Brooke Maddox

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok:
- céltudatos és határozott: pontosan tudja, hogy mit akar, és hogy miként szerezze azt meg
- temperamentumos: heves érzelemkitöréseimnek köszönhetően végzem jól a munkám
- furfangos és eszes:
- spontán és laza: nem szeret előre tervezgetni
- mindig érdeklik a lehetetlen feladatok: kit ne vonzanának az ilyenek?!
- közvetlen: bárkivel képes csevejbe elegyedni, legyen az ismerős, vagy idegen
- könnyen barátkozik: ha egyedül érzi magát, tesz ellene
- szívós: mind fizikailag, mint lelkileg
- maximalista: a precizitásra törekszik
- megbízható: akik nem szórtak ki vele, azok bátran számíthatnak rá
- kitartó: nem hátrál meg az első pofára esés után sem


◆ negatív tulajdonságok:
- túlságosan is szókimondó: gyakran inkább bántóan őszinte, amit sokan nem néznek jó szemmel
- válogatós minden tekintetben: a mennyiség és minőség egyaránt fontos számára
- bosszúszomjas: nem ajánlatos keresztbe tenni neki, mert ziher, hogy kamatostól adja vissza
- nem díjazza a szabályokat, persze csak ha őt is érintik
- kiszámíthatatlan: szituációtól függetlenül meglepetéseket okozhat
- kiismerhetetlen: csak pár ember mondhatja el magáról, hogy bizalmasa, így nem ismerhetik meg teljesen


◆ egyebek: különféle tetoválások borítják bőrét

Történet vagy szerepjátékos példa

A férfi kérdésére már képtelen voltam válaszolni. Fejemet elborította a vágy, mámorító köd formájában, s csak sodródtam az eseményekkel. Már nem volt visszaút! Mindenféle mentség keresése nélkül hagytam, hogy a testem irányítson. Vad csókom még hevesebbé vált, mikor a torkáról egy rekedtes nyögés tört fel. Ellenkezés nélkül viszonozta a szenvedélyt, olyan hévvel, hogy ruháim cafatokban hullott a földre ócska rongyként. Keze szinte égette a bőröm, ahogy egyre lejjebb vándorolt, s szoknyám alá siklott, kéjes sóhaj tört utat magának a felszínre. Egy gyors mozdulattal letéptem a már egyébként is cafatokban lógó ingét, majd kebleimet takaró ruhacafat is a földre került. Ezek a mozdulatok még mindig a csók hevében zajlottak le. Ezúttal a nyakamra csapott le és már az első érintésnél tudtam, hogy mire vágyik. Fülemben csengett ziháló lélegzése, mi szinte visszhangja volt az enyémnek. Testünk egy-egy vadabb mozdulatnál egymásnak ütközött. Ami a legszokatlanabb, hogy hagyta hadd tegyem a dolgom. Megőrjített az engedékenységével, azt az érzést keltette egy ideig, mintha uralhatnám őt. Belső ösztöneimet életre keltette, furcsa, de jó érzést csalogatva elő ezzel. Azt akartam, hogy egy görög istennek képzelje magát mellettem, hogy mindennél jobban akarjon, ha csak egy kis ideig is. Én cserébe azt vártam, hogy olvadjak el a karjaiban, legyek gyenge és védtelen, majd vad és megzabolázhatatlan, egy igazi bestia. A vágy korbácsa ne csak engem sértsen. Tudtam, hogy ő egy házas ember, így abban is biztos voltam, hogy most az sem lesz elég, ha kiválóan teljesítek. A felesége sem lehet kutya, ha volt olyan idióta és elvette őt. Ettől függetlenül még nem leszek felejthetetlen a számára, pedig mélyen lappangó büszkeségem egyedül erre vágyott. Belső ösztönöm ismét szót kért és már tudtam is a megoldást. Érintései minden alkalommal más érzést préseltek ki belőlem.. Gondoskodott arról, hogy angyali kíváncsisággal vegyült, érzéki izgalommal várjam mindig a következő lépését. Minden tekintetben igazi nőnek éreztem magam.

Nem bírtam tovább! A szoba másik végében lévő csoki szökőkút, és a mellé készített vérvörös eprek csábításának nem tudtam engedni. Lefordítottam a könyvet, úgy, hogy még véletlenül se csukódjon be. Egy fehér porcelántányért elővéve, csokoládéba mártogatott gyümölcsöt vettem magamhoz, hogy az ízek kényeztetésének társaságában folytassam tovább az olvasást. Egy röpke pillantást vetettem az ágyban alvó pasasra, fintorral megtoldva azt. Visszamásztam mellé az ágyba és újra kezembe vettem a könyvet, szabad kezemmel pedig számhoz emeltem a finomságot.

