DÁNIA, KOPPENHÁGA, 1967. 10. 16. 46 ÜZLETEMBER PIMPS GUY PEARCE

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok:
Céltudatos: Ha valamit a fejébe vesz, azt véghez is viszi. Semmi és nagyjából senki nem tántoríthatja el. Olyan vasakarattal bír, amit bárki megirigyelhetne.
Megfontolt: Nem szokása semmit elhamarkodni, persze ez nem azt jelenti, hogy lassú. Inkább gyorsan forog az agya és hamar végig tudja venni a lehetőségeket, amelyek közül igyekszik a legjobbat választani.
Intelligens: Megvan a magához való esze, bár alapjaiban véve nem egy tanult ember. Arra viszont pont elég okos, hogy a tanultság látszatát tudja kelteni, egyszerűen jó az a láthatatlan önmarketing.
Önmegtartóztató: Kicsit elvont, de csupán annyit takar, hogy nem szereti, amikor bárminemű befolyás alatt van. Nem iszik alkoholt, nem él drogokkal, nem dohányzik, nem kávézik.
Lojális: A testvérén kívül még nem nagyon adott rá okot senki, hogy bárki más mellett is kitartson, de Aleksander-ért tűzbe tenné a kezét.


◆ negatív tulajdonságok:
Nincs humorérzéke: Felesleges humorral oldani a szituációkat vele, ő csak annál kínosabbá teszi azzal, hogy nem fog nevetni rajta. Ő inkább olyasmiket tart szórakoztatónak, ami másnak nem feltétlen az.
Agresszív: Egyszerűen a vérében van. Ha elpattan az a bizonyos húr, akkor kérdés és drámai monológ nélkül képes lelőni, vagy félholtra verni a vele szemben állót. A legrosszabb, hogy nincs konkrétan körvonalazható határ, amit nem szabad átlépni, inkább érdemes folyton résen lenni.
Érzéketlen: Nem igazán érti a koncepcióját az emberi érzelmek zavaros mélységeinek. Ugyanúgy nem képes felfogni az emberi élet, egzisztencia fontosságát, mint azt, ha valami számára kedvező érzelmi fordulat zajlik körülötte.
Bizalmatlan: Majdnem mindenkire gyanakszik, ha nem mutatja, akkor is. Nincsenek kivételek, kényes szakma az övé, muszáj körültekintőnek lennie.
Könyörtelen: Erős szó, de valóban nem sok fogalma van a könyörületről és annak hasznáról.

◆ egyebek:
Madsen&Madsen: A fedőcég neve, mely egy aprócska állásközvetítő iroda. Leginkább az interneten hirdetnek és fiatal hölgyeket kecsegtetnek jól fizető állással, mely nem igényel szaktudást. Leginkább Európából jönnek a hölgyek nagy reményekkel.
A valóság: Az Európából idecsábított fiatal hölgyek több hetes bezártság és betörés után bizony az utcán vagy olcsó motelszobákban szórakoztatják a férfi társaságot. A két dántól védettséget kapnak a fizetségük egy tetemes részéért cserébe.
Maga az üzlet a vegas-i éjszaka csak egy kis szeglete, egyáltalán nem számítanak nagy halnak, de ha valaki az olcsóbb árkategóriát preferálja, akkor igen hamar rájuk találhat. Kisebb, olcsóbb motelekben szoktak szobákat bérelni a lányoknak, hogy a munkájukat végezzék, nem a legjobb körülmények, a luxustól ez elég messze áll.
Drogkereskedésből csak a mellékes jön be. Ők is nagyobb dílerektől veszik és csak felhasználóknak adják tovább fű alatt. Vagy épp a saját lányaikat teszik függővé, és a járulékból még egy kicsit lefölözve, ellátják őket.

