Pedig annyira rohadt jó ötletnek tűnt, hogy a haverokkal felöltöznek egy-egy DC szuperhősnek, aztán elrontják mindenki szórakozását a gyűlésen. Neki Batman jutott, rendelt is az Internetről egy [You must be registered and logged in to see this link.], majd felöltözött és elment az évente megrendezett képregénytalálkozóra. Aztán természetesen hoppon maradt, hiszen sem a Zöld Lámpás, sem Superman, de még a Zöld Íjász sem jelent meg. Csak rázta a fejét, és fanyar arckifejezéssel indult el hazafelé, amikor egy ismeretlen srác szólította meg.
- Hé haver, Adam West volt a legjobb, Adam West a király! - majd pacsira emelte a kezét, amibe Manuel bele is csapott. - Csinálhatok egy képet?
Aztán egy pillanattal később már a harmadik felvétel készült róla, és többen mosolyogtak vele, mint rajta. Persze nem ő volt a legjobban öltözött a nagy forgatagban, de nem tűnt ki annyira a tömegből, hogy bármi miatt szégyenkeznie kellett volna. S valamilyen szinten ez is olyan volt, mint a számítógép monitora mögött ücsürügni, hiszen egy álarcot visel, ami elfedi, hogy valójában kicsoda és gondoskodóan védelmezi mindenki más ellen.
Egy Pingvinnel és egy Jokerrel találta szembe magát, akik azonnal összenéztek, s míg az előző az esernyőjét emelte támadásra, addig a vigyorgó rém egy bombát vett elő lila zakójának belsőzsebéből.
- Mit gondolsz Pingvin, a duci vajon elbír velünk? - a fiatal srác rettentően jól utánozta Mark Hamill hangját, szinte már tapsot érdemlő volt, ahogyan ezzel a pár szavacskával visszahozta az animált sorozat világát.
- Nyaaah... Próbáljuk ki! - a szipkát fogai között rágva válaszolt az alacsonyabb a nyurga mókamesternek.
- Akkor gyere Batsie! Vívjunk meg, mint férfi a pingvinnel! - a közjáték mosolyt váltott ki a közönségből, s bár Manuel az első pillanatokban nem tudta mit tegyen, egy apró emlék kúszott az agyába.
- Megállj gonosztevők! Sanyargató bűntetteik most végetérnek! - egy műanyag batarangot kapott elő az övéből, majd célzott dobással mellé ment a lövése. Hatalmas nevetést tört ki a közönségben, majd Batman körbenézett a sorokon egy Robint keresve. Miután nem talált egy csodafiút sem, kezeit ökölbe szorította, majd felemelte, mintha bokszolni akarna. - Nincs senki, aki a Gotham védelmezőjének segítségére lenne?

Uuuuuuh ha Derek látná a jelmezem. Maga alá hugyozna azt hiszem. Hetek óta erre a napra várok. A képregény-fesztivál ütős szokott lenni, bár még csak egy alkalmam volt. Azt is csak elmesélték, mert Derek-nek megeredt a nyelve és olyankor órákat beszélt erről a fesztről. Mindenki a kedvenc szuperhősének a bőrébe bújhat. Batman akartam lenni, de lebeszéltek róla. Pedig szerintem én lettem volna a legszexibb Batgirl. Szétvágtam a jelmezem is, hogy pont oda engedjen belátást, ahova én akartam. Kihangsúlyozta a cickóimat is, büszke voltam magamra, de amikor megmutattam Derek-nek, eltakarta a szemeit és a kezembe dobott egy Macskanő jelmezt. Ezt a szégyent. Még Batgirl sem lehetek.
