New York, 1990. 05.07. 24 Luxus Prostituált Prostitutes Katy Perry

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok: Kitartó, Önzetlen, Jószívű, Megbízható, Szeretetreméltó

◆ negatív tulajdonságok: Akaratos, Hisztérikus, Aggódó, Engedetlen,   Lobbanékony

◆ egyebek:
Én vagyok az a nő, aki felfalja az olyan alakokat, mint te. Reggelire. Kicsontozlak, aztán eldoblak, beléd rúgok még egyet és meg sem állsz addig, ahonnan jöttél. Csípek rúgok és harapok és közben őrült szexi tudok lenni. Mindig megszerzem magamnak amit akarok, még ha csak egy éjszakára is, de az enyém lesz. Jól jegyezd meg, hogy előbb ütök, mint kérdezek, agresszív vagyok, mint egy kismalac, de ha a karjaidba zárhatsz, kárpótol majd mindenért, ígérem.

Történet vagy szerepes példa

Fejemet térdemre hajtom, egyre idegesítőbben zakatol a mondat a fejemben. Nem tudok másra gondolni, csak erre a két nyomorult szóra. A k*rva életbe! Rácsapok ököllel az ágyra, teljes erőmből, érzem, ahogy a rugók a matracban, fájdalmasan nyekkennek.
Felpattanok, felveszem magamra a köntösömet, belebújok a papucsomba, előkotrom a táskámból a cigarettámat és kiülök az erkélyre. Rágyújtok. Mintha ki tudnám füstölni mantrámat az agyamból. De nem. Lehetetlen, minden egyes slukkal egyre inkább belemerülök a sajnálkozásba. Nem tudok sírni. Már nem. Annyira jól esne, ha teli torokból üvölthetnék, ha közben megkönnyebbülve sírhatnék, de még ezt is elvette tőlem az élet. Brandon egy idióta, érzéketlen barom. Ennyi. Kidobtam, mint az elmúlt hónapokban az összes pasimat. Soha, de soha nem lesz elég egyikük sem. Fogalmam sincs, hogy pontosan mit várok tőlük. De ha megunom őket, már pedig nagyon hamar meg tudom unni, akkor fel is út, le is út. De nem csak pasikkal, lányokkal is csináltam már ezt. Azt hiszem erre szokták azt mondani, hogy élvezem az életet. Igen…csak néha a fagyi visszanyal és egyedül maradok és félek. Mert nekem kell irányítanom, mindig én irányítok és aki nem képes ebbe beletörődni…nos az húzzon el a francba! Mert kirakom a szűrét az életemből!
De most az egyszer, megint nem segít rajtam az agresszióm. Hiába szívom már a harmadik cigimet, amióta kijöttem az erkélyre, csak szorít a gyomrom és a torkom. Marha jó lenne sírni egyet. Annyira iszonyatosan jó lenne. Helyette csak bámulom a város fényeit. Pár órája jöttem haza Brandontól, végleg szakítottam vele. Majd meglátja, hogy bármelyik ujjamra találok valakit. Valakit, aki sokkal bevállalósabb, sokkal szexibb és még a feneke is izmosabb.
Azt akarom, hogy jöjjön végre valaki, aki olyan őrült, mint én! Azt akarom, hogy kapjanak fel, mint a forgószél és rombolják le, az egész elcseszett világomat! Hogy bárkit felfalhassak, akit csak akarok…reggelire,vacsorára, bármikor! Hogy ne legyen több ilyen pillanatom. Azt akarom, hogy úgy szeressenek, ahogy én akarom, hogy felfaljanak és széttépjenek! Kell, hogy tudjam, hogy nincs esélyem, csak úgy kidobni bárkit.
Az emberekben minden véggel kapcsolatban némi rossz érzés él, mert minden befejeződés egy kis halál. Ezért mondjuk búcsúzáskor: viszontlátásra.
Én nem mondtam Brandonnak, hogy viszontlátásra. Csak azt, hogy takarodj az életemből…jöjjön hát a tombolás, a pusztítás, az-az érzés, amit én is újra akarok élni, ezerszer és még többször, jöjjön és hadd mondjam egyszer azt, bemutatva, az életnek:
Viszontlátásra…