Az öcsém vagy. Egyik bajból a másikba keveredsz és rántasz engem is. Felelőtlen vagy, értetlen, és gyerekes. Duhaj. De az öcsém. Vigyázok rád, és te ezt ki is használod. Életed legnagyobb balhéjába keveredtél. Embert raboltál. Két leányzót. Közülük az egyik a húgom, a te nővéred. És te nem tudsz róla semmit.
Javíthatatlan optimista vagy. Oroszlánszívű, békés ember. Semmi rossz szándék nem szorult beléd. Szimplán hülye vagy.

Az egészséges keretek közé szorított édes testvérem vagy, konkrétan, a húgom.

Tudom, hogy utálsz... én is magamat. Nem tudod elfelejteni, hogy mennyi mindent tettem érted az életed során. Segítenék, ha tudnék, hidd el! Nem egyszerű egyik napról a másikra elveszíteni a jobb kezedet, őrlődsz, és nem is tudod eldönteni, engem hibáztatsz-e a balesetért, vagy saját magadat gyűlölöd jobban, amiért képtelen vagy megállni felnőttként a saját lábadon. Kidobtál, mert bántottam a lányodat. Megértem, tényleg. Nekem mindegy, hol fekszem. Csak ne felejts ott, mert a következő kísérletnél nem riadok vissza, és biztos módszert alkalmazok az életem kioltására.

Van egy csodálatos kislányod, aki elmondhatatlanul hiányzik nekem. Lily már öt éves, és tűkön ülve várja, hogy iskolába járhasson. Az apja személye előttem titok, nem is szívesen beszélsz róla, vagy emlegeted fel a témát. Szégyelled? Rettegsz tőle? Sajnos, most nem tudnálak megvédeni.

Elég vadóc vagy, szabad szájú, fiatalos és lobbanékony. Konok jellemed feltételezhetően édesapánk hiánya miatt alakult így. Az iskolában te verted meg az osztálytársaimat, vagy a lányokat, ha bántottak, csúfoltak. Fejedbe vetted, hogy a háromtagú családunkat, majd te véded meg. Mégis, néhány év után, mikor már nem győztél birkózásban, közös megegyezés alapján, de visszakaptam a stafétabotot...

Egyéb információt találsz az előtörténetemben Pippáról, a kislányáról, a viszonyunkról. De ha felkeltette az érdeklődésedet, keress bátran PM-ben! Aktív és tapasztalt usert szeretnék neki!
Rettenetesen várlak!

Tudom, hogy nehéz maffiacsaládba születni. Kell idő, mire feldolgozza az ember, és persze mire felfogja, hogy pontosan mi folyik körülötte. Ehhez képest te már a kezdetektől fogva jól viseled és kezeled a helyzetet, tanultál a szüleidtől; tele vagy tartással és a félelmet még csak hírből sem ismered. Tökéletes kis trónörökös vagy. Bizony, egyszer majd te fogok átvenni apád helyét a kolumbiai kartell élén. De addig is szeretném, ha még gyerek maradnál egy kicsit. Ezen felül nagy jövő áll előtted, hiszen kiemelkedően sportolsz, és emiatt ígéretes díjugratónak tartanak, ami igazából nem meglepő, ha csak azt nézzük, hogy lovagolni előbb megtanultál, mint járni. De ugyebár az alma nem esik messze a fájától; ezt minden bizonnyal tőlem kaptad. Mármint ezt az adottságot, hogy ennyire jól értesz a lovak nyelvén. És valóban, rám sokkal inkább hasonlítasz, mint az apádra. Jó viszonyt ápolunk egymással, bármit megtennék érted. Jelenleg Kolumbiában vagy a nagyapádnál, ameddig helyre nem teszem itthon az embereinket. Mert sajnos nagy a lázongás most, hogy Mr. Cordova börtönbe került, amit te szintén túlontúl jól viselsz, ahhoz képest hogy lényegében még csak egy kölyök vagy.

A jellemet pedig a megalkotóra bízom, csak annyit kérek, hogy ne egy anyámasszony katonája legyen a férfiúból.

