Gyűlölte azokat az estéket, amikor személyes jelenlétére volt szükség egy-egy esemény alkalmával. Munkájából adódóan neki kellett összeszerveznie a helyszín biztosítását, neki kellett tudnia és betartatnia a különböző szabályozásokat és voltak olyan ügyfelei a kaszinónak, akik ragaszkodtak a biztonsági főnökhöz. Ilyen ügyfél volt a Fashion Design Council is, ami azt tűzte a zászlajára, hogy a Las Vegas-i divatszakmát fenekestül felforgatja, és a helyi tehetségeknek megjelenést biztosít a nagyvilágban. Ennek érdekében évente többször szerveznek divatbemutatókat, ahol az ifjú titánok megmutathatják magukat, kreációikkal lenyűgözhetik a szakmát és ha nagy szerencséjük van, akkor címlapra is kerülhet egy ruhájuk.
- Sosem értettem, hogy miért ezeket a csontkollekciók futkorásznak azon a stégen... - egyik biztonsági őre próbált közvetlen lenni vele, de Tyrell egyszerűen otthagyta az ismerkedni vágyó beosztottat. Nem érdekelték a munkatársai, sosem volt az a fajta főnök, aki haverkodik az alatta lévőkkel, s bár a beosztottak néha igénylik az ilyetén törődést, a biztonságiak vezetője minden ilyen közeledést azonnal hárított.
Nem akart megmozdulni a helyéről, de el kellett mennie, így most céltalanul sétálgatott a divatbemutatón, ahol szebbnél szebb ruhák vonultak fel ... legalábbis ezt mondta a mikrofont tartó férfi. Próbálta valamiképpen értelmezni a látottakat, de valahogyan nem jöttek össze neki a formák és a színek, a szabásmintáról pedig ne is beszéljünk. Sóhajjal indult meg az egyik kijárat felé, hogy némi friss levegőt szívjon magába, de a fülébe nyomott töpszli hangosan szakította szét a fejében lévő ürességet.
- Remélem fontos. - emelte a zakójának ujjába rejtett mikrofont, némiképp egy titkos ügynök benyomását keltve ezzel.
- Őőő... Van itt egy nő a bejáratnál. Azt mondja, van meghívója, de nincs rajta a listán.
- Miért vagytok ennyire töketlenek? - hangjában hallatszott, hogy egyáltalán nem volt megelégedve beosztottjainak teljesíményével, amit orrnyergének masszírozása is alátámasztott. - Dobjátok ki a francba...
- Fenyegetőzik, tombol, hisztizik.
- Akkor adjatok neki a sokkolóval, mi közöm nekem hozzá?
- Utasításba kaptuk, hogy ma este nem használhatjuk a sokkolót. - egy néma "Ó baszd meg!" hagyta el Tyrell száját, hiszen ekkor jött rá, hogy ő adta ki ezt a parancsot. Bár ő is fentről kapta az utasítást, de akkor is miatta van egy őrült nő a divatbemutató bejáratánál. Így rövid válasszal biztosította a strázsálót, hogy azonnal ott lesz és elrendezi a kellemetlenkedőt, de még át kellett magát verekednie több tucat szakmabélin, pár riporteren és rengeteg érdeklődőn. Már csak egyetlen kérdése volt a biztonsági őr felé, aki meg is válaszolta azt. - Brieta Harlinsky, ha jól értettem.

Mindenre számítottak a kaszinó biztonsági emberei, de egy ilyen hisztis picsára semmiképpen. Egyszerű emberek voltak, akiknek annyi volt a dolguk, hogy a megfelelő embereket beengedjék és akik nincsenek rajta a listán, azokat kint tartsák. És bármennyire erősködött a nő, azok a bamba arcú aranyhalak bemondásra nem fogják elhinni, hogy egy vendég nevében érkezett az bemutatóra. Többször is próbálták ezt elmagyarázni, de szegényes szókincsük és a másik teherkocsi szerű kirohanásai nem engedték, hogy sikerrel járjanak. Pedig egy átlagos estén Brieta már az egyik sikátorban piszkálta volna törött kezével véres orrát, de Tyrell és a kaszinó vezetősége nem akart botrányt, hiszen a bizottság tagjai sem akartak.
