Mostanában teljesen ki vagyok készülve idegileg. A hetekben össze jött minden rossz, így egy kis kikapcsolódásra vágyom. Yvonne még mindig a kórházban van, s nem tudom, mikor engedik ki, így nincs kedvem otthon maradni a négy fal közt. A papírmunka most nem megy, így töltök magamnak egy kis whisky-t, majd leülök a kanapéra, s bekapcsolom a tv-t. Nem tudom sokáig nézni, hisz semmi nem köti le a figyelmem. Egy nő kell nekem, aki elfeledteti velem a dolgokat. Vagyis a dolgok lényegtelenebb részét, hisz a feleségem miattam került a kórházba, s ezt senki nem tudja velem elfeledtetni. Úgy döntöttem, hogy egy belvárosi club-an keresem meg az aktuális nőt a ma éjszakára. Már esteledett, s én elkészülődtem, majd ellenőriztem, hogy minden iratom a helyén-e van. Tettem magamhoz még egy köteg pénzt is, hisz ha már egyszer szórakozom, akkor csináljam rendesen. A kedvenc farmerom van rajtam, s egy fehér ing. A sportkocsimat már helyre hozták, így azzal indulok el. Útközben még megálltam egy helyen kicsit iszogatni, csak hogy bemelegítsek az estére, majd ismét kocsiba ültem, s meg sem álltam, csak a kijelölt hely előtt. Kiszálltam a kocsimból, majd a bejárat felé vettem az irányt, ahol már volt egy -két ember, de még nem volt tumultus. Ez így pont jó lesz. Már az ajtóban megcsapta az orrom a pia szag, de mit sem törődve ezzel lépkedtem a pult felé. A pultnál helyet foglaltam egy üres bárszéken, majd a fiatal pultos lány már szolgálta is fel a szokásos dupla jeges whiskym.Sokat járok erre a helyre, s már nem tud nekem újat mutatni, így kortyoltam a whiskymből, s körbe néztem. Egy csinos lányon akadt meg a szemem, aki látszólag egyedül érkezett. Lehúztam az italom, s magabiztos léptekkel indultam el felé. Gondolataimban már levetkőztettem, de ki tudja milyen lány ő, hisz még sosem láttam őt itt. Mikor már elég közel vagyok a lányhoz, megszólítom.
- Szép estét. Meghívhatom egy italra?
Nézek a szemeibe, majd megjelenik arcomon a bájos, ellenállhatatlan mosolyom.

- Hogy mi van? Lemondta? Most? Mondd, hogy viccelsz – próbálom visszafogni a hangom, pedig legszívesebben ordítanék a telefonba és az sem érdekel, hogy a vonal másik végén a futtatóm van. Én mondtam, hogy nem akarom elvállalni ezt a fazont, csakis azért a szemérmetlenül nagy összegért mentem bele, de látom, hiba volt. Ha még egyszer rá akar beszélni... Nem, soha többet nem akarom hallani a nevét sem. Persze azért a bosszankodásban akad öröm is. Nem kell jó képet vágnom hozzá, nem kell hozzáérnem, egy szabad este, végre... Testhezálló fehér ruha van rajtam, kissé illetlen a hossza, de nekem pont jó. Még hosszabbnak látszanak benne magassarkúba bújtatott lábaim. Hajam kibontva, lágy hullámokban omlik a vállamra. Bár még kissé dühös pillantással bűvölöm a telefonom, de összességében azt hiszem szerencsém volt. Még bármit kihozhatok az estéből. Feltett szándékom jól érezni magam és hálát adok annak az undorító alaknak, amiért akartatlanul is hozzásegített ehhez. Csak kell egy taxi hazafelé... vagy bárhova. Körbepillantok, hátha érdemes maradni, bár nem hinném, de... Mégis. Észreveszem, hogy valaki figyel, ebben mindig is jó voltam, mert zavar, ha néznek, de az a pasi ott... Hmm őszintén meg sem lep, hogy nem ismerős, nem hinném, hogy neki pénzért kell nőt vennie magának. Általában olyanoknak kellek, akik otthon nem vezethetik le brutális módon a feszültséget, velem mindent szabad és még csak nem is sikítok. Kivéve, ha kérik. Felém tart és látom hogyan néz rám, nem jövök zavarba, már megszoktam, de az a mosoly nem mindennapi, így aztán cserébe én is megajándékozom valami mosolyféleséggel, ami nem túlzottan jellemző rám és csak ezt követően válaszolok a kérdésére.
- Szép estét, Natasha vagyok – mutatkozok be és felé nyújtom a kezem.
- Nézze, nem kertelek. Ha csak egy italt szeretne, ahhoz drága vagyok. Ha esetleg máshoz is lenne kedve... akkor egy vodkát kérek – mosolyodok el, egyértelműen kifejezve, hogy bár fizetős szórakozást nyújtok, de ha ma elvisz, nem fogja megbánni. Ezek nálam nem csak üres szavak, erre hamarosan rá is fog jönni a szexi idegen is.

