Nyugodtan készülődök a szekrényemben éppen a megfelelő ruhát előkeresve. Ma szabadnapos vagyok, nem kell dolgoznom és úgy döntöttem ma vadászni indulok. Persze nem vadra -, mert bár szőke vagyok ostoba nem -, hanem férfire, az estémhez egy partnerre. Végre én választhatom kinek tárom szét a lábaim és nem kell mindenféle alakoknak megmutatnom a barlangomat, helyette magma döntöm el ki az a szerencsés aki belém tolhatja a farkát. Egyesek talán pihennének ha prostiként kimenőt kapnának, viszont nekem egy alkalmi partner és nem egy kis pihenés szükséges. Mialatt ez végigpörög az agyamon megtalálom a megfelelő ruhát. Egy vörös egyrészes, mélyen dekoltált ruhára és alá egy szintén vörös csipkés alsóneműre és egy hozzájuk hasonló árnyalatú cipőre és egy fekete retikülre esik a választásom. Gyorsan felhúzom őket, majd kisminkelek és már indulok is. Út közben azon eszelek, hogy el-e menjek az egyik törzshelyemre, de úgy döntök inkább egy eddig még számomra ismeretlen bárban keresek magamnak olyat akivel ezen az estén egy jó nagyot dughatok. Hiába, imádom a kúrást és ezt nem is titkolom, még az öltözködésemmel sem. Talán ezért megvetnek, azonban ilyen vagyok és ezen változtatni nem fogok és nem is akarok. Nekem ez így pont jó, ha másnak meg nem akkor nem kötelező ápolnunk a kapcsolatunkat. Természetesen vannak olyanok akiknek igazuk van, lehet hogy tényleg nem ártana egy pasi akivel nem ér véget minden egy szenvedélyes éjszaka után, viszont prostiként nem lehet fiúm különben az addig fog a lelkemre beszélni amíg végül fel nem mondok kurvaként és akkor állhatok rendes fizikai munkába - mert hát a szellemi állásokhoz én nem vagyok elég iskolázott - amihez abszolút semmi kedvem sincs. Pont elég nekem a jelenlegi foglalkozásom fizikai része ami azért néha igazán fullasztó tud lenni, bár nem mindenkivel, mivel egyesek lassan szeretik. Mondjuk az sem rossz, viszont ahhoz nekem általában nincs elég türelmem, ám munkaidőben mégis türelmet erőltetek magamra. Na ma nem fogom hagyni, hogy a partnerem utasítgasson és ő diktálja az ütemet és ő válasszon pózt. Ma én diktálok és csak akkor adom át az irányítást a másiknak ha az hajlandó belemenni egy rendes előjátékba és/vagy méretes férfiassággal rendelkezik. Abban az esetben engedem őt parancsolgatni, de azért mindent neki sem tűrök el. Ezt elhatározva veszem célba az első szemem elé kerülő szórakozólétesítményt melybe belépve elkezdem keresni a mai áldozatom és lekoptatom az esetleg rám mászni akaró nagyképű hülyéket. Azok nem kellenek, belőlük éppen elég van a kuncsaftjaim között, sőt még sok is.

Hallom a zenét, de valahogy nincs kedvem táncra perdülni, elvégre nem táncikálni, hanem alkalmi partnert felszedni aki eltűri, ha egy-két légyott után véget ér a történünk és nem akar hosszadalmas folytatást és komoly kapcsolatot. Ahhoz még fiatalnak érzem magam, ami szerintem teljesen megérthető, elvégre csak nem régiben múltam el huszonegy. Most léptem be abba a korba ahonnan már hivatalosan is kaphatok italt és nem kell érte egy-egy szívességet megtennem a csaposnak. Persze a szívesség az általában elég tág értelemben szokott jelen lenni, egy egyszerű mosolytól kezdve egy csókon át a bármiféle kielégítésig bezárólag. Nekem lényegében teljesen mindegy mit kell tennem egy kis piáért, hiszen a pult úgyis takarást nyújt, ha esetleg szexuális üzletet kötünk, bár a pultos néha szégyenlős szokott lenni és akkor bevonulunk az egyik mosdó fülkéjébe, vagy a raktárba. Azért mégiscsak jobb, hogy már nem kell szopnom, esetleg valamelyik lukamat kiadnom pár koktélért cserébe, helyette elég előszednem a személyim és simán kapok amit a szemem kíván. Ezért azok sem mindig rossz élményem, tudnék pár pikáns sztorit mesélni, ha megkérdeznének. Az egyik fickó például azt akarta, hogy amíg a kollégáját kúrja addig én kapjam torokra a toszott valagú farkát és a számmal kényeztessem az orgazmusig és nyeljem le annak kiáramló nedvét. Ráadásul mindezt úgy, hogy semmi nem is takart minket, se ruha, se pult, se asztal - magyarán zsír pucéran csináltuk ezt az igazán különös aktust a helyiség kellős közepén - és mindkét csávó éppen munkaidőben volt és még a hangjukat sem fogták vissza. Na jó, azért azt sem árt hozzátenni, hogy mindez egy lepukkant szórakozóhelyen történt ahol nem volt vendég. Bár őket elnézve szerintem ezt még több vendég, meg a főnökük elől is ugyanúgy megtettek volna, mert már messziről látszott rajtuk, hogy elég furcsa fantáziájú buzik. No, de ez jelenleg mindegy, a lényeg az, hogy végre nem kell ilyen és ezekhez hasonló dolgokat megtennem némi alkoholért. Mára már elég csak előszednem a pénzem, meg az irataim és kaphatok amit akarok. Mivel a torkom kiszáradt a sok cseverészéstől - melyeknek nagy része csak lekoptatás volt - így a pultnál letelepedtem az egyik székre.
