Álmok, édes álmok. Fogalmam sincs, milyen mélyen aludhattam. Lehet, hogy le kéne szoknom a lefekvés előtti ivásról, mert a végén még addig fogom ezt játszani, amíg egyszer el nem alszom, és el nem kések a munkából. Márpedig most, hogy egyáltalán van egy kis lehetőségem feljebb araszolni azon a bizonyos ranglétrán, nem lenne jó valami ilyen hülyeséggel elszúrni. Viszont így legalább úgy tudok inni, hogy azt Lys nem látja. Nem mintha baj lenne, vagy ilyesmi, de mégis... nem akarok neki csalódást okozni, márpedig van egy olyan érzésem, hogy ezzel a piás oldalammal nem lenne kibékülve. Bár, a terapeutám sem volt, utána még sem szólt már semmit. Mondjuk az más volt, és más miatt nem szólt semmit utána, de ez most mindegy. A lényeg, hogy mióta a nővérkém itt van, elkezdtem némileg szocializálódni. Komolyan! Újabban már azért egy alsót felerőltetek magamra elalvás előtt, nehogy aztán reggel esetleg olyasmivel szembesüljön, amivel nem akar. Pedig régen kifejezetten szerettem a meztelenül alvást, na meg olyankor általában volt is mellettem valaki, vagy valakik, így aztán felesleges volt bármilyen ruhaneműt is felvennem az ágyban vagy az ágy tíz méteres körzetében.
De újabban erről is letettem. Most, hogy már ketten vagyunk a lakásban, fura mód arra is elkezdtem tekintettel lenni, hogy ő is tudjon aludni, így hát az utóbbi napok, ha össze akarnám hasonlítani a korábbi életvitelemmel, mondhatni eseménytelenül teltek. De tényleg csak mondhatni, mivel így, hogy Lys megjelent az életemben, elég sok minden összekuszálódott és nem csak a lakás miatt. Még mindig nem tudok felette napirendre térni, illetve leginkább afelett, milyen őrülten jól néz ki, emiatt pedig elég erős háborút vívok magammal. De nem tudom leküzdeni magamban azt az érzést, ami arra sarkall, hogy csak tovább bókoljak, és mondogassam a megjegyzéseimet, még ha nem is vesz róluk tudomást. Vagy tudomást vesz róla, csak nem mondja ki.
A keltegetésre, pontosabban a keze érintésére lassan nyitom ki a szememet, de a félrehúzott függönyök miatt nem számítok a nagyobb fényre, így hát jobbára hunyorogva próbálok tudomást venni a külvilágról, miközben némileg még öntudatlanul megfogom a kezét és végigsimítok rajta, mielőtt elengedném. Utólag, mikor már ténylegesen kezdek felébredni, nem tudom ésszerű logikával megmagyarázni ezt a tettemet, így be tudom annak, hogy reggel van még. Ahogy azt is, hogy hirtelen még megszólalni sem bírok, mikor oldalra pillantva látom, amint beletúr a vörös hajába. Ez a mozdulat annyira... áhh... khm, mindegy. Lépj tovább, Ty, képes vagy rá. Ne törődj azzal, mennyire jól néz ki ma is, csak lépj tovább!
- Kösz az ébresztést. - motyogom kábán, miközben felülök, és megdörzsölöm a szemeimet. Ébredés ide vagy oda, így sem nehéz kiszúrnom, hogy valami történt. Elég csak ránéznem. Nem ismerem hosszú ideje, de lehet ez valami kötelék köztünk. Kiszúrom, ha van valami, és ő is, ha rólam lenne szó.
- Mi a baj? - kérdezem, miközben végigsimítok a karján, megelőzve ezzel a fölösleges köröket, hogy megkérdezem, történt-e valami, ő pedig letagadja. Mondjuk így is vannak fenntartásaim, hogy elárulja-e, de bízom benne, hogy igen. Már cseppet sem vagyok álmos. Nem, ha róla van szó.

Semmi? Igen, valahogy azért éreztem, hogy ez a szó benne lesz a válaszában, de kissé érdekes az értelmezési stílusa. Én ha lefekszek egy csajjal, és azt mondom rá, hogy semmi, még egész már kategória, de azt már nem sorolnám ide, amikor egy vadállat bepipul, csak mert úgy megy valami, ahogy ő azt épp elképzelte. Bár, ha azt nézzük, ez szinte villámcsapásként villan be elképzelésül az agyamba, és mi tagadás, hamarabb éber lettem tőle, mint egy jó erős kávétól. Így reggelre legalábbis mindenképp erősen hatott, úgyhogy ennek tudom be, hogy miután sikerült megemésztenem a nővérkém nutellás magánszámát, csak félreraktam a tálcát az ölemből, és a takaró alól kimászva közelebb ültem Lys-hez. Kezemet az arcára tettem, hogy magam felé fordítsam, és jobban szemügyre vehessem. Nem érdekel, hogy gyakorlatilag mostanáig nem is ismertük egymást, egy eszeveszett vadbarom ne emeljen kezet az én nővéremre! Gondterhelt arccal fürkésztem őt, néha kissé elidőzve a pillantásán, amit hirtelen megint nem tudnék nyomós indokkal, ésszerűen megmagyarázni, ezért csak tovább futtatom pillantásomat az arcán, ami viszont nem segít egy cseppet sem, így hát pár másodperces néma csendem után komolyan nézek a szemébe, de kezemet valamiért továbbra sem csúsztattam le az arcáról.
- Na és merre van most ez a drága főnököd? Azt hiszem ideje vele kicsit elbeszélgetnem. - préselem ki magamból dühösen a szavakat, de persze nem Lys-re vagyok mérges, hanem arra az undorító féregre, aki egyáltalán képes ilyet tenni. Oké, engem is féregnek tartanak, mert lefekszem minden nővel, de soha nem tudnám megütni őket. Nem érdekel, Lys mennyire akar győzködni arról, hogy ő uralja a helyzetet, meg nincs semmi gond. Igenis van gond, és ha ő nem, hát majd elintézem én. puszijára viszont csak félrevontam a tekintettem. Nem tudom, hogyan lehet rám egy ilyen egyszerű gesztus ilyen hatással, viszont jobb, ha ezt ő nem látja. Meg aztán, éreztem, hogy ennyivel elakarja intézni az egészet, de ezt nem fogom benne hagyni. Pillanatnyilag nem szeretném még jobban felzaklatni, de nem fogom annyiban hagyni ezt az ügyet. Csak kerüljön elém az a szemétláda, és megszabadítom pár fogától, az biztos!
