Liam & Sienna. chapter two. at home.

Vendég

- Sosincs unalom.. - ismételtem bólogatva.
Nem is az unalommal van nekem bajom. De ha őszinték vagyunk, én magam is nehezen viselem a tétlenséget. Szeretem ha zajlik körülöttem az élet, ha van mit csinálnom, de a héten az izgalmakból is kijárt az elég. Legalábbis nekem. Itt az ideje, hogy végre beletörődjek az élet rendjébe: Las Vegas szomorú szerető.
Ezért idomulok szépen lassan, öntudatlanul is hozzá. Ezért engedek el minden gondolatot, és hagyom, hogy mind-mind Liam felé áramoljon.
Nővéremnek az az alaptétele, miszerint "sose feküdj le az exxel" elfeledve hevert elmém padlójának meglazult deszkaléce alatt.
Tudom, hogy meg fogom bánni, de nem érdekel. Most.
- Amikor találkoztunk, nem volt részeg. Ennyire. Sőt! Egészen megnyerő modorú úriembernek találtam. - jegyeztem meg, árnyalatnyi gúnnyal a hangomban.
Aki alkalmi partnert keres magának az éjszakában, az ne várjon gentlemant. Aki ilyenkor este a horgomra akad, az valószínűleg skalpvadász, sekélyes magánélet bajnok, kétségbeesett élvhajhász lehet. Vagy mindhárom egyszerre. Én...én a skalpvadászaton kívül szinte az összes csoportba sűríthető vagyok.
Nem vadászok skalpokra.
Ha így lenne...
Most minden bizonnyal vállon veregetném magam egyedülállóan ismételhető teljesítményem okán.
Lám-lám Liam Clarkson. Ismét egy utcába tévedtünk.
- De mit kezdhetnék veled, ha bucira iszod magad? - kérdeztem az ajkamba harapva, ártatlanul.
Igaz, én voltam az, aki megtette az első lépéseket, hogy amnéziába nyugtassam felbolydult elmém. Ennek ékes bizonyítéka az a halom sörösüveg az asztal körül. Oké, segítségem is volt...
- Persze nehéz dolgunk lenne... - kezdtem bele a magyarázatba, miért is lenne mégis rossz, mégis hiba, ha esetlegesen nem emlékeznénk erre. - ...mert ugye, egyikünk sem képes felejthetőt nyújtani.
Mosolyom csalafinta volt, feszültség oldó. Magamban is apróra csökkent az esetleges kételyek száma, két dologban voltam teljesen biztos. Az egyik, Liam.
Ha azt nézzük, ez valahol hihetetlen módon irreális. Abnormális. Lehetetlen.
Ellentmond a józan ész diktálta megfontolásnak, de...
Az ilyesmit sosem értettem. Nézd. Itt vagyok én, életem virágában, vonzón, fiatalon, kapatosan, vágyakozva. Itt van ő, kanosan, szexin, szürreálisan jóképűn, szemben velem. Mindketten a másikat akarjuk.
A tény viszont mellékes, hogy valaha együtt éltük az életünket, ahogy az is, hogy azóta rengeteg víz lefolyt a Temzén, hogy szakítottunk, és haragban váltunk el egymástól.
Miért ne hagyhatnánk, hogy a dolgok egyszerűen csak megtörténjenek?
Erősen szorított magához. Ismerős emlékek hada rohant meg, és fokozta fel, egyre feljebb a hangulatot. Éhesen kaptam ajka után, szorosan simultam hozzá. Tarkóm bizsergett, és ismét elömlött bennem az a bizonyos érzés, ami mindig megtámadott, valahányszor együtt voltunk. Hajába túrva vontam közelebb magamhoz ajkát, és egyedül a levegő hiány bírt rá, hogy elhúzódjak tőle.
- Ez hiányzott. - mosolyodtam el végül. Eddig nem tudtam, de most már biztos. Ha nem is pont ő, de az az erős vágyakozás hiányzott a mindennapjaimból.
- Régen ez annyira nem gátolt volna meg. -vigyorom széles volt, mindent tudó. Élénken, elevenen tolakodott az emlék halmaz tetejére az az este, az a buli, ami bár laposra sikeredett, de a nyilvános mosdóban lerendezett menet, komolyan felvillanyozta az éjjelt.
Ezzel a kijelentéssel nem marasztalni akartam. Menni akar, menjünk. Én sem szívesen pont itt, ezen a szent helyen fognék bele a nosztalgiázásba. A szexet extrém helyen, házon kívül csak biztos kapcsolatban, vagy ismeretlenül vállalja be az ember. Mi egyik csoportot sem gazdagítjuk.
Izgatottan követem.
Arcomról a széles mosolyt egyszerűen képtelen vagyok letörölni.
Pont mint régen. Mintha az elmúlt egy év nem is létezett volna, testem úgy idézte fel azt az érzéki vihart, amit az érintése váltott ki belőlem korábban. Nem is kell emlékeztetnem magam.
Szó nélkül huppanok be a taxi hátsóülésére, és amint Liam is helyet foglalt mellettem, máris csusszanok közvetlenül mellé. Tenyere a combomat simítja, fejem a vállára hajtom.
Nem hallottam a címet. De nem érdekel. Nem fogom ismét felkeresni, ő sem engem. Tőlem akár egy motelbe is mehettünk volna. Sőt, talán jobban is örültem volna egy idegen szobácska magányának, mint Liam lakásának. Mindenhol ő van, az illata, képek, személyes tárgyak, emlékek, az élete.
Aminek én már nem vagyok és nem is lehetek a része.
Megérkeztünk.
Lassan, szinte kelletlenül másztam ki a kocsiból. De szinte azonnal, hogy megálltunk, a járdán, az utcalámpa alatt bújtam karjaiba, és csókoltam meg ismét, váratlanul.
A taxis szem forgatva elhajtott, mi pedig ott maradunk ketten, Las Vegas belvárosában, Liam lakása előtt két méterrel, az ágyától karnyújtásnyira.

Vendég

[You must be registered and logged in to see this image.]

You're just like a pill, what makes me feel better...

Ahogy a taxi megáll a házam előtt, úgy pattanok ki a kocsiból, mint aki már vagy egy órája elkésett valahonnan. Hát, nem lehet tudni, mikor csapódik a Földbe valami meteor, vagy mikor jön egy újabb Katrina, ami miatt aztán ki kellene hagynunk az újabb felejthetetlen dolgot. Kinyitom az ajtót Siennának, és kihúzom a kocsiból, mert tudom, hogy dülöngél kicsit az alkoholtól, így inkább megelőzöm a bajt. Majdhogynem elfelejtek fizetni is, de a taxis természetesen emlékeztet rá, és egy apróbb köteg dollárt dobok az anyósülésre. Valószínűleg nem kellett volna ennyit fizetnem, de egye-fene, ma jó kedvem van, megérdemel egy kis jattot.
Sienna csókja egyből válaszra talál, majd mosolyogva húzódok el tőle és oldalra billentem a fejem.
- Mióta nem voltál te faszival? – kérdezem gúnyosan. Nagyon úgy tűnik, hogy ki van éhezve a lány, de majd most olyat adok neki, ami kielégíti az igényeit egy kis időre. Húzom magam után, és sietek a bejárat elé. Zsebembe nyúlok a kulcsért, és kapkodva zárom ki az ajtót, majd miután ez megtörtént, bevezetem Siennát a lakásba, a lábammal belököm az ajtót, és őt a testem illetve a fal közé préselem. Kezeim a derekáról feljebb csúsznak, majd a pólója alá nyúlok, miközben szenvedélyesen csókolom. Nem kívánom túlzott előjátékkal elhúzni az időt, most ez nem az a helyzet, amikor bármelyikünk is bírná, ha egymás agyát húznánk. Nem most. Talán majd máskor, ha véletlenül megint összefutunk valami szórakozóhelyen, és ismét úgy fogjuk gondolni, hogy egy jó estét akarunk magunknak szerezni. Maximum így történhet meg még egy alkalom, de semmiképp sem úgy, hogy valamelyikünk is felkeresi a másikat. Legalábbis én nem fogom, az tuti. És azt sem venném éppen jó néven, ha holnap Sienna beállítana a lakásomra, és szerelmet vallana, vagy ilyesmi, mert annak nem lenne jó vége. Meg kéne bántanom, mert nem lenne más lehetőség.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Kezem türelmetlenül jár fel, s alá a hátán, majd megragadom a felsőjét, és felhúzom, könnyedén megszabadítva tőle, s a földre hajítva azt. Lélegzetem elakad egy pillanatra, annak tudatában, hogy percek kérdése, és újra láthatom azokat a gyönyörű kebleket, amelyekért régen is odavoltam. Nincs kedvem elmenni a hálóig, inkább a két lépésre lévő nappaliba viszem őt, felkapva, és ledöntöm a bőrkanapéra. Fölé kerekedek, és újra megcsókolom, majd a szájától lefelé haladva hintem be apró csókokkal a testét egészen addig, amíg a farmerja meg nem akadályoz a továbbhaladásban. Rögtön ki is csatolom az övét, és megszabadítom a nadrágjától, így elérve, hogy csupán fehérneműben feküdjön előttem. Elégedett mosollyal nyugtázom tökéletes testét, és felkúszok hozzá, hogy arcunk egy vonalba kerüljön. Mélyen belefúrom tekintetem az övébe, és végigsimítok az arcán, kiseperve a haját a szemei elől. Azok az ismerős íriszek fogságba ejtik a pillantásom, és le sem tudom venni róla a szemem. Te jó ég Clarkson! Mi a faszomat csinálsz? Megfekteted az exed, miközben tudod, hogy maga mellé próbált láncolni egy ál-gyerekkel?
- Szedsz gyógyszert? – kérdezem hirtelen komolysággal. Nem szeretném, ha abból az ál-kölökből hirtelen igazi lenne, és ez az egész egy rémálommá válna. Isten ments, hogy elszórjak így egy-egy utódot a világnak, aki esetlegesen olyan sármos lenne majd később, mint én. Nem akarok apa lenni. Sem most, sem később, szóval jobb, ha tisztázzuk a dolgokat.

• TAG: Siennaa <33 • SZAVAK: 518 • NOTE: nem jó helyre nyitottad. :'DD mindegy, szólok valamelyik adminnak pakolja át. (:

Vendég

Tény, hogy nem vagyok egészen józan, de...
Annak teljes tudatában viszonzom csókját, hogy most, ezzel amit mi teszünk, ha nem is halálos, de mindenképpen bocsánatos bűn elkövetésében vállalunk szerepet.
Nem nagyon hiszem, hogy két normális, jó érzésű fiatal, élete virágjában, lerázva magukról a másik társaságát, egy remekül működő, de aztán öngyilkosságba menekvő kapcsolat tetemét, ilyesmibe szánkázzon.
Hagyom, hogy Liam Clarkson megfektessen.
Fogd az italra.
Valószínűleg az lesz.
Mert, hogy ezután jó sokáig ritkán látott vendégeim lesznek a nyugodt percek, az is biztos. Már látom magam előtt, ahogy az objektív másik felén kattintgatva, lilakarikásra virrasztom a szemeim,az agyam túldolgozza magát, és az egész lelkiismeret furdalás, egy hatalmas, mindent elsöprő influenzában csúcsosodik ki, aminek következtében, hetekig nyomhatom majd az ágyat, és a végére, a legkissebb gondom (teszem azt, mondjuk felfekvésesre hevertem az oldalam) is nagyobb lesz annál, hogy egy részeg éjjelen, belefutottam magánéletem eddigi legnagyobb mérföldkövébe, és az i végére pontot téve egy őrületes lepedő tornában ellvartuk az utolsó szálat is.
Huh.Ez most megnyugtatott.
Történetesen, hogy legkésőbb két hét múlva már ez is a feledésre kárhoztatott kartondobozok legtetejére illan.
Szuper.
Újult erővel kaptam ajkai után.
Erőnek erejével hagytam szó nélkül kérdését, mindössze egy gúnyos pillantásra méltattam. Kérem szépen, a nemi életemmel aztán abszolúte nincsenek gondok.
Karommal nyakát körül kulcsolva préselődtem a falnak. Másik oldalról mellkasa, egész testfelülete fogott sattuba. Hm...elégedetten morrantam fel. Pórusssaimon végigcikázott az ismerős elektromosság. Ma itt nem lesz kegyelem.
Még egyszer...
Utoljára fellobbanunk, és elégünk, véget vetve, pontot dobva a történet végére.
Mert kétlem, hogy ezután vagy ő, vagy én repetáért áhítoznánk. Egy évben, elég egyszerre csak egy kínos pillanattal egybekötött volt- pasi paráznaság. Huhú..
Ujjaim türelmetlenül bújtatják ki ingjének egyik gombját a másik után. Ha másban nem, hát ebben biztos van gyakorlatom. Centiről centire tárul fel előttem Liam felsőtestének képe, és kapom vissza újra, majdhogynem ugyanazt a látványt, amiben csaknem egy éve, minden éjjel és nappal részem leheteett.
Tenyerem szórakozottan simított végig mellkasán...
Hm...
- Kigyönyörödted magad, nagyfiú? - mosolyodtam el kissé évődve, a pólóm levétele után következő hatásszünetre refletálva. - Régen találkoztál velük. Mindenesetre örülnek a viszont látásnak. - vigyorodtam el.
Kezeimmel, a melleimhez vezettem kezeit.
És a következőpercben, már a kanapén feküdtem, rám Liam súlya nehezedett. Hajába túrva húztam közelebb magamhoz, egy, vagy több csók erejéig.
Lehunyt szemmel, enyhén elnyílt ajkakkal, élvezem csókjait, érintéseit végig a bőrömön. Lustán segítségére sietve, emeltem meg fenekemet, hogy lehúzhassa farmerom. Közben kezeim már az ő övcsatját bontogatták.
Mosolyogva viszonzom pillantását.
A lelkiismeret furdalás, a tudat, hogy mennyireelcsesztem mindent, már csak lágy szellőként libbentette fel kapcsoltunk keszekuszaságáról a függönyt, de akkor már nem érdekelt. A nyomasztó gondolatoknak nem osztottak itt lapot.
- Jézusom Liam...
Mordultam fel nevetve, finoman nyakába harapva.
Ügyes kis ujjaim pedig már bőven kibontották az öv, a farmer gombjainak gordiuszi csomóját, virgoncan, ízlelgetve, íncseledve fegeték fel az alsó alatti régiókat is.
Semmi nem változott.