A biztosnságiak vezetője akkor érkezett meg, amikor a legősibb szakma került szóba és elképzelte magában, hogy amaz tényleg prostituálta a testét. Meg kellett vallania, hogy a másodperc egy tört részére meztelenül látta maga előtt a vékony testet, de amikor újra eljutott füléhez a nő hangja, visszarepült a jelenbe, mintha csak egy análöklözéssel rántották volna vissza a realitás talajára. Bár Brieta a két biztonsági őr közé lépett, Tyrell megjelent előtte és két méteres magasságával állta el az utat.
- Két másodperce van arra, hogy megforduljon és visszamenjen a kocsijához. - hangja mély volt, mintha ezer méter mélyről kellett volna előtörnie, de amikor ennyire komoly volt a helyzet, akkor kellett a magabiztos kiállás, a nyugodt modor és a megfontolt hanglejtés. S bár a nő egyikkel sem rendelkezett, azért igyekezett kultúrált keretek között tartani a beszélgetést. Ha próbálkozott a másik, akkor egyelőre passzív eszközökkel állta el az útját, sosem engedve, hogy egy lépésnél többet megtegyen a nő. És bármennyire volt szórakoztató a hiszti, inkább azt kérte volna mindentől, ami jóságos és szent, hogy szabaduljanak meg a kurvától.

- Akkor értesse meg magát velem. Tyrell Cage vagyok, a kaszinó biztonsági főnöke. - válaszolt azonnal a nőnek, mintha csak egy túszszabadító tárgyaláson lettek volna. Nem akarta, hogy a másik valami meggondolatlanságot kövessen el, nem akarta a botrányt, amit esetlegesen okozni tudott volna. Magabiztosan és nyugodtan állt előtte, helyeslő és megerősítő válaszokkal próbálta nyugtatni és próbálta a helyes irány felé terelni anélkül, hogy amaz ezt észrevegye.
~ Aranyhalak... - ismételte magában Brieta gúnyos megjegyzését, és bármennyire is el próbált vonatkoztatni a helyzettől, már szinte látta maga előtt, ahogyan a két biztosnági őr egy hatalmas üveggömben lubickol, hol bebújva az apró műanyag barlangba, hol érdeklődve figyelve a kincsesládának álcázott levegzőtetőt. Arcáról azonban ez sem mosta le a komoly arckifejezést annak ellenére, hogy belül kacagott a másikon ... vagy inkább a másikkal? Nem tudta eldönteni, hogy tetszik neki a nő viselkedése vagy éppenséggel taszítólag hatottak rá a másik megnyilvánulásai. Ennek a kérdésnek a megválaszolására azonban sem a hely és sem az időpont nem volt megfelelő, hiszen a szállingózó vendégek között nem mutatott jól egy biztonsági őrök gyűrűjébe zárt nő.
- Kérem jöjjön velem. Beszéljük meg ezt a félreértést egy nyugodtabb környezetben. - jobbja hátrált egy lépést, ezzel egész testét fordította el, hogy utána kezével mutasson egy félreeső iroda bejárata felé, mely pontosan az ilyen alkalmak miatt lett kialakítva. Közben a két aranyhal úgy vélte, hogy Tyrell majd lerendezi az egészet, így visszamentek a posztjukra, hogy elfogadják és ellenőrizzék a vendégek meghívóit.
Az utat mutató férfi egy félmosolyt engedett meg magának, majd sóhajjal biccentett egy aprót, hogy most már igazán ideje lenne az indulásnak és ha lehet, csak csendben és nyugodtan. Kinek kell egy mokka a szeme alá és miért akarná a másik, hogy rendőrséggel vezettesse el egy zárt körű összejövetelről? Senkinek, így csak remélte, hogy Brietaban is lesz annyi önfenntartó ösztön, hogy nem mondd ellent a biztonságiak főnökének.

