Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK! Bővebb információ: ITT Az új elérési cím: ITT A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Chatbox
Legutóbbi témák
» Muzsika Tv Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes
I could be the one to make you feel that way I could be the one to set you free
Rámosolyogtam a mellettem kezét törölgető nőre, de az, mintha legalább én lennék a Csipkerózsikából szalajtott almás boszorkány, úgy nézett végig rajtam. Nem értettem. Semmi szokatlan nem volt rajtam; fekete leggings, szegecselt tűsarkú, fekete mintás top, és a hajam összefogva. Nem szerettem, ha mindenki tisztában volt vele, melyik csapatnak szurkolok. Különben is, nem voltak kedvenceim, mert minden csapatban voltak jobb és rosszabb játékosok is. Viszont az elkapó... olyan kockás hasa volt, hogy szívesen elnyalintottam volna belőle párat. Ahogy kiléptem a mosdóból, Sam várt rám talpig vigyorban, két hatalmas adag popcornnal és gyümölcslével, na meg kólával a kezében. - Már azt hittem, ki sem jössz, kislány és elrejtett téged Nessy - cuppantott a levegőbe, én pedig képtelen voltam nem mosolyogni. Az egyik legjobb barátom lett az utóbbi hónapokban. Ráadásul olyan meleg, hogy még a pillecukrok is megpörkölődtek volna rajta, de imádtam. Sosem hagyta, hogy rossz kedvem legyen, és ha lelkizésre volt szükségem, ő ott volt. Megpróbált a ruhák terén is befolyással lenni rám, viszont a boák felemlítésénél kiakadtam, mondván, hogy nem vagyok én papagáj, hogy tollas cuccokat aggassak magamra. Kicsit dohogott, de végül megértette, hogy a bőr, a szegecsek, és a fekete az én világom. Csak egy vigyort villantottam rá, mielőtt kikaptam volna a kezéből az egyik papírzacskót, amivel a tömegen átverekedve magunkat a szünetről elfoglalhassuk a mi helyünket. Odalent, a lelátón, ameddig a fiúk bent a pályán adogattak egymásnak és igyekeztek az izmaikat nem pihentetni a szünet során sem. Ha a helyükben lettem volna, biztos, hogy végigfogdostam volna magam. Hmm! - A meccs után hova menjünk? Haza... a tequilához, vagy szeretnél inkább táncolni? - a lépcsőkön kérdeztem, de ahogy fordultam volna felé a válaszért, egy idegen pasas beelőzte, így egy kényszerített mosollyal integetett csak felém, hogy várjam meg, amit a széksorok közt nehezen tudtam volna megtenni. Mögöttem és előttem ültek, és akkora volt az a fickó, hogy még egy intim betét sem fért volna el mellette, nem hogy én. Azért igyekeztem úgy félrecsúszni, szinte teljesen ráolvadva a székre mögöttem, hogy amaz elférjen, de ahogy meglátta a bőrbe csomagolt virgácsaim és a fenekem, azonnal vigyorogni kezdett a kopasz feje alatt, úgy fordulva, hogy lehetőleg végiggurulhasson a testemen. Ilyenkor az ember mi mást tehet? Bamba mosolyt küldtem felé, miközben Sammy már a nevetését próbálta visszafojtani, és akkor, egy pillanatnyi figyelmetlenség és már meg is volt a baj. A fickó kisodorta a kezemből a narancslevem, és ahogy elmozdult előlem a pasas, úgy igyekeztem a pohár után kapni, ami persze, hogy még inkább szétjött, a gyümölcslé pedig végigömlött a mellettem lévő, már ülő, hosszabb, barna hajú pasason. - Bassza meg! - már szabaddá váló kezemmel kihalásztam egy zsepit a táskámból, és már nyúltam is le vele, hogy felitassam az amúgy finom italt a nadrágjáról, combjáról. - Úgy értem... sajnálom! - néztem fel a szemeibe csak kószán, miközben az ölében matattam, hogy a baleset mértékét, ha lehet, kissé csökkentsem. - És nagyon nem kellene az öle körül simogatnom. Ugye jól gondolom? - bántam? Egy kicsit. De azért egy ideig még tisztogattam ott, hogy végül egy köhintéssel elhúzhassam a kezemet róla. - Bocsi - vigyorogva néztem fel a zöld szemekbe elhelyezkedve a székemben, hogy Sammy a másik oldalamon megnézhesse magának jobban a fickót, akit sikerült telibe találnom. - Wow - tátogta némán feltolva a hüvelykujját is az ég felé. SZóval részéről rendben volt a fickó. Nagyon is.