Mióta is járok már hozzád? Ezer, meg egy éve, legalább. Tíz évesen léptem át először rendelőd küszöbét. Remegő, rémült kölyök voltam még, ki rémálmaiban újra, és újra átélte apja halálát. Mindegy mit tettél, nem értél el eredményt. Nem beszéltem, nem figyeltem. Hiába volt minden.
Hirtelen változtam meg, egyik alkalomról a másikra. Átmenet, előjel nélkül. Nem tudom, mit gondoltál, miért. Azt hiszem, ötleted se volt. Kérdezősködtél, faggatóztál. Azt mondtam, új hobbit találtam. Valamit, ami lefoglal, megnyugtat, boldogsággal, elégedettséggel tölt el. Jó dolognak tartottad, szinte ujjongtál, s azt tanácsoltad, folytassam csak tovább.
Fogalmad se volt, mire biztatsz. El se tudod képzelni, mi az, mi ennyire jót tesz nekem. Gyilkolok. Válogatás, lelkiismeret furdalás nélkül. Híres sorozatgyilkosok nyomdokába léptem.
Évek teltek el azóta, hogy először metszettem át torkot, először mélyítettem késem pengéjét egy ember testébe. S te még mindig nem jöttél rá. Még mindig gőzöd sincs, sötétedés után mire vetemedek. Mindig is kíváncsi voltál, tudom, mégse kérdezősködtél, sokáig nem.
Az utóbbi időben azonban megváltozott minden. Érdeklődőbb, akaratosabb vagy. Elértél arra a pontra, hogy mindenáron tudni akarod, mi az, mitől ily remekül vagyok. Nem vagy buta, eszed vág, mint a borotva. Félő, ha sokáig járok még hozzád, előbb-utóbb leleplezel. Mégse lépek le. Kíváncsi vagyok. Éget a vágy, hogy megtudjam, mennyi idő még, míg mindenre fényt derítesz.
Van itt azért más is, mi érdekel. Mit teszel, ha rájössz? Feladsz? Megpróbálsz ebből is kigyógyítani? S vajon én mit teszek? Elmenekülök? Vagy téged is megöllek, mielőtt eljárhatna a szád? Túl sok itt a kérdés, és kevés a válasz. De hosszú az út még idáig. Előbb lássuk, mire mész velem. Rájössz mi az, mit titkolok előled?


//A név, a pb teljesen szabadon alakítható, lehet meglévő kari is akár, ha belefér még egy kis probléma az életébe.  A kari néhány Silasról alkotott jegyzetét megtalálod az előtörimben. Bármilyen egyéb ötletre, jövőbeli tervre vevő vagyok, nyugodtan szárnyaljon a fantáziád. Ha megérkeztél, további részletekért dobj meg egy pm-el. Nagyon várlak.
*-*//

Te voltál a szomszéd fiú. Még régen, otthon, amikor apu részegen állított be, anyu nálatok bújtatott el. Veled és a testvéreiddel aztán órákon át az utcát jártuk csak amiatt, mert az apád koldulásra kényszerített minket.
Aztán Te jobbra, én balra, évek óta semmit sem tudok rólad, ahogy azt sem, hogy mindkét szülőd meghalt. Mintha egy új emberrel futnék össze az utcán. Próbálsz a lehető legtöbbet kihozni az életedből, ami közös bennünk és mindent megteszel, hogy ne süllyedj arra a színvonalra, ahol a szüleink tespedtek.
Legnagyobb álmod egy jól menő éttermet létrehozni, amolyan Vegas stílusban, ehhez pedig kellenek kapcsolatok; legálisak, illegálisak (fű alatt) szintén. Hogy megmaradsz jófiúnak, vagy bedarál az élet, az rajtad múlik! De engem ismerve, sem az alkohol rabja nem leszel soha, ahogy nincstelenné sem engednélek válni. Szeretnélek újra látni. Szeretnék újra tudni rólad. És talán még el is csábíthatsz. Vagy majd én téged - már ami a pultos munkát illeti.