Ha tudta volna, hogy a nőnek Mohammed és annak a bizonyos hegye jár a fejében, akkor neki is megköszönte volna, hogy közbenjárt Brieta megszelidítésében. S mivel a másik inkább a vezetést választotta, így nem engedte maga elé, de tudott olyan lassan közlekedni, hogy mindig bevárja a másik lépteit, hogy mindig a látómezejében tartsa a kellemetlenkedő betolakodót.
Közel volt az iroda, alig ötven métert kellett menniük, de mégis elég távol volt az egész felfordulástól, hogy a vendégeket már ne lehessen hallanni. Lényegében egyedül voltak a szőnyeggel takart folyosón, melynek bézsben játszó falain különböző modern festmények lógtak. Ha kínozták volna, akkor sem tudta volna megmondani, hogy egyes művek mit ábrázolnak, s arról ne is beszéljünk, hogy kinek az agyszüleményeiről volt szó. Az egyik talán egy lóra hasonlított volna, ha lett volna lába, de nélküle inkább egy amorf pacának látszott másik alaktalan foltok között. Belül vállat vont a nem értés felett, majd ajtót nyitott Brietanak.
- Csak maga után. - nézett a másikra, s ha amaz hosszú másodpercekig tétlenül ácsorgott előtte, akkor igen kellemetlen időszakot fognak együtt átélni, hiszen a férfi addig nem fog mozdulni, amíg a nő már beljebb nem volt az irodában. S hogy mit talált a másik a kicsiny helyiségben? Egy nagyobbacska asztalt hat székkel, neonvilágítást és ugyanazt a színt a falon, mint amit kívül látott. Egyszerű volt a maga nemében a szobácska, de nem is kellett több arra, amire használni szokták. - Kérem, foglaljon helyet.
Mutatott a széksor azon oldalára, amelyikre ha Brieta leült, háttal került az ajtóval, s amint a másik helyet foglalt, ő vele szemben ült le, közben fekete zakóját kigombolta. - Felhívom a figyelmét, hogy a szobában két kamera van, amik rögzíteni fogják a beszélgetésünket.
Mutatott a szoba két ellentétes sarkába, majd folytatta. - Annyit értettem az egészból, hogy nincs meghívója, mégis be szeretne jutni a divatbemutatóra. Jól értem a helyzetet?

Nagyon könnyen ment, talán túl könnyen a terelés, amivel a kicsiny irodába száműzte a nőt a vendégsereglet elől. Bár elhallgatva pikírt megjegyzéseit, talán nem is olyan szörnyű, ha nem közöttük van, hanem ennek a helyiségnek a magányában. Mármint a nőnek nem szörnyű, a bemutató közönségéről nem tud ilyetén nyilatkozni. Aprót köszörült torkán, egy pillanatra szomjas lett, de bármi folyadék híján leküzdötte a torkát kaparó piciny kellemetlenséget. Előrehajolt a két könyökére, majd apró mosollyal kezdett bele.
- Ha nem érdekli a benti sereglet, akkor miért akart olyan hevesen bemenni? - amikor feltette a kérdést, azonnal megrázta a fejét, hiszen tulajdonképpen édesmindegy volt neki, hogy miért szeretett volna Brieta bejutni közéjük, csak az izgatta a fantáziáját, hogy mindezt belépő nélkül tette volna meg. A fejrázástól megszabadulva halvány grimaszban tört ki, amit akár mosolynak is lehetett nevezni, majd folytatta. - Igaza van, nem akarom untatni és őszintén szólva nem is érdekel mit válaszolna a kérdésemre...
Dereka újra kiegyenesedett, hátradőlt a műanyagból és fémből alkotott széken, majd lábait előretolva nyújtózott picit alsó végtagjaival. Elnézte a másikat, annak izgalmas valóját, de nem lovalta bele magát túlságosan a szituációba, hiszen maximum tíz perc és soha többet nem látja a vele szemben ülőt. Bár szívesen megtenné, de sem a hely, sem az időpont nem volt megfelelő a flörtre, akármennyire magányoskodtak az iroda neontól megvilágított félhomályában. - Egyáltalán nem fogoly, azt csinál, amit akar ... mindaddig, amíg nem akar meghívó nélkül bemenni az estélyre.