Szóval felvettem. Szorít, tapad a latex, csillog a fényben, mindenképp feltűnő jelenség leszek. Azért ezt is megnyírbáltam, a nyakamig felért, majdnem megfulladtam benne. Ebből is kin vannak a kannáim, elég rendesen. Csont és bőr testem úgy fest benne, mint egy kiszáradt pióca. Magassarkú? Ugyan kérlek. Bakancs. Az az igazi. Fekete hajamat párszor átfésültem, erős, fekete sminket tettem fel és cigivel a számban indultam neki a városnak. Útközben lefényképeztek, bemutattam, kergetni kezdtek. Azt hitték dilinyós vagyok. Nincs messze az igazságtól. Odaértem. Anyáááám! Mennyország. A szám tátva maradt.
Természetesen vagy hat Macskanő jött velem szembe, de irigykedve nézték meg a jelmezem. Ribancok, én vagyok az egyetlen Macskanő ebben a kibaszott városban. Elégedett vigyorral vágtam át magam a tömegen. Körbe kell néznem. Vattacukrot akarok. Minden vágyam egy hatalmas vattacukor. Aztán meglátogatok ezt azt. Derek pontosan leírt mindent, csupán arra nem kért meg, hogy örökítsek meg néhány képet.
Keresztül löködtem magam az embereken, néhányan elég sokáig legeltették rajtam szemüket, de fürödtem a figyelmükben. Még kis is nyomtam őket. Nesze nektek, úgysem kapjátok meg őket.
Meg kellett állnom. Fintorra húztam húsos ajkaimat. Hát ez meg mi a szart csinál? Ha ezt Derek látná. Én is lehettem volna simán Batgirl, az anyja szentségit. Mosolyogtam, a szám a fülemig ért. Segítség kell. Megyeeeeek!!!
Egy kommandós gurulás, cickó igazítás és már ott is álltam Batman mellett. Közvetlen közelben Joker és Pingvin árgus tekintete előtt.
-Ha jól hallottam, segítség kell. – Vigyorogtam hátra a nagyra nőtt Batman-re. – Egy magam is elbánok velük, de most mindkettőnk erejére szükség lesz. – Mondtam halál komolyan, majd előkaptam egy apró, ám annál hatásosabb fegyvert. Én csináltam, kurva büszke vagyok rá. A szemfedőmet is, ha már itt tartunk.
Támadóállásba vágtam magam. Aztán intettem a kezemmel. Kezdődhet a harc.

Fogalma sem volt, hogy mit tett volna akkor, ha senki sem segít neki, de attól még jobban zavarba jött, hogy egy Macskanő kommandózik előtte és olyan közvetlen vele, mintha mindig is ismerték volna egymást. Persze ezt már a többektől látta, hogy annyira kedvesek és közvetlenek egymással, mintha legalábbis ezer éve ismernék egymást. Először Joker reagálta le a hirtelen belépőt, a Pingvin ölébe ugrott és a szerencsétlen srác majdnem összeesett a hirtelen jött tehet alatt.
- Juj Pingvin, így már lehet, hogy nem lesz egyszerű! Mit tegyünk? - rikácsolt a lila zakós, majd olyan meglepett arckifejezést engedett meg magának, hogy majdnem szétszakadt az ábrázata a hirtelen grimasztól.
- Nyaaah... Először is szállj le rólam, értem? - dobta le a köpcös a barátját, majd az eldobott esernyője után nyúlt. Joker felnyögött, amint seggére huppant, majd mímelt sírással toporzékolt a bánásmód ellen. Persze a közönség nevetéssel értékelte a mutatványt, ami még jobb előadásra késztette a gonsoztevőket.
- Állj hátrébb Macskanő! Veszélyes lehet ez neked... - próbálkozott Manuel, de igazából pontosan ott tudta a lányt, ahol annak lennie kellett. Bár tényleg kicsit nagy volt rá a ruha, mégis eléggé bombasztikus volt ahhoz, hogy legeltetni tudja a szemeit rajta.
- Ó nézzétek, Batsie végre kibújt a mami szoknyája mögül! - röhögött fel hangosan, majd nevetése fájdalmas jajveszékelésbe ment át, ahogyan felállt a földről. - Na mit szólsz Pingvin, enyém a csajszika, te pedig ráveted magadat a bőregérre? ... Jó lesz Pingvin? Pingvin?!
