[You must be registered and logged in to see this image.]

Nem szeretem az ilyet. Nem szeretem, mikor olyan, akivel eddig még egyszer sem találkoztam a privát számomon hív. Azon, ami csak az állandó kuncsaftjaimnak van megadva. Valamelyik biztos megadta az egyik ismerősének a számomat, ami egyrészről nagyon is hízelgő másrészről viszont... semmit sem tudok az illetőről. Ha az egyik bordélyházon keresztül hívott volna azzal nem lenne semmi gondom sem, hiszen ott a kliensnek be kell fáradnia a bordélyházba, ott töltenénk el az első együtt létet, olyan környezetben ahol száz százalékig biztonságban érzem magam, hiszen csak egy kiáltásomba kerülne és jönne a segítség, ha véletlen egy pszichopatához lett volna szerencsém. A későbbi alkalmak során persze bárhova megyek, csak az első alkalom az, amit szeretek egy bizonyos helyen letudni. Luxus prosti vagyok, megengedhetek magamnak ennyi óvatosságot vagy nem?
Elvállaltam a munkát, azért mert ma estére egyébként nem lett volna ügyfelem, másrészről pedig azért, mert akire hivatkozott, kedves fickó, és csak reménykedni tudok, hogy a hasonló természetű pasik haverkodnak egymással. Aztán majd kiderül, hogy milyen is lesz, minden esetre kíváncsian várom. Semmi támpontot nem adott meg azt nézve, hogy mit is szeret. Még egy kedvenc színt sem mondott. Minden rám van bízva. Egyre kíváncsibb vagyok arra, hogy mégis milyen lehet ez a pasi. Valószínű, hogy most először lesz ilyen légyottban része, vagyis nagy valószínűséggel az elején még talán zavarban is lesz. Olyan aranyosak olyankor! Persze hamar felülkerekedik rajtuk a vágy, és már csak az fog számítani, hogy minél előbb ki legyenek elégítve, hiszen azért fizetnek nekem. Nem is keveset.
Oh, a drága pénz... imádom.
Letusoltam, és gyorsan megmostam a hajamat is, és megszárítottam. Nem tűztem fel, hagytam, hogy lágy hullámokban omoljon le a hátamra. Sminkeltem,    de nem vittem túlzásba, hiszen van aki nem szereti az erős sminket. Miután ezzel kész lettem, rátérhettem a ruhám kiválasztására, igaz, már nagyjából körvonalazódott bennem az, hogy mit is fogok viselni a mai este folyamán, ám mikor a gardróbomba sétálok mindig gondolkodóba esek. Rengeteg fehérneműm van, és mindegyiket nagyon szeretem. Egy egyszerűbb, fekete csipkés melltartóra és egy hozzá illő bugyira esett a választásom. A ruhám egy egyszerű szabású fekete testre simulós ruha volt, hátul egy cipzárral. Az ilyen ruhákat olyan nőknek találták ki, akiknek otthon van a férjük, és segít felhúzni a cipzárt, ugyanis egyedül lehetetlen ezt a feladatot megoldani. Nekem a szomszéd srác segített. Már meg sem lepődik a kérésemen, ugyan is mindig hozzá szaladok, ha valamiben segíteni kell nekem.
Felvettem még egy bézs színű nyakláncot, és belebújtam a lánchoz hasonló színű cipőbe, és készen is voltam.
Kilenc előtt pár perccel szálltam ki a taxiból a megbeszélt épület előtt. Egy étterem. Hmm, érdekes. Besétáltam, majd megkerestem az irodát, és bekopogtam, majd be is nyitottam.
- Szép estét! Savannah Monroe vagyok. - Mutatkozok be egy mosoly kíséretében. Minden bizonnyal Ő lesz a ma esti kliensem, ugyan is senki mást nem láttam az épületben. Türelmesen várom az instrukciókat, hogy elmondja mit és hogyan szeretne csinálni a továbbiakban.

[You must be registered and logged in to see this image.]