Semmi sincs meghatározva, bármi, bárhogy alakulhat a karakterek közt.
Fontos karakter, nagyon várom *-*
Érdemes elolvasni Madison előtörijét is a karakterhez

Te pontosan tudod, mi az, hogy szülők nélkül, árvaházban felnőni. Valamiért nem tartoztál a népszerű gyerekek közé, már jóval elmúltál tíz éves, amikor egy család magához vett. Nem voltak túl gazdagok, de igyekeztek neked mindent megadni. Felnőttél, elköltöztél, állást vállaltál, barátaid lettek, élted a magad kis szürke életét, mígnem eljött a szülinapod...
A haverjaid nagy bulit rendeztek neked és az ilyen ivós, szingli pasis estékhez természetesen meglepetés is dukál. Méghozzá én. Hogy mit szólsz majd hozzám, arról fogalmam sincsen, én mindenesetre azon leszek, hogy csodálatossá tegyem a szülinapodat.

Hogy a jövőben mi lesz? Ilyen-olyan módon, szándékosan, vagy véletlenül, de többször egymásba botlunk majd, akár utálhatjuk is eleinte egymást, de a végére mindenképpen pozitív végkifejletet szeretnék. Nem egy rózsaszínfelhős, geljmaszlagra gondolok, de ha úgy hozza a sors, örülnék, ha te lennél majd a szőke hercegem..

Laza, vagány, karakán és jó humorú fickó, ám ijesztően komoly, ha a helyzet úgy kívánja. Az utca nevelte fel, úgyhogy nem egy beszari, málészájú alak.
190 cm magas, a haja és a szeme barna. Brazil származása a bőrének az árnyalatában is megmutatkozik. Kőkemény izmok építik a testét.
Profi bunyós. Jelenleg illegális utcai és ketrecharcokkal keresi a kenyerét. Ilyen-olyan okokból a sitten is ült már.

Kapcsolata Gwen-nel:
Jóbaráti. Akár bunyózni is megtaníthatja a lányt.
Nem a romantikus vonulat a cél, de sosem lehet tudni mi lesz a jövőben.
Nem zárkózom el semmitől, ha vannak ötleteid.

A megalkotásban teljesen szabad kezet kapsz. Ha érdekel a karakter, kérlek PM-ezz. Nagyon örülnék neked!

Még édesanyád pocakjában rugdostál, amikor engem visszahívtak a seregbe. Sajnálatos módon nem tudtam jelen lenni a születésed pillanatában, de minden lépésedet figyelemmel követtem távolról. Sajnálom, hogy nem igazán alakult ki közöttünk valódi apa-lánya kapcsolat. És annak, hogy távol voltam, te ittad meg a levét. Sokszor az osztálytársaid cikiztek emiatt. Kislányként mindig arra vágytál, hogy itthon legyek veled, veletek. Igazi álmodozó vagy, aki most lép a kamaszkor küszöbére. Igyekszel odahaza megfelelni, igazi jókislány vagy. De már mutatkoznak a kamaszkor jelei. Feleselsz, lázadozol, akár csak a bátyád, főleg amióta anyátok új pasija betette a lábát hozzátok. Őt nem szereted.
Amióta hazajöttem, egyre csak abban reménykedsz, hogy normálisra fordul a kapcsolatunk. Ám a viselkedésem, a dühkitöréseim elriasztanak. Félsz tőlem, hogy bántalak, pedig a világért sem akarnálak megütni. Néha azonban nem tudom kordában tartani az indulataimat. Sajnálom a jelenlegi helyzetet. Hogy azt sem tudod, kiben bízz. Az eddig hőn dédelgetett apaképed ripittyára törött, csak a bátyádban kapaszkodsz. Mi lesz most veled? Ki terelget kamaszkorod rögös útján?

