Frederic Payn Bellefleur

Karakter személyisége

 
◆ pozitív tulajdonságok: Megértő;; jószívű;; nem használok ki másokat;; tisztességes (már amikor);; remek titoktartó;; remek szerető;; nyílt beszédű (bár ezt nem sokan szokták értékelni).
 
◆ negatív tulajdonságok: nőfaló;; olykor-olykor szeretek a pohár fenekére nézni;; nem vagyok szűz pap létemre;; szeretem a nők formás látványát;; sokszor megkérdőjelezem Isten jelenlétét;; túlzottan rámenős tudok lenni;; amikor részeg vagyok, egyetemi szociológia-professzornak képzelem magam.
 
◆ egyebek: nem vagyok egy visszafogott teremtés;; nem kenyerem a hazudozás;; sosem tagadtam kétes beállítottságomat;; büszkén kijelenthetem francia származásomat;; csak az élvezetekért élek;; pap létemre nem igazán szeretek tömjénfüst-szagot szívni, szerintem allergiás vagyok rá;; a humorom egy brit angoléval vetekszik.

Történet vagy szerepjátékos példa

Az élet olyan, mint az evangéliumok.
Senki sem tudja, mi az értelme, csak egyszerűen van.
Hogy mi? Pap létemre nem kéne ilyeneket mondanom?
Pap létemre nőket sem kéne döngetnem. Sem pedig férfiakat. Se senkit. Cölibátust fogadtam, mikor huszonkét évesen a papneveldébe jelentkeztem. Az Úr becsületére esküdtem, és megfogadtam, hogy a szüzesség erény, és senki más nem birtokolhatja, csakis én. A sajátomét.
Ehhez képest… az első adandó alkalommal úgy eldobtam, csak úgy repült. Alig pár hete voltam a papneveldében, és az egyik apáca… megvillantotta a mellét. Puszta véletlen volt… Én mégis kihasználtam.
A gyóntatófülke fülledt levegője még sós volt a szeretkezésünktől, az eddig elfojtott vágyak most zizegve törtek fel, és semmi nem szabhatott gátat nekik. Nem is akartam, hogy gátat szabjon nekik.
Miért?
Én már képtelen lennék megvonni magamtól a szexualitást. Az életemmé vált. Délutántól hajnalig szentlelkületű pap vagyok, s miután levetettem fényes reverendámat, átváltok arkangyal-üzemmódba.
Átmulatom ébren töltött időmet, rengeteget virrasztok, és többnyire csinos nők vagy férfiak mellett ébredek. Nem tagadom szexuális beállítottságomat. A kettős mérce mindig is az életemhez tartozott.
Egyfajta hivatás ez számomra. Nem csak az elárvult, segítségért könyörgő lelkeket hallgatom meg. Plusz poénként bevetek mindent, hogy a test hiányait is kielégítsem.
Mikor?
Minden nap. Minden egyes nap. Sosem fekszem le anélkül, hogy ne éreztem volna azt a robbanásszerű kielégülést, mely szinte végigcikázik a testemen, betölti minden porcikámat.
A kéjsikolyok tesznek engem azzá, ami.
Álszent görénynek is hívtak már. De mindig csak a külsőm alapján ítéltek. Sosem láthattak be a színfalak mögé, sosem tapasztalhatták meg azt, ami az én életemet jellemezte.
A testi örömök közé menekültem, a családom elől, akik kegyetlenül megtorolták, ha valami nem úgy sikerült, ahogy.
Apám egy őrült volt, aki vert, mindennel, ami a keze ügyébe akadt. Anyám egy ribanc volt. Végigment rajta a fél város, minden nap más. Nyitott házasságban éltek.
Csodáltam édesanyámat. Nem olyan volt, mint a szokásos örömlányok. Nem kente el a rúzsát sosem, vigyázott a külsejére, és gumi nélkül elvből bele se ment a dolgokba.
Óvott engem, és a lelkemre kötötte, hogy soha se legyek olyan elzüllött, mint amilyen ő.
Nem sikerült rá hallgatnom.
Most olyan vagyok, akár az az ember, akit a legszörnyűbb rémálmomként definiáltak gyerekkoromban a szüleim. Élvhajhász kéjenc lettem, nőket futtató, parázna pap, aki hírből sem ismeri a megvonás fogalmát.
Rám bízhatsz egy titkot… megtartom.
Rám bízhatod a szüzességedet…
Hajnalra elveszem. Magamévá teszem, nem adom vissza, és szép csendben elosonok a házadból. Soha sem lopok, nem csalok, és nem hazudok. Mi értelme? Legalább ennyit megtartok papi mivoltomból. Tisztességes vagyok, segítőkész. De nem tiszta.
Tisztátalan volnék? Meglehet. Én legalább nem erőszakolom meg a ministráns fiúkat. Nem vagyok pedofil. Sem zoofil. Semmiféle aberrációmról nem tudok, és nem is fogok tudni. Nincs ferdehajlamom.
Kifinomult ízlésem van a nők terén. Nem hagyom, hogy akárki befeküdjön alám.
Hogy mi késztetett erre az életre?
Még be sem léptem a papneveldébe, de már érdekelt az alvilág. Lucifer világa. Az alattomos démonok királya, a bukott angyal, akinek arca olyan gyönyörű, hogy lerajzolni sem lehetne. Szélhámosnak tartasz?
Nem vagyok az. Soha nem is voltam. Arkangyal vagyok, aki nappal az Igét hirdeti, és éjszaka kivetkőzik önnönmagából, igazi rosszfiúvá változik, és édességet kóstol a nők testéről. Élveteg hangon duruzsolok mások fülébe piszkos tényeket, lesimítom a gyöngyöző izzadságot a vonagló törzsről, a libabőrös vállakra csókolok, amikor csak tehetem, és képtelen vagyok felhagyni eme élvezetekkel.