- Clooney bekaphatja, ha közben tudom, hogy valaki bánt. Figyelj... nem voltam ott mindig, szóval legalább hagyd, hogy most segítsek! Elhozom én az összes cuccodat, itt maradsz nálam, és többé senki nem fog bántani. - ajánlottam fel neki, és nagyon reménykedem benne, hogy beleegyezik. Persze nem tettem le annak a köcsögnek a megveréséről sem, de ezt inkább jobbnak éreztem, nem hozzá tenni, biztos, ami biztos. De még ha Lys ellnkezni próbál is, akkor is makacs vagyok, szóval biztosan nem fogom ráhagyni a dolgot. Mondjuk magabiztosságomat kissé meginogtathatja, hogy gyakorlatilag a leglengébb kis alsógatyámban ülök itt mellette, ami hát... olyan, amilyen, kissé szakadt meg elnyűtt, szóval ezt a takaró alól kimászást meg kellett volna gondolni, amíg ő itt van, mert hát valljuk be... csak az nem lát azon keresztül, aki nem akar, meg én, aki nem szoktam figyelni. De attól még nem fogok engedni!
Mindazonáltal hallgatok rá, és lassan felkászálódva az ágyról nyújtózom egyet. Bevallom ezt így ébredés után azért nem vártam, kissé az étvágyam is elment az idegtől.
- Hé, nem akarsz eljönni velem? Gondolom jobb lenne kicsit kimozdulni, mint itt ülni egymagad, nem? - támad a hirtelen ötletem, és hogy kissé feloldjam Lys hangulatát, kérlelően nézek a szemébe, kezemet felé nyújtva.

Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy az a barom képes volt erre. Magát ütögesse, ha erre élvezkedik, ne az én nővéremet, mert eltöröm kezét, és az állkapcsát is, amint a szemem elé kerül. Mégis, látszik, hogy ez nagyon megviseli Lys lelkét, így inkább egyelőre nem firtatom tovább azt a marhát, inkább most az lesz a legjobb, ha megpróbálom elérni, hogy minél kevesebbet gondoljon erre. Hiszen most már itt van, és minden rendben lesz. Míg fel nem tűnt, nem igazán tudtam volna elképzelni magamról, hogy egyáltalán gondoskodni tudnék valakiről valaha is, de nem hagyom, hogy baja essen, többé már nem. Na jó, igazából furának tűnhet a viselkedésem, de többé nem akarom hagyni, hogy bárki is ártson neki. Így is éppen eleget voltam már távol tőle, és annyi évet kéne bepótolnunk. Szóval pláne nem engedem, hogy tönkretegyék. Mert bár nem kell kimondania, egyértelmű, hogy előbb-utóbb felemészti majd ez az egész, márpedig az nem történhet meg, ameddig én itt vagyok. Derekát átkarolva húztam magamhoz, és most igyekeztem nem törődni a simulós felsővel, ami rajta volt, és ami olyan észveszejtően jól állt neki. Vagy csak az én gondolataimat kezdi lekötni, nem tudom. De mindegy is, mikor megborzong, magamhoz ölelem.
- Nem veszítesz el, ne félj! - suttogtam a fülébe, hogy egy kicsit megnyugtathassam, ha már ilyen szörnyen indult a napja, és végigsimítottam a hátán, miközben beszéltem. Mikor ujjai elérték az ajkam szélét, megfogtam a kezét, és nyomtam rá egy puszit, aztán közelebb hajoltam hozzá, és ugyanígy tettem az arcával is.
- Zavarni? Ne viccelj már, ragaszkodom hozzá, hogy itt maradj! - mosolygok rá, ami csak kiszélesedett, amikor megölelt, és arcát megéreztem a nyakamnál. Kezem újra a hátára vándorolt, majd lazán lecsúszott az oldalán, hogy azután megálljon a derekán, ám ujjaim még ott sem hagyták abba a simogatását.
- Jól van, nem gond. Akkor én is nekiállok készülni, aztán indulhatunk is. - összegeztem, majd elengedtem a karjaim közül, és még mosolyogva néztem utána, főleg mikor visszafordult, hogy egyek is valamit. Viszont ahogy az ajtó becsukódott mögötte, én az ágyra roskadtam arcomat a tenyerembe temetve. Mi a franc van velem?? Össze kéne szedni magam, ez az, össze kell szednem a gondolataimat! El is megyek lefürdeni, majd felöltözök. De persze előtte azért még eleget tettem Lys kérésének, és én is elrágcsáltam egy pirítóst. Nem sokkal később már teljesen elkészülve, sötét kék pulóveremben és egy farmer nadrágban, némileg konszolidáltabb állapotban hagytam el a szobát, mint mikor az alvós alsóm volt rajtam. Mondjuk ez a karban kissé szűkebb pólóm, direkt ilyet vettem, amikor épp ezt akartam felhasználni egy csaj befűzésére.
- Én is kész vagyok. - érkeztem meg, majd egy pillanatra megtorpantam. - Hű, de csinos vagy! - jegyzem meg mosolyogva, majd odalépek hozzá még egy puszit nyomni az arcára, de közben nem tudom megállni, hogy kezem ne simuljon újra a derekára.
- Mehetünk? - nézek kíváncsian a szemébe, kissé távolabb lépve. Csak nyugi, Ty, rendezned kell a gondolataidat, ennyi az egész!