Ekkor vette észre, hogy az addig őt hűséges szolgaként követő madárember egy szempillantás alatt eltűnt, egyedül hagyva őt a két szuperhőssel.
- Úgy tűnik, fordult a kocka gonosztevő... Add meg magad! - fölényes vigyorral nézett ki a maszkja mögül, majd a Macskanőre nézett. - Innentől már elrendezem, köszönöm a segítséget.

Összeszűkült szemmel, vonallá préselt ajkakkal néztem végig Pingvin és Joker egymás közötti diskurálását. Életem legjobb napja. Túlzás, de felkerült a listára.
-Mivan?! – Fordultam hátra és cseppet sem igyekeztem leplezi arcomra kiülő elégedetlenségemet. - Mi az, hogy veszélyes nekem? Ezzel a testsúllyal neked veszélyes. – Böködtem meg a hasát és visszafordultam ősi ellenségünk felé. Azóta egy ellenféllel kevesebben lettünk, de cseppet sem szegte kedvemet. Készen álltam a harcra, be akartam bizonyítani Batman-nek, hogy Macskanő is képes szétrúgni pár segget.
-Azt már nem öregem, maradok én is vagy átállok Joker mellé. – Tettem egy lépést a gonosztevő felé, aki kaján vigyorral nézte, ahogy közeledem. Persze eszem ágában sem volt csatlakozni hozzá, ezt Batman tudtára is adtam sűrű kacsingatások és széles mosoly kíséretében. Amikor a közelébe férkőztem, nemes egyszerűséggel kigáncsoltam. Nagyot nyekket, fel is jajdult. Mindenki engem nézett. Talpamat a mellkasára tettem, kezeimet meg a csípőmre és vártam a kitörő tapsvihart, az éljenzést, de néma csend fogadott. Aztán valaki felnevetett és tapsolni kezdett. Fürödtem a figyelmükben, Batman mellé álltam és tűrtem a vakuk kattogását. Pofátlan egyedek a melleimet fogva fényképezkedtek velem, de annyira fel voltam spannolva, hogy nem érdekelt.
-Hát ez… ez bitang jó volt. Szétrúgjuk Yoda mester seggét is? – Néztem át válla felett, csillogó szemekkel, ahogy megláttam a kis zöld izét a tömegben. Mindig is idegesített az öreg, Obi Van Kenobit jobban csíptem. - Mindjárt ideér, eldönthetnéd. – Forgattam meg számban a rágómat, megigazítottam elvándorolt melleimet, beletúrtam éjfekete fürtjeimbe.
-Mellesleg Beezus vagyok. Beezus Sugar, ha jobban tetszik. – Mértem fel a súlycsoportbeli különbségeket és meg kellett állapítanom, hogy vele szemben alul maradnék. Lazán belenyomkodna a betonba. Esélyem sem lenne ellene. Évtizedes ellenségeskedés ide vagy oda, most félreteszem.
-Először vagy itt? – Nem úgy néz ki, mint aki először lenne itt, bár emberismeretből megbuknék. A jelmeze nem a drága fajta, Derek-nek is ilyenje van. Csak neki valahogy… jobban áll. Mit teszek, ha megtalálom egyszer. Eltűnt előlem, mint szürke szamár a ködben.
Nos, Yoda mesterről lekéstünk, elcsoszogott mellettem, de annyira még futotta, hogy megpöcköljem az orrát és beleharapjak a füleibe.

A hasböködés valahogyan nem esett jól neki, de nem tudott haragudni a másikra, hiszen olyan jól csinálta a műsort, hogy nem lett volna szíve hozzá... Na jó, nem! Annyira meglepte a közvetlenség, a játékos incselkedés, hogy hirtelen köpni-nyelni nem tudott abban a meglepett pillanatban.
