Zane Bishop

Karakter személyisége

Pozitív tulajdonságok:
~ Pontosan tudja, hogy mit akar
~ Magabiztos
~ Hűséges
~ Régebben kiválóan tudott szénnel rajzolni, de már jó ideje nem alkotott semmit
~ Stílusos

Negatív tulajdonságok:
~ Hirtelen haragú és a végletekig haragtartó
~ Brutális
~ Vérszomjas
~ Alvilági körökben mozog
~ A szex egyenlő neki az erőszakkal

Egyebek: vállait egy hatalmas [You must be registered and logged in to see this link.] díszíti, melynek bár lehetne története is, de egyszerűen megtetszett neki a motívum.

Történet vagy szerepjátékos példa

Bárcsak sosem találkoztak volna a szüleink... Anyád balesetben meghalt, apám pedig lelépett egy rüfkével és vitte a családi vagyon felét, amit nagyrészt anyámnak köszönhetett. Mindez azonban már tíz éve volt, s amint mondtam, jobb lett volna, ha apád és anyám nem találkozik és nem házasodnak össze a vad szerelmük után.
Hiszen meglátni téged és megszeretni egy pillanat műve volt, olyan érzéseket ébresztettél bennem, amivel azonnal követeltelek magamnak. Pedig még csak tizenöt voltál, cserfes kis bakfis, aki olyan gyermeki csodálattal figyelte a világot, hogy mindenkit azonnal a bűvkörödbe csalogattál és ott rabul ejtettél. Mindenki ilyennek ismert, de csak én tudtam igazán, hogy milyen voltál valójában...
Amikor egyedül voltunk, kettesben élveztük egymás testét, akaratossá váltál, angyali bájodat ördögi pimaszságra cserélted, minden pillanatát élvezted annak, hogy urallak és a fájdalomtól sem riadtál vissza, ha túlságosan elengedtem magamat. Mert így szerettem és most is így akarom a szexet, kérdések és megbánások nélküli kúrásokat követelek, olyan kemény és erőszakos élvezeteket, amikben partner voltál, aminek a világába én vezettelek be. Örök szerelmet vallottunk egymásnak, mely közös titkunk volt, amit soha senki nem tudott rajtunk kívül.
Te voltál minden, amit akartam, de egy esős februári éjszakán megjelentél a lakásomban, s csurom vizesen bevallottad, hogy te már nem érzed ugyanezt irántam. Találkoztál valakivel, aki megváltoztatott, aki megtalálta benned az érzékeny nőt és nem kért mást tőled, mint minden reggel egy mosolyt. Megütöttelek, fojtogattalak és le akartalak beszélni arról, hogy ne azt a bájgúnárt válaszd, de te hajthatatlan voltál. Mindenképpen őt akartad választani, ami ellen tennem kellett, s a kandalló egyik piszkavasával adtam súlyt a szavaimnak.
Azt hittem meghaltál, nem lélegeztél és a pulzusodat sem éreztem, bár ezekben a dolgokban sosem voltam jó, sosem tudtam kitapintani az ütőeret. Mégis kocsiba tettelek és csak vezettem, nem is tudtam megállapítani, hogy merre indultam, csak azt tudtam, hogy meg kell szabadulnom tőled. Egy sikátorban álltam meg, kiraktalak a nedves aszfaltra és még egy utolsó csókot leheltem holthideg ajkaidra. A sorsodra hagytalak, egyedül az ismeretlen éjszakában, ott felejtettelek meghalni egy bűzös mellékutca padlóján, ahová való voltál az árulásod miatt.
Csak másnap reggel tudatosult bennem, hogy mit csináltam, de akkor már mindegy volt... Megöltelek és egyetlen pillanatát sem bántam meg. Bántottál, csalódást okoztál és ha még egyszer ott állnék előtted azzal a vassal, újra megtenném veled. Újra elvenném az életed, újra látni akarnám, hogyan múlik ki a fény a szemeidben és újra akarnám érezni az utolsó csókot, amit kimúlt porhüvelyedről metszettem. Újra akarom élni, meg akarom ízlelni, milyen az megölni téged még egyszer, de fájdalom, hogy ez nem adatik meg nekem.
Ezért kereslek másokban, gyűlölettel kefélek meg mindenkit, mert a te vonásaidat látom bennük, amikor sikítanak a te hangodon énekelik a fájdalom áriáját, amikor könnyeznek a te szemeidnek patakjaiból áradnak az elhaló cseppek. Újra és újra megölnélek, mégsem tudok nélküled élni. Miért kellett elárulnod engem? Miért?