Hannah Davidson

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok: céltudatos, maximalista vagyok, törődöm a családommal, mindig élvezem az életet, tudok főzni és táncolni, tehetséges író vagyok, nem egy könnyen mérgesítenek fel, sem hoznak zavarba, állandóan mosolygok

◆ negatív tulajdonságok: újságíró szeretnék lenni, annak is tanulok, így rengeteget kérdezek és emiatt legtöbbször tapintatlan vagyok. Szókimondó vagyok, és sok dologra kényes. Könnyen beleszólok mások dolgába, nem törődök azzal, hogy nincs hozzá közöm. Bármennyit képes vagyok hazudni, bárkit el tudok játszani annak érdekében, hogy kiderítsem az igazságot. Mondjuk ezt inkább a pozitív tulajdonságok közé kellett volna soroljam, de azért tettem a negatívak közé, mert ezzel az őrületbe kergetem a szeretteimet.

◆ egyebek: - a nővérem után kutatok, aki már vagy egy éve eltűnt, senki sem tudja hol lehet, de én érzem, hogy életben van, éppen ezért mindent megteszek azért, hogy megtaláljam
- a barátom tavaly júniusban felakasztotta magát: drogozott, megcsalt, szakítottam vele, megint drogozott, aztán úgy döntött nem éli tovább az életét
- anyukámat a pszichiátrián kezelik, mert szó szerint belebolondult a nővérem elvesztésébe
jó kis családom van, nem igaz?

Történet vagy szerepjátékos példa

Beépülés, meggyőzés, kíváncsiság. Ezek egy jó újságíró ismérvei, én pedig mindent megteszek annak érdekében, hogy a lehető legjobb legyek a szakmában. Nagyratörő terveim vannak? És akkor mi van? Keményen dolgozom, állandóan nyitott szemmel járok, ügyesen színészkedem, ebből adódóan semmi és senki nem állíthat meg.
Tavaly, mikor felvettek a Stanfordra, újságírás szakra, úgy éreztem, hogy karnyújtásnyira kerültem az álmomhoz, de csak ekkor jöttek a problémák. Karácsony után a nővéremnek nyoma veszett. A rendőrség négy hónapon keresztül kereste, majd bizonyítékok hiányában lemondtak róla és halottnak nyilvánították. A családom megtartotta a gyászszertartást, még egy üres urnás üveget is eltemettünk. Én vagyok az egyetlen, aki úgy gondolja, hogy Lizzie még mindig életben van. Tudom, érzem a zsigereimben, hogy nem történt semmi baja. De fogalmam sincsen, hogy hol van.
Apa a munkába temette magát, hogy ne kelljen a valósággal törődnie, anyu pedig az alkoholba fojtotta bánatát. Mikor megvontuk tőle a napi adagját, idegösszeomlást kapott, azóta a pszichiátrián kezelik. A barátom meg… nos, ő öngyilkos lett. Az egyetlen ember, akire azt hittem, számíthatok, egyik nap bejelentette, hogy megcsalt, én pedig faképnél hagytam. Nem is tudom mit várt tőlem. Azt, hogy elfelejtem, amit tett és boldogan élünk tovább, míg meg nem halunk? Még mit nem. Ekkor tudtam meg azt is, hogy ígéretének nem tett eleget, és már hónapok óta újra kábítószereken élt. Többször észrevettem rajta furcsaságot, de mivel megígérte, hogy megváltozik, nem kezdtem gyanúsítani. Pedig kellett volna. Szakításunk után még inkább rákapott a drogokra, pár hónappal később felakasztotta magát a Sziklás-hegységben lévő nyaralójuk melletti erdőben.
Az életem nem egy leányálom, de nem hagyom, hogy bármi is eltántorítson a célomtól. Lizzie még életben van és meg kell találnom...

***

Szemeim felcsapódnak, amint meghallom a mellettem fekvő, részeg pasas horkolását. Óvatosan kicsúszok keze alól, magamra kapom a földön heverő bugyimat és topomat, majd halkan kiosonok a nappaliba. A padlón lévő táskájából előhalászom a pendriveját. Három hónapomba telt, mire megpuhítottam annyira, hogy beszéljen a munkáiról és hogy felhozzon végre a lakására. Komolyan ennyire begyöpösödött lenne? Á, nem is foglalkozom ezzel, hisz nem kapcsolatépítés céljából vagyok mellette, ez tiszta sor. Persze ez neki egyáltalán nem esett le. Nem is tudom, hogy dolgozhat így valaki a rendőrségnél, hisz a szentemnek egy csepp esze sincs. Talán kis korában a fejére ejtették, vagy tudom is én. Halvány mosoly húzódik ajkaimra, ahogy belépek a rendszerébe. Újságírónak tanulok, nem kémnek, de ettől függetlenül röpke két percembe telt mire feltörtem a számítógépét. Most komolyan… ki adja meg a kutyája nevét és a saját születési évét jelszónak? Bobby85? Ne röhögtess. De lényegtelen, hisz amennyire agyalágyult, nekem annyival könnyebb dolgom lesz.
A titkos fájlok pedig mindenek, csak nem titkosak. Még csak azonosítót sem használ… Elizabeth Davidson a mappa neve. Hülye. Tényleg megkönnyíti az életemet, talán ezért nem is volt rossz éppen vele kikezdeni. Mondjuk ehhez mindig is meg volt a szemem. Gratulálok, Han, szuper vagy, mint mindig. A vállamat is megveregetném, ha nem épp a telefonomat próbálnám a gépre csatlakoztatni. Pár másodperc, míg a két eszköz felismeri egymást és „párosodnak”. Gyerünk, rohanjatok kicsi bájtok és bitek, gyorsan, gyorsan, mielőbb célba kell érnetek.
Mielőtt végeznék, nyílik az ajtó. Mire rám néz, lábam már a laptopján pihen én pedig rávillantom a lehető legártatlanabb, legkedvesebb mosolyomat és kíváncsi tekintetemet. Megindul felém, egy szál semmiben, megragad a kezemnél fogva és felhúz a kanapéjáról. Egyenesen nekinyom a falnak, hirtelen meg is ijedek, mert azt hiszem, lebuktam. Elsimítja a hajamat és szenvedélyesen csókolgatni kezdi a nyakamat, majd visszatér az ajkaimra. Ahogy viszonozom a csókját és egyre jobban felhevítem, letépi rólam a felsőmet, felemel, a fenekemet markolászva tart meg. Lábaimat összekulcsolom a dereka körül és hagyom, hogy sodródjak az árral. Úgy teszek, mintha élvezném vad csókjait és én is egy újabb menetet akarnék. Mekkora hazugság… Csak le akarom fárasztani, hogy megint kidőljön és végre megszerezzem a nővérem eltűnésével kapcsolatos fájlokat.
Csókolgass csak, csókolgass, Édes. Most kapsz meg utoljára…