- Egy koktélt kérek, de ha lehet akkor ne legyen túl erős. - intézem a csapos felé a szavaim, majd az végigmér és így szól:
- Vagy már huszonegy, kislány? - kérdezi meg és én előkotrom a személyem amit szépen átnyújtok neki. Az illető megnézi, majd visszanyújtja és kitölt valamiféle eper illatú itókát amiért én cserébe kifizetem azt. Miután ittam belőle egy keveset azután tekintek csak oldalra és pillantok meg egy szomorú hapsit pillantottam meg aki egy vodka felett lógatta az orrát.
- Ha szabad megkérdeznem egy ilyen szépfiú mi miatt búslakodik ennyire? Esetleg segíthetek leküzdeni a bánatát? - kérdezem meg kicsit sem szemétkedve, inkább sajnálva a szerencsétlent. Rossz így látni egy ilyen csinos arcú személyt, azonban ha már ilyen a kedélyállapota akkor azért illik neki egy kis vigasztalást nyújtani ezzel megfogva a mai áldozatom.

Furcsállom, hogy ennyire hidegen hagyom ezt az idegent, ezek szerint nagyon maga alatt lehet, ha egy melleit kitevő lány nem tudja megmozgatni a fantáziáját és nem akar rögtön rámászni. Bármelyik férfi azonnal megfektetne egy hozzám hasonló teremtést. Valamiért megsajnálom ezt a fancsaliarcú, műmosolyos fickót ezért hát a csaposhoz intézem a szavaim.
- Egy vodkát neki! - biccentek aprót oldalra, majd a szomorú beszélgetőpartneremhez fordulok. - Csak nem dobtak? - kérdezem együtt érzően és érzem, hogy a szívével van a baj. Egy ember csak akkor ilyen szomorú, ha a testébe vért pumpáló testrészét törik össze. Úgy nézem szegénykémébe egy tőrt döftek amit jól meg is forgattak benne és emiatt veti be a tipikus alkoholba fojtós módszert amit legtöbb pasi akkor alkalmaz, ha maga alatt van. Bár egyesek nem feltétlenül isszák le magukat a sárgaföldig, hanem egy nővel, vagy esetleg a saját neme képviselőjével vigasztalódnak feledve a bajuk okozóját. A jóképű egyed inkább az előbbit részesíti előnyben, de talán az utóbbiban is benne lesz, ha néhány pohár után merne közeledni, mert úgy sejtem, hogy most a szerelmi bánata miatt utasít el és menekülne a teljes magányban amit nem hagyok neki, mert attól csak rosszabb lesz, ha totál leissza magát és másnap ugyanolyan szar kedéllyel, egy pár ölelésre tárt kéz nélkül ébred fel. Ahogy észreveszem szegény tényleg teljesen a padlón van amit orvosolni kell.
- Az lehet hogy nem vagyok, de a rossz érzéseket le kell gyűrni, mert más különben a fejünkre nőnek és teljesen a hatalmába kerülünk. - tájékoztatom és újabb kort tűnik el a pohárból kellemes meleget hagyva a torkomban.

