy a lánynak lehetősége legyen szemügyre venni a melleimet, hogy érezze komolyak a szándékaim, de mégse tűnjek könnyű vérűnek, habár ez a cselekedet erre enged következtetni bárki mást is. A feszes, bronz barna keblek és az izgalomtól mereven ágaskodó kávé barna mellbimbók, szinte arra csábítják a lányt, hogy most azonnal teperjen le és tegyen velem amit csak akar.

- Amúgy a nevem Lucita és nem mellesleg mojitot nálam is ihatunk, persze csak ha van kedved hozzá. -

Az utolsó mondatot nyitva hagyom, hogy ő fejezhesse be azt a válaszával. Persze számítok rá, hogy nemet mond, de azért szinte bizonyos vagyok abban, hogy a lány csatlakozik hozzám az otthonomba, egy kis játékra.

Eve nagyon rámenős, ami nekem igazán tetszik, sőt csak még jobban fokozza a vágyamat, amikor aztán kimondja a szavakat, amikre már olyan régen vártam, hogy menjünk hozzánk, nos akkor teljesen elragad a kéj. Türtőztetem magam, de már alig várom, hogy ledönthessem a lábáról.
Egy telefont veszek elő a zsebemből, majd egy rövid tárcsázást követően egyszerű parancs szavak hagyják el a számat.

- Kávézó, sürgősen! Oliviat kérem! -

A limuzin 2-3 perc múlva gurul oda a kávézó elé. Amikor észlelem, hogy megérkezett szinte rögtön megfogom Eve kezét és húzni kezdem magammal az ajtó felé. Nem is köszönök, sietve távozok.
A limuzinba ajtaja automatán működik, s mire odalépek az ajtóhoz már nyitva is van. Beszállok, majd a kezemmel intek Evenek is, hogy csatlakozzon hozzám. A limuzin hangszigetelt és a zárófal is fel van húzva, így szinte egyértelmű, hogy már a limuzinban ízelítőt akarok.
Ahogy a lány beszáll mellém rögön bezáródik az ajtó és ennek nyomán meg is csókolom őt. Hosszan, szenvedélyesen csókolom, hogy érezze a kéjt, ami magával ragadott engem. A csók közben a kezem elkalandozik a lány testén, majd megállapodik a jobb kézfején. Megragadom azt, majd lassan húzni kezdem a testemen, mikor aztán a melleimhez ér a másik kezemmel lassan lecsúsztatom a ruhám pántjait, így a kebleim fedetlenül maradnak, gyorsan rá is vezetem a kezét, majd abbahagyom a csókot is. Hátra dőlök és várom, hogy mit tesz, hiszen azt tudja, hogy felizgatott, a keze pedig a tüzes, telt kebleimen pihen. A továbbiakban az ő döntése, hogy mit szeretne.