Tudod, hogy te vagy az egyik legjobb a szakmádban... sokan keresnek fel téged, sőt, a nagymenő sztárok szinte csak hozzád fordulnak, persze csakis a magánpraxisodban... azt hiszem pont ez az oka annak, hogy én félek tőled, mint a tűztől... megkörnyékeztél, én pedig menekülök előled, mert a paranoiám néha odáig fokozódik, hogy úgy gondolom, akár csak egy röpke beszélgetésből is kiderítheted a betegségemet, az pedig nekem nagyon sokba kerülne...
OH, persze... a lényeget kihagytam, a pszichiátrián dolgozol, természetesen a szomszéd szárnyban, ezért gyakorta futunk össze... legnagyobb pechemre. Egyszerűen bele se merek gondolni, hogy bármi is legyen köztünk, mert csábító az ajánlat... de nem tudom, hogy bízhatok e benned annyira, hogy megtudd, mi is rejtőzik a kék szempár mögött.

/Jellem ügyileg egy kicsit nagyszájú, laza emberkét képzeltem, aki tudja, hogy mit csinál és azt is, hogy mennyire jó... vannak terveim játékokra, több is, szóval unatkozni nem unatkoznánk /

Havonta legalább egyszer, ha nem többször, akkor a csuklómra kattintod a bilincset, mert éppen akkor ácsorgom az út szélén vagy pedig kihallgatásra ráncigálsz be valami fickó kapcsán, akiről életembe nem is hallottam, az már más kérdés, hogy a pofáját már láttam néhány alkalommal, de nem tudok róla semmit sem – amit természetesen te nem hiszel el. Ezekből kiindulva talán nyilvánvaló, hogy te sem kedvelsz és ezért cserébe – én sem igazán szívlellek téged. A magam indokait el tudom mondani; nem egy alkalommal tetted tönkre az éjszakai keresetemet azzal, hogy bezártál egy kis lyukba mondván, hogy a prostitúció minden formája illegális, én pedig roppant kedvesen hiába hívom fel a figyelmedet arra, hogy Las Vegasban vagyunk, ahol az átlagnál kevesebb a tabu és a megszokott társadalmi normák itt nem igazán működnek. A lényeg a lényeg, hogy mivel sokszor nem tudok pénzt keresni miattad, ami amúgy nem kicsit tesz bosszússá, még ennek a tetejébe a felajánlásomat is elutasítod, hogy majdhogynem ingyen azt teszek veled, amit csak szeretnél, de még csak hajlandóságot sem mutatsz rá, pedig én megesküdtem magamnak, hogy olyan kegyetlen lennék veled, hogy talán még én is megbánnám. Hogy te miért nem kedvelsz, fogalmam sincs, bár erős a gyanúm, hogy azért mert prosti vagyok és te, mint erkölcsös rendőr ezt a léha életmódot nem nézed jó szemmel – pedig én keményen dolgozom azért a kevés pénzért. Térden állva. Hason fekve. Vagy talán azért orrolsz rám, mert hasonlítok a tárcádban lévő nőre? Nem tudom ki Ő, de úgy vélem, hogy fontos lehetett valamikor számodra, esetleg még mindig az. Szóval, ki lehet Ő? A feleséged? A halott feleséged? Elhagyott és te ezen még mindig nem vagy túl? Unszimpatikus. Kimért. Ellenséges. Gépies. Merev – és nem az a testrészed. Ez az öt szó számomra tökéletesen jellemez téged. Én ezt látom belőled.

Hogy valójában milyen lehetsz… Igazából nem tudnám megmondani. Okkal vagy olyan, amilyen, ez nyilvánvaló, merthogy a te életednek is meglehetnek a sötétebb részei, amik olyan komorrá tettek téged, mint amilyen vagy… Nem voltál közönség kedvenc az iskolában? Vert az apád és ezért nem látni téged csak hosszú ujjúban még kánikulában is, merthogy a hegek továbbra is ott éktelenkednek rajtad? A katonaság tett ilyenné? Elhagyott az édesanyád? A feleséged a gyerekeddel, akiről még az is kiderült, hogy nem a tiéd? Csűrhetem-csavarhatom még hiszen az ötletek tárházával rendelkezem, de képtelen vagyok egy kicsit is beléd látni. Mindamellett, hogy nem szívlellek, de kíváncsi vagyok rád… Fordítva is így lehet, nem? A cellámból nem esik nehezemre figyelni téged, kommunikálsz a társaiddal, úgy tűnik, hogy még kedvelnek is, de inkább tartózkodó vagy és amint a helyzet szórakoztatóbbá válik te elvonulsz és magadba merülsz. Igazából sajnállak, mert roppantul magányosnak tűnsz és bár néha késztetést érzek, hogy megpróbáljak beszélni veled, tudom, hogy úgy is rongyként tekintenél rám, tehát inkább meg sem próbálom.
Tulajdonképpen sokkal több mindenben hasonlítunk, mint ahogyan azt gondolnánk és nevetségesen könnyű dolog lenne az, hogy egymásra hangolódjunk, de te elítélsz azért, ami vagyok.

