Bret Gavin Lynch

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok: zene iránti tisztelet, állatvédő, őszinte, szexuálisan túlfűtött, kurva jó az ágyban!!!

◆ negatív tulajdonságok: állat, nemtörődő, hímsoviniszta, antiszociális, nárcisztikus, demagóg, szintetikus szerek függője, alkohol és a szex megszállottja.

◆ egyebek:  Lea Strayton Linch a vérmes kurva aki akaratlanul is az oldalbordám egyik darabja, a rettegett asszonyom. Feleségem, nőm, kurvám. Tőle óvták konzervatív, diszkrét, tanulatlan és bárdolatlan, istenfélő asszonyok férjeiket. A király ágyasa, a papok lázas álmainak árnyéka, a kalózok ribanca, hadvezérek  fejének elcsavarója, a politikusok Monica Lewinskyje. A nő aki egy sikeres férfi mögött áll, a csendes gyilkos rajongók mögött, otthon viszont a Háripák egyik legveszedelmesebbje. Ő a társam!

Történet vagy szerepjátékos példa

Egy slukkot szívtam a jointból, a mámorító utolsó slukkot. A tipp felizzott és megégette a szám szélét. A krémes, pacsmagos vanília égboltban éreztem magam. Belezuhantam a kibebaszott vörös szőnyegbe.
- Hé haver! A kurva szádat, igyekezz már. – csapott elmémbe a hangtechnikus hangja ahogy az öltözőmbe üvöltött akár egy faszmalac.
Bódultan pillantottam az ajtó irányába, a farkamon egy gruppie lázasan dolgozott. Mintha világ életében a faszomhoz nőtt volna a szája, mintha a sziámi ikrem lenne csak ő éppen kurva rossz helyen ragadt hozzám.
- Kicsim, cuppanj le a golyóimról. – makogtam neki akár egy kómás. Felálltam és ellöktem magamtól. A nadrágomat felhúztam és belegyömöszöltem magam a cipzár mögé.
Felkaptam a gitárom a régi tokjából, természetes volt hogy menni nem bírtam.  Egy korty Jack csúszott le a torkomon, és kisétáltam az öltözőmből. A többiek a színpad mellett vártak, festett ribancok seggéről szívták a kokót és egymás feleségét hugyozták arcon. Éljen a cseszett Rock n’ Roll!
A fények az arcomba vágtak, a basszus hangja pedig a fülembe sikított. A rajongók előttem őrjöngve kántálták a nevem, melltartó és pár tanga hevert a lábam előtt. Az első hang összeszorított, beleszakadtam ahogy a gitár is a kezemben, a mikrofon gyengéd, karcos hangot adott vissza ahogy a szerelemről, a kábszerekről, a függőségről énekeltem. Hirtelen üres lett a stadion, mintha senki nem lett volna ott csak én, szemhéjam lecsukódott és csak a jelen volt, az akkord, a fáradt basszus, a hangfal megnyugtató rezgése és a fehérség.

- Bret, öreg. – rázott fel Jessy hullamerev állapotomból. A szoba forogni kezdett ahogy kinyitottam a szemem, csak egy fejfordításra volt időm és már okádtam is. A szivárvány, a Preid össze buzipornó színében pompázott a járólap. Köhögve és öklendezve kúsztam fel szánalmasan a falhoz és támasztottam oda a hideg burkolóhoz az arcom.
- Mi a fasz történt? – kérdeztem idegen, rekedt hangon. Egy üveg absinth hevert mellettem, és egy fél üveg sör. Jah, már tudtam mi történ. Valami seggtitán összekeverte a kokót a ginával, vagyis én.  A sörért nyúltam, kutya harapás szőrivel, nem igaz?
- Semmi, a szokásos, koncert aztán rotty. Csak gondoltam felkeltelek már, kibaszott szánalmasan fekszel anyám fürdőszobájában. – röhögött közben, baszottul visított rajtam.
Nem tudom mit keresek Jessy anyjának a fürdőszobájában de igazból le se szartam. Feltápászkodtam, a lábam még elbírt, de a fejem húzott le mintha egy téglát erősítettek volna a nyakamra.  Hugyoznom kellett, szignóztam magamban. Letoltam a nadrágom és elővettem a farkam, egy óvszer árválkodott rajta, fekete.
Felhúztam a szemöldököm és letéptem magamról azt a szart, Jessyre pillantottam, az arca eltorzult, de nem vágtam miért. Fél merev állapotomban esett le, hogy  mi történt az este. A képek ezerszeres sebességgel hasítottak az agyamba, a koncert, a pia utána, egy kis kokó, rajongók, dedikálás, és valami kevert maszlag a piámban. Limuzin, és pezsgő, aztán Jessy összeesett, hazahoztam és megbasztam a szomszédját. Röviden ennyi, egymilliárd képekben, össze vissza.  
- Bret, ugye nem nyúltál anyámhoz? – üvöltött a fejembe. Én felröhögtem, nem bírtam hogy ne sírjak a nevetéstől.
- Nem baszdmeg, nem dugtam meg anyád, de a szomszédodat tuti. - csóváltam a fejem és kisétáltam a fürdőből. Menet közben raktam el a csomagom és kaptam fel a söröm. A konyhából a kölyök muterja integetett és kérdezte eszem-e valamit. Csak megráztam a fejem és  kiléptem az udvarra.

A nap ezer fénnyel a szemembe kapart, rátoltam a napszemüvegem és kisétáltam a kapun. Los Angeles forrósága súlyos nehezékként borult rám, a tenger felől pedig hűvös szél csapódott a testemnek. Mindig is itt laktam, és ide rakott le az a kibaszott gólya, mindig zenész voltam, ahogy apám is az volt. Elcseszett gyerekkorom töredéke csupán az, hogy gruppiek nevelnek, hogy zajos éjjeleken idegen nők simogatnak és ringatnak álomba és hogy a zene az aminek élhetek.