Ethan McLaw

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok:
× folyamatosan könyveket búj
× jól tud főzni
× soha nem hazudik
× szépen rajzol
× ért az állatokhoz
× alázatos

◆ negatív tulajdonságok:
× kicsit enyveskezű
× bizalmatlan az idegenekkel
× nehezen hoz döntéseket
× félénk
× sokszor képtelen megérteni másokat

◆ egyebek: imádja a meséket, az összeset, mindet.

Történet vagy szerepjátékos példa

"...egy szegény ember a feleségével és két gyermekével. A fiút Jancsinak hívták, a leányt pedig Juliskának. Nemigen volt mit aprítaniuk a tejbe, s egyszer, amikor nagy lett a drágaság az országban, az apa még a mindennapi kenyérre valót sem tudta megkeresni..."

A tél olyan dolog, amiről mindenkinek van fogalma. Hideg, hó, hóember, Karácsony, Újév, Farsang, szeretet, hógolyó. De a hideg... mindenki fázik, mégsem érzik teljesen, mennyire hideg is van. Rendesen fel vannak öltözve, és vacognak. Hozzájuk nem ér el a csonit hatoló, jeges hideg. Ellenben velem, akin szakadt göncökön felül csak egy pokróc van, én mit szóljak? A cipőm beázik, nincs alatta zokni sem, csak kuporgok, nem akarok megfagyni, pedig mínusz van. Összehúzom magam, homlokom a térdemre hajtom, lehunyom a szemem.
Nem tudom, hogy hol vannak a szüleim. Elmentek, azt mondták, vesznek valamit a boltban. De nem jöttek vissza, mondjuk rajtam kívül nem sok dolgot hagytak hátra, nagyon szegények voltunk, azt hittem eddig, hogy otthon fáztam, de nem... ott kifejezetten meleg volt ehhez képest, de nem maradhattam, jött a rendőr, amiért apa nem fizetett, nem talált senkit, mikor bejött, én kiosontam, nem akarok árvaházba kerülni.
Úgy rázta testemet a hideg, hogy homlokom mozgott lábaimon, szinte fájt a szél, mikor átfújt a vékonyka anyagon. A szükség érzése lassan ért el hozzám: éhes vagyok. Ennem kell valamit. Kinéztem a takaró alól, felmérve a helyzetet, nem volt valami fényes. Egy karácsonyi vásár szélén voltam, forralt bor, gesztenye, ezekkel nem nagyon laktam volna jól, kürtöskalács...? Talán, esetleg, meglehet, de az eléggé jól védett helyen van. Tovább kerestem, míg nem jött egy heves szélroham, és rám tört a köhögés. A takarót nyomtam a szám elé, a szürkés anyagon apró, vörös foltok lettek, iszonyúan fájt a mellkasom. Megdörgöltem az arcomat, és nehezen beszívtam a levegőt, kicsit dülöngélve felálltam, elindultam a lelkesen beszélgető tömegbe. Isteni étel illat volt, a hasam hangos korgással követelt magának ételt, de csak édességeket láttam. Elkeseredve mentem tovább, a parkba, nem tudom, miért. Leültem egy padra, a hó apró pelyhekben szállingózott, gyerekek játszottak a szüleikkel, egy kisfiú engem nézett, nem lehetett idősebb nálam, egy ideig álltam a pillantását, aztán ő elvigyorodott, akár gúnyosnak is nevezhető mosollyal, és a mellette beszélgető nőhöz fordulva átölelte. Az anyja. lehajtottam a fejem, egy könnycsepp végigrohant szememtől orrom hegyéig, ott egy pillanatra megállt, mikor lehunytam a szemem, éreztem, hogy lecseppen. Megtöröltem az arcom,  és ezzel a mozdulattal hajamba is túrtam. Régen égővörös fürtjeim kifakultak, inkább szőkék voltak már. Hirtelen hozzám szólt valaki, felkaptam a fejem.
- Van egy zsepid? - Kérdezte a fiú, aki rámvigyorgott. Megingattam a fejem.
- Mid van neked egyáltalán?! - Nevetett fel, válasz helyett viszont csak összébb húztam magam. Éreztem, ahogy a vaskos könyv mellkasomhoz nyomódik, félig a nadrágomba volt dugva, félig a felsőm alá. Ez az egyetlen, "amim van". Grimm mesék, az összes benne van. Az én titkom, csak este veszem elő. Mosst mégis, rá voltam szorulva. Miután elment, lecsúsztam a padról, szürkület volt, egy utcai lámpa alá ülve kihúztam a rongyok közül a megviselt kötetet, és kinyitottam, ahol tartottam. Szinte fejből tudtam már az összeset. Az ujjammal követtem a szöveget...
" - Ne sírj, Juliska, nyugodtan alhatsz, majd csak segít rajtunk a..."