A vendégeinket nem válogathatjuk meg. Mindegy, hogy ki milyen magasan is áll azon a bizonyos ranglétrán, ha a kliens jön, és van elég pénze, akkor bárhogy is néz ki az illető, nekünk az a dolgunk, hogy minden igényét kielégítsük. Akik a ranglétra tetején vannak... vagyis nekem is... nem finnyáskodhatunk. Bármit kérnek, nekünk azt teljesíteni kell, egy dolog csak a fontos, olyan sérülést nem szerezhetünk, ami nem gyógyul be egy nap alatt. Hisz az nagyon nagy bevétel kiesést jelentene. Azért fizetnek nekünk olyan sokat, hogy tökéletesek legyünk, és ne legyünk finnyásak.
Beinvitál, ezért beljebb sétálok, majd helyet foglalok az egyik széken. Lábaimat kényelmesen keresztbe teszem, kezeimet pedig a szék karfájára ejtem. Csak kényelmesen. Ő ideges kissé, ezért nekem teljes nyugalmat kell sugároznom, hátha hatással lesz rá is, és megnyugszik valamilyen szinten.
- Egy pohár víz jól esne, köszönöm. - Valójában nem vagyok szomjas, de hátha attól jobban érzi majd magát, hogy mocoroghat a helységben. Van akiknek a mozgás segít. Nézzük csak meg a tanárokat, és az üzletembereket mikor előadást kell tartaniuk. Idegesek, és úgy járkálnak föls alá, mint a ketrecbe zárt vadállatok.
- Igen, lennének kérdéseim. Először is , hogy hogyan tudnám elérni, hogy az idegessége a múlté legyen? Ha gondolja előtte beszélgethetünk, amiről csak szeretne. - a stílus talán túlságosan is finomnak tűnhet, ha azt nézzük, hogy mégis miért is vagyok én itt, de ki tudja... ha engedi, hogy tegezzem, akkor megteszem, de amíg engedélyt nem ad, addig marad ez a hangnem, bármennyire is kényelmetlen.
- Mondja el, hogy mit is szeretne ma. Van valami különleges kívánsága, amit mindig is ki szeretett volna próbálni, csak eddig nem volt rá esetleg lehetősége? Vagy hogy szeretné, mi legyen a forgatókönyv? - Érdeklődök, és így talán végre kaphatok majd tőle valami számomra is fontos információt.
- Mik azok, amiket szeret, és mik azok amiket nem?

[You must be registered and logged in to see this image.]

H]amar megkapom a vizet, amit kértem, és bele is kortyolok, hogy láthassa nem csak ugráltattam, hanem tényleg szükségem volt az átlátszó italra. Szénsav menteset kértem, az sokkal természetesebb, mint a buborékokkal dúsított formája.
-Nem, ennyire nem volt egyértelmű, legalább is egy kezdő talán nem szúrta volna ki, de én már jó pár éve a szakmában vagyok. - Mondom, és egy pillanatig sem akartam arra célozni, hogy esetleg már idősebb lennék, hiszen még csak most töltöttem be a huszonegyedik életévemet. Három vagy négy éve csinálhatom már ezt? Nem is tudom. De ez csak nézőpont kérdése, mert... a mertre nem szabad gondolni. Nem szabad arra, hogy már az középiskola első évében is azért feküdtem le valakivel, mert így tudtam megszerezni azt, ami kellett nekem. Talán egy szép óra volt az. Már akkor is rajongtam a gazdagságért, és a pénzért.  
Főzni szeretne nekem. Egyszer mindent ki kell próbálni, ilyenre eddig ugyanis még egyszer sem volt alkalmam. Egy kuncsaft főz. Ráadásul nekem. Bár lehet, hogy nem fogja befejezni az étel készítését, mert hamarabb magára fog találni, hogy aztán belevethessem magam a munkába, de addig is, élvezem majd a látványt.
Amint elindul kifelé az irodából, én is felállok a székemből, majd gyorsan megigazítom magamon a ruhámat, hogy tökéletesen álljon rajtam, majd utána indulok.
- Remek, egyik sem okoz problémát. - Szólalok meg, miközben mellé érek, és a felkarját érintem meg kezemmel, majd ahogy elhaladok mellette finoman végighúzom ujjaimat a mellkasán. Apró, ártatlan érintés volt csupán. Extrémebb kívánságra számítottam, de ha neki ez az óhaja, nekem az tökéletesen megfelel, így már tudhatom, hogy mit is kell majd csinálnom az este folyamán.
A látványkonyha részhez sétálok, és megállok a pult mellett, csípőmmel neki is dőlök kényelmesen.
- Mit fog készíteni? Esetleg segíthetek valamiben? - Ajánlkozom fel, bár nem vagyok egy konyha tündér, azért a zöldségek aprításával azért megbirkóznék én is.