Vendég

[You must be registered and logged in to see this image.]

You're just like a pill, what makes me feel better...

Miért is nem jött velem? Sokkal könnyebb lett volna minden, és talán nem lenne most annyi nő ellenségem, mint most, akik azért néznek rám olyan csúnyán, mert átvertem őket, és csak egy éjszakára kellettek. Sosem ígértem nekik semmit, nem tudom, miért áll annyira feljebb őnagyságuknak. Na szóval, ha igazán szeretett volna, és felszállt volna velem arra a nyomorult gépre, akkor holnap egyikünknek sem kéne, hogy lelkiismeret furdalása legyen. Neki inkább, mint nekem, de szerintem nekem is lesz azért egy-két gondolatom ehhez az éjszakához.
Kíméletlenül kapok az ajkai után, amik csak úgy hívogatnak, és olyan ismerősek, mint egy sem a sok közül. Csodát képesek tenni velem, vagyis képesek voltak. Miközben hevesen csókolom, kezeim a melleit kényeztetik, amik annyira pontosan beleillenek a tenyerembe, mintha erre formálták volna őket. A testem egyből reagál az ismerős érintésekre, mintha saját memóriával rendelkezne, és felismerné Sienna kezeit. Más nőknél ez nem mindig fordul elő, csupán egy-kettő van olyan, ami tényleg kihozza ezt az elektromosságot belőlem, és a hormonjaim az ő feromonjaira válaszolnak. Imádom minden egyes porcikáját, úgy tökéletes, ahogy van. Kérdésemre nem a megfelelő választ kapom.
- Most mi van? – morranok fel alig hallhatóan, de ezzel betudom, hogy szedi a gyógyszert, és lejjebb haladok a testén ahhoz a részhez, ahol csupán már csak egy falatnyi anyag takarja. Sosem voltam híres a türelmemről, és mivel elég gyenge a csipke, ezért ujjaimat a fehérneműje alá csúsztatom, és egy határozott mozdulattal letépem róla, s felnézek rá egy kaján vigyorral. Kezeimmel szétnyitom a combjait, és nyelvemmel, ujjaimmal felváltva munkához látok odalent, közben pedig szabad kezemmel a melleit kényeztetem.
Idő közben Sienna megszabadít a nadrágomtól is, és érintésére odalent felszisszenek, és a fogaim között préselem ki a levegőt, miközben elégedett mosolyt villantok felé.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Csodálatos kezei vannak, meg kell hagyni, és ért is a dolgához rendesen. Közben feltérdelek, és felhúzom magamhoz őt is, és a hajába túrva csókolom meg olyan szenvedéllyel, hogy ebben minden benne van. A düh, a fájdalom, és az érzelmek, amiket tápláltam iránta, de elnyomó többségben van az első mind közül. Igen, mérges vagyok rá, amiért a könnyebb utat választotta, mert valljuk be, ott maradni a már megszokott környezetben, és nem bevállalni a dolgokat, sokkalta egyszerűbb. Ez a gyávábbik út, és ő ezt választotta. Most akkor megmutatom neki, hogy mitől esett el… Bűntudatot akarok benne kelteni, amiért ezt tette. Fogaimmal megragadom az alsó ajkát, és kissé meghúzom, majd lejjebb megyek, a nyakát, a kulcscsontját apró csókokkal hintem be, a melleinél pedig újra elidőzöm. Nyelvem bejárja keblét, közben ujjammal a csiklóját ingerlem, ki be húzogatom az ujjaimat, de amint érzem, hogy közel a gyönyörhöz, abbahagyom az izgatást és újra szemtől szembe kerülök vele. Arcomon megjelenik az önelégült, gonosz vigyor, és megragadom a csípőjénél fogva, majd hirtelen fordítok rajta egyet, és egy laza mozdulattal előre lököm. Végigsimítok mindkét oldalán, majd egy elég határozott mozdulattal belé hatolok. Halkan felnyögök és lassan mozogni kezdek benne.

• TAG: Siennaa <33 • SZAVAK: 472 • NOTE: nem lett a legjobb, bocsi :$

Vendég

Csókja durva volt, követelőző. De nem maradtam adósa. Finoman alsó ajkába haraptam. Érintése felpezsdít, komoly ígéretek hordozója. Nem hagyom őket viszonzatlanul, ugyanolyan hévvel simítok végig testén, ujjaim ízlelik, kóstolgatják porcikáit, de a mozdulat anélkül volt természetes, hogy gépies lett volna.
Ismét felfedezem, és ha csak egy éjszakára is, de birtokba veszem azt, ami az enyém. Volt. De ne hülyéskedjünk, elég nekem ez. A semminél ez a kevés is több, hogy egyetlen éjszakára, kisajátíthatom. Hogy kisajátítanak. Hogy vagyok valakié, és csak egy valakié.
Ez az egy év, rengeteget változtatott rajtam. Vagy legalább a véleményemen, egyes dolgokat illetően. Ez az egy év, kiölt és teremtett egyet s mást, bár azt túlzás lenne állítani, hogy több lettem, mint voltam.
- Ne aggódj. Nem hajtok terhességre Liam. Se valódira, sem hamisra. Semmilyenre. - forgattam meg a szemem, és egy csókkal elnémítottam, hátha eszébe jutott volna valami megjegyzést fűzin válaszomhoz. Oh komolyan...majd lelkizünk később, és a szex után bűnbocsánatot tartok, ha komolyan ragaszkodik hozzá, de egyenlőre most másnak van meg a helye és ideje.
Türelem? Ugyan Mr Clarkson, ugyan. Legalább, ha köszönőviszonyban lennének. De így...a bugyim bánta. - Most tépjem le én is az alsódat? - vontam fel a szemöldököm, de abban a percben el is akadt a lélegzetem.
Egyik kezem görcsösen markolt bele a kanapé szövetébe, a másik Liam tincseit szántotta végig. Szívem ökölbe rándult, úgy robbant bele az a vödörnyi mennyiségű adrenalin, amit érintése érlelt pórusaim alatt. Lehunyt szemmel moccantam ujjai, nyelve játékára, csípőmet finoman megemelve kértem többet és többet... hogy voltam képes erről az egy évről lemondani? És a többiről?
Jó kérdés.
Sosem voltam normális.
De van alkalmam nekem is törleszteni. Eleinte gyengéden becézgetve kényeztetem drága egy szem kincsét...a játékomat, ahogy a felirat hirdette. - Szép tetoválás...- jegyeztem meg kissé gúnyos mosollyal. Nem akarok belemenni, milyen gondolat ébredezett fel bennem, amikor megláttam. Mindenesetre mozdulataim gyorsabbak lettek, majdhogynem a csúcsig hajszoltam, de valahogy mindig sikerült a vég előtt éppen leállnom, és elölről kezdeni a játékot.
Hasonló szenvedéllyel csókoltam vissza, amikor felhúzott magához, tenyerem a mellkasán nyugodott.
Vállába kapaszkodva, pihegő, vágytól ziháló lélegzettel, kapaszkodtam vállába. Krisztusom...
Közben én is kitartóan munkálkodtam a nadrágjában, ajkam szívta, finoman harapta nyakát, kapott csókja után. Mindent beleadtam ebbe az alkalomba. Ne csak én bánjam meg a múltat. Azt akartam, hogy ő is ugyanúgy visszasírja az elvesztett perceket, hogy tudja mit vesztett velem, mikor elhagyott végleg. Ezzel, és ezért persze nem hibáztatom. De ettől még...
Levegőért kapkodva hagytam, hogy fordítson a helyzeten, de belül remegve már tudtam mi fog következni.
Minden idegsejtem várta és készen állt rá. Nagyjából azóta, hogy megpillantottam. Jó...túlzok. Azóta, hogy lejátszotta azt a Green Day számot. Nagyjából.
Hangos nyögés szakadt ki belőlem. Önuralom Sie, önuralom. Csípőm az ő diktálta ritmusra moccant előre és hátra, apró sóhajok hagyták el az ajkam, és ezt az előzékeny magatartás egy jó darabig tartani is tudtam.
Igen ám, de a falat nézni, miközben taszigálnak hátulról, akármilyen fenomenálisan is csinálják, nem akkora élvezet, mint egy szőrös, izzadt, de szép deltás mellkassal szemezni...habár. lehet át kellene gondolni ezt a logikai szálat.
Tehát úgy döntöttem, változtatásokat eszközölök. Kezdve azzal, hogy leállítottam mindennemű, felbiztató csípőmozgást, és sóhajtva, nagy nehezen, két levegővétel között, kapkodva ennyit motyogtam: - Várj...várj már egy kicsit Liam...
Aztán megfordultam. Hátam ismét a kanapé anyagának simult, fölöttem pedig ott térdelt Ő. Határozottan nagyobb élmény az ő látványa, mint egy fehérre meszelt téglahalomé. Karommal átkarolva nyakát, ajkát csókolva húztam magamra.
Hosszú- hosszú ideje (egy éve kb) ez a legelső alkalom, hogy engedtem egy pasinak, hogy ő legyen felül. Érezd kitüntetve magad Clarkson...
Combommal célzatosan átfontam derekát és várakozó, vágytól ködös tekintettel merültem el tekintetében.

Vendég

[You must be registered and logged in to see this image.]

You're just like a pill, what makes me feel better...

Ez a nő az enyém volt… Most már kár sajnálkozni is, mert soha többet nem lesz az enyém, talán jobb is így, hiszen ha a sors úgy akarta, hogy külön váljanak az útjaink, hát akkor legyen úgy. Mellesleg nem vagyok biztos benne, hogy így kellenék még Siennának, amennyit változtam az elmúlt évben. Jó, mindig is nagy szoknyapecér voltam, de amíg vele jártam, addig sosem kacsintgattam másfelé, de most eléggé belejöttem itt Vegasban a csapongó életmódba, szóval egy ideig nem is tervezem, hogy visszatérek a jófiúk sorába.
Kicsit megnyugszom, amikor kijelenti, hogy nem vágyik terhességre, mivel történetesen én sem, és így már az együtt töltött idő hátralévő felében nem kell azon kattognom, hogy most szed-e fogamzásgátlót vagy sem. Nem is kívánok reagálni rá, de Sie gondoskodik róla, hogy még csak meg se próbálkozzak ezzel, hiszen csókjával befogja a számat. Ő is ugyanolyan szenvedéllyel adja át magát ennek az estének, akárcsak én, és bármennyire is hihetetlen, szerintem már bánja, hogy hazudott nekem.
Nem bánom, hogy letéptem a bugyiját, sosem voltam híres a nagy türelmemről. Megjegyzését elengedem a fülem mellett, de amúgy is hamar benne akad a szó, amint kényeztetni kezdem a nyelvemmel odalent. Nem hagyom, hogy elérje a várt gyönyört, mindig abbahagyom a dolgot, amikor érzem, hogy már csak egy hajszál választja el a kitörő orgazmustól. Már csak azért is húzom az agyát, na nem mintha ez viszonzás nélkül maradna, mert ugyanezt teszi velem ő is. Gondoltam, hogy nem hagyja szó nélkül a tetkóm, mert eddig körülbelül egy nőszemély volt, aki csak úgy elsiklott felette, az is vak volt. Nem is tudom, hogy sikerült azt a csajt összeszednem szegényt. Szép volt, de nem látott, így el kellett vezetnem a mosdóig, de aztán elég jól tájékozódott a kicsike.
Megjegyzésére csak önelégült vigyor jelenik meg a fejemen, de aztán le is hervad, és nyögésem tölti be a szobát, amit aztán felvált a fogam között kipréselt levegő hangja. Ez igen McCormick. Te aztán még mindig tudod, hogy kell kezelésbe venni egy férfi legféltettebb kincsét. Lehunyom a szemem és úgy élvezem ajkai játszadozását a nyakamnál, és keze járását a férfiasságomon.
Aztán jön az, aminek jönnie kell. Csípőink mozgása gyorsan egy ütemre vált, mintha mindig is egymásra lettünk volna hangolva.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Gyorsítok a tempón, de aztán kis idő múlva Sienna megáll az együttműködésben, aztán hangot is ad ennek.
- Mi van? – morranok fel szinte csukott szájjal, aztán rájövök, mit is akar igazándiból. A kis álnok, hát mit gondol, hogy véletlen helyezkedtem úgy, hogy ne kelljen szembenéznem vele? Sokkal több érzelmet sugall az, ha valaki szemtől szembe kefél valakivel. Nem igazán szeretek a partnerem szemébe nézni, miközben éppen benne munkálkodom, legfőképpen nem Siennáéba, aki iránt valaha is éreztem valamit. Ennek ellenére nem ellenkezem, ha akarja, legyen így, kettőnk közül nem én leszek az, aki mély depresszióba esik majd az együttlétünk után. Segítek Siennának megfordulni, majd hagyom, hogy magához húzzon, és megcsókoljon, én pedig újra beléhatolok, és ajkaiba nyögve teszem tiszteletét az élvezetemnek. Tenyeremet a vállai mellé helyezem a kanapéra, úgy támaszkodom felette, és mozgatom a csípőmet hajthatatlan. Az kibaszott életbe, ne nézz már így rám! Fél perc után feladom tekintete állását, és inkább arcom a parfümtől illatozó nyakába fúrom, és apró csókokkal hintem be. Csípőm nem hagyja alább a tempót, már jól edzett vagyok ilyen téren, így nem fáradok el egykönnyen, ám ágyékomba egyre több adrenalin gyűlik, és érzem, hogy pillanatok kérdése és elérem a csúcsot. Aztán… robbanok, testemben a létező összes izom összerándul, ajkamat pedig hangos nyögés hagyja el.
- Azt a… - fojtom magamba a mondat káromkodás részét és az alattam lévő Siennára hanyatlok, és fújok ki egy jó nagy adag levegőt a nyakára. Hát ez nem volt egy semmi menet. Na és most? Van két vendégszobám, az egyiket szívesen kölcsön adom neki az éjszakára, mivel így éjjel inkább ne mászkáljon csak egyedül, főleg ne így, hogy nem egészen józan. Az egy ágy, sőt, még az egy szoba is, azonban kizárt…