Imádom a baseballt minden mennyiségben, de a tvn keresztül nem igazán jön át a hangulat, így megpróbálok minden meccsre kimenni amire lehetőségem van. Mikor Los Angelesbe vagyok akkor kicsit könnyebb dolgom van, ráadásul ugye ott MLB meccsekre tudok járni, Vegasban viszont csak minor ligás csapat van, de az is ugyanolyan izgalmas tud lenni a játék képét tekintve, maximum kicsit kevesebb szurkoló van kint. Most viszont mivel egy rájátszás mérkőzésről van szó, tele a stadion szinte el se férünk együtt, bulizunk mint a heringek a dobozukban. Az egyetlen hiba az egészben, hogy sajnos egyedül érkeztem a meccsre, egyetlen ismerősöm se gondolta úgy, hogy lenne kedve elkísérnie eme csodálatosan napsütésesen szép napon, helyette inkább a hűtött szobában punnyadnak, meg ilyenek. Tiszta idióták amúgy. Kortyolok egyet a nullahuszonötös Budweiseremből, majd a lassan kiürülő dobozt a lábaim mellé teszem vissza. Ha így folytatom, akkor nemsokára rendelnem kell megint egy kört. Pedig a mérkőzésből még csak három inning ment le, szóval kicsit sokba fog kerülni nekem, de megéri. Ugyanis unatkozom, nem igazán van mit csinálnom míg tart a szünet. A lent éppen melegítő cserejátékosok nem igazán tudnak lekötni. Persze megvan a szokásos körítés mint a csókkamera, pompomlányok, kabalafigura szórakoztatja a közönséget, csak úgy mint a felsőbb ligákban, de egy idő után unalmas tud lenni, mikor már a sokadik pólón kezdenek marakodni a melletted ülők. Helyette sokkal inkább harcolnék egy újabb labdáért, melyet valamelyik játékos ütött ki a home runja során. Éppen ezért viselem bal kezemen én is a kesztyűt, hogy az ilyen pillanatoknál ne csak úgy simán próbáljam meg elkapni. A következő pillanatban azonban gondolatmenetem félbeszakítja egy pohár jéghideg narancslé, mely tökéletes pontossággal landol a combomon, és a mellettem elhaladó dagadék pasas aki ennek az egésznek az okozója. Természetesen a nadrágom azon nyomban teljesen elázik, szerencsére azonban a pólómra nem fröccsen túl sok, így azzal nincs gondom. - Jó lenne ha egy kicsit jobban figyelne uram, és nem tolakodna ennyire a hölgyekre, különben nem lesz túl jó vége a dolognak.- Mérgelődök hangosan és elégedetlenül, majd bal lábam nemes egyszerűséggel meglendítve egy rúgást is utána küldök, elgáncsolva ezzel, melynek hatására szépen összecsuklik, és két szerencsére üres széksoron átesve lefejeli a korlátot. Az, hogy történt-e komolyabb baja, nem igazán foglalkoztat, és gondolatban már ugranék is utána, hogy egy-két sallert még lekeverjek neki, azonban egy mozdulat teljesen elvonja a figyelmem ettől. A lány akitől az égi „mannát” kaptam egy zsebkendő segítségével próbálja meg felitatni a nedvességet nadrágomtól. Sajnos mivel mozdulatai éppenséggel férfiasságom mellett történnek, ezért akaratlanul is elkezd szűkülni a nadrágom, amiről mondjuk nem tehetek, teljesen természetes dolog, és ha éppen nem egy ilyen szerencsétlen mozdulat következtében történne a simogatás, akkor lehet már most ráugranék, hogy itt helyben leteperjem. - Ugyan semmi nem történt, és talán tényleg nem nagyon kellene ott simogatnia.- Válaszolok neki mosolyogva - Egyébként a nevem Adam- mutatkozok be neki illedelmesen, s ha engedi akkor egy apró csókot nyomok kecses kacsójára. - Ha már ilyen leleményes módon meghívott egy italra, akkor engedje meg, hogy viszonozzam majd, és meghívjam kegyed egyre a meccs végén. Egyébként melyik csapatnak szurkol ha szabad megkérdeznem, csak úgy kíváncsiságból?- Pillantok rajta végig érdeklődve, ugyanis ruháján nyomát se látom, hogy bármelyik csapat színeit viselné. Eközben a hangosbemondó közli, hogy a szünet utolsó csókkamerája érkezik, melyre a közönség hangos tapssal reagál. Én is beszállok, hangos nevetés kíséretében, azonban mikor meglátom, hogy a képernyőn megjelenő szív éppen ránk mutat, egy pillanatra meghökkenek. - Én, mi nem vagyunk egy pár…- Próbálom menteni a menthetőt, de csak hangos fújolás rá a válasz, így nem igazán tudok mit tenni, mélyen a hölgy szemébe nézek, és karjaim derekára fonva tapasztom ajkaim az övéire egy finom csók erejéig.