- Ne siesd el, élvezz ki minden apró mézédes pillanatot! – súgta fülembe, majd érzékien „belekóstolt” a fülcimpámba. Ennek ellenére éreztem, hogy mindketten tudjuk, hamarosan úgyis eljön a továbblépés pillanata. Fenekembe markolva emelt fel, hogy az íróasztalhoz vigyen, és fektessen el rajta. Vadságom nem csitult, újabb felkavaró csókban részesítettem, s közben kezeim haját túrták. Az ajtó nem volt kulcsa zárva, de talán épp ettől volt izgalmasabb. A lebukás veszélyének lehetőségé mindkettőnkre izgatóan hatott. Bár egyikünk sem örült volna, ha a számunkra leglényegesebb pillanatban szakítanak félbe. Az asztalt foglaló sok kacat tompa és éles puffanások váltakozásával kötött ki a földön. Abba a hitben ringattam magam, hogy egy gyors, szenvedélyes menetben lesz része, utána fel is út, le is út. Egy pillanat volt csupán, de nekem ezer évnek tűnt, hogy karjaimat lefejtette magáról. Szinte fájt, de kényszerítettem testem a türelemre. Ezt kellett tennem ahhoz, hogy a közeljövő még nagyobb kéjt adjon majd. A nadrágja került le róla, amire megérte várni. Mikor fölém hajolt gyengéden a kezembe vettem arcát, mintha félnék, hogy egy heves mozdulat összeroppanthatja. Vadságom elillant és a mérhetetlen gyengédség vette át a helyét. Ennek jött el az ideje. Forrón és erőteljesen simult hozzám, lehelet könnyű csókokkal bombázva ajkaim, hogy aztán nyelvünk találkozását követően, lágy, ritmusos játékba kezdjen. A csók, őrjítő lassúsága, szinte felemésztette testem minden porcikáját. Kezeim hátán zongoráztak. Megszakítva nyelvünk fürge táncát, gyengéden beszívtam a férfi alsó ajkát és lágyan haraptam azt. Épp elég idő telt el, hogy kezünk szabadon felfedezze a másik testét. Mostanra egyikünket sem fedte ruhanemű.

Egy hangos horkantás zökkentett ki az olvasás rabságából. Jobbra fordítottam a fejem, hogy megnézzem, felébredt-e végre, vagy kénytelen leszek magamat szórakoztatni. Nem, úgy aludt, mint akit agyonvertek. Egy csalódott sóhaj tört elő ajkaim fogságából, amit szemforgatás kísért. Nézzük a jó oldalát, ez az eper nem is olyan rossz. Az utolsó mondatot elolvasva lapoztam egyet, és ismét fejest ugrottam a betűk világában. Megjegyezném, hogy nem szokásom olvasni! Nagyúr az unalom.

- Gyönyörű vagy! – törte meg rekedt hangommal a ziháló légzésünkkel tarkított csendet. Újabb meglepetés gyanánt, a gyengédséget eltiporva kapta el csípőmet, teljes testét az enyémre emelte, ami a várva várt pillanatot jelezte. Kezei kebleimmel játszadoztak. Behajlítottam térdeim, hogy talpam az asztal lapján támaszkodjon, és csípőjét közelebb engedjem. Az előjáték egyikünket sem fárasztott ki, éreztem, hogy benne is épp annyi energia vágyik arra, hogy elhasználják, mint amennyi bennem lappangott.

A táskám mélyén eltűnt mobilom a megbeszélt határidő végét jelezte. Pont a legizgalmasabb résznél. Becsuktam a könyvet és visszaraktam a horkoló ürge mellé, ahonnan elvettem. Akaratlanul is elfintorodtam az elhasznált papír zsebkendők láttán, amik ágyát díszítették. Annyit mondhatok, nem volt náthás, ha értitek, mire gondolok. A zakójából kiemeltem a tárcáját és kiürítettem egy mozdulattal. Azt hittem, hogy a könyvben leírtakat én is átélhetem ennek az embernek a segítségével, de már így találtam rá. Kilőtte minden tartalékát, és most húzza a lóbőrt. Neki nem ajánlatos rágyúrni a kalandos éjszakákra. Fogtam a holmim, és pénzel a markomban távoztam a villából.