• TAG: Siennaa <33 • SZAVAK: 644 • NOTE: hát most egy faszfej leszek :'D

Vendég

- A szobád fala nem tud lekötni...- mormogtam halkan, de szavaim nyögésbe fulladtak, mikor belém hatolt. Ismét. Tekintetem az övébe fonódott, és ez a mágikusan keserves egy év, teljesen kiröppent a fejemből. Vagyis jobb ha azt mondom, hogy még ennek a tizenkét hónapnak a tudatában is visszatudom, visszatudja idézni azt, ami volt közöttünk. Volt, és többé sosem lesz. Most az egyszer, utoljára.
De meg kell hagyni repetának ez az alkalom, több mint kielégítő. De nem is lepődtem meg, mert nem okozott csalódást. Ha valakivel, hát vele igazán jó volt a szex. Sosem kellett az ál-orgazmus praktikus fegyveréhez folyamodnom, mert még akkor is tudta mit hogyan kell működnie és alkotnia, ha éppen szemrebbenés nélkül vágtam a szemébe a "fáj a fejem" kártyát. Garantált volt, hogy utána más fog fájni. Édesen, kellemesen, bizsergetőn. Nagyjából most is így érzem magam.
Azonban tettem róla, hogy neki is maradandó legyen ez az éjjel. Ha bánja is majd utólag, ne a teljesítményemen bukjunk el. Mert erre emlékezni fog. Én is, teszem hozzá, mert a rutin ellenére, amit testének felfedezésében szereztem, abszolút nem jelenti azt, hogy ráuntam volna rá és az ő...játékára. Ellenkezőleg. Ha lenne alkalmam újabb és újabb adagokat szelnék le belőle, de nem lehet. Hát most akkor egyszerre viszek el mindent, és hagyom, hogy ő maga is kiraboljon engem.
Tekintetét kerestem. Tekintete válaszolt, de kettőnk közül, Ő volt az, aki hamarabb feladta a néma harcot. Elégedett mosollyal öleltem magamhoz, túrtam hajába, és sóhajtottam fel alatta. Csípőm az övével párhuzamban moccant előre, simult mozdulataiba, így alkotva egységes egészt. Zsigerből, ösztönösen reagáltam mindenre amit tett.
Sóhajaim szaporábbak lettek, szorításom hátán erősebb, körmeim finoman végigszántottak bőrén. Éppen annyira, hogy csak az estére egy piros csík hirdesse, Liam Clarksonnak kivel is volt ismét dolga. Khm...
Vele pontosan egy időben, a nevét nyögve, jutok el én is a csúcsra, és hosszú pillanatokig csak a teljes sötétség lebeg a szemeim előtt. Lehunyt szemmel, finoman borzongva öleltem magamhoz, legalább addig amíg a gyönyör utolsó hullámai eltávolodnak tőlem.
- Liam...- motyogom kábán, még mindig reszketve. Kábán csippentem egy tincsét ujjaim közé, és szórakozottan elmorzsolgatom.- Ez hiányzott...nagyon is. Kár lenne tagadni. - nyögtem fel, nagyot nyújtózva. Hiányzott? Most jövök rá mennyire. De ha kell, képes leszek lezárni itt és most mindent. Igaz? Igaz. Remélem nem becsülöm túl a képességeimet.
- És most...- sóhajtva kibújtam alóla, és ahogy voltam, előkerestem a holmim. A pólóm, farmerom, melltartóm...a bugyim meg mehet a kukába. Vagy hagyjam itt emlékbe? Jelentős dilemma. Pólómat lóbálva huppantam le mellé a kanapéra. - Megengeded, hogy lezuhanyozzak? Utána megyek is, nem kell aggódnod, hogy a nyakadon maradok. - mosolyodtam el, és a karját megpaskolva feltápászkodtam.
Mindjárt jobban érzem magam. A söröcske a szexel együtt rengeteg endorfint termel kicsiny szervezetemben. Vidámabban látom a világot.
Útmutatásának megfelelően elindultam a fürdő irányába. Hosszú-hosszú percekig csak áztattam magam a langyos víz alatt, majd gyorsan lemostam magamról az út porát, Liam szagát, a szex hormonjait, az izzadtság cseppjeit.
Nem sokkal később, már indulásra készen ácsorogtam a nappali közepén, magassarkúm másik fele után kutatva. Kanapé alatt? Művirágok mögött? Sehol...

Vendég

[You must be registered and logged in to see this image.]

You're just like a pill, what makes me feel better...

Hiányzott… Talán. Neki biztos jobban, mint nekem, bár én elég rendesen pótoltam az efféle hiányaimat. Azt hiszem, azért őt sem kell ilyen téren félteni, nem kételkedem abban, hogy összeszedett egy-két angol pasit, akik aztán lehet olyanok, mint én, és szép angolosan leléptek, de szerintem ezt Sienna nem is bánta. Vagy faszom se tudja. Történetesen ha belegondolok, nem is igazán érdekel, hogy kivel feküdt össze, és kivel nem. Na jó, azért megnézném azokat az embereket, csak hogy megütik-e legalább azt a szintet, amit én… Sienna megjegyzésére apró mosoly jelenik meg a szám szélén, de nem igazán foglalkozom vele, nem hiszem, hogy erre reagálnom kéne. Jó, persze, hogy hiányzott, mert őrületes vele a szex, de egyértelmű, hogy nem fogom ezt az orrára kötni.
- És most… - mondom tökéletesen egyszerre Siennával, és felröhögök. Na szép. Elég bőbeszédűek vagyunk, mit ne mondjak, de így ez után nehéz megszólalni is. Előtte valahogy jobban ment a duma. Felülök a kanapén, hagyom, hogy kikászálódjon alólam, és ahogy összeszedi a holmijait, én csak ülök ott egy szál faszban, és nézem, amint hajlong össze-vissza a pólójáért, majd a melltartó, és így szépen tovább. Elismerően hümmögök egyet, aztán felelek kérdésére is.
- Ja, persze, nyugodtan. Ott a fürdő, a folyosón első ajtó jobbra. – mondom, majd én is felállok, és megindulok a háló felé, hogy magamra vegyek legalább egy boxert. Aztán még is úgy döntök, hogy egy farmer sem árt, de felülre igazán nem kell semmi.
Amíg Sienna bent van a fürdőben, addig megcélzom a konyhát, kiveszek egy sört a hűtőből, és annak társaságában ülök le a kanapéra, és várok…
Várok…
Mégis meddig fürdik? Lehet, hogy a fürdőszoba ablakon át már távozott, inkább, minthogy szembenézzen velem? Nem hiszem, ő sosem volt olyan, aki megfutamodik, bár ma már volt rá példa, hogy el akart menekülni előlem. A magas sarkújának egyik párja azonban még itt van, a másikat nem látom, de nem is foglalkozom vele, ő biztosan tudja, hol dobta le út közben. Aztán meghallom, hogy nyílik a fürdő ajtaja.
- Na végre, azt hittem már órákig zuhanyozol. Ennyit bent lenni. – rázom meg a fejem, de persze csak viccelek vele, bár tényleg sokáig bent volt.
- Mivel akarsz hazamenni? – vonom kérdőre. Nem fogom engedni, hogy gyalogoljon, még akkor sem, ha valahol a közelben lakik.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Lehet, hogy már kijózanodott, de akkor sem a legjobb öltet egy fiatal nőnek egyedül, az éjszaka közepén a veszélyes Vegasban mászkálnia. Szóval vagy taxi, vagy beülök a kocsimba, és hazaviszem. Ugyan, mit nekem egy fuvar, teljesen józan vagyok, rendesen működnek az érzékszerveim, szóval nem lenne probléma.
- Hazavigyelek? – bököm ki végül, aztán kicsit elgondolkodom rajta, hogy ez már elég sok mára, de ha már kimondtam, nem mondhatom azt, hogy legyen inkább taxi. Az elég bénán hangzana, na meg azt sugallhatná, hogy nekem az már azt jelentené, hogy… Jézusom, mit tudom én, de a nők agyában simán megszületik ez a teória. Sosem értettem, hogy csinálják, hogy így kikövetkeztetnek dolgokat, amik nem is léteznek valójában… Felállok, és már indulnék az ajtó felé, de nem jön utánam. Mi van? Visszamegyek a nappaliba, ahol Sienna valamit nagyon keres.
- Mit keresel? – kérdezem, és közelebb megyek, majd megpillantom a kezében az egy pár cipőjét. – Előbb én is pont ezt néztem. Csak tudod, hol dobtad le. – tárom szét a kezeim, aztán körbepillantok, de tényleg nincs sehol. A kurva életbe, hogy lehet elhagyni egy cipőt a lábáról? Na jó, talán nem kéne ilyen miatt kiakadnom, amikor én a múltkor valahogy beraktam a kocsi kulcsot egy műanyag üvegbe, és a mai napig nem tudom, hogy hogyan… De akkor totál részeg voltam, ő pedig annyira nem volt berúgva egy órája.
- Ha szeretnéd, kölcsönadom az enyémet, de vigyázz rá, mert az az egyetlen magas sarkúm. – vigyorgok rá, aztán lehajolok, hogy benézzek a konyhapult alá, de ott sincs. Aztán eszembe jut, hogy lehet, még a ház előtt hagyta el, és kimegyek, hogy megnézzem. És lám! Hát igen, a nagy hévben valószínű csak lerúgta magáról…
- Tessék Hamupipőke. – nyújtom át neki mosolyogva a lábbelit, miközben a tekintetét vizslatom. Franc essen bele, hogy ott maradt Londonban…

• TAG: Siennaa ♥ • SZAVAK: 666• NOTE: milyen sátáni a szószám :'D

Vendég

- Hé! Nem az én hibám, hogy nem tudom kimosni a szex szagát és a te férfi illatod elegyét a bőrömből. - forgattam meg a szemem. Szám sarkában mosoly bujkált.
Jó igazából túloztam kicsit, hiszen a zubogó zuhanyrózsa alatt jutott idő a filozofálgatásra is, válaszokat kerestem az életet foglalkoztató nagy kérdésekre is. Például, hogy mi lesz ezután.
Én hazamegyek, Ő marad...és végül? Sosem találkozunk? Nyilván. Legfeljebb a véletlen lehet az, ami ismét egymás útjába sodor minket. Annak nyilván megint szex lenen a vége, és megint itt vagyunk. Vagy mint abban a retardált filmben.
Vágyom én ismét reformálni a nemi életem az exemmel?
Talán. Hiszen végül is nem volt rossz... De nem csinálnék rendszert ebből. Akármennyire is élveztem, mindennek megvan a maga helye és ideje. A mi időnk lejárt, egy éve. És a helyünk...hát az a múlt.
- Attól függ. Hol is vagyunk most? Ha valahol a Charleston sugárút környékén, akkor elgyalogolok. - vontam vállat egykedvűen. - Ne aggódj, meg tudom védeni magam. Van paprikaspray-m. - vigyorodtam el, és felpattantam megkeresni az elveszett magassarkút.
Épp a könyvespolc alá kukkantottam be, mikor meghallottam. Döbbenten egyenesedtem fel, és meredtem rá. - Ahogy gondolod Liam. Egyedül is hazatalálok. Nem szükséges fáradnod. - mosolyodtam el, és visszafordultam a keresgélés felé. Háttal neki, szem forgatva gondoltam át a dolgokat.
Hazavinne. Mégis mióta lett Liam Clarkson az udvariasság és az oltalom mintaképe? Ha hazavinne akkor az mégis valami hátsó szándékot sejtet. Tudni akarja hol lakok? Hogy aztán Elois-al társulva áttúrja a házam, kukkol majd fürdés közben, szex közben, és...hát igazából...ameddig nem kell távol tartási végzést kérnem ellene, annyira nem fog zavarni. Azonban na. Álljon meg a menet...
- Ha tudnám, szerinted keresném? - bámultam rá kissé gúnyosan. Pasik...
És folytattam munkám. Hol a fenében lehet? Ingerülten huppantam le a kanapéra, és karba tett kézzel vártam, hogy felbukkanjon. A cipő, bizony itt és most, pontosan az orrom elé teleportálja magát. Esetleg valami isteni sugallat meglegyinthetné a limbikus rendszerem, hogy rájöjjek hová dobtam le egy órája.
- Tudtam én, hogy titokban tűsarkúkban illegeted magad Clarkson. Gyanús voltál nekem mindig is...- vigyorodtam el, és hátradőlve mértem végig. Tekintetem egy darabig elidőzött szemein, majd boltozatos mellkasára esett. Hm... Vigyorogva az ajkamba haraptam.
- Köszönöm, oh daliás hercegem...- nevettem fel, és a vállába kapaszkodva beleléptem a topánokba. Plusz tíz centit nőttem így, ez azért nem rossz. Mondjuk így is jóval fölém magasodott, de zavart ez valaha is?
- Akkor mehetünk? Vagy hívjak inkább taxit? - kérdeztem hajamba túrva. A taxi kényelmesebb lenne. Valahogy rettegek, és ha lehet kerülném is ezt a tíz perc- negyed órát, amit vele egy kocsiban kell eltöltenem. A szex az más. Ott nem kell a beszéd, lehetőségünk sincs felhánytorgatni a múltat. Viszont egy kocsi...a rádió ellenére is megvan a lehetőségünk, hogy dumálni kezdünk. Annak pedig semmi jó vége nem lesz. Sem nekem, sem neki.
Meg aztán. Ki tudja milyen rémek várnak otthon. Eloise és a mutáns énem. Nem szívesen hagynám, hogy a zaklatóm összefusson Liam-el. Főleg azok után, amiket meséltem neki róla... Nehéz ügy. De induljunk ki a legjobbakból. Nem beszélgetünk, és Eloise is inkább otthon mulat, mint engem pesztrál.