Örülök, hogy kiléptünk a lakásból. A friss levegő és az utca zaja elkezdik kitisztítani a fejemet. ha még bent maradunk, félő nem engedtem volna el olyan egyszerűen a karjaim közül, akkor pedig holtbiztos, hogy valami orbitális hülyeséget csináltam volna. annyira ismerem már magamat, hogy tudjam, addig nem nyugszom, míg valami rossz megmozdulással el nem cseszem az egészet, most, hogy annyi idő után végre rendeződni látszanak a családi dolgaim. Márpedig őt nem szeretném elűzni magam mellől, pedig könnyedén meglehet, hogy ez lesz a vége, ha nem tudom helyrerakni magamban az idióta gondolataimat. azért örülök, hogy sikerült elterelnem a témát, annak meg főképp, hogy úgy néz ki, ezzel sikerült legalább egy picit javítanom Lys hangulatán, ami nekem már abszolút sikerélmény. Ami viszont még nagyobb örömmel tölt el, az az, hogy elfogadta az ajánlatomat, és ideköltözik. Képtelen vagyok levakarni a boldog, és egyben elégedett mosolyt is az arcomról, hiszen a napokban ennél jobb hír nekem már nem is kell. Sőt, tekintve, hogy Lys reggeli híre eléggé kiverte nálam a biztosítékot, ez nagyon jól jött, hogy egy kicsit feldobja a napomat. Mikor belém karol, a dicséretére széles mosoly terül szét az arcomon. Jó tőle ilyet hallani. Köszönetképpen közel hajolok az arcához, és ismét megpusziltam, viszont nem uralkodtam magamon, ennek köszönhetően ha nem is sokkal, de ezzel a puszimmal picit közelebb merészkedtem a szájához. Szerencsére azért még időben leállítottam magam, hogy ne egy az egyben az ajkait találjam el, és így sikerült még a szája melletti részre érnem, de így sem múlott sokon. Csak remélni tudom, hogy nem veszi észre. Vagy hogy legalábbis nem fog ennek akkora jelentőséget tulajdonítani. Viszont ezzel elértem, hogy még a lány is elfordult, aki az előbb engem méregetett, vélhetően azt gondolván, hogy együtt vagyunk. Remek, ha már neki gyanús volt a puszi, pedig ő távolról látta, akkor tényleg halott vagyok!
- Rendben, khm... akkor majd áthozom a cuccaidat, amilyen gyorsan csak tudom. - mondom neki mosolyogva, majd inkább elindulok a kocsi felé, kizárom az ajtókat, és kinyitom Lys előtt az ajtót. Közben újra végigfut rajta a pillantásom, konstatálva, hogy az előbb, mikor megdicsértem, milyen csinos, cseppet sem túloztam, sőt. Gondolataim megint csak nem higgadnak, de ennek inkább a combközépig tartó ruhája a kiváltója. Ha beült, becsukom az ajtót, aztán magam is bezuttyanok a sofőrülésre. Az már kérdésesebb a számomra, hogy mennyire fogok tudni koncentrálni, hogy tisztán tartsam a fejem, mikor vezetés közben gyakorlatilag magam mellett láthatom Lys combjait, ami hát... khm... lássuk be, egy férfit sem hagyna hidegen, és így igazából engem sem. Azért nagy nehezen próbálok küzdeni ezek ellen a gondolatok ellen, miközben beindítom a motort, és lassan kiállok, majd néhány másodperc múlva el is indulunk.
- Na és volna kedved valami közös programhoz a héten? Tudod... csinálhatnánk együtt valamit, most, hogy így együtt vagyunk. - kérdezem tőle út közben mosolyogva, és várom, hogy van-e valami ötlete, ahová szívesen elmenne. Plusz ez a téma jól jött, hogy egy kicsit másmerre tereljem a gondolataimat. Bár... még így sem teljes a siker, hisz, rólam van szó.

Az út során kissé sikerült magamba mélyednem, de védelmemre legyen mondva,azért ez a pár nap elég furcsa volt ahhoz, hogy megengedjek magamnak pár percet elmélyülni a gondolataimban. Még mindig nem tudom elhinni, hogy majdnem azt tettem, amit. Mégis mi a fenét képzeltem? Így is csoda, hogy Lys nem pofozott fel, pedig teljes joggal megtehette volna. Mármint, ő a testvérem, ezzel pedig teljesen biztos, hogy mindent csak elszúrtam volna. Legszívesebben jól megfejelném a kormányt, hogy én barom, mégis hova gondoltam abban a pillanatban, de tekintettel a balesetveszélyre, és arra, hogy most nem egyedül ülök a kocsiban, erről inkább letettem. Meg aztán szeretem ezt az autót, nem kellene összetörni egy önostorozás miatt. Végül is... semmi nem történt, úgyhogy nincs gond. Csak túlteszem magam rajta, elfelejtjük és vége.
- Nézd, nem akarom, hogy ilyenekkel felzaklasd magad, szóval... majd megoldom. Hidd el, nem fogok elveszni, az a kis idő meg úgyis felüdülés lesz majd a nélkülözésemmel, úgyhogy minden rendben lesz. - nézek rá mosolyogva. Újra elkönyvelem magamban, milyen jól áll rajta ez a ruha, egész megragadó, és... khm. Szóval, hol is tartottam? Jah, igen, vezetés, mert ugye nem kéne tömegkarambolt okozni.
- Koncert? Az jól hangzik, én benne vagyok. - mosolyogva bólintok a felvetésre, aztán tovább hallgatom az újabb ötletét.
- Hát... őszintén szólva, azzal még nem próbáltam csajt felszedni. - na igen, enyhe átfogalmazása annak, hogy nem igazán vagyok éppenséggel a táncparkett ördöge. Valahogy sosem éreztem a szükségét fejleszteni ezen képességemet, meg aztán... vannak más trükkök manapság, amikkel el lehet érni egy nőhöz, és a tánctudás elhanyagolható. S lám, én vagyok erre az élő, és legeslegjobb példa. az éneklés detto ugyanez, legalábbis én személy szerint nem igazán sorolom az éneklés kategóriába a részeges karaoke partikat, amikben eddig részem volt. Márpedig ennél közelebb nem kerültem a témához. Töprengésemből végül aztán Lys keze zökkent ki, amit a térdemen érzek meg, ami, nos... olyan hatással van rám, hogy hálát adok az égnek, amiért már nem az alsó van rajtam, mert lenne mit kimagyarázni. Azért leparkolok a mutatott helyre, ahogy kérte, majd végül mély levegőt véve úgy döntök, megkockáztatom, amit több férfi kerül, és bemegyek vele a boltba. Azért még lezárom a kocsiajtókat, majd követem őt az üzletbe. Érdeklődve figyelem, ahogy elmegy ruhákat próbálni, amikről aztán ki is kéri a véleményemet. Persze mindegyik kifogásolhatatlanul áll rajta, ezt pedig el is mondom neki. Részemről akkor kezdődik a gond, mikor éppen egy eladó hölgyet fixírozok, aztán Lys egyszer csak behúz magához az egyik próbafülkéhez, én meg már mentegetőzni kezdek.