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: Adam & Nora Vas. Szept. 22, 2013 12:52 am
When you need to find a way to breathe
I could be the one to make you feel that way I could be the one to set you free
Nem mondanám, hogy az erőszak híve voltam, de amikor a narancsleves fickó felborította Mr. Tarfej Télapót, na, azt a mozdulatot tanítani kellett volna az atlétáknak is. Mesteri borulás volt akadálypályát is bevonva az előadásba, és már elvigyorodtam volna, de a szekrény alakú hapsi szitokáradatára már kevésbé volt kedvem vigyorogni, és inkább azzal a fickóval voltam elfoglalva, akit éppen tapogattam. Mégsem szóltam eleinte semmit, mert szégyelltem magam egy parányit, de ahogy kimondta, hogy nem kéne simogatnom.. a miértjére azért a kezemhez és az ő ágyékához vándoroltattam a pillantásomat, mielőtt békén hagytam volna a katasztrófa súlytotta övezetet, ami azért egy csalfa mosolyt rántott az arcomra. Hmm szerettem, ha így reagáltak a pasik. - Helló Adam - maradt az arcomon a mosoly, de a kézcsókra egy pillanatra összezavarodva néztem rá, és még azt is elfelejtettem, hogy bemutatkozzak neki. Nem mintha béna lettem volna, csak nem voltam arra felkészülve, hogy egy ilyen helyen nem csak parasztokkal sodor össze a véletlen. Köhintve kényelmesedtem el a székemben, de a szavaira odakapva a fejemet rajta legeltettem a szemeimet. Mi tagadás, nem kellett azért küzdenem, hogy őt nézhessem tovább is, mint az elvárható lett volna. - Rendben. Azt hiszem, hogy szomjas leszek, tudod, onnan jobb nem volna felnyalnom, mert akkor bizonyára minket nézne mindenki, és nem a meccset - mosolyogtam jókedvűen, megint elkószálva a szemeimmel a combja felé nem zavartatva magam a kényes szituáció miatt. A szurkolást illető kérdésére vállat vontam Adam és közém pakolva a pattogatott kukoricás hatalmas papírbödönt, remélve, hogy azzal kicsit kiengesztelem. - Oké, most lebuktam, csak a pasikat jöttünk ki stírölni - komolyodtam el, mintha valami hülye liba volnék, kíváncsian várva a férfi reakcióját, hogy egy kicsit sikerül-e megbotránkoztatnom, ráérősen vetettem át a jobbomat a combomon. Visszanéztem a pályára, ahol a hazaiak kék sapiban, fehér ruhában ácsorogtak, és még azt nézve automatikusan beszélni kezdtem. - Hiányzik a kék sapka rólam, igaz? Meg a fehér mez.. melltartó nélkül - jókedvűen sandítottam felé, remélve, hogy ezzel választ adtam a kérdésére, és már csak a következő szavai vonták el a figyelmem és az azt követő fújolás. Nem sokszor szoktam a kivetítőt bámulni. Nem tiltakoztam, ahogy közelebb vont magához a székben, és mielőtt megcsókolt volna, egy gyors mosollyal néztem a szemeibe, elidőzve az ajkain, kiélvezve a random randi minden pillanatát, de mielőtt elhúzódhatott volna teljesen, felsőjébe markolva visszahúztam magamhoz, szenvedélyesebben birtokba véve az ajkait. - Így sokkal jobb - suttogtam bele a szájába az éljenzés alatt, ami nekem túl hangos volt, de nem érdekelt most. Mosolyogva húzódtam tőle hátrébb pár popcornt az ujjaim közé gyűjtve. - Bocsi, ha nem pont ilyenre vágytál. Nora vagyok - felé fordulva pakoltam be a számba egy falatot lenyalintva az ujjamról a sót lassan, miközben Sammy morgott mellettem. - Legközelebb én is akarok egy ilyet - fűzte össze a karjait a legjobb barátom morcosan nézve még mindig a kivetítőt, vágyva arra, hogy őt is lekaphassák, amire csak mosolyogtam egyet, hogy egy puszit nyomhassak az arcára, pont akkor, amikor a napot elárnyékolta valami újkeletű jéghegy. Az a fickó, akit Adam egy kis testmozgásra küldött, sikerült neki fókaként felemelkednie, én pedig felpislogtam rá kíváncsian.