Dasie S. Rogers

Karakter személyisége

Sosem tudhatod, mikor milyen passzban kapsz el. Nem tudhatod, mi játszódik le bennem, amikor épp a férfiak kegyeit elégítem ki. Fogalmad sincs ki vagyok. Lehet, hogy névről ismersz, de abban egészen biztos vagyok, hogy egy lélek sincs a földön, aki minden egyes hülyeségemet és kirohanásomat megérti. Mert nem engedem, hogy megértsd. Úgy alakítom a dolgokat, hogy kialakuljon a kérdés a fejedben: "Vajon melyik az igazi énje? Ki is ez a lány valójában?" Ez vagyok én. Egy manipulátor kis kurva. Igen, kurva. Megkaptam már párszor, jó sokszor a fejemhez vágták az emberek ezt, amivel a kenyerem keresem, de sosem érdekelt. Nekem az a fontos, hogy van, akiket bosszanthatok ezzel, amit csinálok. És azt kérdezed miért? Imádom áthágni a szabályokat, mert utálom, ha vannak. Nem bírom elviselni, ha valaki megmondja, hogy mikor, mit és hogyan csinálhatok. Nekem ezt senki ne szabja meg, hiszen én majd eldöntöm, hogy mit tegyek. Kár, hogy ezt kevesen értik meg.
Sokszor volt már, hogy átbasztak az életben. És még kérdezi valaki is, hogy miért marok el mindenkit magam mellől? Mért nem engedek senkit magamhoz közel a bizalmamba, és hagyok fel ezzel az undorító életvitellel? Hát pont ezért. Mert tudom, hogy amint ezt megtenném, minden a visszájára fordulna, és csak kihasználnának. Azért mindig ott motoszkál a fejemben a gondolat, hogy mi lenne ha nem tenném ezt? De bevallom, vannak olyan pillanatok, amikor élvezem azt, amit csinálok. Ez sugárzik belőlem. Az élvezet. De nem... Ami belül van, az nem pont ez... De mit is tudsz Te rólam Tate Wallace, aki minden héten minimum egyszer megjelenik, hogy igénybe vegyen? Semmit nem tudsz... Nem tudsz arról semmit, hogy ahányszor megjelensz, a szívem hevesen kezd verni és a gyomrom összehúzódik. Te nem ezt látod. Mert teljesen mást mutatok, mint aki vagyok, hiszen már nem az vagyok, aki régen. A régi Dasie Rogers már rég halott, és senki, de senki nem tudja feléleszteni...

◆ kedvencek: pénz ~ szex ~ flört ~ trágár szavak ~ buli ~ pezsgő ~ zongora ~ repülés ~

◆ utált dolgok: szabályok ~ macskák ~ hazugság ~ tejszínhab ~ lelkizés ~ bezártság ~ emlékek ~ könnyek ~

◆ egyebek: amit fontosnak tartasz a karakterről

Karakter kinézete

Tökéletes. Hányszor hallottam ezt a szót a férfiaktól a szolgáltatásaim előtt és után. Azt hiszem a külsőmre nem panaszkodhatom, hiszen nem egy olyan ember van, aki visszatér az első megrendelés után... Na de térjünk át a pontos küldőmre. Nem tartozom azok közé, akik magas sarkú nélkül is félvállról elmondhatják magukról, hogy felérik a legmagasabb polcon lévő dolgokat. Ilyenkor nekem mindig székre kell állnom a 165 centimmel, de sosem volt bajom ezzel. Alkatommal sosem volt problémám, nőies idomokkal áldott meg a sors, vagy éppen a kedvenc anyám, de... maradjunk inkább a sorsnál. Hajam sötétbarna, hosszú, laza hullámokkal díszítve. Nem igazán szoktam kiegyenesíteni, vagy ilyesmi, ez elég vonzóvá tesz egy nőt. Amit imádom magamban, azok a szemeim. Kék íriszeimmel már sok férfit levettem a lábáról elérve, hogy kiperkálja a fizetésem az utolsó dollárig. Öltözködésemet tekintve a munkám megkívánja, hogy nőies ruhákat vegyek fel - magas sarkú, kivágott felső, farmer, esetleg szoknya - minden, amit el lehet képzelni. Ha viszont épp nincs dolgom, vagy csak civilben megyek ki az utcára, bőven elkaphatsz a sportos ruházatban, ami harmincötször kényelmesebb, mint az előzőek. Mindkettőben jól érzem magam, mégis a második kicsit jobban vonz. Viszont előszeretettel hordok mindenféle kiegészítőt, mint fülbevalók, karkötők, nyaklánc és imádom a hajba való "hippi" szalagot is.

◆ különlegességek: Van egy gyűrűm, amit még a nagyanyámtól kaptam, ezt nem szoktam nagyon levenni. Ami pedig örökké rajtam lesz a tetoválás jobb oldalt a derekamon "remember me..." felirattal. Találó nemde?