Vajon ki lehetett az a Jim? És miért adta neki oda a meghívóját? Miért nem jött el maga a rendezvényre? Csupa olyan kérdés, melyek egyike sem fordult meg Tyrell fejében, bár ha feltette volna őket, akkor tovább maradhatott volna Brieta társaságában és nem kellene visszamennie a díszes egybegyűltek közé. Bár kétségtelen, hogy ott olthatná a szomját, mégis inkább a nő társaságát választja és nem a felfordulást az ajtón kívül.

~ A szó elszáll, az ütés megmarad. - ismételte magában a nő szavait, majd feltépett ajkak, ostortól hurkásra vert combok, késektől ejtett hosszú vágások és ököltől metszett hatalmas foltok képei tódultak agyának tekervényei közé, többségük valóban megélt emlékként, de voltak olyanok is, amik csak fantáziájának szülöttei voltak. Mint az illúzió, mellyel egy hatalmas pofont kever le Brietanak, akinek erre apró vérpatak jelenik meg szájának sarkában. Beleborzongtató, hogy ilyen nyiltan képes a másik beszélni erről az inkább titokban tarott taburól, de ha már belekezdett a másik, nem hagyja annyiban a figyelmét felkeltő mondatokat.
- Engem csak a rendezvény érdekel. Ha nem akar maradni, felőlem mehet, amerre akar. Nem a foglyom... - viszonozta a mosolyt, majd érdeklődéssel hallgatta, hogy a másik mit nem fog csinálni ebben a szobácskában. Rendben, ne legyen semmi unalmasra hajlandó; tökéletes, maga sem szerette a csendben ücsörgést; gyönyörű, vegye le a ruháját, ha annyira akarja. Talán egy másik férfi most meghökkent volna, visszaszívta volna saját gondolatát, hogy mégis milyen képek jelentek meg a fejében, de Tyrell nem az a fajta volt, aki ilyen apróságon megakad. Ha vetkőzni támad kedve a hölgynek, akkor bizony hulljék alá a textil.
- Ha nem tudja magán tartani a ruháját, akkor nyugodtan vetkőzzön, nem tartom vissza. - kaján mosollyal fűszerezte szavait, majd orrán szippantott egyet, mintha tényleg lett volna bármi a légzőnyílásban. Egyfajta automatikus reflex volt, mint az ahogyan nyelt utána egy hatalmasat.
Figyelte a nőt, ha megmozdul, ha nem. Ha elkezd vetkőzni, ha nem. Mivel nem érdekelték a másikat a kamerák, így őt sem mozgatta a monitor másik oldalán ülő pattanásos kölyök nyálcsorgató vizslatása, sőt valamennyire izgatta is, hogy más is látja, amit a nő esetlegesen művelni fog. Bár nem gondolta komolyan, hogy a másik le fog vetkőzni, de mintha látott volna Brieta szemeiben olyan csillogást, ami a bármit megteszek érzést sugározta felé. Alsó ajkát megnedvesítette, majd be is harapta, amit követve kérdezett vissza. - Miből gondolja, hogy nem élvezem a beszélgetésünket?

- Egyáltalán nem kell maradnom. Az egyik aranyhalat is beküldhetem, biztos kellemes társaság lennének egymásnak. - s valóban, az egész kaszinó biztonsági főnökét egyetlen nővel lefoglalni olyasmi, mintha ágyúval lőnénk ama bizonyos verébre. Bár semmiképpen nem hasonlítaná Brietat egy verébhez, mégis a hasonlat illő lenne erre a helyzetre. - Viszont akarok maradni, még tartozik egy vetkőzéssel...