Teljesen megértettem a férfi szavait melyek mögött lakozók érzelmeket én is a szívemben éreztem. Nem is sejtem, hogy esetleg nem az ellenkező nemmel tervezhetett randit, ugyanis nem látszik rajta, hogy a sajátjával megegyező kromoszómájú illetőket részesíti előnyben, legalábbis az öltözködési stílusából és az arcán lévő szőrzet formájából nem tudok ilyesmit levonni. No meg ha az is, attól még lehet bizonytalan buzi, vagy az alkohol segíthet elfeledni a nemiségét, esetleg engem egy számára vonzó férfivá tesz. Ki tudja, majd az idő úgyis választ ad ezekre a rejtélyekre addig meg próbálom vigasztalni ezt a szegény fickót. Úgy érzem most nem hagyhatom itt, legalábbis a lelkiismeretem folyamatosan ezzel traktál és képtelen vagyok leállítani, de most őszintén szólva nem is nagyon akarom, mert igaza van méghozzá teljes mértékig. Nem hagyhatom így itt ezt a szegény szerencsétlent akiről érzem, hogy szüksége lehet egy vállra amin - még ha nem is szó szerint - kisírhatja magát, nekem meg kell a mai estémre egy szexpartner. Miért ne köthetnénk hát össze a kellemeset a hasznossal? Szerintem simán megtehetjük csak valamivel rá kéne vennem a másikat. No, de mégis hogyan kéne? Talán úgy, hogy meghallgatom és jobb kedvre próbálom deríteni? Esetleg az utóbbi módszerrel sikerülhet a dolog. Részben emiatt, részben az együtt érző természetem miatt vágok szomorú képet amikor nekilát elmesélni a bánatának okát.
- Ó! Akkor már értem miért vagy így magad alatt. Velem is történt már hasonló, hidd el tudom milyen! - tájékoztatom némi komorsággal a hangomban és valóban azt mondtam neki ami tényleg megtörtént. Utasítottak már el és nem volt túl jó érzés, ezért is tudom átérezni ami most benne lezajlik. Sértett, bús és így kicsit bunkó is amiért az utóbbi két ok miatt nem haragszom - legalábbis megpróbálom -. Azért magamban megjegyzem, hogy nem éppen a legudvariasabb amikor elkezd gúnyolódni, de azért amikor elkezd keleti hangon, torz képpel bölcselkedni akkor igazán jót nevetek az alakított figuráján.
- Valóban nem ugrálgattam tatamin, de attól azért még nem vagyok ostoba liba. - jelenti ki amíg a fickó egy újabb kört rendel magának és előadom kicsit a sértett "dámát", majd jóízűt kacagok magamon. Érzem, hogy valamennyire megártott a koktél, de ez csöppet sem zavar. Sőt, határozottan jól érzem magam! Azért igyekszek nem túl szélesen vigyorogni a partnerem miatt akit nem akarok megsérteni azzal, hogy míg ő az egereket itatja addig én itt hatalmasakat kacarászok és fülig szaladó szájjal iszogatom az italom. Ha már az itókámnál tartok az egy újabb korty után teljesen elfogy.
- Ide is hozhat egy újabb kört. - szólok a csaposnak és ahogy a fejembe kezd szállni a koktél úgy meg is feledkezem róla, hogy kicsit túl erősnek találtam az én alkoholt nem túl gyakran vedelő fejemnek. A lassan bekövetkező alkoholmámor kezdi csöppet elvenni az eszem, bár azért valamilyen szinten a józanságom még fent áll.
- Igen, még itt. - válaszolom és ha a piám megérkezik akkor egy korty csúszik le belőle a torkomon.

A gúnyolódása nem esik túl jól, de nem érdekel, ennyitől nem tántorodok meg és ebben a segítségemre van ez a fincsi koktél mely az alkoholtartalmának hála növeli az amúgy sem elhanyagolható bátorságom és elhatározom: ma már csak azért is meggyőzöm ezt a bánatos fickót arról, hogy fel fog próbálni a legféltettebb testrészére és ezt nem is titkolom. Igen, ezen az estén dugni jöttem ide és addig nem távozok amíg ezt maradéktalanul meg nem kapom kerüljön az bármennyi tapló szóba, vagy rám hajtó, idegesítő bénaságba. A testem akar egy férfit és jelenleg ezt a szomorú szerencsétlent akarja aki éppen az én visszautasításomról faggat.
- Még sulis koromban ismertem egy helyes srácot akivel munkával töltött hónapokon után lettünk barátok és mikor bevallottam neki az érzéseim lekoptatott, mondván, hogy a saját neme vonzza, de ezt nem finoman tette, hanem bunkón. Eléggé szíven ütött a dolog. - mesélem el neki ezt a égi történetet és a feltörni készülő bánatot egy újabb korty itókával próbálom meg visszafojtani. Ez sikerül, mivel a kellemetlen érzés helyett inkább az alkoholmámor kezdi elönteni az elmém és ezt a kipiruló arcom is jelzi. Érzem, hogy egyre kevésbé vagyok már józan amit az is igazol, hogy kissé meginog alattam és a már nem tökéletes egyensúlyom alatt a szék amit szerencsére még idejében sikerül megállítanom. Miközben az ülőalkalmatossággal küzdök természetesen meghallom a fekete hajú szavait aki az indokomat szeretném tudni.