Vendég

[You must be registered and logged in to see this image.]

You're just like a pill, what makes me feel better...

Nem tudom, hogy jó ötlet-e hazavinni Siennát, minden esetre abból talán még nem lesz nagy baj… Ugyan már, ha lefeküdtünk, azután egy fuvar már semmit sem jelent, vagy igen? Tulajdonképpen nem is igazán foglalkozom vele, hogy mit kérdez, hazaviszem és kész. Az lesz a legjobb. Plusz ok, amiért nem válaszolok, hogy hátha így majd nem tudja behatárolni hol van, és még véletlen sem fordul meg errefelé. Már nem mintha bánnék még egy-két menetet, de mindenki tudja, hogy annak nem lenne jó vége, ugyebár… Jó is lenne néha csak úgy összefutni egy-egy éjszakára, de azt hiszem, ezt inkább hagyjuk a sorsra, és ha esetleg még egyszer összehoz minket, akkor feldobom az ötletet. Még talán bele is menne a dologba. Csak szex, más semmi. Egy igazi észkombájn vagyok, meg kell hagyni. Mik ki nem pattannak a fejemből!?
- Inkább ne kelljen megvédeni magad, hazaviszlek, nem áll semmiből. – vonok vállat, aztán miután vége a kis szerepjátékunknak, az ajtó felé bökök a fejemmel. Elsietek a kocsi kulcsért a konyhába, majd kinyitom az ajtót Sienna előtt, és utána megyek.
Beszállok a kocsiba, megvárom, amíg ő is beül, aztán máris azon kezd el kattogni az agyam, hogy most mi a francról beszélgessünk?! Nem akarom, hogy beálljon köztünk a kínos csend, hiszen voltunk már annyira közel egymáshoz egyszer, hogy az elég gáz legyen… Alapjáraton simán feldobok valami témát, de ebben az esetben már nem olyan könnyű. Inkább úgy döntök, hogy benyomom a rádiót, még ha nem is hangosan, de hogy legalább valami alapzaj legyen.
- Hol laksz? – kérdezem, miközben kitolatok a garázsfeljáróról, és elindulok az egyik irányba. A rádióból közben a Swedish House Mafia – Don’t you worry child című dala szól, és akaratlanul is dúdolni kezdem, mert elég jó ahhoz, hogy a fülembe másszon.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Hát ez elég idétlen, mit ne mondjam, valami beszédtémát fel kell dobnom, mert ez így nem megy.
- És már van rendes munkád itt? Mit mondtál, mióta is jöttél a városba? – nézek oldalra rá egy pillanatra, majd tekintetem egyből visszaszegeződik az útra. Ha jól emlékszem, már említette ma, de tulajdonképpen nem az érdekelt, hogy mióta van Vegasban, hanem lényegében csak az, hogy egyáltalán itt van… Annyira hihetetlennek tűnik, hogy mostantól majd bármikor összefuthatok vele az utcán, vagy ha nem is vele, akkor majd nem egy barna hajú csajra fogom azt hinni, hogy ő az, mint régebben. Amikor épp, hogy eljöttem Vegasba, akkor mindenhol csak őt láttam, nem egy nekem háttal álló lányhoz mentem oda, aztán csalódottan visszafordulva. Ez így ment körülbelül három hónapig, aztán, mintha valamit elvágtak volna, jött a pálfordulás. Tulajdonképpen sokkal jobban éreztem magam azután, mint előtte, attól függetlenül, hogy még akkor is eszembe jutott néha Sienna.
Leparkolok a lakása előtt, tulajdonképpen eléggé ismerős vagyok már Vegasban, hogy elsőre odataláljak, persze egy kis navigálással. Azért kissé furfangosan kanyarogtam össze-vissza, hogy ne legyen teljesen képben az útvonallal. Mikor megállok, oldalra pillantok, kezem meggondolatlanul Sienna combján talál menedéket.
- Hát akkor… vigyázz magadra. – mondom, majd lassan lecsúsztatom a tenyerem a lábáról, hogy ne tartsam vissza, és hirtelen kedvem támadna lesmárolni, de parancsolok az indulataimnak. Ez most nem helyénvaló, szóval jobb lesz, ha leállítom magam, mert egy úgynevezett búcsúcsók már több lenne, mint… A faszomat! Ennyit az önuralmamnak; megfogom Sienna könyökét, és magamhoz húzom egy utolsó szenvedélyes csókra. Sosem volt elég önuralmam, na de Clarkson, most túllőttél a célon!

• TAG: Siennaa ♥ • SZAVAK: 545 • NOTE: nem tetszik -.-

Vendég

Elgondolkodva bámulok ki az ablakon.Zavartalanul, abszolút nem tudatosan is dúdolgatni kezdem a rádióból szüremlő zenék szövegét. Közben egy gondolat kattog a fejemben.
Basszus kulcs. Ez marhára kínos.
Mégis mi a fenéért hagytam, hogy elhozzon? Miért ültem be ebbe a kocsiba? Miért nem ugorhatjuk át ezt a szemét tíz percet?
Piros. Megálltunk. Dobszóló, hallgatás.
Mi lenne ha kipattannék a kocsiból és innentől már hazanyargalnék? Igaz fogalmam sincs hol vagyok, de valahogy elkevernék valahová...kérdezősködnék, vennék egy térképet, valami..
De elindultunk. Sóhajtva feladtam a menekülésre alkalmas utolsó lehetőséget is. Csak még gázabb lenne az egész, mert tuti, hogy pofára hanyatlanék a járdaszegélyben, pláne magassarkúban. Ugyan Sienna, felnőtt nő vagy.
Bár az is igaz, hogy tudnék egy ilyen élmény nélkül létezni.
Ez elöli az eszméletlen nosztalgia szex hangulatát magát. Hogy lehet így lezárni valamit? Bár az is igaz, hogy most ezzel valami egészen másra nyitottunk rá. És nem hiszem, hogy én ebben részt akarok venni.
Mert annak könnyek és csalódás lenne a vége.
- A Charlestonon.- motyogtam csendesen, és rápillantottam. Valamit még mondanod kell Sienna. Valamit, mert ez a csönd idegesítő...- Szép kocsi...- bólogattam. Ennyi. Ez az ami telik tőlem. A sör, a szex, az esem közelsége. Veszélyes kombó.
- Egy hónapja Liam. És van. Megrendelések, ilyesmik. Majd valamikor mostanában lesz egy kiállítás is. - vontam vállat.
Bevallom, eszembe jutott, hogy meghívom, de...ki tudja minek venné ezt. Nem kötelező udvariaskodásnak, az biztos. Tuti túl gondolná az egészet. Azt hinné, félreértettem ezt az alkalmat. Pedig egyáltalán nem. Nem is akarom többnek gondolni, mint ami. Bár hazudnék ha azt mondanám, hogy nem örülnék neki, ha máshogy lenne. De a szex csak szex. És nem tudom mennyit változott Liam. Akkor sem volt egy frigid, szégyenlős srác.
- Hát akkor... te is...- motyogtam csendesen, és nem mertem lenézni. Mert akkor észrevenné magát, és elkapná a mancsát. Azt pedig valamilyen hihetetlen módon nem szeretném. Fél percnyire vagyunk a válástól. Rajta Sienna, gondolkodj...
Hívjam fel kávézni? Elég hülyén nézne ki... kávézni? Hajnalban? Akkor még egy menet?
Legszívesebben a falba verném a fejem. Atyám. Na jó. Talán még menthető vagyok. Nem tud gondolatot olvasni...tévedek. Megint tévedek.
- Ami a ma éjszakát illeti... -kezdtem bele a gondolatba, de ennyiben kellett maradnunk. Megcsókolt. Ugyanolyan szenvedéllyel viszonoztam. Ujjaim a hajába túrtak, és egy egészen picike pillanatig nem vettem tudomást semmiről. Sem arról, hogy talán kicsit sikerült elragadtatni magam, sem arról, hogy valaki figyel minket.
Zavartan húzódtam el. A sör. A sör a hibás, és a szex. Semmi más.
- Figyelj Liam, szerintem inkább maradjunk bar...- fogtam bele még egy megjegyzésbe, azonban...
Azonban tekintetem teljesen véletlenül az útra tévedt. Az utcalámpa fényében ott állt ő, minket bámult. Összehúzott szemmel méregetett engem és főleg Liam-et. Felnyögtem. Aztán elindult felénk.
- Ezt én elintézem. Te pedig...akármit csinálhatsz, csak ne moccanj ki az autóból. Komolyan ne. - nem vicceltem. Arcom is rezzenéstelen volt, bár a helyzet maga kicsit röhejes...viszont nem véletlenül sorakozik fel egymás után döntő érvként a két távoltartási végzés. Kipattantam a kocsiból és Eloise felé vágtattam.
Kérdőre akartam vonni, de előbb kitört belőle, amit jobb lett volna, ha elfolyt.
Volt ott minden kérem szépen. Könnyek, sírás...a legfőképpen az a kijelentése..a kijelentése, hogy én ezzel az éjszakával amit Liammal töltöttem egy éves kapcsolatunkat tettem tönkre. - Te abszolút nem vagy százas...- morogtam döbbenten.

Vendég

[You must be registered and logged in to see this image.]

You're just like a pill, what makes me feel better...

Senki ne higgye, hogy most csak Sienna fejében kavarognak a gondolatok, mert egyáltalán nem így van. És hogy mire gondolok? Először is, hogy egyáltalán jó ötlet volt-e most újra összefeküdni?! Másodszor, hogy mi lesz, ha ez az alkalom után még több kell majd?! Nem tudhatni. Lehet, hogy holnap már úgy fogom gondolni, hogy nem egy prostit bérelek fel, hanem sokkal inkább jobban érezném magam, ha csak átjönnék hozzá, és két szó után már le is dönteném a lábáról, aztán ennyi. Nekem jó lenne, de hogy neki is az lenne-e, az már kérdéses. Már nem azért, mert hogy nem élvezné vagy valami, hanem hogy ha túlgondolja az egészet, akkor abból minden kisülhet, csak jó nem… Na, de mindegy is, kár ezen rágódni. Most inkább az foglalkoztat, hogy Sienna csókja ismét tűzbe hoz, és szívesen bekísérném a lakásba, természetesen semmi hátsószándék nélkül. Ez elég viccesen hangzik, ugyanis nekem általában mindig vannak szándékaim… Ahogy nyelveink egyre gyorsabban mozognak, kezem a dereka mögé csusszan, és kicsit arrébb húzom, közelebb. Azonban amikor elhúzódik tőlem, és elkezdi mondani a már várt mondatokat, mosoly húzódik a számra, és bólogatok, már mielőtt végig mondaná a mondandóját. Azonban tekintetét követve szemem megakad a minket figyelő lányon.
- Ki ez? – vetem oda a kérdést, és hunyorítok, hátha jobban kirajzolódik az arca, de semmire nem megyek vele. Nem ismerem. Életemben egyszer sem láttam még, de az arckifejezése elég bosszúsnak tűnik.
- Mi a faszom baja van ennek? – emelem fel az egyik kezem, majd kérdőn fordulok Sienna felé. Egészen biztos, hogy nem az egyik egyéjszakás kalandom, hacsak nem voltam annyira berúgva, hogy semmire sem emlékszem az éjszakából, de ezt kétlem. Azért csak rémlene már valami, de ezúttal egész biztosra mondom, hogy soha életemben nem láttam ezt a nőt ezelőtt. Sienna válaszára felvonom a szemöldököm.
- Te hülye vagy? Mi az, hogy maradjak itt? – lepődök meg, de mire kimondom, már ki is szállt az autóból. Mint valami kislánnyal, úgy beszél velem, Csak nem még ő fog engem megvédeni?! Természetesen egyből kipattanok a kocsiból, és becsapom magam után az ajtót. Tekintetem Siennára, majd a vele szemben álló nőre siklik, és így váltakozva figyelem mindkettőt. A bosszús lánynak patakzanak a könnyei, és a kijelentésére érdekesen nézek a volt barátnőmre. Mi az, hogy egy éves kapcsolat? Mi a lófaszról beszél ez itt?
- Sienna, ismered ezt a nőt? – kérdezem, majd megkerülöm a kocsit, és az ex csajom mellé lépek. Hát most nem azért, de nagyon úgy tűnik, hogy ez a csaj tényleg nem százas. Úgy néz ránk, mint aki mindjárt gyilkolni készül.
- Mit akarsz? – szegezem neki a kérdést, és széttárom a karjaimat. – Csak én nem értem, miről van itt szó? – teszem fel a nyolcvanötödik kérdésemet is, és szánakozva nézek a velünk szemben zokogó lányra. Ennek valami kibaszott nagy baja lehet, ha így kitörtek belőle a dolgok. Csak tudnám, hogy mi az oka ennek, de hát ez most valószínűleg nem fog kiderülni, inkább figyelem tovább az eseményeket.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Mindenesetre már most nem szimpatikus ez a lány nekem, ugyanis ha most nem lett volna itt, akkor lehetséges, sőt, több, mint valószínű, hogy mostanra már Sie ágyában lennék. Na, mindegy is, végül is mára már elégnek kéne lennie, de hát mint tudjuk, én kielégíthetetlen vagyok ilyen téren. Pillantásom le sem siklik a bőgő lányról, és már annyira vicces a látvány, hogy mosolyognom kell rajta, de kezem a szám elé kapom, és hüvelykujjamat végighúzom a borostámon. Ó te jó ég, hova kerültem…

