Románia, 1996. Június 20. 18 prostituált Prostitues Mitch Hewer

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok: kedves, szerény, önzetlen, művelt, nagyon jó énekes, gitáros

◆ negatív tulajdonságok: visszahúzódó, félénk, túl naív, képtelen nemet mondani, bipoláris zavaros

◆ egyebek: xxxx

Történet vagy szerepes példa

Puffanva terülök el az ágyon levegő után kapkodva, sajog már mindenem, mozdulni sem akarok, a plafont nézem szótlanul, míg ő rendezkedik. Úgy érzem magam, mint a fehér rózsa, melyre vér fröccsent, nem tudja lemosni. Én sem tudom ezt. Hirtelen undorítóan idegennek tűnik a testem, mely kifacsarva, verejtékben fürödve piheg a fehér paplanon. Bárcsak levehetném. Sápadt, hófehér bőrömön vörös zebracsíkok a karmolások, melyek szélén  még megül a száradt vér. El akarok menni zuhanyozni, lemosni, amit csak lehet, de nem úgy,  hogy ő figyel. Megvárom, míg a sötét csendbe bekúszik szuszogása halk nesze, mely jelzi, hogy végre csak egy test fekszik mellettem, mely már semmit nem tehet velem. Lecsúszok az ágyról és lábujjhegyen elosonok a fürdőig. Meztelen lábam szinte hangtalanul segít át a szoba sötétbarna faburkolatán. Sajnos a türelmem hamar elfogy, pánikba csap át, rémületbe, hogy nem fogom tudni soha lemosni a mocskot, így az utolsó métereket átfutom, majd magamra zárom a fürdő ajtaját. A csempe hófehér, minden túlságosan tiszta. Vizet engedek a kádba, olyan forrót, amennyit csak elbír még a bőröm, így is gőzölög az egész. Szinte rögtön beleereszkedek, miután megtelt. Rettenetesen éget, főleg a sebeknél, mintha kisütné őket. Próbálok minden hangot visszafojtani, körmöm karomba mélyesztem ennek érdekében. Talán öt percig ülök, aztán lebukok, mintha a szememet tűz érné, de mi más tisztítana annyira, mint a tűz maga? Az mossa le a bűnöket. Mintha sebzett állat lennék az erdőből, nem tudom, merre, csak érzem, hogy menekülnöm kell, minél messzebb. Richardhoz mentem, hogy segítsen nekem, mentsen meg, védjen meg, és segítsen, ő pedig egyszerűen belelökött ebbe és ezzel felrakta a pontot az i-re. Azt hittem, meg tudom csinálni. Az életemért, hogy legyen hol laknom, és mit ennem, de tévedtem, ez nem az én világom, és képtelen vagyok tovább benne élni. Tudom, hogy ezt a nagybátyam nem fogja elfogadni, nem engedne lelépni, főleg így, hogy ez a pasas ennyire gazdag, és ennyit hajlandó fizetni értem. Mire kimászom  a kádból már teljesen biztos vagyok benne, hogy lelépek, még most, az este.  Megtörölközök és egy hátizsákba összeszedem a cuccaim egyik részét, majd veszek egy papírt és ceruzát. Talán kéne írnom neki valamit. De mégis mit? Nem éreztem jól magam vele, az együttléteinktől írtóztam, még akkor is, ha csak kettő volt összesen. A legjobb lenne, ha nem írnék semmit, nem akarom megbántani, a nagybátyám nagyobb paraszt nála, és még neki sem mondtam semmit. Nem lopok a cuccaiból, még kaját sem viszek magammal,mcsak becsukom az ajtót magam mögött és kilépek a jeges éjszakába. Esik az eső, biztos, hogy meg fogok fázni, de nem érdekel tulajdon képpen, csak hadd menjek már el. Céltalanul, de megindulok a sötétségbe, még én sem tudom merre.