Néha hosszú és fárasztó munka a drogárusítás. Még akkor is, ha az ember már nem egy egyszerű utcai futár, hanem a királykategóriába tartozó nos… király. Az a rengeteg számla, az ügyfelekkel való levezetés és szervezkedés néha igazán az ember agyára tud menni.  Szerencsére otthon vár Holly, aki egy lány és nálam lakik, de cserébe semmit nem csinál. A palancsintája, nos arról meg ne is beszéljünk. De ez így van jól meg kell elégednie az embernek azzal amije van.  Szerencsére mikor végre beállok a kocsival a garázsba, és benyitok az ajtón, nincs otthon senki, így az egész ház egyedül az enyém. Na nem mintha olyan túl sok emberrel kellene osztozkodnom, hiszen rajtam kívül egyedül Mancika lakik itt na meg néhány ezer porcica, melyeket még mindig nem távolított el úgy ahogy az egyezségünk szól. Megszabadulok minden ruhadarabomtól, hiszen otthon a legegyszerűbb ádámkosztümben járkálni, majd miközben megengedem a fürdővizem felbontok egy üveg Budweisert. Mászkálok még egy kicsit, elolvasom az újonnan érkezett leveleimet, a híreket játszok egy menet nyan-catet. Egészen tizenöt percig bírom, aztán rohanok, hogy megnézzem, de szerencsére a kádból még nem folyik ki a víz. Ezért jó ha az ember gazdag, és megengedheti magának, hogy nagy kádat vegyen. Helyet foglalok a forró vízben, és a fejem hátradőlve kortyolgatom a finom frissítő nedűt, nem aggódva azon, hogy elfogyhat, hiszen ebben az esetben elég csak kinyitnom a kád melletti minibárt és máris újabbakat varázsolhatok elő belőle. Az egésznek a csúcsa az lenne, ha lenne nálam most egy jó kis kubai szivar, és rá tudnék gyújtani, de sajnos valamilyen iktatási hiba során lekerült a szállítmányozási listáról, így a legutolsó adag drogszállítmánnyal együtt nem érkezett kubából ilyen finomság, én pedig megszoktam már annyira, hogy ne helyettesítsem valami helyi a kínai negyedben készült minősíthetetlen pótlékkal. Egy darabig üldögélek még a kádban egészen addig míg meg nem unom. Akkor azonban kiszállok, és csak úgy ruha nélkül már be is vetem magam a puha ágyamba. Eléggé fáradt vagyok ahhoz, hogy olyan apróságokkal, mint tv nézés vagy evés ne is foglalkozzak, helyette amint párnát ér a fejem, már alszom is el. Nem tudom hány álmot sikerül átélnem az éjszaka folyamán, de az már biztos, hogy az egyik igazán furán kezdődik. Már reggeledik, és én még mindig az ágyamon fekszem,  miközben Holly betántorog a szobámba, és hangos nyögések közepette terül el az ágyamon.  Egy ideig nem csinálok semmit, csak fekszem mellette, mikor megpillantom, hogy a hálóinge eléggé felgyűrődött. Odahajolok hozzá, és ujjaim megkezdik lassú utazásukat végig a testén, hogy végül becsúszhassanak bugyijába. Néhány pillanatig csak mozdulatlanul pihennek ott, mielőtt megkezdenék lassú táncukat. Nem táncolhatnak azonban túl sokáig, mert hírtelen ráébredek, hogy amit álomnak hittem nos az maga a valóság. Úgy rántom ki az ujjaim mintha áramütés érte volna őket, s megrökönyödött tekintettel meredek a mellettem fekvő lányra, aki szinte semmi jelét nem adja annak, hogy túlságosan figyelne rám. - Mi a f….sz van Holly? Bedrogoztál vagy mi?- Nevetem el magam, hiszen ha elég érdekes kérdés lenne ha tudná, hogy drogot terjesztek.

Úgy látszik sikerült örömet szereznem Hollynak azzal, hogy egy ideig a bugyijában matattam. Most pedig matató kezem már a testem mellett pihen, hiszen amint ráébredtem arra, mit cselekszek egyből visszahúztam, mielőtt még érkezett volna a palacsintasütő és vele együtt a pofon. Kérdésem azonban egyáltalán nem komolyan hangzik el irányába, hiszen lehetetlen, hogy valamilyen úton módon bedrogozta volna magát. Egyáltalán honnan szerezne magának, mikor errefelé nem hagyom, hogy áruljanak az embereim, a rivális bandákat pedig már régen elintéztettem, és azóta ők is nekem dolgoznak. Lehetetlen tehát, sokkal inkább arról van szó, hogy megpróbál felültetni, és a végén majd bántalmazni akar cserébe, vagy valami ilyesmi. Már csak azért is, mert a nevemet nyögdécseli, amit nem szokott túl gyakran csinálni. Következő kijelentése azonban arra késztet, hogy feldobjam magam a levegőbe, és visszahulljak a puha párnák közé, homlokon csapjam magam, és hangosan felkiáltsak.
- Az nem porcukor volt te istenverte nőszemély…- Teljesen meg is felejtkeztem arról, hogy itthon is van egy adag drog arra az esetre, ha valamelyik ismerősömnek véletlenül szüksége lenne rá. Nem szeretem ugyan itthon tartani, mert egy razzia során könnyedén lebukhatok, mégis kénytelen vagyok rá, mert bizonyos belső vevőkör nem igazán szeret az utcai dealerektől túl sokat vásárolni. Ahogy ők mondják jobban szeretik privát üzletben elintézni. Manci pedig most felfalta a teljes itthoni készletet. Ami még nem gond, ezért egyáltalán nem tudok haragudni érte, hiszen nem tájékoztattam arról, hogy mit tartok itthon, de nagyon könnyen feldobhatta volna a pacskert, úgyhogy szerencséjére legyen mondva az a tény, hogy megúszta ennyivel. Gyengéd mozdulattal simítok végig arcán ahogy felé fordulok, tényleg szerencsém van, mert ha túladagolásban meghal itt nekem, akkor bizony sose szabadulok meg a zsaruktól. - Még szerencséd van, hogy túlvagy rajta, és ennyivel megúsztad, ugyanis mancika te bedrogoztad magad, ennyit elárulhatok neked.- Nem nagyon veszem észre, hogy figyelne rám, helyette inkább óvatos mozdulattal a reggeli merevedés miatt még félkemény férfiasságom bökdösi, és igézi tekintetével. Ó mennyi mindent tudnék vele most csinálni ebben a pillanatban, a gondolataim már teljesen máshol járnak, de azért fél füllel hallom a kérdéseit.- Igen az vagyok ugyanis így szoktam aludni.- félrebillentem fejem úgy figyelem őt.- Megtudhatnám esetleg, hogy miért gondoltad kissebbnek?- már már komoly szomorúság ragadtat magával, hogy ilyet mert feltételezni rólam a kislány. - Mert aludtam, de ne aggódj nem ébresztettél fel.- simogatom meg gyöngéden a homlokát, mert tudom, hogy nem túl kellemes érzés bedrogozva lenni. Kérdésére buja mosoly ül ki arcomra.- Nos nem, nem látom őket. De ugye tudod, hogy most bármit megtehetnék veled, később úgyse emlékeznél semmire?- Közelebb hajolok, és gyengéden ajkaiba harapok. Többet azonban nem, hagyom hogy ő kezdeményezzen ha akar.