Deborah Jenny Kinsey

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok: vidám, kitartó, nyitott, határozott, vad

◆ negatív tulajdonságok: makacs, akaratos, nemtörődöm, hisztis, néha szétszórt  

◆ egyebek: 19 életéve ellenére 3 abortusza volt

Történet vagy szerepjátékos példa

Megint bal lábbal keltem. Már napok óta olyan nyomott és unott képem volt, amit a szokásos fáradtságnak nem tudhattam egyszerűen be, de hangulatingadozásaim oka akkor lényegtelen volt. Talán a munka hiánya, tegnapelőtt óta nem hívtak, nem volt dolgom. Ez nekem furcsa, mert elég nagy népszerűségnek örvendhetek, minden napra akad minimum egy-egy kuncsaft. Talán egy napnyi kihagyásba nem halok bele, addig csak remélem a legjobbakat.
Fogalmam sincs mennyit ülhetek az ágyamon magam elé meredve, mielőtt nehézkesen felállnék és elindulnék a konyhába, ahol Linda már vár. Egy halovány mosolyt eresztek meg felé, ahhoz még korán van, hogy bármi más reakciót kiváltson belőlem. De ettől függetlenül örülök neki, már több, mint négy éve lakok itt nála. Örültem, mikor befogadott, és nem is szólt a szüleimnek, hogy hozzá szöktem. Rám hagyta eme csodás feladatot, hogy beszéljek velük, de egy mondattal lerendeztem, nem igazán érdekel. Én ezt az utat választottam, most jelen pillanatban a hűtőhöz vezet, mert már kilyukad a gyomrom. Egy órája lehetek ébren, bár szerintem ezzel már sokat mondok, de éhes vagyok, ennem kell, legalább ez egy kicsit eltereli a gondolataimat.
Egy nagy tál müzlivel szemezgetek percekig, nagynéném pedig csak néz rám, nem tudnék mit kiolvasni a szeméből, de tekintete bizony nem mozdul rólam. Egy kicsit idegesítő, de aztán az is eljön, amit nem vártam, idejön hozzám, és túlzottan is megértő, kedves mosollyal ül le velem szembe. Nem kell semmit mondanom, ismer, ismeri az életemet, talán vannak dolgok, amiket jobban is tud, mint én. Szakmabeli, pontosabban volt, mert abbahagyta. Nem tudom, hogyan volt rá képes, én imádom ezt az életvitelt, és ő sem öreg, meg jól is tartja magát.
- Nincs munka? - gondolom feltűnt neki, hogy tegnap se mentem el sehová, és most is már tíz múlt. Délelőtt persze, de nem kell délutánnak vagy estének lenni ahhoz, hogy hívjanak. Csupán egy laza fejrázással válaszolok neki, de ebből nem érti meg, hogy nem kell a felesleges szöveg.
- Nem értem miért vagy ilyen, ez még nem a világ vége. Örülnél inkább a sikerednek, mert ilyen igazán ritkán van - fakad ki rám, mert arckifejezésem és hangulatom egyébként is tükrözi gondolataimat, de ezt már azért én sem tűröm. Jót akar, de teszek rá.
- Hagyjál, nem kérdeztem a véleményed! - a reggelimet otthagyva állok fel és viharzok be a szobámba, határozott tervvel a mai napra. Ha már most nem kellek senkinek, akkor kihasználom, és elugrok vásárolni. Ehhez azonban először fel kell vennem valami szalonképes ruhát. Farmer, mélyen dekoltált fekete ujjatlan, tűsarkú, és a táskám kell. A hajamat csak egész egyszerűen oldalra kötöm, aztán le is lépek otthonról, még mielőtt folytatná nekem a szentbeszédet. Valamiért utálom, amikor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy elterveztem, de azt még jobban, amikor vigasztalni akarnak, vagy rávilágítani arra, mennyire rosszul látom a dolgokat. Engem csak ne oktasson ki senki, az én életem.