Francesca & Alexander

Vendég

Még egy ilyen helyzetben sem bírja visszafogni magát Francesca, még egy ennyire forró pillanatban sem bírja megfékezni olasz nyelvét, ha akarja ha nem akkor is úgy érzi, hogy muszáj oda szúrnia, hogy akkor is vissza kell vágnia, nem hagyhatja, hogy övé legyen az utolsó szó. Főleg, hogy általában amikor Alexander megszólal azt parancsolva teszi.... nem tehet róla, ez valószínűleg benne van a génjeibe programozva, pont úgy ahogy a lánynak nem engedi, hogy fejet hajtson bárkinek is, olasz vérének köszönhetően, mindig is lázadni fogni, és míg egyik fele nem akarja, hogy igába hajtsák, addig másik felét izgatják az ha birtokba veszik.
Felvont szemöldökkel hagyja, hogy ismét hátra rántsa a fejét a lánynak, miközben halk sóhaj hagyja el ajkait amint Alex száját megérzi a bőrén, egyre gyorsabban kezdi el kapkodni a levegőt, utálja és imádja, hogy ilyen hatással van rá a férfi egyszerre.
-Mond meg te.... megérdemled szerinted vagy sem...?- vág vissza csillogó szemekkel, de ha akart volna is mondani még valamit, képtelen volt. Habár eddig a lánynak fogalma sem volt, de egyre jobban felajzotta az ahogy Russel felette könyököl, kezeit vasmarokként fogva tartva. Valami probléma lehet vele, mert most minden egyes mosolyától legalább háromszor olyan gyorsan kezd el verni a szíve, miközben a légzése felgyorsul, az arca kipirul, de ez most nem a szituációtól amibe éppen kerültek, hanem sokkal inkább amiatt lehet, hogy kezd.... gyengédebb érzelmeket táplálni iránta.... amit nem akar. Tudja előre, hogy végződne minden, nem akar szenvedni miatta, megpróbálja ezt a pillanatot „csak szexként” kezelni, de tudja, hogy nem megy.... Már múltkor abban a clubban sem tudta úgy, alkohol ide vagy oda.
Mélyen szántó gondolataiból az ragadja vissza az igen csak valóság talajára, hogy Alex éppen azzal foglalatoskodik, hogy nyakkendőjével helyettesítse az ujjait.
-Akkor hajrá, mi tart vissza?-pimaszul vonja fel a szemöldökét, miközben kíváncsian vár arra, hogy vajon meg meri-e tenni, vagy mit forgathat ismételten a fejében? Felszisszen halkan ahogy száján megérzi a férfi fogait finoman, de ez nem olyan fájdalom amitől menekülne. Sokkal inkább olyan, mint aminek hamar a függőjévé lehet válni, akár a drognak.... kezd ráébredni a lány, hogy Alex ilyen hatással van rá. Csak egyelőre még arra nem tudott rá jönni, hogy ez jót vagy rosszat jelent, egyelőre még nagyon nem tudja hányadán is állnak.
Bőre felforrósodik ott ahol Alex ajka érinti, még jobban szítva vágyát, ami már így is az egeket verte, legszívesebben hozzáérne bárhol bármivel, de hamar ráébred, hogy nyakkendő fogságából nem fog szabadulni, csak ha férfi is úgy kívánja. Az a pár centi ahol bőrük érintkezik, nem hogy csillapítaná szomját, épp ellenkezőleg hat rá, még jobban feltüzeli.
Hirtelen már a férfinak pucsit, tenyerével az ülésnek támaszkodva, bár elég nehezen mivel még mindig fogságban a két csuklója. Már épp válaszolna, de belé fagy a szó, amikor nagyot csattan formás fenekén Russel tenyere, halkan felsikkant a fájdalomtól ami azonnal bele nyíllal, de utána még nagyobb izgalommal tölti el, miután szinte lágyan cirógatja végig, izzadság cseppek gyöngyöznek a homlokán.
Fura érzés önti el ahogy Alex benne van és még sem mozog, nem bírja megfogalmazni, de határozottan kellemes érzés tölti el.
-Vissza tart? Hogy finnyás vagyok? És mégis mitől tartana vissza?- értetlenül pislog bár a férfi ezt nem láthatja. Tovább nem is tudja folytatni, mert ahogy a férfi elkezd benne mozogni, újra elönti a forróság, ajkába harap, gesztenye barna tincsei az arcába hullanak, megpróbál ő is vele együtt mozogni, de elég nehézkesen megy neki össze kötözve, formás hátsójával még jobban domborít, hogy intenzívebben élvezhesse a férfit, aki minél lassabban mozog annál nagyobb nyögéseket és sóhajokat csal elő a lányból.