Történet vagy szerepjátékos példa

Fogalmam sincs, mért is vagyok itt. Nem értem, mért kell a tűzzel játszani, hogy egy olyan pillanatban kapjon el, amiben nem szeretném. Ő sem és én sem. Kettőnk közül viszont én vagyok az, aki besétált az oroszlán barlangjába. Ezúttal én vágyom rá, de egészen másképp. Nem arról van szó, hogy nem élvezem vele a szexet vagy hogy nem akarom többé, de… Úristen Dasie most azonnal fejezd ezt be! Hülye vagy? Most fogod magad szépen és kimész ebből a lakásból, mielőtt Tate hazaér, és nem lesz menekvés.
Összeszedem a cuccaimat, felöltözöm, és elindulok az ajtó felé lassan, óvatos léptekkel, de valahogy a lábaim, mintha nem akarnának engedelmeskedni. Mintha maguktól lépkednének össze-vissza, és pluszban a szoba is forogni kezd. A kurva életbe! Igazából nem is értem, mit kell ezen csodálkoznom a… nem is tudom. Hány üveg vodka is volt? Egy? Kettő? Lehet, hogy volt annyi, és egyébként is az már ki is esett, hogy hogy kerültem ide, egyszerűen csak itt termettem.
Gyerünk Dasie, már csak pár lépés és eléred azt a kibaszott ajtót! Csak…
- Tate! – nézek fel az ajtó nyíló hangjára riadtan, és a fejemet fogom. Ezt nem hiszem el, hogy van még egy valaki rajtam kívül, aki ilyen idióta lenne. Ilyen balfasz. Nincs ilyen még egy, az holt biztos. – Már itt sem… vagyok. – mondom hatásszünettel, és próbálok ránézni Tate-re, de nem tudom, hogy a jobb vagy a bal oldali az igazi. Mert hogy nincs belőle kettő, azt le merem fogadni. Csak én látok belőle kettőt, és ez nem jó dolog, legalábbis egyáltalán nem, hiszen ebből tudom, hogy részeg vagyok, mint a föld.
- Mit keresel itt Dasie? – kérdezi, és gyomrom összeugrik a nevem hallatára. Ezt teszi velem. Tessék… A szívem ismételten majd kiugrik a helyéről, és már megint mit kell tennem? Adni a kemény lányt.
- Én csak… tudod mit Tate? – nézek rá, és érzem, hogy mindjárt kitör belőlem az, aminek nem kéne. – Baszódj meg! – mondok ennyit kissé emelkedett hangon. Dühöm minden egyes része benne van ebben a két szóban. Igen, dühös vagyok rá. Hogy miért?
- Mért csinálod ezt velem, huh? – kérdezem és felnevetek. Gyilkos kacaj ez, és több, mint valószínű, hogy a férfi, aki miatt most itt vagyok, teljesen hülyének néz. Egyszerűen lejáratom magam, de őszintén szólva kit érdekel? A már így is elég nagy hangulatingadozásom most felfokozódik, és azt sem tudom, hogy hirtelen melyik dolgot vágjam először a fejéhez. Mert jó pár dolog van, amit el kéne neki mondanom, és akár itt ülhetnénk napokig is, és ebben nem lenne benn minden, csak egy része.
- Részeg vagy Dasie, és jó lenne, ha kinyögnéd végre mit akarsz? – mondja, én pedig lassan és bizonytalanul indulok meg felé, majd az utolsó lépteknél egyenesen a karjaiba esek.
- Téged akarlak Tate. – bököm ki akaratlanul is, és félénken felnézek rá. – Egyszerűen azt akarom, hogy ne csak azért gyere, hogy egy jót dughass, érted? – kérdezem, de alig tudom formálni a szavakat, a nyelvem összeakad, és igazából megvallva, már meg is bántam, hogy kimondtam. Megcsóválom a fejemet és egyik kezembe temetem az arcomat, miközben arrébb sétálok. Frusztrál a közelsége, megzavar…
- Mekkora idióta vagyok. Egy idióta kis kurva. Te is ezt gondolod, nem igaz? Hisz megmondtad, nem is értem mért gondoltam, hogy… – kezdek bele, majd összeszedem a táskám és valamilyen furcsa módon végre engedelmeskedni kezdenek a lábaim. Megindulok az ajtó felé, kilépek rajta, de aztán egy pillanatra még visszafordulok.
- Felejtsd el, hogy itt voltam. – vágom be magam után az ajtót és elindulok a kijárat felé szlalomozva, igyekezve, hogy ne boruljak fel. Szemem sarkában pedig újra összegyűlnek azok a rohadék könnycseppek, amiket annyira utálok…