- Nem csináltam sem... - ekkor jut el tudatomig, amit kér, és ettől gondolataim megint összekuszálódnak.
- Öhm.. oké... ezeket általában kikapcsolni szoktam, nem be, de rendben. - viccelődöm vigyorogva inkább a magam oldására, és hogy eltakarjam valamivel, mennyire zavart lettem erre a szituációra. Bekapcsoltam a melltartóját, de a matatás közben elkerülhetetlen volt, hogy ujjam olykor-olykor ne érjen hozzá bőréhez... és simítson végig rajta. Na jó, azt már én használtam ki. Szemét vagyok, tudom.
- Így... khm... megfelel? - nem értem, miért nem sorolok már ki a fülkéből, de mintha valami egyszerűen odaszögezte volna a cipőm a padlóhoz.

Talán az a baj, hogy túlzottan vizuális típus vagyok. Ehhez pedig hozzápárosul a mocskos fantáziám is. De mondjuk nem. Mert itt aztán semmit sem kell elképzelnem, ugyanis a szemem előtt van. Na de erről majd később. Szóval esküt tenni Hamupipőke könyvön? Ezen felnevetek, de meglátva a hunyorítását, inkább csak mosolyogva bólintok egyet.
- Oké, meglesz. - már csak azért is, mert ha nem így lenne, van egy olyan érzésem, képes lenne bosszút állni, amiért megszegtem az ígéretemet, szóval most már aztán főleg hatványozottan kell majd figyelnem. De nem lesz gond. Ha már meg is ígértem, természetesen betartom. Főleg úgy, hogy ha valakit, őt aztán biztosan nem áll szándékomban átejteni ilyesmivel. Mással szemben lehet, hogy röhögve rúgnám fel a saját ígéretemet, de vele szemben nem. Nem lennék rá képes. Ami meg az éneklést illeti... ahhoz eleget kéne innom, akkor esetleg, de egyébként számomra eléggé felejtős, hogy valaha is mikrofont fogjak a kezembe éneklés céljából. Viszont a korizás jól hangzik.
- Na jó, meggyőztél, veled megyek. - mosolygok rá, hisz végül is, mi baj lehet belőle. A táncot inkább passzolom, de a többivel szerintem nem lesz gond. Plusz ha meg ott is együtt lehetünk, akkor meg csak duplán jó. A fő, hogy jól érezze magát, szeretném ezt elérni.
Talán ezzel magyarázható az is, hogy aztán beléptem a síromba, az üzletbe vele, akkor még nem is sejtve, hogy aztán mi sülhet ki belőle. Pedig így utólag, logikusan belegondolva, eszembe is juthatott volna, hiszen vele jár. De hát... utólag persze mindig könnyebb okosnak lenni. Nem is értem... miért is jöttem én be a próbafülkébe pontosan? Jah... már rémlik valami, be lettem húzva, nem jöttem, oké, így már minden világos. Egyértelmű, hogy magamtól nem sétáltam volna be egy ilyen lehetetlen helyzetbe. Mert ez az. Olyasmi, amiből sehogy sem fogok jól kijönni. Mindegy... a rám kiszabott feladatot teljesítettem, bár szívem szerint nem hogy nem kapcsoltam volna be a melltartóját, de lehúztam volna róla, hogy láthassam a teljes felsőtestét. Na azért így is gyönyörű, nem mondom, de zavar ez a ruhadarab, ami eltakarja előlem a dombjait. Mármint... khm... mi? Jól hallottam a sóhaját? Vagy csak beképzeltem volna, hogy pont akkor hallatszott, amikor megsimítottam a bőrét? Elég Ty, állj le ezzel! Nincs semmi értelme, és még kevésbé vezetne valamire. Szóval elég! De, most komolyan... mégis milyen kérés az, hogy én mondjam meg? Tőlem vár objektív véleményt? Na jó... eddig bírtam. Magyarázata a mellei méretéről már el sem jutnak a tudatomig teljesen, csak nézem őt. Ahogy belenézek a zöld szempárba és letekintek a vörös, csábító, valószínűleg mézédes ajkakra, teljesen elveszítem a fejem.
- Kérlek, ne gyűlölj meg... - ennyit tudok kipréselni magamból, mielőtt még a derekára simuló kezemmel szorosan magamhoz húznám, és megcsókolnám, nyelvemet az ajkai közé vezetve, hogy megérezzem végre, miközben a kezem felcsúszik a hátán, és kikapcsolja a csak az imént felvett melltartót, és immáron teljes kézzel simítok végig rajta. Olyan jó érzés végighúzni a kezemet a bőrén. Mondjuk elképzelhetetlennek tartom, hogy ne gyűlölne meg ezért, de már tényleg nem bírtam tovább. Nem tudom még, mi lesz ennek a vége, de jelenleg csak a pillanat érdekel. Jelen pillanatban pedig Lys a karjaim között van, miközben lágyan csókolom.