- Amit akarok az te vagy, pontosabban veled egy kis hancúrozás. Ha belemész te is kicsit elfeledheted a bánatod és én is jól járok. Mit szólsz? - kérdezem meg miután sikerül megmaradnom a fenekemen és reménykedve várom a válaszát mialatt a koktélos poharam kiürítem.

A nevetése nem esik túl jól, de nem okoz különösebb fájdalmat, vagy a régi seb feltépését, mivel nem kevés év telt már el a kellemetlen incidens óta. Mégis úgy érzem ezért a faragatlan kárörvendésérét elégtételt kel vennem és fancsali képpel tekintek rá miután befejezte a nevetést és próbálok a szemembe könnycseppeket gyűjteni.
- Ugyan, úgyis ezt érdemlem. - motyogom szomorúan mialatt a talajt kezdem el fürkészni és mikor úgy tűnik mindjárt elsírom magam előtör belőlem a röhögés és vigyorogva tekintek vissza és remélem ezzel szép bosszúval kicsit visszatudom vetetni vele a nagy arcát aminek úgyis épp ideje. Nem akarok vele túl bunkó lenni, csak annyira amennyire ő volt velem, hogy érezze milyen rettentő kellemes érzés is ez. Nincs túl sok időm megfigyelni az arckifejezését, mivel éppen a székkel küzdök mely csatából végül én jövök ki győztesen. Nem lett volna jó veszíteni a kényelmi eszközzel szemben és nevetség tárgyává válni. Éppen elég hogy a vallomásom után azzá válok, de tudom, hogy még azon is lehet javítani, csak be kell vetnem a csáberőm. Miután kézzel bizonyosodtam meg a farka mozdulatlanságáról úgy érzem ideje lesz előhívni a férfi természetes ösztöneit miszerint az ellenkező nemű egyedek a vonzóak.
- Tudom, hogy csak álló fasszal van móka, azonban ne aggódj, konyítok valamit az izgatáshoz! - tájékoztatom és a kezem még mindig nem veszem le a szerszámáról, inkább elkezdem azt nadrágon keresztül simogatni mialatt közelebb húzódok és megcsókolom nyelvemmel táncra hívva az övét. A kezeit természetesen szabadon hagyom, nyugodtan megcsöcsörészhet, ha mégis elkezd éledni a férfiassága. Az kicsit sem érdekel, ha esetleg a csapos megbámul és magát kívánja a szerelmi bánattal küzdő, a lerészegedéshez jó úton járó fickó helyébe kívánja magát.

Úgy tűnik ma nem vagyok jó formában tekintve, hogy sem a bűntudat ébresztő, sem az izgatós praktikám sem vált be, mindkettő csődöt mondott ami kellően józanítóan hatott ahhoz, hogy az ízletes koktél hatását eltüntesse belőlem, mintha soha nem is lett volna bennem. Nem esik túl jól a visszautasítása, viszont ezt nem mutatom ki a mögötte lévő bosszankodással egyetemben, helyette inkább higgadtan tekintek rá. Néha  mindenkivel történnek ilyenek legyen az ember lánya/fia akármilyen dögös is. Valamiért mégis rosszul esik, hogy a mások által lélegzetelállítónak mondott testem és a jó öreg módszereim nem voltak képesek felizgatni egy férfit legyen az akármennyire is buzi, vagy bánatos. Ezt azonban nem mutatom ki, a büszkeségem - igen van olyanom, még akkor is, ha kurva vagyok - egyszerűen nem engedi ezt kimutatni. Lassan, de biztosan kezd már elegem lenni ebből az estéből. Mégis mi a francért kell a homokosoknak nők számára is vonzóan kinézni? Ez az a kérdés amire nem tudok választ adni, ám helyette ennek a nagyképű ismeretlennek próbálok megfelelő és nem túl bunkó felelet találni.
- Gondoltam próbálok neked örömet szerezni, hátha kicsit feldobhatlak. - magyarázkodom és a hidegvérem megőrzéséével küzdök, viszont ezt a másik következő mondandójánál sikerül elveszítem a bók ellenére is. Felképelem a pasast majd mérgesen elsietek a másikra hagyva a számlát - ami valószínűleg nem lehet túl magas, mert ez nem éppen egy az USA leghíresebb bárjai közül és ez koktél is csak holmi olcsó lötty volt - és már mit sem érdekel, hogy utánam jön-e, vagy sem, már nem vágyok másra csak elmenni egy másik szórakozóhelyre és ott végleg elfelejteni ezt a faragatlan homoszexuálist és ezt az egész incidenst. talán kurva vagyok igaz, de azért nálam is vannak határok amiket ez a tuskó sikeresen megsértett nagy bánatában mely már kicsit sem tud foglalkoztatni.