Vendég

Cicuska

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Természetesen megérdemlem.- Vigyorodok el, hát vagyok olyan hülye, hogy mást mondjak? Meg amúgy is, hiszen egy csomót küzdöttem, hogy megkapjam ezt a szépséget, akkor már csak kijár nekem egy kis dorombolás. Nem, de?
Kaján mosoly jelenik meg az arcomon a mosolyát látva. Igen kihívó tud lenni a kicsike, de ha tudná, hogy mire biztat már nem lenne ennyire bátor.
Végigsimítok a testén most, hogy a keze le van fogva, finoman érintve a puha bőrt, ujjbegyeim éppen, hogy csak végigsiklanak az oldalán.
- Te...- Mondom és egy csókkal forrasztom be a további kérdezősködést. Nem akartam megint elszúrni, és ha most mindent megmutatnék neki akkor biztosan megijedne. Igen, egy kurváról van szó, de egy kifejezetten érzékeny kurváról, aki amúgy nem is kapott nehéz ügyfeleket, hiszen megválogattam, hogy kik mehetnek hozzá.
Én viszont kemény esetnek számítok csak ő ezzel még nincs teljesen tisztában, bár biztosan sejti, s nekem a hangok melyek felszakadnak belőle azt árulják el, hogy ennél többet is fog élvezni. Hogy belevihetem az én kis játékomba majd, ahol a gyönyört és a fájdalmat csupán egy vékony határvonal választja el egymástól.
Megfordítom, s ekkora már olyan édesen sikamlóssá vált, hogy gond nélkül bele tudok hatolni. Rácsapok a fenekére, hogy után a piros és még érzékenyebbé vált bőrön finoman végigsimítsak. Érzem, ahogyan kezeim alatt megremeg a teste. Nagyon sokáig el tudnám húzni oh de jól eltudnék vele játszadozni, habár most is azt teszem, csak még a finomított változatomat kapja. Már amennyire én képes vagyok a finomkodásra. Nem válaszolok azonnal a kérdésre, csak elmosolyodom. Nos látszik, hogy már nem igen bír gondolkozni, nem baj, nagyon helyes. Finoman és lassan mozgok benne, de mélyen és keresve azt az édes pontot benne ami a legnagyobb gyönyörre sarkallja. Aztán megmarkolom a haját és átkarolom a mellkasát így húzom fel magamhoz addig míg a lapockája a mellkasomhoz és a vállamhoz nem ér.
A füléhez hajolok, miközben ujjaim végigsimítanak a testén egészen a mellétől a lába közéig, ahol megállapodok, s megsimítom az édes húsát miközben finoman mozgok benne, így két ponton is ingerelve.
- Attól cicám, hogy elfenekeljelek. De megfogom tenni egyszer és élvezni fogod...- Szabad kezemmel a fenekén simítok végig mintegy példázva, hogy még is hol fog ez megtörténni. Az érzékeny bőrön játszadoznak az ujjaim, de nem bántam csak simogatam.
- És tudod miért kötöztem össze a kezeidet, azon felül, hogy látom mennyire felizgat?- Mély doromboló hangom, halkan visszhangzott az autóban, s leheletem a fülét cirógatta, miközben szünet nélkül ostromoltam, ugye benne mozogtam, ujjaim elölről kényeztették, míg szabad kezem a fenekét cirógatta.-Mert ha nem érhetsz hozzám, ha le vagy korlátozva és nem tudod kiélni a vágyad azon, hogy a hátamat karmolászod vagy a hajamba markolsz, akkor minden érintést sokkal intenzívebben érzékelsz és élsz meg.- Megnyalom a bőrt a füle alatt.- Ugye Cicám? Ugye érzed?- Duruzsolom, s tudom, hogy lassan az őrületbe kergetem ezzel a mély, lassú tempóval, a legérzékenyebb pontjait ingerelve és még szavakkal is ostromolva. Az autó üvegei már bepárásodtak a zihálásunktól, habár amúgy sem érdekeltek a rendőrök, de most hiába akarnának benézni szinte semmit sem látnának.
- Oh, és ha tudnád mit tervezek még veled!- Bizony nem egy ötletem van és fantáziám amit még meg akarok rajta és vele valósítani. S ezzel a mondattal a nyakába csípek finoman a füle tövénél, majd egyszerűen visszadöntöm az előző pozícióba, és megragadva a csípőjét keményen, erőteljesen és gyorsan kezdek mozogni benne.