Történet vagy szerepes példa

A disco emeletéről sétálok le, a villódzó fényekben is sietve szedve a lefelé vezető lépcsőfokokat. Makulátlanul festek fekete öltönyömben, pont úgy, ahogy ez előtt fél órával, amikor Cosima-val felmentünk. Csak egy gyors mozdulattal túrok bele a kissé már lenőtt, szőkés hajamba, hogy az se lógjon a szemem elé.
Talán elragadtattam magam, talán nem kellett volna betörnöm az orrát, főleg nem az ágy támláján. Mindegy, az itteniek már tudják mivel jár ez a munka, majd esetleg kapnak megint egy kis extrát, hiszen a vér makacs foltot hagy. Úgyse mi vagyunk az egyetlenek, akik ide járatják a lányaikat, ez a hely egyébként is kész fertő, amit semmilyen drága tisztítószer nem hoz ki. Mindenesetre azon se lennék meglepődve, ha csak kifordítanák a párna huzatát és ezzel megoldanák a problémát.

Megtorpanok, közömbösen szemlélem az előttem átdülöngélő két lányt, ahogy egymás kezét fogva, botladozva, nevetve elhaladnak. Kicsit felhúzom az orrom, ahogy még pár pillanat erejéig utánuk nézek. Hopp… igen, már nem nevetnek. Legalább nem előttem dobta ki a taccsot a szöszi.
Lehet Cosima is jobban teljesített volna, ha mondjuk megvárom, míg kitisztul a feje. Franc se tudja mindig is úgy mozgott, mint egy partra vetett pisztráng, semmi izgató nincs benne. Nehezen tudom elképzelni, hogy bárkinek is feláll tőle a dákója, sőt. Ilyenkor egy életre elmegy a kedvem mindentől. Ha a rejszolás hozna bevételt, akkor komolyisten nem tökölnék ennyit a lányokkal. Alek szerint túl szigorú vagyok, hogy nekem semmi sem jó. Azt hiszi nem tudom, hogy egy törött orrú lány senkinek sem kell? Valahogy akkor is ösztönözni kell őket és ha a sikertelenségük nem elég, akkor a verés az egyetlen célravezető megoldás.
Sikerül végül ösvényt vágnom a férfi wc-ig a vonagló tömegen keresztül. Az ajtóból még visszanézek a lépcső felé, Cosimának nyoma sincs. Megmondtam neki, hogy szedje rendbe magát, gondoltam hogy nem két perc lesz.

Benyitva az ajtón, azonnal megcsapja az orrom a tömény húgyszag. Természetesen mindenki körbehugyozta a piszoárokat, így kénytelen vagyok lassú és megfontolt léptekkel beljebb kerülni és addig sétálok, míg olyan kagylót nem találok, ami még nincs eldugítva, vagy legalább nem kell tócsában állnom. Józanul ezt jóval kevésbé találom gusztusosnak, vagy éppen elfogadhatónak, ez pedig ki is ül az arcomra, miközben lehúzom a sliccem és elkezdem szilárd alapba helyezni folyóügyeimet. Lehet, hogy az évek során válogatós lettem, franc se tudja, ötven felé közeledve már azért inkább szeretem megválogatni milyen fertőzéseket kapok el, régen leszartam. De hát így van ez, én vagyok az örök elégedetlen.