- Szóval így állunk! - hördült fel egyszerre a közönséggel, amikor Macskanő bevallotta, hogy átáll a másik oldalra, s csak hunyorogva bólogatott, hogy mi a péket fog ezzel a helyzettel kezdeni, azonban a lány megoldotta helyette a rejtélyt és a gáncsoló mozdulat mindenkit meglepett.
Szinte látta maga előtt a "KAPOW!" feliratot, amit a régi Batman sorozatban vágtak be az ütések helyére, s amikor Joker a seggére esett, szinte neki is fájt a mozdulat. Aztán a tömeg éljenzett, a lilaruhás pedig megszégyenülve kullogott a madara után.
- Intézd, ha nagyon ingered van rá, de szerintem az a wookie megharagudna rád. - vigyorgott a maszk mögül, s félelme be is igazolódott, amikor a pöckölés és harapdálás bekövetkezett. A magas szőrös izé ordítva védte a pici zöld izét, aki csak rázta a fejét. Természetesen a két acsarkodó közé állt, hogy tompítsa a védőkutya dühét, de igazából az csitította le, amikor Yoda meglapogatta a colos lábát, hogy akár mehetnének is tovább.
- Akkor csak Sugar, ha nem zavar... Manuel, de szólíts Mannynek. - válaszolt még az évekkel ezelőtt felvetett bemutatkozásra, majd a kérdésre is. - Ja, először, de még nem szórakoztam ilyen jól...
Kerekedett el a szeme, amikor meglátta Pikachut. Na nem a szőrös kis állatka formában, hanem egy eléggé jó karban tartott lány képében, aki falatnyi citromságra ruhácskában szórta villámait. Pár pillanattal később Samus Aran jelent meg előtte egy olyan feszülős, türkíz latexcsodában, hogy a batpóznája majdnem akcióba lendült. És ebben a pillanatban fordult akkorát, hogy ismét a lány került a látómezejébe.
- Őőő... Bocs, mit is kérdeztél. Kicsit elkallódott a figyelmem... - vigyorgott, majd egy utolsó pillantást vetett a Metroid játékok főhősnőjének kerekded seggére.

Szememmel követtem Yoda mestert és Csubakkát. Mindig is a szőrös állat volt a kedvencem, az elvonón sokszor beszélgettem csubakka nyelven Derek-el, de őt valahogy sosem izgatta. Pedig milyen hitelesen adtam elő. Néhány Star Wars rajongó ápoló mindig megtapsolt. Őket szeretettem, a többibe kést állítottam volna.
-Ne szarozz a jedi mesterrel! – Kiáltottam utánuk, karomat lóbálva, kiegyenesesítve középső ujjamat. Körben mindenki engem nézett, valaki vigyorgott, valaki megbotránkozva kapta el rólam a tekintetét. Bekaphatjátok ti is.
-Szóval Manny. Rólad mindig egy mesefigura fog eszembe jutni. Ahogy nézem a méretekről is. – Jegyeztem meg alig hallhatóan, majd széles mosolyt varázsoltam húsos ajkaimra. – Nos Manny, én is most vagyok itt először. De, meséltek már róla, csak nem gondoltam volna, hogy nem akarnak majd beengedni. – Megigazítottam elszabadult kannáimat, mert hát a ruhát nem rám méretezték, gyakorlatilag ezért is vágtam szét. Derek jócskán elnézte a méretemet és fájt is, hogy Macskanőnek öltöztetett, de ha hazamentem, ezt a meccset még lejátszom vele.
Nyitott szájjal néztem, ahogy nálam pajzánabb ruhákban lejtek el mellettünk a képregény figurának öltözött lányok. Az egyiknek olyan szép feneke volt, hogy még én is megkívántam. Persze ezt Manuel is díjazta, férfiből van, mi mást csinálna, ha nem élvezné.