Teljesen elment az eszem. Ez az egyetlen logikus magyarázat, hogy azt tettem, amit. Viszont tudatomig még eljut a halk hang, amivel a melltartó lecsúszik Lys testéről, és földet ér az öltöző padlóján, a tudat pedig, hogy ennyivel is kevesebb ruha van rajta, csak tovább szítja bennem az amúgy is lángoló vágyat... a vágyat iránta. Bár még midnig féltem attól, hogyan fog reagálni a cselekedeteimre, főleg attól, hogy menten kidob a próbafülkéből, de egyelőre semmi ellenállást nem érzek. Fedetlen combját megérzem az enyéimen, és még így is érzem a hőt, amit felforrósodó bőre áraszt, ajkai pedig szinte azonnal adtak zöld utat a betolakodásomnak, így a vártnál is hamarabb érezhettem meg nyelvemmel az ő nyelvét, aztán érzem, hogy ő is mozdulni kezd. Kissé tartok tőle, hogy most jön a pofon, és keze mindjárt csattan az arcomon, de semmi ilyen nem történik. Legnagyobb meglepetésemre ehelyett ujjai a hajamba túrtak, ami csak jobban elvette a maradék eszemet is, ami alapból sem túl sok. Magam is felsóhajtok, mikor megérzem a kezét a felsőm alatt, ahol már semmi nem védett, bár ő még így is védtelenebb nálam, ugyanis csak egyetlen lenti része van takarva a csipkebugyija által. Mikor megborzong, csak intenzívebben simítok végig a hátán, kezem pedig ezúttal lecsúszik egészen a combjáig, érzékien végighúzva rajta ujjaimat. Sóhaja örömmel töltött el, és egyben biztosított is afelől, hogy már az előbb sem képzelődtem, hanem valóban élvezi az érintésemet. Ezt kihasználva, mikor Lys háta az öltöző falának dőlt, kezembe fogtam egyik mellét, és finoman simogatni kezdtem. Aztán megérzem, ahogy belém kapaszkodik, én pedig, hogy stabilan megtartsam, kezemet gyorsan a fenekére teszem, hüvelykujjammal finoman cirógatva az említett területet, hogy aztán immáron magabiztosabban megmarkoljam, kicsit feljebb lökve a testét, hogy számmal bejárhassam a mellkasát, majd csókjaimmal elkanyarodok az egyik melle felé, alaposan bejárva a dombját. Az ő csókjai is őrülten jól estek, de egy idő után kicsit lejjebb engedtem, hogy visszatérhessek ajkaihoz,, majd éreztem, hogy megszívja az alsó ajkamat, amire halkan nyögök egyet, és eleget teszek nyelve követelésének... hevesen kezdem csókolni, ajkai szinte már égetik az enyémet, de nem érdekel, nem állok le. Sőt, míg egyik kezemmel megtartom, a másik türelmetlenül benyúl a bugyijába, és úgy simul védtelen fenekére, a vágytól többet követelve marnak ujjaim a formás fenékbe, egyre tüzesebb táncot lejtve Lys nyelvével, immáron az ő szájában. Mivel eléggé hozzásimul az ágyékomhoz, érezheti odalent, hogy a szituáció meglehetősen intenzív hatással kezd rám lenni, és egyre többet, és többet kezdek akarni. Egészen pontosan őt... méghozzá minél hamarabb. Viszont azt nem tudom, mennyire tudjuk majd visszafojtani majd a hangokat, márpedig egy üzletben ez elég veszélyes lehet. Talán jobban járnánk, hogy ha egy picit még kibírnánk, és akkor az autóban folytathatnánk ezt zavartalanabbul. Ott senkire sem kell figyelni, márpedig azt képtelenségnek tartom, hogy annál tovább tudjak várni arra, hogy tovább vihessem ezt a csókot. Már őrülten vágyom rá, és ezt bizonyítja a meztelen fenekén egyre aktívabban mozgolódó, simítgató ujjam is, ami legszívesebben letépné róla a bugyit, hogy teljes egészében láthassam a testét, és újabb területekhez férhessek hozzá, és még jobban kényeztethessem, hogy lássa, igen, foglalkozom vele, és kész vagyok neki mindent megadni, amire csak vágyik, amit csak kíván. Mindent.

Komolyan kezdtem teljesen elveszíteni az irányítást magam felett. A kezeim felett legalábbis biztosan, ugyanis ujjaim már vágyakozva mozogtak a fenekén. Fogalmam sincs, mi ütött belém, de akarom őt. Azt akarom, hogy az enyém legyen. Pedig tudom, hogy a nővérem, de akkor is... ezt valamiért az agyam száműzi a tudatom legmélyére, és úgy kényeztetem, mintha csak a legcsinosabb lányt tartanám a karjaim között, és semmi egyéb kötelék nem lenne kettőnk között. Pedig a testvérem, de én ennél többet akarok, és ez most valami más Nem úgy vágyom rá, mint egy átlagos lányra. Ha a terapeuta szövegével kéne élnem, azt mondanám ez nem a testiség iránti függőségem eredménye, ez most valami más. Úgy vágyom rá, arra, hogy halljam a nyögéseit, miközben a magamévá teszem, mint még senki esetében sem. Ők csak egyszeri alkalmak voltak, éjszakai kalandok, amiknek a nagy részére már nem is emlékszem. De vele nem ezt akarom elérni. Boldognak akarom látni, elégedetté tenni, kielégíteni minden vágyát, és kiélvezni a teste minden pontját. De nem csak a teste kell. Hanem ő maga. Érezni akarom, hogy élvezi, hallani, hogy tetszik neki, amit teszek vele. Már régóta terjengenek a fejemben ezek a gondolatok, de soha nem lettek belőle cselekedetek. Mostanáig, mikor vállamba harap, felsóhajtok, de csak halkan, nehogy más is meghallja, mit is művelünk itt. Elég fura, hogy ha arra gondolok, csak egy melltartót bekapcsolni jöttem be. A segítségemet kérte, én pedig mindjárt megdöntöm. Szép. Most biztos azt gondolja rólam, mekkora egy féreg vagyok. Vagyis nem most, hanem majd ha elmúlt a varázs. Amint túl leszünk ezen, és lecsillapodtak vágyaink. De addig nem akarok megállni. Nem fogok felhagyni a cselekedeteimmel. Érzem, hogy minél többet törődök a testével, annál többet is szeretném érezni őt. Még csak most jöttem vissza az ajkakhoz, de máris csúsznék vissza, csak, hogy megízleljem mellbimbóját, hogy nyelvemet végighúzassam rajta. így viszont az ő nyelvén teszem ugyanezt, miközben bugyijában kutakodó kezem valami nedvességhez ér, én pedig heves csókunkba belemosolyogva nyugtázom, hogy ő is vágyik már rám, és arra, hogy megtegyük, amire pontosan készülünk. Én pedig megteszem, nem törődöm azzal, hogy a testvérem. Lefekszek vele, ebben pedig semmi sem állíthat meg, és nem csak azért, mert gerincre akarok vágni egy csajt. Ő nem csak egy a sok közül. Ő az enyém. Pontosítva, az enyém lesz. Mikor kitör a karjaim közül, kissé csalódottan kapok ajkai után, de aztán mondata eljut a tudatomig, és némán bólintok, miközben rendezem a frizurámat, és heves tűzzel a szememben nézem testét, amint újra eltakarja előlem a ruha. Utálom, hogy újra akadály áll közénk, de a kocsiban az enyém lesz, ezen már semmi sem változtathat. Sietősen hagyjuk el az üzletet, én pedig türelmetlenül, lábammal dobolva nézem, ahogy bepakol a kocsiba, majd ő maga pedig elfeküdt a hátsó ülésen. Ez annyira... szexi. Cipője az ülés alá csúszik, én pedig azonnal fölé mászok, magam mögött becsukva az ablakot, és hagyom, hogy lerántsa rólam a felsőt, én pedig villámsebességgel szabadítom meg ruhájától, nyelvemet végighúzom a mellei között, hogy aztán számba vegyem az egyik bimbóját, és nyelvemmel kezdjem kényeztetni, miközben kezem végigsimít a combján, majd annak belső felén elindul felfelé, és meg sem áll a bugyijáig, amin keresztül simogatni kezdem legérzékenyebb pontját, alaposan végighúzva ott a kezemet. Bugyija rendesen átnedvesedett, de nem bánom. Sőt, tetszik, hogy ilyen hatással vagyok rá.