• TAG: Siennaa ♥ • SZAVAK: 562 • NOTE: még annyi kérdést Oo xD

Vendég

- Egy ismerős. - válaszoltam kitérően. Remegő kezeim a biztonsági övvel babráltak. Idegrendszerem leblokkolt. A szinapszisokat terhelő információk bővültek. A figyelmem megoszlott, kesztyűtlen kézzel vettem fel a küzdelmet a hányinger, a fejfájás ellen, harcoltam a csók és a szex okozta heveny izgalommal, a ténnyel, hogy a testemnek még kell, hajjaj de mennyi kell még Liamből, és persze azzal a megmagyarázhatatlan, bár teljesen logikus helyzettel: Eloise mérges. Eloise itt van. Eloise találkozik Liam-mel.
Először.
Ami tulajdonképpen meglepő. Azok után, hogy miket összehordtam neki a srácról, és azok után, hogy ő hogyan reagál az én jelenlétemre...vártam a percet, amikor vagy az egyik vagy a másik felkeres.
Eloise mert eltette láb alól Liam-et, uccu neki, irány Vegas, házasság, szex, család. Zavaró tényező kiiktatva.
Vagy Liam. Egy őrült betört a lakásába, és mindent ami mozdítható megrongált a nem mozdítható holmikkal.
- Az hogy maradj itt. - morogtam és amint kiszabadultam már ugrottam is ki a kocsiból.
Csak azért, hogy ingerülten megforduljak...
- Süket vagy? Menj vissza a kocsiba. Ez magánügy. - oké, kicsit erős volt. Főleg mert hangomból valami olyasmi érződhetett ki, hogy "nincs hozzá közöd".
Ami orbitális hülyeség.
Hogy miért? Mert Liam tulajdonképpen a magánéletem egy egészen meghatározó szeletkéjét képviseli, és hát ha valakinek, hát neki komolyan hatalmas sok köze van az ilyesmihez. Volt. Múlt idő.
Már nem vagyunk együtt. Fura, hogy az éjszaka után már emlékeztetnem kell rá magam. Semmi sem maradt a régi.
Döbbenten hallgattam, és bámultam rá. Mármint a lányra. Ahj már. Pedig olyan szépen indult minden. Szex az exxel, az otthonában. Még egy menet, ugyanazzal az exxel, az én lakásomban. A fenébe, Eloise te tudsz időzíteni.
Bár okos dolog volt...most már én is hülyének tűnök Liam szemében. Megbízhatatlan, önző, zsibbadt elméjű libának. De azért teszek rá. Ha már egyszer összeszedett, és nem volt esze, hogy a kocsiban maradjon. Vessen magára.
- Nem is kell értened...-sóhajtottam fel, és a lányra emeltem a pillantásom. Még mindig sírt. Szeméből patakzottak a könnyek, egyszerre volt kétségbeesett és rémisztően dühös.
- Igen ismerem.- nyögtem fáradtan. - Ő Eloise. Eloise volt...khm...az alkohol mellett az egyik búfelejtőm, utánad. Egy kerek éjszakára. Aztán meg...egyikünk kicsit túlértékelte...- motyogtam zavartan, egészen halkan, hogy csak Liam legyen tanúja szavaimnak.
De próbám hamvába hallt. Tulajdonképpen sosem számítottam túlzottan szerencsésnek. Főleg, hogy Eloise hallása úgy látszik egy denevérével vetekszik.
- Túlértékeltem volna? - sikította idegesen. Óvatosan bólintottam. Most miért, nem? Már vártam a monológot. A hosszú-hosszú litániát arról, hogy mennyire szeretett, és már vette is a mély levegőt, hogy belekezdjen, amikor megtorpant.
Idáig csak bizalmatlanul, dühösen méregette a balomon álló srácot, de most kitört belőle. - Szerinted ez vicces? Mégis mi a fenéért röhögsz a markodba te érzéketlen vadbarom? - ezzel előkapta táskájából a paprikasprayt és minden bevezető nélkül Liam arcába fújta tartalmát. Döbbenten bámultam rájuk.
De a lány még mindig nem végzet. Nem is lett volna Eloise, ha ennyiben megállapodik. Lendületből még tökön térdelte a srácot, nem igazán láttam hol találta el végül, mert a lány egy búcsúcsókkal...oké, ez a csók kb abból állt, hogy közelebb lépett felém, mire automatikusan Liam elé hátráltam, aztán "egy később még látjuk egymást" sok jót nem ígérő sóhaj után elszelelt.
- Jézusom...- dermedten bámultam utána, majd Liam mellé léptem. - Jól vagy? - persze, látom, hogy nincs. De mi a fenéért nem tud uralkodni magán? És igen, én is érzékeltem a helyzet komikumát, szóval csak az ajkamra harapva tudtam megállni, nehogy elröhögjem magam. Nem lenne jó ötlet. Részvétet kell mutatni. - Gyere. Bekísérlek. Kimossuk ezt a vackot a szemedből... - sóhajtottam fel szaggatottan, és vállaira simítva a kezem, magam előtt vezetve, bekísértem a házba. Tök mindegy, hogy ellenkezik-e vagy sem. Félvakon, kapszicinnel a szemeiben nem ülhet kocsiba, és furikázhat haza. Mondjuk én meg félig még ittas vagyok, és ezért sem vezethetek...tehát. Valami mást kell kitalálnunk.

Vendég

[You must be registered and logged in to see this image.]

You're just like a pill, what makes me feel better...

Sienna két pillanaton belül olyan „agresszívvá” vált, mint valami bosszúvágytól dagadó oroszlán, és fogalmam sincs, hogy ennek mi az oka. Vagyis sejtem, hogy ez a nőszemély, de hogy az miért viselkedik úgy ahogy, és miért reagál Sie rá így, arról fingom sincs.
- Nem vagyok süket, de ne parancsolgass. – nézek rá komoly tekintettel. Nem szeretem, ha valaki megmondja, mit tegyek, pláne nem akkor, ha az a valaki egy nő. Még hogy magánügy, hát basszus ha annyira akarja, mindjárt fogom magam aztán tényleg lelépek a picsába. Hol érdekel engem, mi köze volt ehhez a csajhoz, és hogy mi fog itt történni az elkövetkezendő percekben? Komolyan fontolóra veszem, hogy beülök a kocsiba vissza, és elhajtok, de aztán mégis csak úgy döntök, hogy maradok. Nem tetszik nekem ez az ember. Amikor Sienna viszont válaszol a kérdésemre, egy pillanat alatt elkerekednek a szemeim.
- Mi van? – röhögöm el magam, és máris beindul a fantáziám. Húú… Ha jobban megnézem ezt az Eloise-t, akkor meg kell hagyni, hogy nem rossz bőr, de persze csak Sienna után… És ha ezek ketten egy ágyba kerülnének, akkor aztán az közel maga lenne a mennyország, pláne, ha én is ott lehetnék. – Akkor gyerünk egy hármas körre. – kerül az arcomra a perverz mosoly, aztán a röhögésem kiveri a biztosítékot a csajnál, és észbe sem kapok, csak akkor, amikor már konkrétan semmit nem látok.
- A picsába. – kapok a szememhez, de ez nem volt elég, ugyanis ezután egy másodperccel nem érzek mást, csak hogy teljes erőből tökön rúgtak
- Bassza meg, normális vagy, te elmebeteg?! – kiáltok, és majdhogynem összerogyok. Egyik kezem a szememet dörzsöli, míg a másik próbálja a vérkeringést visszahozni a farkamba, ami eléggé sajog. – Hülye kurva. – morgolódom magamban, és az sem érdekel, ha még mindig ott van, bár úgy hallom, mintha már arrébb állt volna. Látni lószart sem látok, szóval felejtős. Hát ekkora jó estét, komolyan mondom, nincs még egy ilyen szerencsétlen, mint én. Most mégis mit csináljak? Vezetni nem tudok, legalább is egy ideig még biztos nem. Elképzelem, milyen viccesen mutathatok most itt, és szinte tudom, hogy Sienna itt áll felettem, és mindjárt olyat röhög rajtam, hogy az egész Charleston meghallja.
- Ne merj röhögni. – jegyzem meg, és támogatására megindulok arra, amerre irányít, de aztán megtorpanok egy pillanatra, és előveszem a kocsi kulcsot a zsebemből, és megnyomom a bezáró gombot. Még jó, hogy látatlanban is profi vagyok ebben.
Mi van, ha Sienna ezt így kitervelte, azért, hogy majd most köteles legyek itt maradni, mert ugyebár nem látok.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Amíg mondjuk „zuhanyozott”. Elég sokáig bent volt a fürdőben, hogy telefonálgathasson ez ügyben, bár ez így elég viccesnek hangzik. Nem hinném, hogy ezt tette volna. Máshogy is marasztalhat, ha akar, és ezt ő is tudja.
- Rohadt életbe Sienna, kibaszottul marja ez a szar a szemem, és mellesleg a tökömet is alig érzem. Elcseszett barátnőd van. – sziszegem, míg szinte a halálomon vagyok. Két pillanat alatt így elintézni valakit, ezért aranyérem jár.
Ahogy beérünk a házba, megcsap a tipikus Sienna-illat, amit már olyan jól ismerek. Mikor elérünk a fürdőbe, és kinyílik a csap, jó nagy adag vízbe temetem az arcomat és dörzsölni kezdem a szemem. Megpróbálom kinyitni, de eléggé csíp, szóval mérgemnek hangot is adva morranok fel, miközben próbálom a lehető legalaposabban kimosni a paprika spray-t belőle.
- Azt ugye tudod, hogy ezért ki kell valahogy engesztelned majd? – kérdezem, miközben nyakig a mosdókagylóban vagyok. Legalább az alsó testrészem már kezdi visszanyerni az életképességét…

• TAG: Siennaa ♥ • SZAVAK: 560 • NOTE: úú de gonosz >.<

Vendég

- Fel sem merült bennem...- jegyeztem meg, mosolyogva...mosolyogva? Rázkódtam az elfojtott röhögéstől, és ellenállhatatlan késztetést éreztem rá, hogy a földre görnyedve hangosan fel szakadjon belőlem...csak az együttérzés tudott némi uralmat parancsolni rám, de a vigyorom letörölhetetlen volt.
Persze a kocsi...félredöntött fejjel nézem a járművet, és megállom, és nem szólok róla Liam-nek, hogy egy riasztó nehezen tartja majd vissza Eloise-t, ha valamit akar...fog egy féltéglát, beveri az ablakot és viszi. Gondolom a jó öreg "kulccsal végighúzom a fényezést, és festéket meg minden erre alkalmatlan dolgok öntök a motorháztetőre" dolog még egész komolyan játszhat nála. Ha már egyszer többen is ráaggatták az elmeroggyant jelzőt, nem is kell ezen meglepődni. Az én kocsimat is tönkretette egyszer. Közvetlen az első tárgyalás után. Élmény volt.
- Nem a barátnőm. - jelentettem ki komolyan.- Te sem nevezel a barátnődnek mindenkit, akivel egy fél éjszakát töltöttél. - tettem hozzá, valamivel lágyabban. A hátát dörzsölgetve kísértem be a házba, a hálón át a mosdóba. Megnyitottam a csapot. Jó meleg víz ömlött alá, ugyanis a kapszicin ellen ez, meg ugye a tej az ami használ. De sajnos...nem vagyok jó háziasszony. Meg aztán, milyen lenne ha egy vödör tejfölbe nyomnám Liam arcát? Nem mondom, én jól szórakoznék a szituáción.
- Persze Liam... de nem akarok kiábrándulni a teljesítő képességedből, ráadásul a te lelkednek sem tenne jót, ha esetleg mégsem sikerülne...- csipkelődtem, komolytalanul, és hangosan kopogó léptekkel elindultam a konyha irányába. Útközben lerúgtam magamról a sarkakat és mezítláb trappoltam tovább. Nem volt kis rúgás, azt meg kell hagyni.
Nem vagyok férfi, szóval nem tudhatom milyen érzés, és nem is tudom mennyi idő, amíg visszaáll a keringés, de gondolom nem egy öt perc. Az viszont durva, hogy máris ez kattog az agyában. Ki tudja? Lehet Eloise impotensé tette. Haha...lehet akkor már nem nevetnék ennyire, de ez akkor is k.rva vicces.
Kicsaptam a hűtőajtót és a fagyasztóból leemeltem egy zacskó borsót. Halkan, gondtalanul dudorászva lépkedtem vissza hozzá. - Na ülj csak le szépen...- a vállánál fogva elhúztam a csaptól és a kád széléhez vezettem. Ücsörögjön ott. A kezébe nyomtam a fagyott zöldséget. - Nyomd szépen rá. - majd a szekrényhez léptem, és egy vattapamacsot meg egy gyógyszeres flakont szorongatva visszatértem hozzá.
- Csukd be a szemed. - Utasítottam, és az esetleges tiltakozással nem törődve, a lötyivel benedvesítettem a pamacsot, és közvetlenül elé állva, lassú, gyengéd mozdulatokkal elkezdtem letörölgetni a szeméről, és a szeme körül a bőrről a paprikás-vizes keveréket. Ez valami gyógynövényes hidratálós bőrnyugtatós kence. Valahányszor összeégetem magam, általában segíteni szokott. Fogalmam sincs paprikaspray-re hogyan hat. Elvileg hűsítenie kell.
- Mondtam nem, hogy maradj a kocsiban.... -korholtam csendesen. - Eloise veszélyes, ráadásul egy kicsit őrült is. Simán benne volt, hogy megtámad. Te meg persze nem ütöttél volna vissza...- mosolyodtam el halványan és vattát cseréltem. Hogy lehet ennyire fafejű? Megmondtam neki, és nem hallgat rám. Nem ok nélkül parancsolgatok, ha parancsolgatok. És ezért is én leszek lecseszve. Pedig magának köszönheti. -Jobban vagytok már? - kérdeztem végül, és összegyűjtve a kukába dobtam a kukába. Sóhajtva mellé huppantam. - Gondolom nem így képzelted el az estédet...- jegyeztem meg hümmögve, finoman megbökve a karját.