Miért is hagynék fel? A pap sosem tudta meg, miket művelek a színpad alatt. Senki sem árult be, hiszen ezért cserébe biztosítottam a garantált Mennyországba jutást.
Júdás lennék? Nem árultam el Józsuát. Inkább magam alá gyűrtem, és addig-addig kényeztettem, míg kegyelemért nem nyögött, felhevült arccal, összetapadt hajjal. Sosem hagyta el panaszos szó egyetlen partnerem száját sem. Nem volt okuk panaszkodni.
Gyöngéd figyelemmel tüntetem ki szeretőimet, vigyázok minden porcikájukra.
Egyetlen nő van az életemben, aki kihozza belőlem a mélyen rejlő ördögöt, aki képes a végletekig felajzani pár mesterkélt mondattal, delejező hanggal.
A nevét nem ejtem ki. Titok. Tabu. Ő az én krédóm, a végzetem, aki mellett én úgy érzem, szárnyalok.
Nem szerelem ez. Nem több testi vonzódásnál. Nem szeretem őt. Soha senkit sem szerettem.
Képtelen vagyok szerelmet érezni. Tiszta[/i ] szerelmet. Nem az én műfajom. Ha megkérnek, édes kis semmiségeket suttogok mások fülébe, addig hazudok, amíg azt nem nyögi, Elég! és én elégedetten veszem tudomásul munkám gyümölcsét.
Nyílt tekintetű férfi vagyok, aki nem válogatja meg áldozatait, cserkész, akár egy macska, és nem hagyja magát átverni.
Gyönyörű teremtés az ember, igaz? Nem lehet őket kihasználni. Önmaguktól mennek bele a buja dolgokba, de közben vigyáznak, hogy hírnevükön ne essék csorba.
Én is ilyen vagyok.
Emlékszem azokra az időkre, melyek nem is olyan nagyon régen voltak, mikor a gyóntatófülke nehéz tömjénjének illata belengte a templomot, a kórus érzéki hangon énekelt zsoltárokat, s míg a többiek részt vettek az istentiszteleten, addig én valamelyik apácát, akár papnövendéket magaménak tudhattam. Egyikük sem ellenkezett.
Emlékszem az izgató titkolódzásra, mikor a pap rajtakapta egyik társamat, amint az félig meztelenül bújt meg a padsorok közt, és menthetetlenül magyarázkodott. A kórus tagjai a markukba kuncogtak, s amint a pap rájuk reccsent, folytatták a zsoltáréneklést, dicsőítették Jézus Krisztust, és a szemiták lázasan próbáltak olyanok lenni, akár a katolikus társaim.
Voltak köztünk lázadók, akik két év múltán már nem kaptak helyet köztünk. Nyíltan beismerték szüzességük vesztét, és nem szégyellték magukat miatta. A pap arca lángvörös volt, a szemei villámot szórtak, és istenkáromlónak nevezte őket. Húsos ujjával mutogatott, szájából nyál fröccsent, és rövidesen szívrohamot kapott.
A templom kövezett, hideg padlóján lelte halálát, pap- és apácanövendékek körgyűrűjében, nehezen kínlódva, végsőket rángatózva.
Onnantól fogva nem volt megállás. A templomi kórus szétszéledt, mi, sarjadékok pedig világgá mentünk. Nem volt, ami összetartson bennünket.
Itt, Las Vegasban minden annyira más. Ha kinyújtod a kezedet, hívők százai viszonozzák a mozdulatot, ujjak ujjak közé fűződnek, megannyi szív egyszerre dobban, és a nők szinte kínálják a testüket.
Nem kell értük könyörögnöm. Nem kell hazugságokat fecsegnem, nyílt és őszinte lehetek, még ha csak mértékkel is.
Mi olyan furcsa ebben?
Franciaország a szerelem országa, mondják sokan. Tévednek. Kegyetlen diktátori ország, amely nem ismer gátakat.
Ha tudták volna, miket művelek a színfalak mögött, máglyára vetettek volna, nyilván.
A szüleim sosem tudták meg, mivé lettem. Nőfaló pap, két ellentétes szó, egy mondatban, és mégis remekül összecseng, mintha csak egymásnak találták volna ki. Összekapcsolódnak, mégis taszítják a másikat.
Ritka madár vagyok.
Ragyogás, hírességek, rivaldafény… Nekem ebben nincs részem. Nem is akarom, hogy legyen. Miért? Csak egy pap vagyok… egy ártatlan, szívélyes pap, aki a testét is nyújtja, ha a hívők arra kérik.
Atyám, vétkeztem.
Miben?
A testem másoknak örömet okoz.
Az enyém is.
Nem vagyok hitetlen. Hiszek abban, hogy az ember a testéből is megélhet, és pusztán a Jézus felé áradó szeretet elnyomja az éhségét.
Nem tagadom meg a segítséget. Cserében mindent odaadok, amire szükséged van.
Lelki támasz. Őszinte barát. Odaadó szerető. Bármi lehetek. Bárki. A kedvedért bármi. Nem utasítok vissza semmit, amely nem bolygatja fel a lelki világomat.
Gátlástalan pap vagyok, aki arra hivatott, hogy emberek százait, ezreit tegye boldoggá. Nem csak lelkipásztor vagyok. Az emberek testei a bárányok, én őrzöm őket, és minden vágyat kielégítek.
Ha neked az kell, hogy suttogjak… megkapod. Ne nézz prűdnek, ne próbálj meg átverni. S a tiéd vagyok.