Tiffany Emily O'Donell

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok: koffeinfüggő, kiáll a maga igazáért, temperamentumos, be nem áll a szája, édességfüggő

◆ negatív tulajdonságok: makacs, önfejű, érzékeny, sebezhető, naiv, gyűlöli a férfiakat.

◆ egyebek: amit fontosnak tartasz a karakterről

Történet vagy szerepjátékos példa

Könnyes szemmel bámulok ki az árvaház ablakán, a papírlapot, amit apró kezemben szorongatok már annyira összegyűrődött, hogy alig lehet rajta kivenni a betűket. Veszek egy mély levegőt, ma el kell hagynom az árvaházat, ma töltöm a tizennyolcadik évemet, és legfeljebb holnap már nem lehetek itt. Mit fogok magammal kezdeni? Kihez fogok fordulni? Mert az édesanyámhoz nem tehetem, vajon milyen szeretet az amikor egy anya előbbre helyezi a férfit az életében, mint a saját vérét? Sokszor tettem fel magamban a kérdést, és még mindig, tíz év elteltével sem tudom megadni a pontos választ.  Leülök az ágy szélére egy kis dobozzal a kezemben, ebben a dobozban őrizgetem azokat a leveleket amiket anyutól kaptam tíz éven át, minden egyes levélben leírja, hogy a biztonságom miatt hozott ide, de, hogy nagyon szeret engem, és még sem tud David nélkül élni, valamint azt is viszont látom minden egyes levelében, hogy egy férfiban se bízzak meg, mind mocsok, nem tisztelik a nőket, csak kihasználják, rongyként kezelik. Nos hát igen ironikusan hangozhat egy olyan nőtől, aki prostituáltként keresi a kenyerét, valamint, a mai napig David mellett van, holott biztos vagyok benne, hogy még mindig ugyan úgy bántalmazza, mint régen. Még tíz évesen megfogadtam, hogy nekem nem kell férfi az életemben, és a… a szerelem sem kell, ahogy édesanyámat „látom” csak kín és szenvedés, az pedig elég volt nekem, ennél több nem kell.
Ahogy elkezdem olvasni az első sort, gombóc keletkezik a torkomban, és a sírás fojtogat, akaratlanul is eszembe jutnak azok az emlékképek, tíz évvel ezelőttről, pedig nagyon nem szeretném…
Már legalább egy éve szedte fel anyu… ha az emlékezetem nem csal, és az ember ilyet nem könnyen felejt el, úgy gondolom.  David szokása volt alkoholhoz nyúlni, és ha ez megtörtént, előfordult, hogy hamar eljárt a keze, leginkább anyán csattant, természetesen én nem igazán tűrtem, hogy bántalmazza, mindig bele szóltam, de hát egy tíz éves kislány nem sok mindent tehet. Ez alkalommal is ez történt, emlékszem,  megint kapott anyu tőle, már csöpögött a vér a szája sarkából, így hát fogtam magam és elé álltam, kiabáltam vele, hogy hagyja abba, vagy meg fogom ölni. persze tíz évesen nem tudtam mit mondani, nevetségesen hangzott és az is volt. De az ő alkoholtól elborult agya nem volt képes ezt felfogni, elöntötte arcát a düh, kezeivel a nyakamra tapadt, alig kaptam levegőt, és egyre erősebben szorított, láttam szemeiben, hogy kiakarja szorítani belőlem az életet. Anyám könyörögni kezdet, és amikor azt hittem végleg végem… berontottak az ajtón, a szomszédok hívták a rendőrséget, azok biztonságos helyre vittek minket. anyám nem bírta nélküle, inkább engem rakott árvaházba.
Így hát holnap abból a kevés pénzemből amim van Las Vegasba megyek és én is anyu nyomdokaiba lépek… hátha így rátalálok, hisz én még mindig ugyan úgy szeretem, látnom kell, meg kell ölelnem, éreznem az illatát.