S amint kimondta a szavakat, a nő azonnal felállt, majd valamilyen oknál fogva a sarokba húzta az egyik széket. Nem értette pontosan, hogy miért is kell ez a színjáték, bár a másik fejében biztosan értelmet nyert a padlót karistoló művelet. Egyelőre csak ült, nem mozdult, csak a fejét forgatta a látvány irányába, majd a lassan felemelt kezek bontották a ruha egyszerű pántjait, hogy az anyag ne tudjon tovább dacolni a gravitációval és Brieta lábai köré essék. Nem látta, hogy a másik hordott-e alsóneműt, de ebben a pillanatban ez volt a legelhanyagolhatóbb gondolat a fejében.
Ismét megnyalta a száját, s figyelte a felfelé emelkedő arcot, elcsípve a másik tekintetét. Bár nem tehetett mást, minthogy Brietat nézze, hiszen annyira szürreális volt az egész helyzet, hogy majdnem felkiáltott a kandi kamerát keresve. Mégsem tette, hiszen ha belőle akarnak hülyét csinálni, akkor addig játsza a szerepet, amíg csak kell. Bár volt egy olyan érzése, a másik nem adná magát egy olyan blőd műsorhoz, így inkább elhessegetett minden gondolatot azzal kapcsolatban.
- Pedig a beszélgetésünk nélkül most maga sem lenne pucér, nekem pedig nem éledne a farkam. Lehet, hogy unalmas volt, de a kifejletét annál jobban élvezem. - felállt, majd székét úgy állította, hogy pontosan Brietaval szembe tudjon leülni, s amikor az ülőalkalmatosság mértani pontosságú beállításával végzett, ismét helyet foglalt. Semmi ruhadarabjától nem vállt meg: ébenszín zakója még mindig gombolatlanul feszített felső testén a méregzöld inggel együtt, a koromfekete nyakkendő még mindig összefogta ingjének gallérját és rejtette ugyanazon ruhadarab gombsorát, s nadrágja, mely ugyancsak a legsötétebb színben játszott, szintén a helyén maradt, bár ágyékánál hatalmas szerszám éledt fel, feszítve a pontosan szabott felöltő korlátait.

- Ha egyedül a fürdőkádjának magányában is levetkőzhetett volna, akkor miért kellek én a bemutatóhoz? - jobbja az asztal lapjára emelkedik, majd ujjai kopognak a fényes felületen. Idegesség volt az, ami benne lejászódott? Nem, inkább türelmetlenség, hiszen Brieta értett ahhoz, hogy minél jobban elhúzza a kitárulkozást, de amint ezen témakör fölött futtatott eszmét, úgy állt fel helyéről a másik, és megkerülve a széket bontotta ki hajából a frizuráját tartó csatot.
Kopogása abba is maradt, de nem mozdította a kezét, hagyta hogy az asztal támassza alá. - Tehát csak azért vetkőzött, mert megteheti. - elgondolkodott a saját szavain, majd végül felállt a kényelmes helyéről, hogy levegye a zakóját, ami utána rögtön az asztalon kötött ki. Nyakkendőjének szorításán is lazított, majd az is követte a felső sorsát, de tovább nem ment, csak eme két ruhadarab került le róla.
- Tehát, ha megtehet valamit, ami hatással van rám, akkor nekem is kijár ez az előjog? - apró pillanatot várt a folytatással, s miközben odalépett az alig felöltözött nő elé, folytatta mondandóját. - Tehát meglendül a karom, maga pedig a földre kerül. Hatás és ellenhatás, mint ahogyan a farkam megkívánta a testét. Vetkőzés és merevedés.
Talán értette, amit mondani akart, talán nem, de annyiban biztos volt, hogy egyre inkább kívánta a másikat, nemcsak a formás alakja miatt, hanem amiatt a személyiség miatt, amit villantott előtte. Valahol ő is ilyen volt, ennyire "megtehetem" típus, de leginkább kamrája biztonságában, ahol más nem láthatja. Lehet, hogy Brieta kell neki, hogy újabb szintre lépve élvezze még jobban fétisét? Mindenképpen válaszokat fog kapni erre ma éjszaka.