A mögöttem lévő fülke ajtaja kinyílik, még a kintről bedübörgő zene ellenére is hallom, de lehet inkább csak a mozgásra figyelek fel. Egyébként a fülem botját sem mozdítom és nagyon jól is teszem, bár hamar rájövök, hogy felesleges. Oldalt tekintve azonnal belekerül a srác a látókörömbe. Úgy 18-19 éves lehet, piszkosszőke haja eltakarja az egyik szemét és egyébként ez is bizonyul a leginkább rejtegetett testrészének. A fekete, hálós fölső és a fekete bőr… nadrág? Nadrág az, ami nem látja el a funkcióját? Mindenesetre nem sokat takar. Igazából ki is írhatta volna magára, hogy „Vágj gerincre!”.
Tekintetemet ismét lefelé fordítom, lerázom az utolsó cseppeket is. Azt viszont képtelen vagyok nem észrevenni, hogy a díszbuzi belekerül a látókörömbe. Mint egy bosszantó szúnyog, amit mindig épp csak a szemed sarkából látsz… csak ő nem tűnik el, amikor odanézek.
- Mivan? – Vetem oda neki mérsékelt érdeklődéssel, miközben visszahúzom a sliccem. A mellettem lévő piszoárnál áll és háttal támasztja a falat. Úgy fest egyeseknek már az összefirkált csempe is szexuális kielégülést okoz. Néha tényleg nem értem mit töröm magam ennyit a lányokkal.
Egyébként elég nyilvánvaló, hogy a srác nincs teljesen magánál, elég ködös a tekintete és nem vagyok arról sem meggyőzve, hogy értette, amit kérdeztem, ugyanis válasz helyett csak beharapja az alsó ajkát.
Ellépek… azaz ellépnék a piszoártól, de ő szinte azonnal előttem terem. Olyan intim közelségben és olyan fürgén, amire nem számítottam. Kihúzom magam, kissé felszegett állal, összeszorított ajkakkal nézek le rá, de még így is az arcomon érzem a forró lélegzetét.
- Takarodj az utamból, vagy az anyád sem fog rád ismerni, mikor innen kimész… - Sziszegem, szinte csak kipréselve az összeszorított fogaim között. Nem mondhatja, hogy nem figyelmeztettem… azonban a tényen mit sem változtat, hogy tűröm, ahogy lassan, szinte kedvtelve lehúzza a sliccemet. Tűrom, ahogy a vékony ujjait becsúsztatja a nadrágomba… és már akkor teljesen merev vagyok, amikor rátalál a péniszemre. Ami a lányok nagy részének nem szokott sikerülni, ez a kis taknyos pillanatok alatt eléri…

Már úgy összeszorítom a fogaimat, hogy azon csodálkozom, miért is nem roppantak még össze. Még egy vehemens lélegzetvétellel fordítom oldalra a fejem, amerre a srác arcát sejtem. Ösztönös, nem tudom miért teszem, nem vagyok buzi, nem lehetek az. És azzal a lendülettel el is lököm magamtól olyan erővel, hogy méterekkel hátrébb beesik a mosdókagyló alá. Talán a fejét is beverte, mert nem mozdul. Nem indulok meg rögtön, bár szinte menet közben rakom vissza a farkam a nadrágba, majd még mielőtt a sliccemet felhúzhatnám, olyan erővel rúgom hasba a srácot, amennyire az tőlem telik, majd újra és újra, míg úgy nem fújtatok, mint akit megkergettek.
Megtámaszkodok a mosdókagylón és szembenézek a saját eltorzult arcommal. Az arcizmaim megfeszültek, egy ér mintha jobban kidagadna a homlokomon és ismét előrebucskázott néhány tincs. Érzem, hogy a cipőm orra valahol a srác oldalánál lehet, de már nem foglalkozok vele. Jó helyen van ott.

Hátratúrom a hajam ismét, majd megnyitom a hideg vizes csapot. Meleg víz úgysincs, hiába próbálkoznék. Megmosom a kezem, majd az arcomat is. Persze kéztörlő nincs, szóval kénytelen vagyok visszamenni az egyik fülkébe wc-papírért. Kicsit összevont homlokkal realizálom, hogy a tartón egy használt tű néz szembe velem, de végül csak megtörlöm a kezem, belevágom a papírt a klotyóba és távozok, mint aki jól végezte dolgát. Innentől fogva nem igazán tud érdekelni a srác. Áh, persze a sliccem. Szerencsére eszembe jut, így amint kilépek, gyorsan még fel is húzom. Megindulok vissza az emeletre.