Vendég

[You must be registered and logged in to see this image.]

You're just like a pill, what makes me feel better...

Igaz, amit Sienna mond, tényleg nem nevezem a barátnőmnek azokat a csajokat, akiket egy-egy éjszakára vágok gerincre.
- Nem is úgy gondoltam, hogy barátnőd, hanem, mint barátra. – helyesbítek, de rögtön elém kúszik a jelenet a két hölgyeményről. – Egyébként is, mióta csinálod te nőkkel is? – vetem fel a kérdést. S biszex lenne? Ez rám nézve elég sértő, mit ne mondjak, mivel ha jól tudom, előttem nem volt semmiféle csaja, maximum faszija. Bár azért valljuk be, az is biztos, hogy nem miatta, ábrándult ki a férfiakból, ha úgy vesszük, bár ezt is megcáfolnám, mert nem mondanám, hogy kiábrándult, hiszen az előbb még vígan kefélt velem. Mindegy is. Megjegyzését elengedem a fülem mellett, mert bevallom, lehet, hogy tényleg igaza van, és nem lenne most megfelelő egy ismétlés. Talán máskor. Talán. Nem. Akkor sem. Már most otthon lehetnék boldogan, esetleg egy újabb nőt felkeresve, normálisan működő farokkal. Mi a faszért kellett nekem úriember módjára viselkedni és elhozni haza? Én meg a jó szívem…
Hallgatom a kopogó lépteit, amíg vissza nem ér, s közben próbálom kimosni a szemem minden egyes apró szegletéből a maró paprikát. Felemelő érzés, hogy egyre jobban érzem magam, bár még nem mondanám azt, hogy teljesen jól vagyok, mert még mindig folyik a könny a szemeimből, és valószínűleg vörösen duzzadtak.
- Ezt még megkeserüli ez a senkiházi Sienna, komolyan mondom. Nem ütök nőt, nyilván, de más módon elérem, hogy érezze a bosszúmat. – mondom, miközben arra megyek, amerre ő irányít, és leülök a kád szélére. Talán az lenne a legmegfelelőbb visszavágás, ha összejönnék Sie-vel, és látná. De várjunk, ez nekem se lenne túl jó, hiszen akkor nem tudnám kielégíteni rendesen a szükségleteimet. Na nem arról van szó, hogy S. nem tudná megtenni, de ő egy nő a sok közül… Ilyen vagyok, nem tudom irányítani az alsó testrészem, és ezt bárkinek a szemébe is mondom, ha kell.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Vagy elfogadnak az emberek ilyennek, vagy nem. Ennyi.
- Le akarod fagyasztani a tököm? – kérdezem hitetlenkedve. Ez így rosszabb, mintha semmit nem csinálnék vele. Annyira nem vészes a helyzet már, bár lehet, hogy érintésre még fájna. Ribanc. Ledobom magam mellé a földre a kezembe nyomott fagyasztott valamit, és csukva tartom a szemem, hagyom, hogy Sienna letörölgesse. Nem vagyok benne biztos, hogy ki fogom tudni nyitni őket, úgyhogy nem tudom, meddig fogok itt ücsörögni és várni. Elég unalmas, hogy tök vaknak érzem magam.
- Egy: Mikor tettem azt, amit bárki is mondott nekem? Kettő: Nem okoz gondot nekem egy nő. Három: Hogy a faszba ütöttem volna vissza? Nem verek nőket, Sienna. – vonom fel a szemöldököm, és elképzelem magam kívülről. Nevetségesen nézhetek ki, meg kell hagyni.
- Csodálom, hogy nem törsz ki a látványomra hangos röhögésben. Fordított esetben, lehet, hogy én fetrengtem volna. – mosolygok halványan, ahogy magamban lejátszom a jelenetet. Jó, talán nem lett volna olyan vicces élőben, de őt legalább nem rúghatta volna tökön. Azért az előny.
- Fogjuk rá. – válaszolok a kérdésére, majd a hang irányába fordulok, összehúzom a szemem és nagyon óvatosan megpróbálom kinyitni őket. – Hát rohadtul nem. – morgom, és most körülbelül úgy nézhetek ki, mint valami vicsorgó kutya, vagy franc se tudja.
- Na jó, most kinyitom. Egy, kettő, három. – számolok a nagy jelenetig, aztán mikor kipattannak a szemeim, felszisszenve csukom vissza, és jó erősen megdörzsölöm őket. Talán kicsit jobb ettől a cucctól, amit Sie rákent, és talán egy fél óra múlva már képes leszek látni.
- Itt alszom. – vonok vállat, és résnyire nyitom a szemem, hogy lássam Sie reakcióját a dologra. Nem tervezem, de azért kíváncsi vagyok, hogy mit szól a dologhoz.

• TAG: Siennaa <33 • SZAVAK: 578 • NOTE: ---

Vendég

Barát? Eloise barát lenne? Annak tekintem az egy év lidércnyomás, állandó költözködés, perek után? Azok után, hogy személyes terem, mint olyan, megszűnt személyesnek lenni?
Talán.
Akárhogy is nézzük, Eloise nagyon jól ismer. Jobban mint Liam, hiszen vele ellentétben a lány tudja mit éltem át miután ő elment. Megértette miért mondtam azt amit, és azt is, hogy bánom, elég rendesen.
Jó egyezzünk ki döntetlenben. Eloissal barátok lehetnénk. Nem is akármilyenek…feltéve, ha az események úgy adódnak, hogy ez valóra válhasson. Viszont előbb túl kellene lépnem az előítéleteken. Nem hiszem, hogy képes vagyok rá.
- Akár hiszed, akár nem Liam, előtted is voltam már nővel. – egyszer. Először. Nem gondoltam volna, hogy majd még örömmel gondolok vissza az alkalomra, de miután én és Ő végeztünk, előszerettel kerestem inkább nőket éjszakás partnernek.
Természetesen férfiakkal egyetemben. De bevallom hősiesen, az nem volt az igazi Liam-felejtős szex. Valahol mindig őt kerestem bennük, szóval inkább szétcsaptam magam ha férfira vágytam, és csak aztán hagytam hogy ágyba csábítsanak. Gyáva megoldás, de hát…
Én sem vagyok valami bátor.
Mosolyogva hallgattam fortyogását a bosszúról. Kicsit hitetlenül. Gúnyosan. – Inkább ne Liam. Nem is tudod ki ő. Mit tudnál neki ártani? – mormogtam szórakozottan, a szemeit törölgetve. Mint egy kamasz. Komolyan, mint egy süldő, zöldfülű. A gondolatra önkéntelen kis kacaj szalad ki az ajkaimon. Ez kuncogássá erősödött, amikor ledobta a fagyott borsót a földre. A falnak támaszkodva nevettem.
Egészen abszurd, elképzelhetetlen a jelenet.
Liam leharcolva, félvakon, béna farokkal ül a kádam szélén, bosszúról fortyog magában. Mindezt pedig Eloise-nak köszönhetem. Nahát-nahát.
Megvallom, nem kevés elégtétellel gondoltam a lány akciójára. Néha legszívesebben én is tökön térdelném… de a plágiumot bünteti a törvény, kitalálok mást, amivel kínozhatom őt.
Miért?
Mert bosszantott, hogy elhagyott. Igen, én is hibás vagyok. De sajnos a mérgemet nem tudom lehűteni ész érvekkel.
- Egy: soha, de az eredménye mindig meglett. – szavaimat hangsúlyozandó, térdem a az ágyékához nyomtam. Megpróbáltam nem túl durván…- Kettő: a sármod Eloise-nál nem válna be. – fogalmam sincs róla, milyen szinten vonzzák a férfiak, de abban biztos vagyok, hogy ebbe a lányba Liam bicskája beletörne. Már csak szerény személye miatt is. Valahogy érzem, hogy El nem kedveli őt. Baj ez? Egy kicsit sem.
- Majd kárpótollak valahogy…- sóhajtottam fel fáradtan. Beletörődve az elkerülhetetlenbe. A valahogyból szex lesz. Kiadós szex. Már ha Liam farka valaha is rendbe jön. – Nem kéne orvoshoz mennünk? Mármint…mi van, ha elállt a keringés, és le kell vágni, ha időben nem veszik észre…? – kérdeztem, egy marék ártatlansággal a hangomban. Arcomon persze mosoly ült. Majdnem megint elröhögtem magam. De csak majdnem. Csuklásnak álcáztam.
A sikertelen próbára aztán ismét kirobban. Szinte becsúsztam a kádba, de kijelentése elzárta nevetésem csapját. Kifürkészhetetlen arccal néztem rá. Aztán elmosolyodtam. Rendben Clarkson, akkor játsszuk ezt.
- Felőlem. – vontam vállat hanyagul. – Választhatsz: kanapé, vagy az ágyam. Mert bár van egy vendégszoba, az ágy onnan hiányzik. Sötétszobának használom a fotó előhíváshoz. – tettem hozzá megjátszott szomorúsággal. Ördögi terv körvonalai rajzolódtak le fejemben. Többek között szerepet kapott benne Liam törött farka, Jonny Cash, valamint egy csipkés fehérnemű felső része.
Ártatlanul, kedvesen pislogtam rá. Az ajkamba haraptam, hogy elkendőzzem a mosolyom. Rajta.

Vendég

[You must be registered and logged in to see this image.]

You're just like a pill, what makes me feel better...

Sienna kijelentése kicsit meglep, hiszen ezt sosem említette, amikor együtt voltunk. Nem szép dolog a titkolózás, nem?
- Azért remélem, még mindig a férfiak pártját fogod inkább… - reagálok rá, és megint beindul a perverz fantáziám. Úgy egészen más lenne a dolog, ha ezalatt az együttlét alatt én is jelen lettem volna. Mekkora buli lett volna, két nő egyszerre, minden férfi álma, de ez már nem egyszer megadatott nekem. Nem kérkedésből, de várhat, hogy ha valakinek, hát nekem sikerült. Nem mondom, hogy rossz volt, mert rohadtul élveztem, már a látványt is, hogy egyszerre két lány volt az ágyamban, nem hogy még be is szállhattam a dologba. Maga volt a mennyország.
- Megvannak a módszereim, ne aggódj. – vonok vállat, elgondolkozva a terveken. Tényleg nem lenne rossz dolog még jobban féltékennyé tenni, de nem akarok Siennának ártani, mert öt az egyhez, hogy megcsalnám, és hát… valljuk be, jobb neki, ha inkább nem vagyok vele, és nem történik ilyen baleset, minthogy utána meggyűlöljön egy életre. Semmi ilyen célom nincsen, hiszen szeretem a magam módján, csak már nem úgy, mint ahogy régen tettem. Talán lehetnénk barátok valóban, és még néha némi extrát is belecsempészhetnénk, persze, ha belemenne ebbe. Nem egy zárkózott nő, szóval még az is lehet, hogy rábólintana. Talán majd felvetem neki az ötletet, de még nem most, mert ez azért egy kissé korai lenne.
Összerándulok a térde érintésére odalent, és ha tudnék, most gyilkos pillantásokat küldenék felé, de mivel félig vak vagyok, így elég nehéz.
- Ne kísértsd az ördögöt, Sie. – mormogok csak ennyit helyette, majd a második mondatán kicsit elgondolkozom. Lehet, hogy igaza van, mert hát ha leszbikus, akkor tényleg nincs nála esélyem, maximum, ha nőnek álcázom magam, de hülyét azért mégsem csinálok magamból. – És ne becsülj alá. Ki tudja, mit tudnék elérni még egy leszbikusnál is. – húzódik szám félmosolyra a gondolatra. Talán ki kéne próbálni a dolgot, veszteni nem veszthetek vele. Vagyis de, ha még egyszer így tökön térdel, az nem lenne túl kellemes, na meg egy kis paprikaspray-t sem kívánok többet a szemeim közé… Talán inkább egyszer tényleg hallgatnom kéne Siennára, és hagyni a francba az egészet, de hát elég makacs vagyok én ahhoz.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Mindegy, nem is érdekel, most nem akarok erre a ribancra gondolni.
- Mi van? – pattannak ki szemeim egy pillanat alatt, mintha semmi sem történt volna, s így meredek a mellettem ülő nőre. – Baszki, ilyenekkel ne is viccelj! – korholom, aztán újra hunyorítok, mert visszatért szemeimbe a maró érzés. Bár talán kezd hatni ez a cucc, amit előbb rám kent. Már egy kicsit jobb.
- Már mért kéne levágni? – gondolkodom el a dolgon, kissé pánikba esve. Az elég nagy gáz lenne, ha tényleg ez lenne a következménye. Na akkor azt hiszem nem gondolkodnék rajta, mit fogok tenni ezzel az Eloise-zal… Megtapogatom a férfiasságom, és egyáltalán nem érzéketlen, szóval biztos nincs gáz. Ilyet mondani, öregem…
- Hát nem is tudom. A kanapé rossz emlékeket idéz fel bennem. Nem nekem való. De… talán megígérem, hogy jó fiú leszek. – mosolygok vissza az exemre. Akkor kellett kint aludnom mindig a kanapén, ha összevesztünk. Bár többször inkább békülős szex lett az eredménye, meg általában visszakuncsorogtam magam az ágyba, de ha tényleg nagyon elfajult a helyzet, akkor nem volt más választásom, mint a kanapé… És az, hogy jó leszek, tehát nem érek hozzá egy újjal sem, hát… nagy valószínűséggel nem így lesz, persze csak akkor, ha nem bánja, mert ugyan én nem akarok ráerőszakolni semmit, de ha akarja, én nem leszek semmi jónak elrontója.
- Na, de már kezdem az üldögélést unni. És ami azt illeti… korog a gyomrom. – állok fel, és vörös, feldagadt szemekkel fixírozom Siennát. Igazán főzhetne valami finomat és gyorsat, de inkább csak célozgatok, minthogy konkrétan megmondjam neki. Így nem olyan illemtelen, minthogy az arcába vágnám, hogy adjon valami kaját. Nyilván érti a célzást, mert azért mégiscsak együtt voltunk jó ideig, na meg ezt ki nem értené?!