A jövőben talán egy kicsit közelebb kerülhetnénk egymáshoz valamilyen módon, akár alkut is köthetnénk, ami természetesen neked egyáltalán nem tetszene. Nem juttatsz havonta egy alkalommal rács mögé, én pedig megpróbálok megtudni valamit arról az emberről, akit olyan makacsul üldözöl. Aztán, akár még valami bensőséges, mélyebb dolog is kialakulhatna közöttünk, drágám, bár természetesen ez a maga módján kissé ellentétesen alakulna.

Te kezeltél, mikor rákos voltam, te műtöttél meg, és végig mellettem voltál. Az orvosom ekkor szabadságon volt és én pedig hoztam a formám. Haza akartam jönni, de te nem engedted, és lefizetni sem tudtalak. Sokszor hoztál nekem kávé helyett zöld teát, mondván, hogy az egészségesebb, de sosem ittam meg.
Persze szép lassan felépültem, és randira hívtalak de te nemet mondtál. Többszöri próbálkozásomra is. Az első nő vagy, aki nem mondott azonnal igent, ezért figyeltem fel rád. Persze egy részről szúrja a szemem, hogy nemet mondtál, de épp ezért vagyok még kíváncsibb rád. Tudom, hogy tetszem neked, ezt felismerem egy nőn, mikor felcsillan a szeme, ahogy meglát, és nem értem, miért vagy ilyen "jégkirálynő", de egyelőre még tetszik. De ne húzz sokáig!
//A leányzót egy kedves, határozott, és magabiztos nőnek képzelem, aki nem fél kimondani a gondolatait, aki kicsit móresre akarja tanítani a kicsi fiamat, hogy nem kap meg minden nőt azonnal, azért mert jóképű. Nem tudod, hogy mennyire vagyok gazdag, vagy sem, hacsak nem olvasol üzleti magazinokat, ahol a toplistán van valahol a nevem.
Nem kötök ki túl sok mindent, csak azt, hogy a karim bejöjjön, mivel a későbbiekben szeretnék kicsit szorosabb, érzelmesebb dolgot, ha úgy alakul. A pb-hez ragaszkodom, de a név csak egy hirtelen kitalált ötlet, ha nem tetszik, akkor mindenképp írj pm-et, ha megérkeztél //

Előre leszögezném, nem ragadtál a barát zónában. Soha nem is mentél bele, hiszen akkor szerelmes kéne legyél valakibe, leginkább belém, márpedig legutolsó információim szerint nem vagy. Szeretsz, igen, úgy ahogy én is téged, a legeslegjobb barátom, szinte már bátyám, sőt, nem csak szinte, hanem igen is bátyám vagy! Még ha nem is vér szerinti. Óvoda óta együtt vagyunk, egy iskolákba jártunk, egy egyetemre, és most közös vállalkozásunk van, amiben te az étkeztetésért, én pedig minden más egyéb szervezésért vagyok felelős. A támaszom vagy, az egyetlen ember, akire az életem is rábíznám.
Nem vagy szívbajos, soha nem is voltál, vagány vagy laza, de kitartó, és komolyan veszed a munkádat, a feladataidat. A hím nem egyik díszpéldányaként tartalak számon, és ezt nem vagy rest túlságosan is magadra venni és visszaélni vele, attól a ténytől eltekintve, hogy nem én vagyok az egyetlen nő, aki ezt gondolja.