- Tömegverekedés? Ugyan, csak némi izgalomfokozás. De ha nem sajátja, kihagyhatom... - a kérdésére azonban kapott választ, hogy vajon van vagy nincs fehérnemű a másikon. Érdeklődő tekintettel figyelte a felfelé kúszó végtagot, majd mély levegőt szippantott be, amikor a puhának vélt érintés hozzátapadt a falatnyi anyaghoz. Mosoly jelent meg arcán, amit a fürge ujjak munkába lendültek és egy másik helyzetben talán rá is vetette volna magát a nőre ... illetve pontosítva a dolgot, egy másik nőre már rá is vetette volna magát, de nem Brietara.
Azt mondja, untatja mindenféle beszéd, mégis mennyire jól csavarja a szavakat, mennyire változatos és kimért stílusban szólaltatja meg orgánumát. A férfi azonban nem fecsérelt sokat a szinapszisok munkájából erre a felismerésre, és úgy mozgott, hogy jobb betekintést nyerjen az önkényeztető mozdulatokra. Kezeit a zsebébe száműzte, hogy véletlenül se fogja el a hév, bár férfiasságának ágaskodása semmivel össze nem téveszthető merevséget okozott nadrágjában. - Tényleg nincs szüksége senkire, talán magára is hagyhatom az ujjaival együtt...
Szavai világosak voltak és egyértelműek, bár mindketten tudták, hogy nincs az a hatalom a világegyetemben, ami távozásra tudta volna bírni. Mondhatjuk úgy is, hogy megcsapta a punciszag és rögtön akciózni akart. De miért adná meg Brietanak azonnal, amit akar? Miért ne várakoztassa meg kissé az orrát oly magasan hordó nőt? Miért ne hagyja kicsiny bizonytalanságban a magáról talán túl sokat képzelő másikat? Játék volt ez a játék közben, de nem arra ment ki a móka, hogy végül ki nyeri meg a meccset, hiszen tudta jól, hogy végül bele fog nyalni a másik szentélyébe, farkával fogja mélyíteni Brieta bensőjét.
- Csak mondja, hogy zavarom és már itt sem vagyok. - ajánlotta fel lovagiasan távozását, bár semmi egyebet nem tett ennek érdekében. Csak nézte a másik alakját, gömbölyded kebleit, vékony derekát és azokat az ujjakat, melyek még mindig kényeztették tulajdonosukat. Talán közbe kéne lépnie, letépni ama fehérneműt és felszúrni farkára a másikat. Talán ezt kellene tennie. Talán. Biztosan!

- Valószínűleg mindketten rosszul járunk, jobb ha el is felejtük a gondolatot. - ingjét kezdte gombolni, lassú és elnyújtott mozdulatokkal. Nem siette el a gombok oldását, de amikor végül végzett vele, nadrágjának szorításából kihúzta a könnyű anyagot, hogy megszabadulhasson a textil ölelésétől. A könnyű viselet a zakó mellé került, s miközben teste szokta a félmeztelenséget, mellizmait pumpálta, mintha tényleg annyira hideg lett volna, hogy izommunkával tudna csak a kívánatos testhőmérsékleten maradni. Pedig belül feszítette a vágy, fűtött a nő látványa, a szenvedélyes kéj melegítette testének minden apró porcikáját. Vajon hogyan érte el a nő, hogy pár perc leforgása alatt ennyire kívánja? Nem csak a másik teste volna az, ami vonzotta, hanem az a mindent bevállalni látszó közöny, amivel felé viseltetett. S eleddig hol volt ez a nő, hogy még sosem találkozott vele? Pedig a legtöbb hasonlóan kívánatos gyönyörforrást ismerte a városban, Brieta mégis ismeretlen tudott maradni neki.