• TAG: Siennaa <33 • SZAVAK: 641 • NOTE: ----

Vendég

- És ha mégsem? – sandítottam rá gonosz kis vigyorral. – Ha veled ez az este csak különleges kivétel volt? Mit zavarna? Azon túl persze, hogy sikerült leszbikussá tenned egy fiatal, bűbájos hölgyeményt…- sóhajtottam szívfájdítóan, kinyújtott lábaim nézegetve. Behajlítottam, majd kinyújtottam a lábujjaim. Sokkal jobb magas sarkú nélkül.
De persze észleltem, hogy a gondolatai egyből elkalandoztak. Figyelmeztetően oldalba böktem.- Na,na Don Juan…maradj a valóság talaján.- Nem kételkedem. Tuti volt már egyszerre két nővel. Ki mondana neki nemet? Miért? Én sem tettem, nem volt okom rá. Nem okozott csalódást, tudtam ezt róla. Nem is szokása.
A francba Sienna.
Verd ki a fejedből. Mit is? Mindent. A kapcsolatotokat, hogy valaha szeretted, és odáig voltál érte, azt a keserű, görcsös érzést, valahányszor az elválásotokra gondolsz. Nem más ő, mint egy két lábon járó f.rok. Kielégíti egy nő szükségleteit. Ő is csak ennyiben gondolkodik.
Illetve már nem is biztos…
Ketté törték a micsodáját, nem hiszem, hogy megkísérelne a nap folyamán még egy menetet, ezért határoztam úgy, hogy méltó módon fog bűnhődni. Ezért is húzódtam közelebb hozzá, szemben vele, lábai közé fészkelve ácsorogtam. – Ördögöt? Fenyegetni próbálsz Clarkson? Csak mert nem vagy túl meggyőző…most hogy nem állsz a helyzet magaslatán…- húztam végig körmöm finoman a mellkasán.
- Körülbelül olyan hatást váltanál ki, mintha egy abszolút hetero pasit csábítgatnál rosszaságra. – vigyorodtam el. Mosolyom gonosz volt. Határozottan belelendültem, de még így is visszafogtam magam. Nem akartam tövig mártani bele a késem. Tény és való, hogy kínozni akarom, de talán nem így kellene.
Hangosan felvihogok reakciója láttán. – Gondold csak el. Mi van, ha a rúgás miatt valami történt az egyik érrel. Akkor nem kap oxigént a pajtásod és a szövetek elhalnak. Ez pedig nem tenne jót neked…kapnál egy finom kis vérmérgezést. – csóváltam meg a fejem, komolyságot erőltetve magamra. Igen, tetszett a helyzet. Nagyon is. Főleg, hogy láthatom, mit vált ki Liamből a tudat, hogy mi lesz, ha egyszer nem használhatja a játékát…
- Pedig az előbb még nagyon is kedvedre volt…ha rossz leszel, úgyis ott kötsz ki.- jegyeztem meg nyújtózkodva. El sem értünk a hálóig. Ott helyben a nappaliban. Nem mintha…kedvemre volt, határozottan. De érdekes. – Remélem is, hogy megígéred. Már a saját érdeketekben is…- sandítottam le, sokatmondóan a Pajtira. Nem mintha kárt akarnék tenni benne, de…hm. No mindegy. – Másfelől meg…jófiú? Te? – nevettem fel hitetlenkedve. Tudtam, hogy érti. De pont ő ne próbálná meg kihasználni…áh, ahhoz nagyon nagyot kellett volna változnia. És én nem ilyen irányú változást tapasztaltam az este folyamán.
- Megnézzük, van-e valami készen itthon. Ha nincs…- ami könnyen lehet, mivel nem vagyok egy első osztályú háziasszony- Akkor éhen maradsz. Mert főzni nem fogok. Nincs az az isten, amiért én hajnalban nekiállok sütögetni… - ráztam meg a fejem, és kézen fogva kivezettem a konyhába. Ki tudja, hogy vakon hogyan igazodna el a lakásban. Ki tudja?
Nyilván Sienna, eltévedne ebben a kétszobás kis kertes csodában.
- Szóval….- nézzük miből élünk. Nyitottam ki a hűtőt és lehajolva szemléltem a műanyag tálak, dobozok sorát. Természetesen ügyeltem rá, hogy az ő figyelmét ne a tartalom vonja el. Úgyis zömében sörök vannak itt. De abból mindenféle.
Részegségemre apellálva, kicsit kijjebb toltam a fenekem. Lásson ő is valamit. Oh, te jó ég, én most elakarom őt csábítani? Nagyon úgy tűnik...
– Van spagetti. Vagy valami zöldséges…valami fura fehér izével. Ja, lehet rizs. De szerintem ne kockáztassunk… - kivettem a meghatározhatatlan fogás tálját és kiborítottam a kukába. Már akkor sem ízlett amikor rendeltem. – Meg van puding is. – pillantottam ki a hűtőből. – Szóval spagetti, vagy semmi. – válaszától függően vettem ki a tálat és tettem be a mikróba. Halk zümmögéssel melegített. A kínos csöndet, magamat átkarolva, a konyhapultnak vetve a hátsóm álldogáltam végig, elgondolkodva fixírozva a félvak és harcképtelen exem. Tényleg, még így is marha jól néz ki. Túlságosan is.
Mikor a csodaketyere sípolt, és jelezte hogy a menü kész, kivettem és tányérokra szedtem, majd elé csúsztattam az egyiket. – Jó étvágyat.
A másik kérdés pedig: miért vagyok kedves, bugyután előzékeny vele?

Vendég

[You must be registered and logged in to see this image.]

You're just like a pill, what makes me feel better...

Hát tulajdonképp tényleg nem kéne zavarnia, ha így lenne, ahogy mondja, de hát azért mégiscsak megsértené az önbecsülésem, ha az egyik volt csajom leszbikussá vált volna a kapcsolatunk után… E még viccnek is rossz, komolyan.
- Igen, pontosan ez zavarna Sienna. Mekkora balfasznak kell lenni ahhoz, hogy leszbikussá tegyél valakit? – teszem fel a költői kérdést, választ nem várva rá. Forgatnám is a szemem a hatás elérése érdekében, de ez most különösebb fájdalommal járna, így inkább kihagyom a lehetőséget. A következő mondatát pedig elengedem a fülem mellett, mintha meg sem hallanám.
Cukkol. Ki akarja húzni a gyufát, kihasználja, hogy tehetetlen vagyok ellene. Hirtelen elkapom a kezét és felállok, hogy nagyjából egy szintben legyek vele. Még ha a gyilkos pillantások ismét elmaradnak, kezét a csípője mellé szorítom, és miután elengedem, az oldalába bökök, afféle csikizés céljából.
- Majd megmutatom neked, hogy még így is a helyzet magaslatán vagyok. És befoghatnád ezúttal azt a lepcses szádat, mert nem megyek orvoshoz. Ne is idegesíts ilyennel. – mondom most már kicsit mérgesebben. Fel akar bosszantani? Vagy azt akarja, hogy inkább húzzak el orvoshoz, minthogy itt legyek a lakásán? Na ez lehet… Azért még egy próbát megér.
- Ha gondolod, megvizsgálhatod. – vonok vállat, miközben arcomra kiül a hamiskás félmosoly. Nem tudom, hogy örülne-e az alsó testrészem egy újabb körnek, főleg ezután a brutalitás után. Lehet, hogy most tényleg nem kéne megkísérelni, mert ha nem állna fel, na az lenne aztán az igazi gáz. Nem akarok beégni, még akkor sem, ha lenne magyarázat rá, hogy nem indulok be egy nőre. Ilyen azért elég ritkán fordul elő, valljuk be, de jobban örülnék neki, ha most nem így lenne.
Igen, igaz, hogy az előbb még a kedvemre volt a kanapé, de most más a helyzet.
- Ha te is kint alszol, akkor kedvemre lesz most is. – hajolok közelebb a füléhez, hogy aztán halkabban mondhassam neki, ezzel hatva érzékeire. – Amúgy is, hidd csak el, hogy tudom magam türtőztetni. – mondom elhúzódva, komoly arckifejezéssel. Ha nagyon megerőltetném magam, biztosan menne. Egyébként is, nem mintha annyira ellenkezett volna úgy egy órával ezelőtt is. Ha nem akarja, akkor nem történik meg, de egy szavával sem mondta, hogy ne folytassam a dolgot. Szóval, kettőn áll a vásár.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Kimegyek vele a konyhába, ezúttal már valamicskét látva veszem szemügyre a lakását, ami nem is olyan rossz, amilyennek gondoltam. Nem nagy, de otthonos. Olyan Siennás.
Nekidőlök a pultnak, amíg Sie a hűtőben kotorászik, és… Mit tervez ez az álnok nőszemély? Itt hajlong előttem, tökéletes panorámát biztosítva nekem. Szinte nem is figyelek arra, mit mond, csak amikor feláll és a szemetes felé igyekszik kiborítani valami… franc se tudja mi az. Mikor visszamegy és újra hajlongani kezd, két lépéssel mögötte termek.
- Aha. Spagetti. – ismétlem el, majd mikor feláll, köhintek egyet, és leülök inkább azt asztalhoz, várva a „vacsorát”. Még szerencse, hogy szeretem a spagettit, és volt itthon, különben kénytelen lettem volna rendelni valamit, amire aztán várni kellett volna x időt. Valljuk be az két dologgal telhetett volna el. Megpróbálkozunk a szexszel vagy csendben ülünk egymás mellett. Bár most az elmúlt negyed órában egész beszédes lett ő is, én is. Tulajdonképp nem is érzem magam olyan szarul, mint ahogy azt hittem.
- Jó étvágyat asszony. – mondom vigyorogva, majd megkóstolom, de aztán fancsali arcot vágok. – Te jó ég Sienna, ezt te főzted? – kérdezem fintorogva, aztán elröhögve magam. – Most vagy még mindig nem tudsz főzni, vagy ez már rég romlott. – tolom arrébb a tányért, aztán otthonosan mozogva állok fel, és indulok meg a hűtő felé valami folyadékot keresve.
- Nem bánod? – kérdezem, kezemben egy sörrel, és ha a válasz nem, akkor kibontom, és belekortyolok. Visszapillantok közben a hűtőbe, és tekintetem a pudingra siklik, amire aztán egy eget rengető dolog villan be az elmémbe. Mosolyogva veszem ki, és a volt nőm felé fordulok.
- Van egy ötletem. – dörzsölöm meg a szemem, aztán kacsintok egyet. Na jé, most már alig érzem ezt a csípős szart, szóval már csak az a kérdés, hogy a szerszámom megfelelően működik-e?! Ezt majd mindjárt kiderítjük…

• TAG: Siennaa <33 • SZAVAK: 662 • NOTE: ----

Vendég

- Nagynak…- válaszoltam vigyorogva. – De ne izgulj. Te még nem vagy akkora. – Bár közel állsz hozzá néha, az már igaz. Ezt az utolsó tagmondatot azonban mertem hangosan is hozzátenni. Még akkor sem, ha igazam van. Volt, hogy elképesztően viszketett a tenyerem, annyira szerettem volna bepancsolni neki. A nagyképű mindenét neki. Az egója általában betölti a teret, de igazából az zavar a legkevésbé vele kapcsolatban. De a lista így is hosszú lenne, lépjünk.
Nem titkolt célom, hogy kicsit felpaprikázzam (szóvicc, szóvicc, nem, a másik kárán mulatunk, áh nem) a hangulatát, de tényleg csak a jó szándék vezérel, hogy kicsit elfeledkezzen a nyomoráról. Hogy vak. És hogy lepedő- harcképtelen. Mosolyra fakasztani a (régen)szeretett személyt, akkora nagy bűn, hogy ilyen megtorlásra kelljen számítani?
Meglepetten bámultam fel rá. Ahogy felegyenesedett és én elvesztettem azt a tíz centit amit a cipőm biztosított, így jócskán fölém magasodott. – Hé… - forgatom meg a csuklóm keze szorításában, de hatástalan. Védtelen vagyok aljas, övön aluli támadása elől. Halkan felvihogok, és amint elengedett, hátrálok tőle egy lépést. Tudom, hogy nála ez nem válna be. Bár most, hogy félvak, rengeteg mindent kezdhetnék vele…de eleget szenvedett így is. – Na…Liam. Ne bosszankodj már. Tudod jól, hogy nem azért mondom. –ballagok vissza elé. , és átkarolva a nyakát a szemeibe pillantok. Már ami látszódik belőle. – Nagyon vörösek…- jegyzem meg azért, hogy eltereljem a témát egy újabb vakvágányra.
- Persze Liam. A farkad nyilván örülne neki. Te sem lennél elragadtatva ha esetleg nem működne megfelelően a gépezet…de ha kockáztatsz…nem foglak kinevetni. – néztem rá a részegek „ezt most halál komolyan gondoltam” pillantással. Tényleg nem akartam azt a hatalmas egóját megkurtítani egy ilyen kaliberű kudarcélménnyel. Kinek használna?
- Akkor marad az ágy. A kanapé nincs olyan kényelmes… - ledermedtem közelségére, mély levegővétellel szívtam magamba illatát. Liam Clarkson, kegyetlen vagy. – Meglátjuk akarom-e, hogy türtőztesd magad…- sóhajtok fáradtan. Kíváncsi lennék, volt-e valaki aki nemet mondott neki. Talán nekem kellene. Minden egyes alkalommal és perccel, amit együtt töltünk úgy érzem egyre mélyebb megyünk egy olyan helyzetben, amit nem lenne jó ismét felidézni. Eltemettem, nem akarom hiába feltépni az egészet…
És ennyit rólam, meg an agy önuralmamról. Percekkel később már a gyértartalmú hűtőmet túrtuk fel valami ehető után kutatva. Spagetti nyert, hál istennek valami, amit én is eltudok készíteni…
- Asszony? – vontam fel a szemöldököm, de igazából csak egy kérdés erejéig kötött le a dolog. Elkalandozva bámulok ki az ablakon, az éjszakába, nem is vagyok ott, nem is figyelek már Liam-re. Várom, hogy befejezze…illetve.
Meglepetten fordulok felé.- Hogy? – nem értettem mit mondott, lélekben nem voltam jelen, de csak arra tudtam gondolni, hogy a spagetti lehet a ludas. – Mi van vele? – elvettem a tányért előle és a villájára szúrtam egy falatot. Módszeresen megrágtam, ízlelgettem, forgattam a számban, és magamban elismertem, ez istentelenül szar…de hogy ezt neki is bevalljam? Soha. Tegnap csináltam, nem lehet romlott…akkor viszont az én konyhaművészetem bukott meg ismét. A fenébe, hogy az anyám nem tanított meg főzni…- A te ízlelőbimbóiddal van a baj Clarkson. – morogtam és, hogy bizonyítsam tévedését, legyűrtem még egy falatot, majd a tányért meg a tálat visszasüllyesztettem a hűtőbe. Ha nem lesz itt, kidobom. És nem lesz kaja sem itthon. Csak a puding. Best háziasszony ever.
- Nyugodtan…nekem is dobhatsz egyet. – ültem vissza a székre és a „van egy ötletem” kijelentésre meglepetten pislogok rá. Meg a pudingra. És lassan összeáll.
Én pedig feltápászkodtam és komótosan elé sétáltam. – Rendben. Ígérem, ha nem jön össze, köztünk marad. – vigyorodtam el, és lábujjhegyre emelkedve megcsókoltam. – Tehát, mi a terv?