Csettintettem néhány az arca előtt, de teljesen lefagyva bámulta Pikachu-t. Jól nézet ki, de hé, jelen pillanatban velem társalog. Az én Macskanő jelmezem is ritka jó. Órákat dolgoztam rajta.
-Nem mondtam semmit, de ne bámuld már olyan feltűnően a seggét. Lázod azt a fickót? Na, ha nem akarod, hogy a betonban nyomjon, akkor kövess. – Vetettem egy pillantást a fazonra, erotikusan végignyaltam alsó ajkam, majd a felsőt is, küldtem neki egy csókot és hátat fordítottam a tömegben, hogy átverekedjem magam rajtuk.
-Azt mondták, itt lesz a képregények atyja. Nekem kell egy kép az öreggel. Az ölébe akarok ölni. – Vihogtam hangosan, a tenyereimet dörzsöltem egymásnak, amikor elhaladtunk egy vattacukros mellett. Mint egy kislány az édesség boltban. Kikerekedett a szemem.
-Manny, szeretnék egy hupikék törpikék ízűt. – Fordultam újdonsült barátom felé kiskutya szemekkel.

- Nézd, én úgy vagyok vele, ha valaki ennyire szexi ruhában mutatkozik, akkor viselje el, hogy megnézik. Persze, ha az jobban tetszene, akkor a te seggedet is nézhetem egész nap, nem vagyok túl válogatós... - viccesnek szánt szavai talán kicsit sértőek voltak, de kit érdekel? Ő Batman!
S nadrágjában ismét majdnem éledezett valami, amikor Macskanő végignyalta az ajkait, majd csókot dobott. Egy pillanatra elképzelte, hogy azok a dús ajak milyen munkára lennének képesek, hogy azok a húsos szájak milyen erővel tudnák szopni meredő falloszát, s ha már erről beszéltünk ... a hátatfordító lány hátsójának riszája volt az utolsó csepp, amire férfiassága merevséggel válaszolt.
Persze a tömeg takarta a vágyait, s csak csendesen bólogatott, amikor a lány valami vénségről beszélt, akiről persze nem tudott semmit, de amikor azt mondta, hogy az ölébe akar ülni, hirtelen a Mikulásra kellett gondolnia. No, de ilyenkor? Messze van még a karácsony!
A baseballra akart gondolni... Ahogyan az izzadt férfiak bűze megtölti egy meccs után az öltözőt, ahogyan a zuhanyzóban meztelenül ácsorognak és szappanozzák a testüket, ahogyan a legférfiasabb férfiak egymás heccelve öltözködjenek... Persze a fejében megjelenő képsorok nem arra utaltak, hogy az elmúlt pár másodpercben a szexualitás másik ligájába igazolt, hanem gondolatok voltak ezek, amiknek a célja az volt, hogy elzavarja fejéből Macskanőt és az ő gyönyörű száját.
- Persze, amit csak akarsz... - válaszolt elmélázva a felvetésre, s az árus már készítette is a nyalánkságot, hogy aztán a lány kezébe nyomja.
- Két dollár lesz. - harákolt az árus, ami felébresztette a részletekben elveszett szuperhőst.
- Hogy mi?
- A vattacukor, amit a barátnőjének adtam... Két dollárt kérek érte.
- Nem a barátnőm...
- Uram, az engem egyáltalán nem érdekel. Kaptak valamit, én meg kérem az árát!
Manuel megrázta a fejét, majd sárga övének egyik zsebéből, ahol az igazi Batman talán füstgránátot tartott, elővett pár papírpénzt és kifizette az árust.
- Egyébként... Az okkal van, hogy kihasadt a seggeden az anyag? - ráncigálta arrébb az árustól Beezust, majd folytatta. - És lehet, hogy benéztem, de mintha úgy láttam volna, hogy nincs rajtad bugyi... - ez volt az, amiért annyira elkalandozott Manuel figyelme, s ezért volt az, hogy egy kicsit félreesőbb helyre rángatta a lányt és súgta szavait a fülébe.