Cipői és zoknija akkor került le a lábáról, amikor a másik hátrahajtotta a fejét, talán a lehető legjobb pillanatban, hiszen nem volt annál kiábrándítóbb a világon, mint egy férfi szolid sztriptíze, mely a lábfejét takaró viselettől szabadult meg. Így immáron mezítláb lépett Brietahoz, a nő lábait terpeszbe nyitotta szét, hogy csípője elférjen a feltárulkozó ágyékban. Nadrágja még mindig a helyén volt, attól egyelőre nem volt hajlandó megszabadulni, de talán nem is kellett egyelőre. - Csak egyetlen egyszer? Miért annyira biztos benne, hogy nem akar többet látni? Vagy már ítéletet hozott rólam, meg sem várva, hogy teljesítsek? Akkor tényleg hagynom kellene önmaga izgalmas társaságának...
Persze, hogy meg sem fordult a fejében, hogy elmenjen, amit azzal is bizonyított, hogy erős karjainak kalodájába zárta a nő felső testét, s miközben az asztalon megtámaszkodott, hosszan nyalta meg Brieta kecses hattyúnyakát, nyálból szőtt nedves ösvényt hagyva maga után annak kulcscsonjától a fültövéig, ahol csendesen, alig hallhatóan suttogott a másik hallójáratába. - Persze mindketten tudjuk, hogy nem fogom. Gyerünk te kis kurva, csomagold ki az ajándékod, hadd látom mennyire jó a szád... - s ezzel az udvarlásnak végeszakadt.

Brieta összeszedte minden erejét, és el akarta lökni, ami talán másoknál sikerült volna, de az egykor volt NFL játékosnál, akit száz kilós masztodonok sem tudtak ledönteni nekifutásból, ez túlontúl kevés volt. Akkor mégis miért emelkedett el a másiktól? Miért engedte a másiknak, hogy azt lássa, amit látni akart? Fogalma sem volt.
Egy pillanatra talán elveszítette az egyensúlyát, amikor megindult, vagy csak azt akarta láttatni, hogy már nem áll két stabil lábon, de végül minden úgy lett, ahogyan a nő eltervezte. Tyrell az egyik széken kötött ki, kezei a teste mellett hullottak alá, szemében pedig kíváncsi érdeklődés csillogott a másik következő lépését illetően. Hagyta a nadrágját bontó kéz munkáját, s néhány elkallódott pillanatra figyelte is a mozdulatokat, megállapítva hogy igazi tehetséggel hozta össze a sors, bár egy nadrág levételéhez nem kellett túl sok tapasztalat. Aztán Brieta megállt, s csak nézte Tyrellt, aki a szív dobbanásának tört részére nem értette a késlekedést, de aztán minden világos lett a számára, legalábbis ő úgy érezte.
- Rád bízom, hogyan húzod fel. - zsebéből egy tárcát húzott elő, melyből egy óvszert varázsolt ki, hogy aztán a nő kezébe adja. - A bizalom szép, de bizonyosság még szebb.
Tárcája a földre került, majd kissé elemelkedett a székről, hogy nadrágját combjáig húzza le, villantva ezzel az egész estét betöltő farkát. Amennyire lehetett, már keményen ágaskodott szerszáma, arra várva hogy a védelem első vonalát felállítsa Brieta, majd megmutassa mire is képes egy fasszal a szájában. - Mire vársz még? Na tedd a dolgod!

Professzionalizmus. Ez lehetett volna az első szó, ami Tyrell eszébe jut, ha ebben a pillanatban foglalkozott volna ilyen nehéz szavakkal. Leginkább a "kurva jó" és a "baszom az Etust" kifejezések cikáztak a fejében, hiszen bármennyire is idegen volt számára a nő, Brieta pontosan tudta, hogy mihez kell kezdenie, milyen fogásokkal tudja a lehető legélvezetesebben latexba burkolni a férfi falloszát. Azok a gyakorlott fogások, a hajat az útból elsöprő mozdulat, majd a makkját kényeztető pehelynyi öröm ... szinte elolvadt volna, mint csokoládé fagylalt a tűző napon, de az ő szerszáma nem jégkrémből készült, így még nem kezdett el csöpögni. Remélte, sőt inkább tudta, hogy a nőben fog magjától megválni, s bármennyire kényezteti a másik a szájával, az csak az ismerkedés kezdeti fázisa.
