Alexander Bones Russel

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok: Nehéz róla öt jó tulajdonságot mondani, ugyanis kicsit sem jó ember: Határozott, jó az üzleti érzéke, őszinte, könnyen alkalmazkodik, társasági ember, vicces is tud lenne ha nagyon akar.

◆ negatív tulajdonságok: Végtelenül agresszív, hirtelen haragú, öntelt, aki nem riad vissza egy nő felpofozásától sem, végletekig féltékeny, és kicsit sem törvény tisztelő.

◆ egyebek: amit fontosnak tartasz a karakterről: Strici, a testvérével együtt. Nem futtatnak olyan sok lány, de akiket igen, azokat jól. Drágán adják őket, nívós ügyfeleknek. Nem ajánlatos kötekedni vele, mert elég jól bunyózik. A féltestvérével üzlettársak, de mivel annyira hasonlóak, barátok is. Ami ritka, ugyanis Alex nem az a mélyen barátkozós típus. Az ágyban durva, irányító és sokszor önző.

Történet vagy szerepjátékos példa

Húsz évvel ezelőtt
Utáltam azt a férget! Utáltam, hogy bántja anyát. És anyát is gyűlöltem amiért hagyja... Jensen pedig folyamatosan ordított a másik szobában. Üvöltve sírt, és nem, ahogyan ott rejtőztem a kanapé mögött nem tudtam, hogy dühös legyek rá ezért, vagy keressem meg és hozzam magammal ide, hogy megnyugtassam.
- Nem feküdtem le senkivel! Nem csaltalak meg!-Zokogott anyám, az előbb amikor kinéztem éppen a földön feküdt, mert Roger akkora pofont kevert le neki, (a másodikat) hogy nem bírt a lábán maradni... Annyira szerettem volna segíteni neki, vagy legalább rákiabálni, hogy ne tűrje már ezt. De nem tettem. Csupán négykézláb kúszni kezdtem a kanapé mögött, mert tudtam, hogy Jensen ordítása hamarosan Roger idegeire fog menni... amik már így is a csúcson voltak.
- Nem? Akkor még is kitől vagy terhes, te hülye kurva? He? - Hirtelen a másik szoba felé fordult. - Kussolj már te is! Te kis fattyú!-Visszafordult anyám felé, elfordítottam a fejemet, hogy ne lássam ami következik, és, hogy csak a feladatra koncentráljak.
- Ő sem az enyém he?- Hallottam, hogy anyám panaszosan felnyög. Nem néztem oda, igyekeztem a hangokat is kizárni a fejemből. Inkább a dohos, cigaretta bűzös levegőre koncentráltam, ami annyira beleivódott az évek során az elmémbe. Arra figyeltem, hogy mennyire utálom ezt, és, hogy milyen jó lesz majd a hűvös, téli levegőn... igen, odakint...
- Ne hagyd abba! Neeee! Nem csaltalak meg esküszöm!- Hallottam a tompa puffanásokat, amiknek a jelentését már úgy ismertem. De tudtam nem tehetek semmit. A helyzet a végtelenségig eldurvulhat, és éreztem, hogy ez most valahogy más. Nem tudom, hogy miért gondoltam ezt, egyszerű gyermeki megérzés volt. Csak abban voltam biztos, hogy el kell innen tűnnöm Jensennel együtt. És akkor adódott egy pillanat, a szemem sarkából érzékeltem, hogy hátat fordít nekem. Hirtelen felpattantam, s ahogyan csak bírtam elfutottam a másik szobába, egy pillanatra megtorpantam és felkaptam az öcsémet, aki még mindig panaszosan zokogott... majd kirontottam a bejárati ajtón, nem foglalkozva a szúnyoghálóval... pontosabban megfeledkezve róla, így pár méterig még vittem magammal a roncsait.
A házból dobhártyaszaggató sikoly tört az ég felé... de akkor már az erdő peremén jártam...

Jelenben:
A bárpultnak támaszkodva figyeltem, ahogyan Jensen éppen egy csajt bolondít magába. Ez nagyon ment nekünk. Bár árvaházban töltöttük el éveink nagyobb részét, ezt senki sem mondaná meg. Vagy pont éppen ezért kedvelnek minket a nők. Ott az ember vagy megférfiasodik vagy anyám asszony katonája lesz. Bizonyára a rossz fiús charme az oka annak, hogy ennyire buknak ránk, meg azért eléggé jól is nézünk ki mind a ketten. Bár nem emlékszem tisztán anyámra, de úgy rémlik, hogy szép volt. Biztosan tőle örököltük.
És hát azok lettünk ami Roger volt...Stricik, csak nívósabbak nála. Mi nem egy kicsi, lepukkant faházban lakunk...Több kurvánk is van, és csupán élvezzük az életet. De az agresszivitást eltanultuk... talán tanultuk. Lehet, hogy a génjeinkben van. Jensenében biztos, én nem tudom az apám ki volt, vagy milyen... de biztosan nem lehetett jobb, mint Roger... prosti anyánkból kiindulva.