Vendég

[You must be registered and logged in to see this image.]

You're just like a pill, what makes me feel better...

Fogalmam sincs, mit keresek még mindig itt. Oké, azon kívül, hogy nem valószínű, hogy ilyen látással képes lennék hazavezetni, de ha annyira az otthonomra vágynék, hívhatnék egy taxit, vagy akár az egyik havernak csöröghetnék. Mégsem teszem… Mért nem?! Az Isten verje meg, ez a nő hagyott eljönni, és aztán rá egy évre idejön, és mindent összezavar nekem? Ez így eléggé nem pálya. Márpedig ezt csinálja, folytonosan provokál, és nekem fogalmam sincs róla, hogy még mindig a megivott alkoholmennyiség beszél belőle és cselekszik helyette is, vagy már csak azért is úgy tesz, mintha még mindig részeg lenne. Nem igazán tudok rajta kiigazodni, ami azt illeti.
A „meglátjuk, akarom-e, hogy türtőztesd magad” megjegyzésére, hatalmas vigyor terül szét az arcomon.
- Még a végén te fogsz leteperni engem, és nem fordítva. – jegyzem meg vállat vonva, mert persze egyáltalán nem bánnám a dolgot. Ha valamit, hát az ilyen jó dolgokat sosem szoktam visszautasítani. Az már más kérdés, hogy másnap mekkora egy szemétláda leszek, mert azzal már nem nagyon szoktam törődni. Liam Clarkson egy igazi liliomtipró, és ezt Vegas nagy része már tudja is róla, mégis vannak nők, akik még másodszorra, vagy akár többszöri alkalommal is leállnak vele. Nagyjából így definiálhatnánk a Clarkson-jelenséget.
A spagetti… istentelen szar. Komolyan, és kétlem, hogy velem lenne baj, mert ha egyszer valami finom, nem szoktam azt mondani, hogy rossz.
- Sienna, ne szórakozz velem, a nyelvemmel és az ízlelőbimbóimmal egyelőre semmi baj nincsen. Nem tudom, te hogy tudod letuszkolni azt a torkodon. – nézek felé fintorogva, ahogy lenyeli a második falatot is. Jézusom… Még a végén hányingere lesz itt nekem, aztán lőttek a pudingos tervemnek. A sör már nem érdekel annyira, hogy dobjak egyet Siennának is, neki most nincs rá amúgy sem szüksége, ha még mindig így benne van az alkohol.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Nem zavartatva magam, tetőtől-talpig végigmérem, mikor felém jön, és szám széle apró mosolyra görbül. A söröm máris a pulton landol, és kicsit arrébb lököm, hogy majd Sie-nek is helyet csináljak ott. Szenvedélyesen visszacsókolom, majd a szabad kezemmel megragadom a derekánál, felemelem, megfordulok vele, és a pultra ültetem.
- Majd mindjárt meglátod. – húzódik a szám kaján vigyorra, miközben kezemmel szétnyitom lábait, hogy közéjük tudjak állni. A pudingot borító csomagolás tetejét egy pillanat alatt leszedem, és a biztonság kedvéért lenyalom róla az ott maradt vaníliát.
- Na látod, ez határozottan finom. Nem úgy, mint a spagettid. – nevetek fel halkan, majd belenyomom a mutatóujjam a pudingba. – Tessék, kóstold meg. – mondom felé tartva az ujjamat, aztán ráemelve a tekintetem. Ha valamitől, ettől majd biztos reakcióba lép az alsó testrészem. Ha meg nem… Akkor elég rendesen beszoptuk ezt mára, de akkor tudom, mi lesz az este a feladatom. Megkeresem azt az idegesítő Eloise-t, vagy kit, és kettétöröm a műbrokiját…

• TAG: Siennaa <33 • SONG: [You must be registered and logged in to see this link.] • NOTE: bocsi a késésért, tegnap láttam csak, hogy írtál oO (:

Vendég

- Persze. Letepernélek, berángatnálak a hálóba, az ágy széléhez kötözném a karjaidat, és… a többit a nem túl gyér fantáziádra bízom. – húztam pimasz vigyorra az szám.- Meg aztán…nehezen hiszem, hogy nagyon komoly lelki válságba terelnélek ezzel. – tettem hozzá egyszerűen. Naná. Pont, hogy ő utasítana el engem, egy nőt, aki hiába ittas kicsit, de szexre még képes. Pont ő lenne az, aki szemérmesen nemet rebegne, aki határozottan visszautasítana ilyesmit…nem. Az valami komoly gondot feltételezne. És bár, nyitott vagyok a probléma megoldós beszélgetésekre…elmúltak azok az idők, amikor mi ketten ilyesmibe bonyolódtunk volna. Talán nem is térnek vissza. Nem tudom.
- De bizony, elég vacak az ízlésed. – vágtam vissza szent meggyőződéssel. – Hidd el, volt időm és megtanultam főzni, a spagettinek sincs semmi baja…- igen, jelentkeztem egy főző tanfolyamra. Az első két órán ott is voltam, de aztán valahogy elfelejtődött. Aztán pár hónapja megint tettem egy esetlen kísérletet, vettem egy szakácskönyvet. Az alapok viszont kimaradtak. Furcsa nem? De akkor sem fogom beismerni neki, hogy a spagettit sajnos tényleg elcsesztem.
De gyorsan, kellemesebb vizekre evez a társalgásunk. Mosolyából, vizslató tekintetéből ítélve, tényleg nehezen…szinte lehetetlen lenne azt gondolni róla, hogy bármire is nemet mondana. Ez már függőségnek számít nem? Ez a megszállott hajsza a szex után… Liam Clarkson a fanatikus.
Ajkaim forrón tapadtak az övére, ösztönösen simultam karjai közé. Számítható volt mit tervez, hagytam magam felültetni a konyhapultra, combomat szorosan a csípője köré fontam. Kíváncsian figyeltem a mozdulatait, finoman az ajkamba haraptam ahogy lenyalta a fóliáról az ott ragadt habot.
- Meddig akarsz még szívózni a főztömön? – böktem mellkason. Nyilván a boltban vásárolt tejszínes trutyi finomabb mint az én hevenyül összetákolt spagettim, de azért a végtelenségig ezen lovagolni, mikor másra is lehetőségünk van. Liam, Liam.
Elvigyorodtam a felém nyújtott finomság láttán. Az igazság pillanata…bár megígértem, hogy nem fogok nevetni ha mégsem jön össze, remélem tartani tudom magam. Gyászos nap lenne ez mindkettőnk életében. Az övében érthető miért, az enyémben pedig…szilánkjaira hullott volna a kép amit Liam épített ki bennem, régen és most. Ezért tehát a legjobbat kell tennem, hogy a zászlót ismét felhúzhassák. Nem akarunk befuccsolni nem igaz?
Finoman vettem ajkaim közé az ujját. Az ízzel ismerkedve, először csak nyalogattam, később már teljesen letisztítottam a pudingot róla. Aprót haraptam rá, majd elhúzódtam és én nyúltam a pudingos pohárba, hogy két vékony csíkot fessel az édességgel a nyaka két oldalára. – Na? Hogy vagytok? – cirógattam végig a mellkasát. Ajkam alapos gonddal járta be a puding vonalát, kezem az ágyékára simult, hogy ellenőrizzem mi a helyzet a déli fronton. Arcomra mosoly feszült, és a nadrágon keresztül matató kezem, nem hagyta abba a puhatolózást.

Vendég

[You must be registered and logged in to see this image.]

You're just like a pill, what makes me feel better...

-Hé, ez nem is olyan rossz ötlet McCormick. Miféle meglepetéseket tartogatsz még nekem mára? – húzódik ajkam kaján mosolyra, és a fantáziám rögtön beindul, elképzelve lelki szemeim előtt a jelenetet, épp csak fordított helyzetben. Sienna kikötözve az ágyhoz, hm… Talán majd sort kerítünk erre is valamikor, ha ő is belemegy. Na de hogy ne menne bele, hiszen ha kicsit is ódzkodna az ötlettől, csak egy-két pohárka, és kész. Most nevezhet mindenki egy bunkó fasznak, hogy így kihasználom a nem túl józan állapotát, de most mit kéne tennem? Nem vagyok az a fajta ember, aki ilyenkor kihagyja a remek lehetőséget, és ezt általában a nők sem bánják. Az már más kérdés, hogy másnap mindenféle rohadéknak elhordanak…
Természetesen beigazolódnak az állításaim, miszerint csak nem lesz gond a kis-Liammel, hiszen Sie kisebb érintéseire is reagálni kezdek ott lent, mint általában mindig is.
- Kifejezetten jól. – mondom pimasz vigyorral az arcomon, majd combjai alá nyúlva olyan közel húzom magamhoz, amennyire lehet, és kezeim felfedező útra indulnak a felsőtestén a póló alatt. A háta mögé nyúlva, egy apró mozdulattal kipattintom a melltartójának a csatját, így könnyebben hozzáférve a tökéletes domborulatokhoz. Kezeim masszírozni kezdik őket, miközben szenvedélyesen csókolom, aztán egy hirtelen gondolatra felkapom, és megindulok az egyik szoba felé vele. Az ajtó mellett megállok, a falhoz szorítom az ágyékommal, miközben kinyitom a szoba ajtaját, és lám, elsőre megtaláltam azt, ahol az ágy is van.
- Mintha már ismerném a helyet. Pedig nem… - mondom, kissé öntelt fejjel, de aztán leesik a dolog. Én már jártam ebben a lakásban. Csak az előző tulajjal volt némi dolgok, khm. Ezt jobb, ha nem említem meg Siennának, mert az nem biztos, hogy jó fényben tüntetne fel, és nem akarom, hogy az utolsó pillanatokban szúrjam el a dolgot.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Lábammal belököm magam mögött az ajtót, aztán az ágy felé közelítve cseppet sem kíméletesen dobom le rá az ex barátnőmet, aztán ugyanezzel a tematikával mászok fölé, hogy megszabadíthassam a nadrágjától.
- Néha vehetnél fel szoknyát is. Egyszerűbb lenne a dolgom. – morgom magam előtt, miközben lefelé húzom róla a farmert. Nem mintha akkora problémáim lennének a gatyával, de hát mennyivel könnyebb lenne azt felhúzni, és kész. A bugyi már nem áll utunkban, ugyanis szegény halálát lelte az én lakásomon, szóval szabad az út. Szétnyitom a lábait, közéjük térdelek, majd nyelvemmel kényeztetni kezdem odalent. Idő közben a középső ujjamat is bevetem, másik kezem pedig a melleinél matat. Örömmel veszem, hogy nem kell sokat munkálkodnom odalent, ugyanis Sie nem meglepő módon ismét készen áll rám, szóval akár már most akcióba lendülhetnék, de azért jobbnak látom kicsit húzni még a dolgot.
- Mennyire kívánsz Sienna McCormick? – kúszok feljebb hozzá, hogy szemtől szemben legyen vele, és tekintetem mélyen az övébe fúrom. A szemek, amik rám szegeződnek gyönyörűek. Nem véletlenül ragadott meg már ez is az első pillanattól fogva. Nem csak ez, az egész lénye. De az gáz, ha lehet, hogy még mindig a rabja vagyok?!

• TAG: Siennaa <33 • SONG: [You must be registered and logged in to see this link.] • NOTE: nagyon szégyellem magam, hogy csak most... :/ remélem kárpótol valamelyest.

» Liam & Sienna
» Home,sweet home...-Crystal&Adam
» Home sweet home - Daniil & Lash
» Home sweet home? Zane & Ash
» sienna w. mccormick

Liam & Sienna. chapter two. at home.

Liam & Sienna. chapter two. at home.

Similar topics

Similar topics