Tyler Marsters

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok: laza, mindig jókedvű, kiáll azokért, akiket kedvel, nagyon jó a munkájában, hihetetlenül jól csókol (nem egó, mások visszajelzése), nagyon megértő is tud lenni, ha akar, na meg az ágyban sem kell azért szégyenkeznie (megint csak nem egóból)

◆ negatív tulajdonságok: makacs, önfejű, nehezen kedvel meg igazán másokat, alkohol és szexfüggő, nem tudja elképzelni az életét nők nélkül, egoista, enyhén beképzeltség fűszerezéssel

◆ egyebek: Gyerekekkel nem jövök ki jól. Fontos infó, igaz? Jó, mit mondhatnék? Nem szoktam csak úgy megnyílni mások előtt. A terapeuta nő is folyton azzal bátorít, hogy ez nem gyengeség, nyugodtan adjam ki magamból az érzéseimet, meg úgy általánosságban azt, ami a szívemet nyomja. Azóta már ő is szexmániásnak tart, pedig ő csak egyszer volt meg. Jó, azért ettől eltekintve még mindig azt mondom, hogy megérte. Ezek a pályakezdő agyturkász csajok nem is annyira szende angyalkák, mint mutatják magukat. Hogy? Jaa... hogy minek terapeuta? Igazából az alkohol függőségem miatt egy ügyvéd haver azt tanácsolta, nem árt meglátogatni ezt a nőt, és lám... igaza is lett. Na, nem mintha azóta nem innék, kb. semmit nem változott a helyzet, de legalább volt egy szép estém. Ez pedig már elég, nem? Dehogynem. Nekem legalábbis mindenképpen. Viszont többet nem hallgatok rá, komolyan mondom, életemben nem töltöttem el ennyi órát a semmit tevéssel, mielőtt megdöntöttem volna egy nőt. Nem mintha bánnám, értette ő a dolgát, de nem hiszem, hogy ő erre gondolt volna, amikor azt mondta: "Segíteni fog." Bár segített, nem tagadom. De ennyi idő alatt már többet is megfűzhettem volna, de mindegy. A lényeg, hogy ezen is túl vagyok, és már egyel több személy tart nem csak alkohol, de szexfüggőnek is. Hogy én mit mondok erre? Király! De most vár Vegas, és az éjszaka, sorry!

Történet vagy szerepjátékos példa

Hát... hol is kezdjem. New York-ban születtem, a szüleim elváltak, és tudjátok, mi a legviccesebb? Hogy 25 évig abban a tudatban éltem, hogy egyke vagyok, mire egyszer csak kiderül, hogy nem. Hogyan? Jah, igen, nem meséltem még? Felkeresett egy lány, azt állítva, hogy a nővérem. Vagy... valami olyasmi. Na jó, igazából tényleg az, hiszen ahogy elmagyarázta, egész reálisnak mondható az incidens. A recept mondhatni már ismerős lehet mások számára is, anyánk és apánk nem igazán jöttek ki egymással, mondhatni a házasságuk is inkább volt kényszer házasság, semmint ténylegesen boldog párkapcsolat. Plusz a fater ivott is rendesen, és ilyenkor szerette éreztetni a dominanciáját a családban, főként anyánkon. Szóval... elváltak, ő maradt anyával, én meg apámmal, aki amúgy egy egész jól menő ügyvéd volt, Las Vegas-ba jöttünk, mert apám nem akart egy olyan helyen maradni, ahol esetleg ennek visszhangja támadhat. Mivel a fater engem kimondottan szeretett, mondhatni jobban, mint a lányát, mert őt soha nem akarta igazán elfogadni, szóval addig harcolt, mígnem úgy sikerült megegyezniük anyámmal, hogy folyamatosan láthatják mindkét gyereket, de mindkettő külön lesz a gyámságuk alatt. Igazából még most sem értem, meg nem is igazán akarom megérteni, apám az ilyen dolgokban mindig is jó volt, talán ezért nem is lettem ügyvéd, mint ő. Na igen, emiatt is voltak nézeteltéréseink, meg persze az iskolázás miatt, mert én mindig lazább és kötetlenebb voltam a szabályokkal szemben, mint ő, ezt pedig ő nehezen viselte, főleg mikor kibukott az is, hogy engem sokkal jobban érdekel a média iránya, mint a jogi kérdések. Ezért inkább a televíziózás irányába orientálódtam, közben apám megbetegedett. Két éve halt meg, végül a mája mondta fel a szolgálatot, ami... hát, valljuk be őszintén, azért annyi pia után nem akkora csoda. Anyám nem volt ott a temetésen, leginkább csak apám ismerősei a kamarából jelentek meg, meg én, mert hát, mivel addig a drága testvérem létezéséről sem tudtam, nem is gondoltam, hogy kéne még valakit értesíteni a dologról. Na de nem számít. Hol is tartottam? Jah, igen... szóval apám lerobbant, én pedig inkább a műsorvezetés, és szerkesztés irányába mentem, de persze a tanulást sosem vettem különösebben komolyan, ami ugyancsak egy probléma volt apám szemében, pont mint a csajozási, meg a bulizási mániám. Ő próbálta sulykolni, hogy kezdjek komoly kapcsolatot, de nekem erre valahogy nem igazán volt igényem soha. Főleg most, hogy végre bekerültem egy egész jó csatorna esti show-jának a műsorvezetői posztjára. Őszintén, ki akarna emellett még egy komoly kapcsolattal foglalkozni? Elég komoly nekem a karrierépítés. Van egy egész klassz, és pofás legénylakásom az apám után örökölt pénzből, egy egész klafa munkám, és összességében egész jó kis napjaim. Hogy mi borította ezt fel? A már említett drága nővérkém. Hogy mivel? azzal, hogy nem tudom kiverni a fejemből, azzal! Bitang jó nő, azt kell mondjam, de bármit mondok, nem akarja elhinni az istenért se. Pedig látom rajta, hogy imponál neki, mégis lepattint. Ez pedig határozottan felbosszant! De ő tehet róla... mert amíg nem mondta el, hogy a testvérem, könnyen játszadozhattam a gondolattal, és most, hogy tudom, csak még rosszabb. Csak jobban vonz a dolog. Nevezzenek őrültnek, nem érdekel, én ezt nem fogom feladni! Nah... de már eleget beszéltem magamról. Veletek mi a helyzet?