Vendég

-Talán.... majd egyszer az is el fog jönni,- válaszol neki piszkálódó stílusban, még ilyen helyzetben is képes vissza szólni neki. Valahogy ez a kapcsolatuk részévé vált, találkozásuk pillanatától kezdve. Ahogy eszébe jut az a pillanat, lágy mosoly költözik az arcára. Már egy évvel ezelőtt is, még csak nem is ismerték egymást, amikor felajánlotta neki a munkát, már abban a percben is rá akart mászni. Azt hitte, hogy naiv módon, majd a lány besétál a csapdájába, hát rosszul hitte. Talán nagyon meglepődött a férfi, és ezért sikerült valahogy lekaratéznia, hogy aztán elszaladjon. De két nap múlva már telefonált is neki, nagybátyja elől menekülnie kellett, és kellett a pénz. És egy év elteltével sem tart sehol.... ja de a nagybátyja itt van, és még mindig azt akarja amit évekkel ezelőtt: őt és a húgát...
Érintése nyomán a lány testén bizsergető érzés fut végig rajta a feje búbjától egészen a lábujjáig, hozzá ajkaiból halk sóhaj szalad ki. Már attól tűzbe képes hozni a főnöke, hogy azokkal az őrjítően kék szemekkel pillant rá, már attól képes benedvesedni. Meg voltak az okai hogy ezért miért nem élvezte ezeket a csókokat és érintéseket, amik most hirtelen ki mennek a fejéből, de nagyon jól tudja, hogy igazán megfelelő okok voltak azok.
-Én...?- kezdene bele már ismét a faggatásba, de Alex nagyon jó módot talál arra, hogy ismételten el hallgattassa.... forrón tapassza ajkait a lány húsos szájára. Frannie gondolkodás nélkül válaszol neki, közben szívesen markolna bele ében fekete tincseibe, vagy éppen hegyes körmeivel vadul szántana végig a férfi barna bőrén, ó igen csupa ehhez hasonló dolgokat tenne.... amit nem tud mert éppen szorosan tartja a feje felett csuklóit. Még maga se vallja be, de ez még őrjítőbben hat rá, mint a férfi ujja ami éppen hogy csak érinti, vagy fogai melyek nem egyszer haraptak bele elefántcsont színbe vont selymes bőrébe, nyomot hagyva maga után, megjelölve, hogy bizony az ő tulajdona.
Hirtelen pucsitva térdel a férfi előtt, aki egyszerre csap rá formás hátsójába és érzi magában igen csak nagy férfiasságát, a meglepetéstől egyszerre szisszen fel és kéjes nyöszörgés hagyja el ajkait. Minél lassabban mozog Alex, annál hangosabbak lesznek a sóhajai, melyek szinte könyörögnek a kielégülésért, azért a kielégülésért amire legalább egy éve vágyik, szomjazik utána, és ha már a múltkor is kapott kóstolót, akkor lett annyira nagyravágyó, hogy végre rendesen megkapja az adagját. Kezdi úgy érezni, hogy Alex olyan számára mint egy saját ínye szerint ki kevert drog, amire ha akarna sem bírna nemet mondani, de az igazság az hogy egyáltalán nem is akar.
Fejét a férfi vállára hajtja, amikor az felhúzza magához, és mikor azt hiszi, hogy ennél rosszabb nem lehet, akkor élesen szívja be a levegőt, mikor Russel ujjai a lába közé siklanak. Akaratlanul is amennyire tud így elkezd mozogni, hogy ezzel is előrébb segítse az orgazmust, amit a férfi láthatólag.... el akar napolni, nem gondolta volna, hogy valami így elvegye az eszét, pedig a szó legszorosabb értelmében a józan esze mát Olaszország felé tarthat, míg ő maga nem képes épkézláb gondolatokra, de még csak foszlányokra sem. Összerándul amikor tenyere ismét a hátsóján siklik végig...
-Szóval én élvezném.... azt hogy elvered a seggem...?- kissé talán nehezen találja a szavakat, de azért egy egyszerű mondatot képes volt össze szedni. Válaszolni már képtelen volt, csupán csak bólogatásra futotta, lehunyja szemeit amikor meghallja a férfi suttogást, ami felér ezer simogatással is. Azt be kell látni, hogy tudja mitől döglik a légy a nőknél.
-I.... igen.... érzem...- nyögi ki végső elkeseredettségében, ő miért nem akar már elélvezni, hiszen a lány már egy jó ideje erre vár és vágyik. Sokkal jobban mint múltkor és bármire hajlandó lenne azért, hogy megtörténjen végre..... bármire.
Mikor vissza dönti négykézláb, és abban a pillanatban elkezd keményen mozogni benne sóhajai egyre gyorsabbak, hangosabbak, szaggatottak lesznek, megint mozgásképtelenségre utalva, nem tud mást tenni, mint hogy élvezi hogy ő végezze a dolog oroszlánrészét, hogy aztán ezer darabra törve, össze omoljon.