A körkörös nyelvmozgás, a fogak alig harapása, ajkainak szorító ölelése mind olyan gyönyört jelentettek, amit mostanában nem kapott meg egyik szakmabélitől sem. Persze ezzel nem kurvázta le a fejében Brietat, de lényegében olyan remekült állt hozzá a faszhoz, hogy nyugodtan élhetne a testéből. Persze senki és semmi nem állította az ellenkezőjét, azonban a másik munkája nem is volt olyan fontos, mint a technikája. A fel és le mozgó fej látványa nem varázsolta el annyira, mint a kép, ahogyan méretes farka hol eltűnik a másik szájában, hol pedig előkerül onnan.
- Gyorsabban ... mélyebbre. - mondta a szavakat nagy szünettel, hiszen bármennyire is próbált összeszedett lenni, volt valami csodálatos a másikban az isteni képességein túl, ami minden receptorát lekötötte. - Segítek...
Valószínűleg nem kellett volna, de egyre mélyebbre kezdte a nő fejét nyomni, talán túl mélyre és túl erősen, de annyi biztos volt, hogy hiányzott neki a durvaság, az erőszak a másik módszeréből, így megadta magának az élvezetet, hogy Brieta torkáig nyomta férfiasságát. A művelet azonban nem állt meg ott, hiszen lent is tartotta a másik fejét, s miközben figyelte a nő tekintetét, várta hogy könnyen csorduljanak ki annak szeméből. S ha meglátta a fájdalom és a légszomj esetleges hírnökeit, elengedte kezét és hagyta, hogy a másik fellélegezzék. - Ugye nem hiszed, hogy végeztél?

Mit kellene most tennie? Ha jobban belegondolt volna, ami az ilyen alkalmakkor igen nehezére esett, akkor semmi olyat nem tudott volna az emlékezetében felidézni, ami másképp történt volna, mint ahogyan az elvárta. Bár a fogak használata kissé meglepte, a fehérlő zománcdarabok szorítása nem tetszett neki az első pillanatokban, mégis egyre kedvesebb lett neki a fájdalom farkán, egyre mélyebb benyomást tett rá Brieta és annak csodálatos szája. Régen volt része ennyire tapasztalt szeretőben, aki pontosan tudja, milyen manőverekkel és milyen akciókkal kellett elvarázsolnia.
Izmai meg-megremegteg, érezte a körmök bőrébe maró kínját, mely egyben gyönyörrel ajándékozta meg, így semmi olyat nem tett, amivel megakadályozta volna a nő további akcióit. Rachel jutott egy pillanatra eszébe, a nő aki képtelen volt ilyetén kényeztetni, akinek nem volt lelkiereje ahhoz, hogy szopdossa az ajkakra éhező falloszt. S mennyire örült annak, hogy nem diktálta a másikba péniszét, hiszen ki tudja mennyire rontotta volna el az egészet a leszbika. Bár biztosan minőségi lenne a változás, amivel most Brieta állt az egészhez ... jobban mondva térdelt.
Kikotorta a másik haját az útból, s immáron ő fogta a koronát, hogy jobban láthassa, amit a másik művel. Ismét csak el kellett csodálkoznia, hogy mennyire szakértője az egésznek Brieta, mennyire jól tudja kényeztetni régóta kezeletlen farkát. Élvezte a gyönyört, ami egész testét bejárta, élvezte a kínnal fűszerezett élvezeteket, amiket a nőnek köszönhetett. Aztán egy rövid pillanat alatt felállt addigi helyéről, nadrágja akadálymentesen csusszant végig a lábain, de arra vigyázott, hogy a másik szájából ne kerüljen ki méretes hímtagja. Immáron egyenesen állt, minden viszonylatban, s lábai előtt egy csodálatos nőt figyelhetett, aki mindent megtett, hogy farkát kényeztesse.
- Nézz a szemembe... - hangzott az utasítás, majd várta, hogy a másik szemei sajátjaivel találkozzanak. - Kinyaljalak, vagy már elég nedves vagy?