- Kívánlak... - suttogom az ajkaira, majd hevesen csókolom, miközben lehúzom a bugyiját. Mikor megvagyok vele, számmal elindulok lefelé a testén, csókokkal halmozva el a bőrét, itt-ott meg is nyalva azt. Ideje, hogy nyelvemet most másképp hasznosítsam. Mikor leérek teljesen, és megérzem a nedvességét, teljesen az eszemet vesztem, és végighúzom nyelvem a combja belső felén, hogy aztán ott lent is végignyaljak rajta, kiélvezve, hogy már semmi sem fedi a területet.

Tényleg vágyom rá. Már a melle ízlelgetése is elveszti az eszem, de mikor végre leérhetek a lábai közé, az maga a mennyország. Élvezettel nyalom végig benedvesedett területét, szinte észre sem veszem, hogy megszabadított a nadrágomtól, csak, amikor már az alsónadrágom is lejjebb vándorol, és merevedett tagomon megérzem a kezét. Hangja teljesen kiüríti minden gondolataimat, így mocskosabbnál mocskosabb képek jelennek meg fejemben kettőnkről, amik szintén tovaszállnak, amikor megérzem ujja simogatását tagom csúcsán, én pedig tudom, hogy ez velem sincs másképp. Nemsokára megteszem, amire mind a ketten gondolunk, de előtte még muszáj ingerelnem. Muszáj hallanom egy picit a hangját, csak mert olyan jó hallani, hogy jól esik neki, amit teszek vele. Még ha normális esetben nem is tehetnék semmit, mert a nővérem, roppantul jó érzéssel tölt el, hogy ilyen élvezeteket tudok elérni nála. Kérlelésére megcsókolom, majd visszatérek immár kitárt lábai közé, és nyelvemmel behatolok a testébe. Őrülten tetszik az íze, így aztán nyelvem hamar vad mozgásba kezd a testében, miközben férfiasságom már vágyakozva, megkeményedve várja, hogy belé hatoljak vele is. De most még csak nyelvemmel igyekszem még tovább növeszteni vágyait, már amennyire ez lehetséges. Még hosszú másodpercekig mozgolódom, nyalogatom odalent, viszont azt akarom, hogy más részem juttassa a csúcsra, így a hangját hallgatva figyelem, mikor kell leállnom. Viszont addig is, hiába kérlel, nem hagyom abba. Csak, mikor már éppen hogy bírja, mikor már pont, hogy azt várja, hogy a csúcsra röpítem így, kihúzom belőle a nyelvemet, aztán puszijaimmal egyre feljebb haladok, fenekébe markolva még jobban magam alá húzom, miközben szabad kezemmel újra megmasszírozom az egyik mellét. Számmal aztán elérek az ajkaiig és egy gyors puszit nyomok rájuk, hogy aztán mélyen a szemébe nézzek.
- Most már érezhetsz... - suttogom az ajkaira, aztán mélyen a szemébe nézek, miközben teljesen lerúgom magamról az alsómat, aztán lassan behatolok a testébe férfiasságommal. Igazából fogalmam sincs, mit is gondolhat ezt illetően, kissé zavarba is jöttem, mikor megfogta megmerevedett tagomat. Más egyáltalán nem panaszkodott a méret miatt, viszont az azért mégis csak érdekel, mi jár az ő fejében. De mindegy, már benne vagyok. Azért próbálok úgy hatolni belé, hogy ne is legyek túl durva, nem akarok fájdalmat okozni neki, viszont felnyögök, mikor végre benne vagyok, majd vágyakozva az arcára nézve, elég intenzív lökéseket kezdek intézni a testébe, kíváncsian figyelve, élvezi-e, amit csinálok, aztán ütemesen gyorsítani kezdek a tempón, néha elcsípve, és vadul falva az ajkait. Kezem persze közben minden porcikáját bejárja, és amerre csak érem, végigsimítok rajta, néha egy-egy nyögéssel megszakítva a csókot. Most már tényleg az enyém.

