Egész jól indult a nap. Mármint... ha Lys velem van, minden nap jó, és sikerült is elcsalnom, hogy jöjjön velem a melóba, és segítsen az "öltözködésben". Igazából engem baromira nem érdekelt, mi van rajtam a kamera előtt, csak az érdekelt, hogy ott legyen velem Lys. Kellett a társasága, mert hiányoltam, amikor nem volt velem. Vele szinte minden olyan jónak, olyan egyszerűnek tűnt, hogy képtelen voltam elképzelni, hogy ne legyek vele minden egyes percben, amikor csak tudok. A hiánya olyasmi, amit nem tudok egyszerűen feldolgozni, de most, hogy végre együtt vagyunk, és nem csak titkon epedhetek utána ,mindent sokkal derűsebben látok, ugyanis már nem is kell nélküle több percet kibírnom. Sőt, megölelhetem, amikor csak szeretném, a hajába simíthatok, láthatom a mosolyát, sőt... meg is csókolhatom. ez benne a legjobb. Nem érdekel, mit gondolnának mások a kapcsolatunkról ,de őrülten szeretem az én kis bestiámat, és semmi pénzért nem lennék képes megszakítani azt, ami közöttünk van. Vele akarok lenni, és őszintén reménykedem abban is, hogy ez még sokáig így is lesz, és együtt is maradunk, ameddig csak lehet. Még mindig nem tudom elfelejteni azt a reggelt, amikor elrángatott magával, pontosabban, én magam bementem vele egy ruhaboltba. Ahol először megcsókoltam, annyira félve attól, hogy pofán fog vágni. De nem ez következett. Ehelyett másképp hasznosítottuk a ruhatárat, és később az autóm hátsó ülését. Imádtam a hangjait, a boldog nyögéseit, és képtelen lennék nélküle élni. De nem csak amiatt, mert lefeküdtem vele, hiszen azt aznap este az ágyban is megtettük, de vele szeretkeztem, nem úgy, mint a többi csajjal, akit felszedtem. Ő más. Ő az én egyetlenem, a különleges hercegnőm. Révedezésemből, mely azóta tart, hogy Lys elugrott a boltba, mondván, hogy nemsokára visszajön, egy srác zökkent ki, pontosabban a pillanat, amikor tudatosul bennem, hogy valaki a vállamra tette a kezét.
- Hello... - köszöntöttem kurtán, biccentve felé egyet, majd szemöldök ráncolva, gyanakodva végignéztem rajta. Nem mosolyogtam, csak pókerarcot vágva mértem végig. elég fiatalnak tűnt, és meglehetősen rossz bőrben volt. Fogalmam sincs, honnan ismeri Lys-t, de egyelőre nem vagyok túl nagy bizalommal az irányába. simán lehet egy olyan, mint az a barom, aki bántotta Lys-t. Neki is csak az az egyetlen szerencséje, hogy azóta semmi hír felőle, különben már nem élne, ha rajtam múlna.
- Lys nincs itt. Elment, nem tudom, mikor jön vissza. Esetleg én segíthetek valamiben? - nézek mélyen, ridegen a szemébe. Bár kétlem, hogy szegény srácnak bármi olyan köze lenne a hercegnőmhöz, de jobb félni, mint megijedni. Mellesleg, ha Lys-ről van szó, nem ismerek kegyelmet, és végképp nem bízok meg senkiben. azt sem tudom, tud-e rólunk, bár ahogy körbepillant, mintha kissé zavarban lenne, de nem érdekel, továbbra is hidegen méregetem.

Még mindig elég gyanakodva méregetem a srácot, és közben az jut eszembe, hogy talán le kellene állnom ezzel a méregetéssel. Láthatóan ugyanis elég rossz bőrben van, és amúgy is elég fiatalnak látszik ahhoz, hogy Lys fiúja legyen, vagy régen az lett volna. Bár mondjuk ez Vegas, én itt semmin sem lepődök meg, ha vannak valahol furcsaságok, akkor ez a hely ezeknek a furcsaságoknak a fővárosa. Az a hely, ahol semmin sem szabad meglepődni. Főleg azok után, amiket apa mesélt. Jóllehet ügyvédként ő egyébként is könnyedén beleláthatott a város mocskosabb dolgaiba, bár így utólag belegondolva, az, aki logikusan gondolkodik, és nyitott szemmel jár a világban, az is könnyedén összerakhatja, mi az ábra. Csak az nem veszi észre ezeket a dolgokat egy ilyen helyen, aki nem akarja, vagy éppenséggel ő maga is ennek a gépezetnek a fogaskereke, és pontosan tudja, miről is szól ez az egész. Piáról, drogokról, és a szexről. Vegas három fő profilja. Aki pedig egy kicsit is hosszabb ideje él itt, és nem a világ legnaivabb figurája, vagy nem vak, az pontosan tudja ezt. Szóval, mondhatni én már minden ellen fel vagyok vértezve, semmitől sem hőkölnék vissza itt Vegas-ban. Főleg, hogy apa halála után sokáig egyedül jártam az éjszakát, a feledést remélve, keresve a megnyugvást, mert olyan tomboló haragot éreztem már minden és mindenki iránt, hogy szeretteim emléke végül megmérgezte a véremet, és azt kívántam, bár sose kellene ilyesmit éreznem. Inkább ne szeressek senkit, úgy legalább nem érezném a fájdalmat. Így kezdtem igazán a piálást, és a határok nélküli csajozást. Elfogulatlan, előítélet és fájdalommentes. Ezeknek a kapcsolatoknak a híve lettem. Csak aztán persze jött Lys és azóta minden gyökeresen megváltozott.
A srác válaszára csak némán bólintottam. Egyre rosszabbul nézett ki, plusz ha tényleg olyasmiről van szó, amihez csak Lys-nek van köze, akkor amúgy se tudnék erre mit felelni. Ha egyszer nincs itt, nem varázsolhatom ide egy csettintéssel, bármennyire is szeretném megtenni. Meg aztán mekkora poén lenne. Soha nem kellene nélkülöznöm, mert amikor csak hiányzik, ott teremne mellettem. Na, de vissza a sráchoz. Szóval Asa... érdekes név. Kezet nyújtottam felé, ha már bemutatkozott, hogy mégse látszódjak túl nagy bunkónak és üdvözöljem őt mégis valahogy. A nevemet már nem mondtam el neki, ugyanis úgy látszik, ő pontosan tudja, ki, és mi vagyok. Úgy látszik, tényleg egy jó barát lehet, ha Lys ilyeneket is megosztott veel, így bátorítóan elmosolyodtam. Azt hiszem ideje felengedni, a srácnak tényleg semmi olyan köze nincsen az én hercegnőmhöz, úgyhogy kezdhetek feloldani.
- Bocs ezért a reakcióért, csak... én is nagyon szeretem őt, és tudod... az ember sosem lehet elég óvatos. - magyarázok neki halvány mosollyal az arcomon, majd mikor leül, és legurítja a pohár vizet, közelebb lépek hozzá.
- Minden rendben, öcsi? Rohadtul sápadt vagy, nem kéne orvoshoz menned? - a vállára teszem a kezem, hogy kissé oldjam a kezdeti feszültséget, amit a néma mogorvaságommal nyilvánvalóan nekem sikerült kiharcolnom.