Vendég

Cicuska

[You must be registered and logged in to see this image.]

Odavagyok a hangokért amik kiszakadnak belőle az érintésem nyomán. Bár megpróbálja visszafogni magát az elején, isten tudja miért a végére, egészen elfelejtkezik arról, hogy csöndben akar maradni. S minden nyögése és sóhaja, zene füleimnek. Minden egyes nyögése, és sóhaja, ahogyan lassan benne mozgok szinte felér egy könyörgő szóval. És én ezt végtelenül élvezem. Megérte ennyit várni erre a kis fruskára, mert annyira odaadó az ágyban, hogy az valami csodálatos. Na jó jelen esetben a kocsiban az, de ez már csak formai kérdés.
Felnevetek durva szóhasználatán, s kacagásom betölti a teret.
- Igen! Nagyon is élveznéd...- Súgom miközben a vállába mélyesztem egy pillanatra a fogaimat. A fülébe suttogok, miközben az ujjaim a lába közét kényeztetik, lassan mozgok benne. Azt akarom, hogy majd meg őrüljön azért, hogy elélvezhessen. S amikor válaszol a kérdésemre visszadöntöm és megadom neki azt amiért már olyan régóta könyörög, ha mással nem is a sóhajaival biztosan. Megragadom a csípőjét és keményen mozgok benne, s ahogyan elélvez alattam én is összerándulok, s hörögve élvezek el.
Egy darabig még zihálva tartom, lassan mozogva benne, hogy az élvezet utolsó morzsáit is kicsikarjam magunkból. Majd egyszerűen előre nyúlok és kibogozom a kezeit. A tarkójára és a nyakára közben csókokat hintek, megfordítom, s megismétlem ugyan ezt elölről, tőlem szokatlan gyengédséggel.
Ajkaim lesiklanak a mellei között, majd az egyik aztán a másik mellét is a számba veszem kényeztetve egy kicsit az érzékeit.
- Jól vagy?-Végül csókot hintek az ajkaira, s feltérdelve a kezem nyújtom,hogy visszasegítsem a helyére.
Ha ez megtörtént akkor egy szó nélkül visszaveszem a nadrágom, átnyújtom neki a ruháját. Felöltözök mert hát azért még sem lehetek meztelenül, ha visszamegyünk a városba. Mert hozzám akartam vinni ezt a gyönyörűséget, egyáltalán nem végeztem még vele.
Visszaállítom az ülést, s mindent a helyére teszek, mire újra beindítom a motort. Megfordulok és visszafelé veszem az irányt a városba... Ez a nő az enyém, ezek után még csak annyi levegőt sem fogok hagyni neki, mint előtte. Akarom, kell nekem, az enyém.
- Elviszlek hozzám. Hmm?- Ez amolyan engedélykérés féleség volt. Örülhet, hogy legalább ennyire kikérem a véleményét, mert amúgy nem szokásom. Hát nem vagyok rendes? Szinte már egészen megváltoztam a szex után, nem? Csak tudná mi vár rá most, hogy már megkaptam...
Meg is fogja tudni... hamarosan...

» Alexander Skargard
» Alexander Saimon
» Sasha~Agatha~Alexander
» Alexander Bones Russel
» Alexander & Sasha össze röffenése <3

Francesca & Alexander

Francesca & Alexander

Similar topics

Similar topics