Még soha senkivel nem éreztem magam ilyen jól. az ő reakciói annyira... természetesek. Mikor gyakorlatilag vadidegenekkel feküdtem le, olyan megjátszott volt az egész. Jó, élvezték, de inkább csak a szex miatt, nem miattam. Lys viszont élvezete egyetlen hangját sem fojtja vissza, ugyanakkor meg sem játssza azt, hogy tetszik neki, amit csinálok. Egyszerűen csak még jobban megvadít, ahogy lába az ajtóba támaszkodik, egyszerűen olyan szexi így. Így... alattam. Így, hogy csak az enyém, és csak én érinthetem meg. Csak az én érintéseimtől jönnek ki a torkán ezek a hangok, végigsimítok a lábán, amit a vállamra rak, egyszerűen olyan formás, és dögös a combja, hogy képtelen vagyok neki ellenállni, főleg amikor ilyen elérhető közelségbe van, szinte az arcom mellett. Ujjaim cirógatóan haladnak végig rajta, néha a vágytól, követelőzően a bőrébe marva, de aztán elernyedtek, és tovább simogatták a felületet. Jó érezni a remegő testét, miközben az én nevemet suttogja, de még a hangja is remeg a vágytól, és az élvezetektől, amiket nyújtok neki. Ennél nincs is jobb érzés, komolyan mondom. Élveztem, ahogy a hajamba túr, és kérlel még a folytatásért, főleg hogy nedve elkezdett lefolyni combja belső felén, így még azt is lenyaltam, alaposan végighúzva nyelvemet a bőrén, miután már elhagytam a testét. Elmosolyodtam a "te jó ég" suttogásán, amikor belé hatoltam, és bevallom, simogatta is a lelkemet, hogy ilyet sikerült kicsalnom belőle férfiasságommal. Ennél pozitívabb kritikára nincs is szükségem. Ahogy lábai átöleltek, igyekeztem mind mélyebbre és mélyebbre menni benne, hogy minél nagyobb örömet okozhassak neki a lökéseimmel, aztán, mikor már teljesen, tövig benne voltam, munkához láttam, és heves lökésekkel kezdtem mozogni benne, fel-felnyögve a csodálatos érzéstől. Nagyon igyekszem, hogy minden jó legyen, és azt nyújtsam neki, amit megérdemel, ami kielégíti majd a vágyait. Nem igazán tudom... nos, hát, hogy mihez is szokott ilyen téren. De remélem, hogy megfelelek azért neki, legalábbis mindent megteszek, hogy felejthetetlenné tegyem ezt az alkalmat a számára. Ahogy egyre inkább haladtam én is a kielégülés felé, ami már számomra sem volt messze, igyekeztem egyre mélyebb lökéseket intézni belé, és mélyebbre menni a testében, hogy ezzel is kicsit elhúzzam az aktusunkat. Tudom, hogy ezzel őt közelebb lökdösöm a csúcs felé, de nekem pont jól jön, hogy bírjam a tempót addig, míg ki nem elégítem őt, márpedig azért mindent kész vagyok megtenni. Sikolya, és ahogy a nevemet kiáltja , újabb mosolyt csal az arcomra, és csak jobban motivál arra, hogy meg ne álljak. Megnyalva a felső ajkát, vágyakozva nézek rá, aztán a nyakához hajolok, és végignyalok a bőrén, aztán egy ponton megállok, és megszívom a bőrét. Nem törődök azzal, hogy nyoma marad, sőt... ez is a célom. Maradjon rajta a jele annak, hogy az enyém. Az én nyomom.
- Ez a ... célom... - válaszoltam neki suttogva, de már én is eléggé ziháltam a mozgástól, viszont semmi ppénzért sem álltam volna le. Főleg, hogy elhangzott a fenti mondat Lys szájából. El fog menni, méghozzá a karjaim között, én pedig le nem állok addig, míg ez meg nem történik. Gyönyörű testén végigfuttatva kezemet a fenekébe markolok újra, és magam emelem meg a csípőjét, hogy ne neki kelljen tartania magát, így még intenzívebb tempót tudok diktálni, mélyebbre csúszva Lys-ben.

Nem emlékszem, volt-e ilyen menetem a közeljövőben. Mármint, úgy értve, hogy amit ennyire élveztem volna. De hiába kutakodnék az emlékezetemben, mert ez egy különleges alkalom, és egy különleges pillanat. Ezt pedig már a próbafülkében is tudtam, mégsem álltam le. Nem mondtam azt, hogy gondolkodjunk tisztán, csak nem fektetem már meg a saját nővéremet. Nem, mit tettem helyette? Megfektettem. Nem elég, hogy megcsókoltam, holott csak a melltartójával kapcsolatban kért segítséget, még a kocsimba is csábítottam, hogy a magamévá tegyem. Mekkora féreg vagyok. Eddig nem akartam belátni, mert senkinek sem ártottam a mániáimmal, meg a függőségemmel, ami a szexet illeti, de akkor is... ő a testvérem.
Elmosolyodtam, amikor lehúzott, és a nyakamba csókolt, így én az ajkaira nyomtam egy hosszabb puszit, aztán megérzem, amint teste megfeszül, ő pedig a hajamba markolva elélvez. Én végigsimítottam remegő testén, és örömmel konstatáltam, hogy tényleg az enyém lett. Kielégítettem a vágyait, és nem sokkal utána én is követtem őt. Pár lökéssel később én is egész testemben megfeszültem, teljesen hozzásimulva az ő testéhez, beleélveztem egy hangos nyögés kíséretében. Jómagam is erősen ziháltam, nem csak Lys kapkodta a levegőt. Nem húztam ki magam a testéből, azt is élveztem, hogy egyáltalán kitölthetem, és egyelőre ezt nem is állt szándékomban megszakítani. Végigsimítottam a karján, míg el nem értem a feje felett pihenő kezét, ahol aztán összefontam ujjaimat az övéivel. Fejemet kifáradva a mellkasára hajtottam, ahol egy puszit nyomtam a bőrére. Még teljesen az élmény hatása alatt voltam, és kábán pihegtem a bőrére. Nem tudtam megszólalni, előbb még vártam, hogy a levegővételem szabályos legyen újra, hogy valami értelmeset tudjak kibökni. De erre még egy-két percig nem került sor. Bánatomra.