Izgatottan ácsorogtam a vattacukros előtt, hol Manuelt bámulva, hol az árust, aki gőz erővel készítette a hupikék törpikék ízű vattacukromat, ami majd akkora lesz, mint a fejem. Úgy képzeltem el, de csalódnom kellett. Fele akkora volt és a színe sem volt az igazi. Ennek ellenére a fazon ragaszkodott ahhoz, hogy két dollárt fizessünk érte. Én makacskodtam volna az egy dollárhoz, de megszólalni sem tudtam, mert Manny előkapta a pénzt és amikor utána nyúltam, hogy kiveszem a pasas kezéből, úgy markolt rá, mintha legalább negyed millióhoz jutott volna.
- zégyellje magát, hogy csak ekkorát adott! – Szóltam vissza neki mérgesen, fogaimat csattogtatva és nagyot haraptam a kék felhőbe. Szétolvadt a számban a cukorka, kékre festve nyelvemet és ajkaimat. Legalábbis a popcornos kocsi ablakán ezt láttam.
-Hova ráncigálsz? – Kapkodtam lábaimat egymás után és követtem Manny-t egy félreeső helyre. Számra széles mosoly húzódott kérdése hallatán, amit aztán ledöbbent arckifejezés váltott fel.
-Azért hasadt ki, mert átmásztam a kerítésen. Nem akartak beengedni, mert Derek Boyka állt a belépőkártyán. Alig tudtam kidumálni magam. – Dugtam a félig megmaradt vattacukrot egy bozótba. - És próbálj meg ez alá a latex cucc alá bugyit felhúzni. Akkor már nem fértem volna bele. – Tekeregtem, hogy megnézhessen, mennyire repedt ki az anyag, de nem sokat láttam belőle.
-Mennyire hasadt szét? Még elviselhető, vagy már a gáz kategória? – Fordítottam hátat és kitoltam a fenekemet a srácnak. Ő mégis csak jobban látja, mint én. - Add oda a köpenyed Batman. Szükségem van rá, tudom, Macskanő sose kérne segítséget Batmantől, de most kell… a köpenyed, kurva gyorsan, mert ha ez miatt kitesznek innen, azt nem élem túl. Van nálam extasy, egy kis fű és ha csak az kell, akkor meg is dughatsz, de add ide a köpenyed. – A köpeny szó jóval többször szerepelt a mondatomban, mint az megengedett, de nyomatékosítani akartam, hogy mire is van szükségem. Talán eljutott az agyáig, bár ahogy a seggemet bámulja, talán már rég elkéstem.
-Meg a nagy szart. – Gyorsan megkerültem, a hátára ugrottam és elkezdtem lefejteni a köpenyt róla. A patentok pillanatok alatt megadták magukat, csak az utolsó makacskodott.
-Manny szedd le, nekem nem megy. – Fújtattam nagyot, továbbra is a hátán csimpaszkodva, miközben mindenki, aki csak elhaladt mellettünk, belátást kapott formás sejhajomra.

- Nem tudom, inkább megmutatom... - jobb mutatóujja tapadt rá a kitolt popsira, majd valahol az ánusz vonalánál kezdte meg útját a lány testén, egészen a combok találkozásáig, ahol egy pillanatra érintette Beezus legszentebb szentségét. Azonban nem volt túl sok ideje kiélvezni az adott helyzetet, hiszen szóáradattal töltötte ki a lány a fejében lévő pajzán gondolatokat, s amint feleszmélt, annyit hallott: köpeny, extasy, köpeny, fű ... meg is dughatsz, köpeny.
Talán lovagias lett volna és azonnal felajánlja a segítségét, de Macskanő nem volt türelmes és azonnal akarta a hátát takaró vászondarabot, és a testi nyomatékosítástól sem riadt vissza. Fojtogató érzés volt, ahogyan a jelmezének lobogó darabjától próbálták megszabadítani, de a kötés ellenállt a tépő rántásoknak és helyén tartotta a hátsót remekül takaró eszközt.
