Brian O'Donell

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok: Megértő... legalábbis általában, hűséges, nagy százalékban legalábbis, felelősség tudatos, szorgalmas, kitartó és ambiciózus. Mindent megtenne Tiffért amióta tudja, hogy létezik.

◆ negatív tulajdonságok: Túl sokat dolgozik, sokszor szétszórt és figyelmetlen, elkényezteti a lányát, és ha olyan helyzetbe ütközik amit nem tud kezelni akkor iszik, bár nem alkoholista. Féltékeny típus, és makacs, szereti ha a dolgok úgy alakulnak, ahogyan elképzelte. Sokáig élt egyedül... talán ezért megszokta, hogy senkihez sem kell alkalmazkodnia.

◆ egyebek: A sebész szakma egyik elismert szakértője, nemrégiben átállt a plasztikai sebészetre, és saját klinikát nyitott. Nem akar már gyereket, úgy érzi, hogy ha eddig nem adatott meg neki a gyerek nevelés, akkor nem most már nem kéne egy bébi. Általában türelmes, de nagyon tud dühöngeni. És nagy ritkán sajnos, amikor maga alatt van egy-két hölgy társaságát is keresi, bár már hónapok óta egy prostinál sem járt.

Történet vagy szerepjátékos példa

Két évvel ezelőtt
Éreztem, hogy a vér kifut az arcomból, ahogyan az egyik ezer éve elfeledett prostitól kapott levelet olvastam.
Van egy lányom? Miért most tudom meg? Miért nem szólt eddig? Tizenhat éves? Az állami árvaházban? Mit keres ott, és mikor került oda?
Ezer meg egy kérdés kavargott a fejemben, de a levélhez cím nem társult, fogalmam sem volt, hogy honnan adták fel. A levél végén az árvaház címe és elérhetőségei...
Úgy éreztem, hogy a világ megfordul körülöttem. Persze megtehetném, hogy nem foglalkozom az egésszel, hiszen ha 16 évig nem kellett, hogy segítsek akkor miért most kapom meg a levelet?
De a lelkiismeretem nem engedte... A nevemet viseli, ezek szerint az anyja mindig tudta, hogy az enyém.
Pontosan emlékszem arra az éjszakára...
18 éves hülye gyerek voltam, és a haverok születésnapom alkalmából megrendeltek nekem egy kurvát. Nagyon sokat ittunk, és szívtunk is. Nem voltam magamnál és egy remek viccnek fogtam fel, hogy egy nálam idősebb nő, aki ráadásul hivatásos, majd mutat nekem pár új dolgot... mutatott is, egész éjszaka. És úgy tűnt ő is élvezte, ugyanis hajnalban nem lépett le, hanem mellettem elhemperedve aludt el...
Aztán az ébredés már nem volt olyan fényes. Láttam rémületet az arcán, amikor rájöttem, hogy a gumi, amit még levenni is lusta voltam, valamikor a játékok folyamán kiszakadt. S nem is kicsit... Én akkor nem fogtam fel a súlyát, ő viszont hisztériás rohamot kapott. Megpróbáltam megnyugtatni, de a kótyagos fejemből egyetlen, normális érv sem pattant ki... Ő meg csapkodott, lehülyézett és elviharzott...
Semmi következménye nem lett, azóta sem hallottam róla, egészen idáig!

Napjainkban
- Tiffany, az emeleten vagy?-Kérdeztem, miközben a hatalmas nagy családi ház nappalijában ledobtam a táskámat. Már aznap, hogy megkaptam a levelet elmentem abba a bizonyos árvaházba. Sokáig tartott míg valamennyire sikerült Tiffanyt meggyőznöm, hogy tényleg csak most tudtam meg, hogy létezik és, hogy csak jót akarok. Először nagyon nem kért belőlem. Aztán mire elfogadta, hogy létezem és komolyan nem ellene vagyok, addigra betöltötte a tizennyolcat. Megkértem, hogy lakjon itt... úgy sincs hova mennie. És fizetem a tanulmányait meg mindent... már ha tanulni akar. Nem tudtam és még most sem tudom igazán, hogyan viszonyuljak hozzá. Hiszen már felnőtt nő, és képmutatás lenne apjaként, szigorúan viselkedni vele. Így hát mindent megkap amire csak vágyik, ennek legalább örül. És megbarátkoztunk.  Szeretném ha iskolába menne, és felépítené az életét, ha kilábalna abból, hogy az anyja elhagyta és a mostohája meg egy barom.Las Vegasban könnyű rossz útra térni ha nincs az ember mellett valaki aki segíti előre. Hát majd én gondoskodok róla, hogy mindene meglegyen, hogy ne kelljen olyanná válnia, mint az anyjának. Lehet a támogatásommal és a pénzemmel akarom kárpótolni azért, hogy évekig nem számíthatott rám...*