Ugyanis később tisztulni kezdett a fejem, és csak akkor kezdtem igazán összecsinálni magam. Te jó ég, kivel feküdtem én le? Tényleg képes voltam lefeküdni a nővéremmel? Ráadásul ő sem szól semmit, szóval tényleg fogalmam sincs, hogy ő most mit gondolhat erről az egészről. Mármint nem magáról arról, amit pár perce csináltunk, az fantasztikus volt, szerintem, hanem rólunk. Mármint leginkább rólam. Félek, hogy most egy életre megutált, és ezután majd soha többet nem akar majd látni. Márpedig nem akarom elveszíteni. Most, hogy megismertem, már nem tudnám elengedni. Ahhoz túlságosan... nem is tudom. Őrület ez az egész! Mi van velem? Még soha életemben nem történt ilyen velem. Nem tudom, mi ez az érzés, vagyis... pont az a baj, hogy tudom, és rohadtul felidegesít! Mert minden sokkal könnyebb volt másokkal, akik iránt nem éreztem ilyet. Velük lerendeztünk egy egyéjszakás kalandot és kész,, mindenki mehetett a maga útjára. De nem akarom, hogy Lys bárhová is menjen. Nélküle... nehezebb lenne. Vele mostanában minden annyira más volt, és igen, még a szex is. De... ez így nem helyes. Viszont tényleg roppantul fúrja az oldalamat... vajon az ő fejében mi járhat?
Csak egy módon tudhatom meg. Fejemet felemelem, majd mélyen a szemeibe nézek, és nyomok egy puszit az arcára, aztán hosszas töprengés után újra közel hajolok hozzá, de ezúttal az ajkaihoz, és lágyan megcsókolom puha ajkait. Kezem lecsúszik az oldalán a derekára, de közben azon rimánkodok, hogy remélhetőleg viszonozza a csókomat, vagy legalább nem fogja elfordítani a fejét. Ha igen, akkor nagyon nagy bajban vagyok. Gyerekesen hangozhat, de nem akarom, hogy meggyűlöljön. Még mindig benne vagyok, és még mindig gyáván hallgatok, azt sem tudom, a csókon kívül mit merjek lépni. Vagy... talán nem is kell lépnem. Jobb lenne, ha időt adnék neki? Hiszen, elmondaná, ha bántaná valami... remélem. Viszont azt sem akarom, hogy azt higgye, csak ezt akartam tőle. Basszus... ennyire még nem voltam tanácstalan soha életemben.
- Milyen volt? - suttogom ajkaira. Várj, mi? Milyen volt? Tényleg? Ennyit tudtam kinyögni annyi hallgatás után. Hát ez zseniális!

Ezt most nagyon elszúrtam. Egyáltalán honnan jött ez a kérdés? Hogy tudtam ekkora tapló lenni? Főleg vele... fantasztikus vagyok, komolyan! Hogy másokat megbántok, az sosem érdekelt, nem törődtem senkinek az érzéseivel, de őt nem akartam megbántani. Pedig látom a gyűlő könnyeket a szemében. Megbántottam. Hogy én mekkora egy idióta barom vagyok. Ha eddig nem vertem be a fejemet sehova, hogy erre emlékeztessem magam, most aztán szét fogok fejelni valamit. ha mást nem, az ülést minden bizonnyal. Válasza mégis megnyugtat, de ugyanakkor tudom, hogy bár ezt mondta, gyakorlatilag mintha kést szúrtam volna a szívébe a kérdésemmel. Legalábbis az arcáról ezt tudtam leolvasni, márpedig előlem soha nem tud elrejteni semmit, még ha meg is próbálja. Miért nem tudom csak egyszerűen kimondani neki, hogy belezúgtam? Miért okozok fájdalmat annak a lánynak, akinél nagy valószínűséggel soha nem lesz fontosabb senki sem az életemben? Már épp válaszra nyitottam a számat a kérdésére, amikor kimászott alólam, és öltözni kezdett. Én is így tettem, mert volt egy olyan baljós érzésem, hogy el akar majd menni, és nem akartam ádámkosztümben kipattanni a kocsiból. Bár, ha azzal utolérhetem, nem érdekel mások véleménye és kérdő pillantása. Már a nadrágomat húztam fel, és épp szólni akartam neki, hogy ne menjen.
- Kérlek, maradj... - de mögötte már becsapódott addigra az ajtó, így én még gyorsan magamra húztam a felsőmet, és kiszálltam az autóból. Nem is törődtem semmivel, csak becsaptam az ajtót, és már rohantam is utána. Még láttam, ahogy befordul az egyik sikátorba, és arra siettem. Csak ne tűnjön el, csak ne tűnjön el! Ezért rimánkodtam, nem akartam elveszíteni. Megpillantottam a fal tövében kucorodva, és lehet, hogy éppen pont a pokolba kíván, de azért odasiettem hozzá, és letérdeltem előtte. Kezemet a karjára téve simítottam végig rajta.
- Kérlek, nézz rám! - vártam, amíg felemelte a fejét, és amint megtette, ujjammal letörölgettem a könnycseppeket az arcáról. Mély levegőt vettem, mert tudtam, ezt borzasztó nehéz lesz összefoglalnom, meg még inkább kimondanom neki, de azért összeszedem minden erőmet, és megteszem. Mert tényleg nem akarom elveszteni. Inkább nyírjanak ki.
- Őszinte leszek veled... nem csak... azért voltam veled olyan kedves, mert le akartam veled feküdni. - félrenézek. Ez így nehezebb, mint gondoltam. De nem! Belekezdtem, hát folytatom. Pillantásom visszaemelem a szemeire.
- Próbáltam elnyomni magamban, vagy csak nem venni róla tudomást, de én... - tartok egy kis szünetet. Ezt baromi nehéz kimondani. Rohadtul, mert még senkinek sem mondtam ezelőtt.
- Beléd szerettem. - nyögöm ki végül aztán nem bírom tovább és pillantásomat lekapom róla. Úgy érzem magam, mint akinek mindjárt meggyullad a feje, így inkább homlokomat finoman a térdére döntöm, hogy ne kelljen ezt látnia. De szavaim végig őszinték, és ha félve is, miközben térdére támasztom fejem, kezem megindul, hogy megfogja az övét, nagyon remélve, hogy nem húzza el.
- Szeretlek! - mondom ki, nagy nehezen újra felpillantva rá, csak, hogy aztán visszahajtsam a fejemet.