Igazán csinos nő, s most érzem, hogy érdemes volt eljönnöm otthonról, már csak azért is, mert elszórakozhatok vele, his mint a mondás tartja, pénz beszél, kutya ugat. Meg hát azért meg vannak a módszereim is. Először is a szokásos italos témával próbálkozom, majd a nő felvázolja nekem a dolgokat, s felvonom a szemöldököm. Tetszik ez a hozzáállása a dolgokhoz, amire a mosolyom egyre csak erősödik. Közelebb állok hozzá, hogy jobban szemügyre vegyem magamnak. Szép nő, sőt nagyon is sexy. Bemutatkozott, s én is úgy tettem, ha már ő árulta el először a becses nevét.
- Daniel.
Mondom ki a nevem, majd megfogom a finom kis kezét, s lehelek rá egy csókot. Mélyen a szemeibe nézek, majd ismételten megszólalok, hisz ezt nem hagyhatom szó nélkül.
- Akkor egy vodka rendel. A fizetés meg nem próbléma.
Kacsintok rá, majd a pult felé vezetem a lányt, s kezem megállapodik a derekán. Intek a pultos lányak, majd leadom a rendelésem.
- Egy vodkát és egy whisky-t.
Intézem el, s várom, hogy kihozzák a piánkat, miközben végig mérem a lányt. Ma nem akarok másra figyelni, csak arra, hogy nekem jó legyen.
- Ha nem nagy gond, akkor hagyjuk ezt a magázódást.
Mondom a lánynak, hisz nem avgyok én öregember, s utálom ha magáznak. Közben kihozták a piánkat, amit egyből kifizettem, majd koccintásra emeltem a poharam. Nem szóltam semmit sem, hisz minek szónokoljak itt neki minden féle hülyeségről. Mikor már vége a koccintásnak, bele kortyolok a whiskymbe.
- Igyunk még szerintem, s utána szórakoztassuk el egymást, édes.
Vetem fel neki az ötletem, hisz ha már egyszer így alakult, akkor miért is ne. Kezem a combjára teszem, s így nézek azokba a szép szemeibe, de ott nem tudok sokat elidzni, s tekintetem lecsúszik a melleire. Érzem, hogy nem sokáig fogok tudni uralkodni magamon, hisz a adrágom már most kezd kissé szűkössé válni, de egyenlőre tudok uralkodni magamon. Ha nem egy club-an lennénk, akkor tuti, hogy már rég magamévá tettem volna.

Szerintem még csak meg sem lepődött vagy talán jól titkolja, de mindenesetre nem háborodott fel azon, hogy nyíltan kijelentettem, ha bármit is akar kezdeni velem, annak ára van. Nem tehetek másképp. Nem tehetek senkivel kivételt, mert az már érzelmeket feltételezne. Ha akár csak egy idegennek megengedném, hogy teljesen ingyen azt tegyen velem, amit csak akar, attól megváltozna valami. Az elveim. Talán sajátosak, de az enyémek és ebből nem engedek. Tetszik, hogy veszi a lapot és felesleges kérdezősködés helyett már rendeli is az italt. Hagyom, hogy a pult felé vezessen, valahogy bejön nekem, hogy ilyen úriember... még legalábbis az.
- Igyunk erre az éjszakára... vagy arra, hogy azt teszel ma velem, amit csak szeretnél – suttogom csábító hangon, hogy csak ő hallja, jelezve, hogy semmi kifogásom a tegeződés ellen, sőt. Nem szeretem a magázódást, az olyan távolságtartó. Semmiképpen nem illik ahhoz, amire készülünk. A koccintást követően bele is kortyolok az italba. Szeretem, mert semleges ízű, de mégis kellemesen marja végig a torkom, utóíz nélkül eltűnik, nincs más, csak a tiszta élvezet. Megérzem a kezét a combomon, halványan elmosolyodok, nem tiltakozok, eszemben sincs. Fogva tartom egy pillanatig a tekintetét, de nem sokáig, máris pillant lejjebb és lejjebb, de hát istenem, pasiból van. És minden, amit lát, ma este az övé.
- Még egy kör? – nevetek fel halkan, kezem a combomon levő kezére téved.
- Amit utána mondtál... na az... sokkal jobban tetszik. Józanon akarlak – legalábbis én józan akarok lenni, eddig egyszer mentem bele máshogy, de többször nem tervezem. Kinyújtom a lábam, lábfejemmel végigsimítok a vádliján. Ettől az egyszerű kis mozdulattól az amúgy sem hosszú ruhám kissé feljebb csúszik, még többet mutatva belőlem. Én sem fogom vissza magam, néhol elidőzik rajta a tekintetem. Alsó ajkam megnedvesítem a nyelvemmel, szeretném már másra használni.
- És mit szeretnél, mivel szórakoztassalak el? Mondd el, mire vágysz – szabad kezem ujjaival a pohár szélén játszok, majd egy ötlettől vezérelve, kicsit lejjebb húzom a ruhám elején levő cipzárt. Egy kis előleg nem árthat meg Danielnek.