Messze az óceánon túl, ahol a tenger színe örvénylően piszkos kék, és a hajók méltóságteljesen ringanak, hogy hajnalonta megpakolják őket súlyos rakományukkal, a halpiac bűze és forgatagának visszhangja messzire száll...van egy város, amelyet Rotterdamnak hívnak. Egy holland kikötőváros, a maga egyszerűségével és szépségével, lakói pedig ugyanolyan egyszerűek mint Európa ezen igencsak északi csücskében élő népek. Dolgosak, serények és nagyon segítőkészek. Mesénk elején most elreppenünk a város egy kicsit távolabbi csücskébe, ahol az örökzöldek között megbújnak a tulipánmezők, és a széllel játszadozó malmok, mintha valóban egy képeslapot látnánk. Ugye te is látod amit én? Azt a piciny házat ott a két ezüst fenyő között, amelyen így nyár elején még megtörik a nap sugara. Érzed az arcodon a tenger felől áramló sós levegő illatát, és látod kerben a sárga-piros virágok között játszadozó vörös hajú kislányt? Mintha a tűz csókolta volna egyetlen szikráját a zöld gyepre. A kislányt Anavell-nek hívják, mindössze öt éves, és igazán bájos teremtés.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem sejti még, hogy ezen a nyári délelőttön megváltozik valami az életében, és onnantól kezdve már semmi sem lesz olyan mint azelőtt. Édesanyjának testvére Elina néni vigyáz rá, mert a szülők egy öt napos botanikai konferenciára utaztak Párizsba. Éppen hazafelé tartottak, amikor az autóból felhívták a nagynénit és a kis virágjuk után érdeklődtek*. Ana remekül van, hallották ahogyan kint nevetgélve rohangál a kertben. Biztosan az ezredik levelet keresi a gyűjteményébe. Alig tették le a telefont, egy autó áthajtott az ő sávjukba, mivel a sofőr elaludt a volán mögött és frontálisan ütköztek. A házaspár azonnal életét veszítette, a kis Anavell mindössze öt évesen jutott árvaságra.
Mit mondasz? Hogy szomorú a mese? Igen tudom. Látod nem lehet minden történet vidám, van amelyiknek már az eleje ilyen, ennyire keserves. De ne szaladjunk annyira előre, várd ki kérlek a végét, talán még szép is lehet a vége, de ez nem rajtam múlik, talán nem is a vörös hajú kislányon, akit ezután a nagynéni vett gondozásába. Befelé forduló, kissé zárkózott gyermek lett belőle, nem nagyon kereste senki társaságát és az első iskolaévek alatt sem sikerült senkivel barátságot kötnie. Vagyon nem maradt a szülők után, csak a ház, az ezüst fenyők között álló ház, amelyen temérdek jelzálog volt, a kifizetésük után a néninek nem nagyon maradt semmi, fogalma sem volt róla miből fogja eltartani a kislányt. Valahogyan biztosítani kell számára a jövőjét, és Elina egyre kétségbeesettebb lett. Már nem volt elég a fizetése, hogy a lánykának mindent képes legyen biztosítani, amit a szülei biztosan megtettek volna. Ő mégis engedelmes, szófogadó és jókislány volt, soha egyetlen pillanatra sem kellett szégyenkeznie miatta. Csak azt a szomorúságot tudta volna a szeméből eltüntetni, azokból a szép világoskék szemekből.
Anavell alig töltötte be a tizedik életévét, amikor Elinánál súlyos nyakigerinc sérvet állapítottak meg, áttétes daganattal. Nem volt sok hátra, talán még egy év. Ennyi állt rendelkezésére, hogy Ana sorsáról intézkedjen, hogy ne kerüljön árvaházba. És akkor a kórházban várakozva megakadt a szeme egy újsághírdetésen. Furcsa és kissé titokzatos volt, egy M.O.W Agency** nevű cég hirdetése, kifejezetten nyugat európai kislányokat kerestek. Hogy pontosan milyen céllal az csak a későbbiekben derült ki az asszony számára. A cég befolyásos és tehetős ügyfelei részére nevel fel kislányokat, hogy a nagykorúságuk betöltése után feleségként kiközvetítse őket a számukra. Addig a lánykák tizenhét éves koruktól escort feladatokat látnak el a cég részére. Mindehhez nem kell mást tenni csak elengedni a kislányt Las Vegasba. Elina úgy érezte talán ez az egyetlen lehetősége, hogy talán az ügynökség által a kislány jövőjét és anyagi helyzetét be tudja biztosítani és noha voltak kétségei a nevelését illetően, végül belement az alkuba.
Hogy mi történt Elinával? Már megint előre akarsz szaladni a mesében látod, pedig sok dolog történt de akkor rövidre fogom ígérem. Talán lesz alkalmad egyszer vele összefutni és elmondja majd neked a saját verzióját. Nem sokkal Anavell 13. születésnapja előtt a nénikéje meghalt, ő pedig a temetést követően egy táskányi személyes holmival úton volt Vegas felé a M.O.W magániskolájába, ahol a mai napig is tanul és az ügynökség által fenntartott magánlakóház egy apró kis lakásában él egyedül. Illetve majdnem egyedül. Az emlékei, a tulpánok színes tarka képe a mai napig vele vannak. Álmaiban néha még látja a szélmalmokat, hallja a szomszédból a lágy esti fuvolaszót és emlékszik mindenre ami történt. Anyára és apára, és azokra az időkre, amikor Elina is élt még.
Az ügynökség szigorú szabályok között neveli és tartja a lányokat, kizárólag escort szolgálatot láthatnak el. Anavell igen keresett, mivel a legfiatalabb és az egyik leghamvasabb hölgy a kínálatukban. Remekül beszél angolul, franciául és hollandul, brilliánsan társalog szinte bármilyen témában***
Nyáron betöltötte a 21. életévét, így bekerült a katalógus kínálatai közé, mint feleségül vehető lány természetesen kizárólag olyan ügyfelek érdeklődésére számítanak, akiknek van mit  a tejbe aprítani. A lány megjelenése és műveltsége okán az extra kínálatok között szerepel.
És mit gondol mindeközben Ana? Álmodozik arról, hogy eljön majd érte a herceg fehér lovon, akárcsak bármelyik korabeli lány, és nem nagyon hajlandó látni a valóságot, hogy akadhat majd valaki aki egyszer elviszi és neki engedelmeskednie kell.
Milyen volt a mesém? Neeeee ne mondd, hogy szomorú és bugyuta, mert ez nem igaz. Talán csak az lehet a bajod, hogy nem hiszel a tündérmesékben, pedig ez még akár az is lehetne. Akár...

Lábjegzyet
* Anavell= Stephen Voojarr által nemesített tulipán fajta Voojaar szó jelentése hollandul= tavasz
** M.O.W = Mail Order Wife
*** kivéve a sport és a polika, ezekben nem nagyon mozog otthon