Minden mást meg alakíts ki te, hiszen az lenne a dolgod, de azért szeretném, ha nem egy felszínes hapsi lennél, hanem hasonlóan összetett, és rengeteg jellemvonással rendelkező mint én. A karakterek kapcsolatában.... hát lényegében bármi lehet, majd szépen kiötleteljük, de semmiképp se szeretnék rejtett szerelmes szíveket! Nagyjából ennyi, csak gyere már, és szólj pm-ben hogy itt vagy!! *-*

Az ember azt gondolhatná, hogy te vagy a jobbik felem… Sohasem keveredtél bajba. Mindenki oda és vissza volt tőled. Rám pedig mindig furcsa szemekkel tekintettek. A hajad gyönyörű és ápolt volt, az enyém kócos és ápolatlan. Te tiszta, én piszkos. Te angyal, én ördög. Te jó, én rossz. Te a nevelt, én pedig a neveletlen. Emlékszel még a gyermekkorunkra? Én nagyon is világosan látom magam előtt, ahogyan üldözlek téged te pedig sikoltozva menekülsz és anyánkért kiabálsz, merthogy megint meg akarom csonkítani a babáidat, valamint leszabni a hajukat. Míg te tea partikon vettél részt a plüssökkel, addig én a fiúk társaságát kerestem, akikkel a mocsokban hemperegtem egy labdáért, illetve előszeretettel vertem őket. Mindig olyan unalmas voltál! Az évek azonban változtak. Internátusba kerültem, ahol Isten küldöttei neveltek, majd pedig elmegyógyintézetbe küldtek, te pedig otthon maradtál. Több évig nem láttalak téged. Nem hiányoztál. Amikor elengedtek, hazamentem. Az én fiú barátaim, már a te barátaid is voltak, de hozzád máshogyan viszonyultak. Velem már nem játszottak és nem verekedtek, hanem inkább veled szórakoztak. Nem értettem, most sem értem. Nem egészen négy évvel ezelőtt ismét változás állt be az életünkben; elköltöztem, te pedig tudtommal ott maradtál. Nem kerestük egymást, nem volt miért, aztán egy napon, amikor visszakerültem az elmegyógyintézetbe eljöttél meglátogatni és a képembe röhögtél. Tudtam mivel foglalkozol! Te rüfke! Lehet, hogy nekem valami nem stimmel a fejemben, de legalább én nem abból élek, hogy szétteszem a lábaimat egy idegennek, aki fizet érte. Undorító vagy! Hányok tőled! A pokolban végzed!

Egypetéjű ikrekként láttuk meg a napvilágot, azonban mindenben különbözünk, amiben csak lehet. Olyanok vagyunk egymás számára mint két teljesen idegen ember, ha véletlenül mégis meglátjuk a másikat az utcán, valamelyikünk átmegy a másik oldalra és szimplán nem veszünk tudomást a másik jelenlétéről. Mi ilyen testvérek vagyunk. Ez nekünk így jó.

A terveim a jövőre nézve két végűek, egyfelől el tudom képzelni azt, hogy még inkább elharapózhat a viszony, oly annyira, hogy akár Rowan meg akarja ölni a testvérét, míg az is előfordulhat, hogy valamilyen csoda folytán elkezd javulni a viszonyuk.

Családod van, vagyis valamikor volt, most már elvált férfi vagy, és van egy kislányod. Néha szoktál róluk beszélni, hogy a kislányod épp balett előadásra készül, vagy a volt nejed épp milyen őrültséget csinál. Nem igazán avatsz be a dolgaidba, de miután kihasználtad a testemet néha elmesélsz ezt-azt. Talán bocsánat kérésként mesélsz, amiért épp durván bántál velem, talán azért mert nincs más akinek mesélhetsz.
Fogalmam sincs mi történik, csak azt tudom, hogy mindig türelmetlenül várom a hívásod, hogy gyere hozzám újra és újra.

// Ha ez nem tetszik akkor lehet rajta változtatni, igazából bármire vevő vagyok :3 Ha megjöttél írj,  nagyon-nagyon várlak *__* //