- Az Isten szerelmére, álljál már le egy kicsit! - kiáltotta el magát, de immáron olyan távol az embersereglettől és olyan mélyen a kiállítóterem legeldugottabb szegletében, hogy immáron senki sem hallhatta és láthatta kettősük táncát. A másik még mindig a hátán érezte jól magát, így Manuel mindent megpróbált tenni annak érdekében, hogy megszabaduljon tőle, talán sikerrel. S ha így volt, pihegve kért magának időt a kosárlabdából ismert mozdulattal, majd térdein támaszkodva meg kapkodta a levegőt.
- Te tisztára nem vagy normális... - vigyorgott fel a lányra, majd kiegyenesedett és derekán pihentette karjait. - Ha szépen kérted volna, minden további nélkül odaadtam volna... De ajánlottál valamit, amire nem tudok nemet mondani.
Pár lépést tett meg a legközelebbi falig, miközben a köpenyét tartó utolsó patentokat oldotta. Összegyűrte az anyagot, majd a lánynak dobta, hogy az elkaphassa.
- Az extasy nem az én világom, a kefélést meg gondolom nem mondtad komolyan ... úgyhogy maradjunk a fűnél. - nekidőlt a falnak, majd körbenézett az ürességben, amit a standok mögötti világ nyújtott. A rakodótérként használt terület jó rejtekhely volt a legúti elszállásnak, így amellett döntött. - Szóval, tekerj két vicceset és adjunk az élvezeteknek...

Azt azért nem gondoltam volna, hogy lelkesen körbe taperolja a hátsómat. Ugyan nem húzódtam el tőle, de fogalmam sem volt, mettől meddig tart a szakadás, mert azzal voltam elfoglalva, hogy árgus szemekkel néztem az összes bejáratot/kijáratot.
Nem voltam vicces kedvemben. Kellett az a köpeny és bármit megtettem volna, ha megkapom. Már csak azért is, mert akkor levettem volna a hajamba eszkábált fülecskéket és lehettem volna végre Batgirl. Küzdeni fogok, a végső pillanatig, amíg csak lélegzem. Kell a köpeny…
-Aki normális, az unalmas, ezt még nem hallottad? – Matattam a nyakán, feszegettem a patentot, de nem akarta megadni magát. Letépem én, két pillanat alatt, de nem akartam tönkretenni a jelmezét.
Lehuppantam a hátáról, talpra érkeztem, kihúztam magam és összeszűkült szemekkel néztem, ahogy pár lépés távolságban kifújja magát. Azért nem vagyok túlsúlyos, nem értem ezt a cécót. Eligazgattam a hajam, vártam a reakcióját, közben meg a falnak döntöttem a hátam, hogy még véletlenül se lásson senki se, aki netán erre kószálna.
A harcom kifizetődő lett, úgy szorítottam markomban a köpenyt, mintha az életem múlna rajta. A nyakamba kötöttem és elégedetten csodáltam egy ablaküvegben. Teljesen takart mindent és végre úgy nézte ki benne, milyet akartam. Igazi Batgirl vált belőlem.
-Komolyan gondoltam a dugást, de nem vagyok jótündér, aki teljesíti három kívánságod. A füvet választottad, így jártál. – Gonosz mosoly terült ajkaimra, belenyúltam az övemre erősített apró zsebbe és előkotortam mindent, ami ahhoz kell, hogy megtekerhessem a cigit.
Leültem a földre, lábaimat kinyújtottam és ráhelyeztem minden eszközt. Lázas, gyors mozdulatokkal álltam neki a munkának, erősen koncentráltam, hogy jó legyen és véletlenül se hagyhassa el panasz a száját.
-Te mióta szívod? – Néztem fel kíváncsi szemekkel, vigyorogva, miközben nyelvem végigsiklott a cigipapíron. Csigát tekertem hozzá és voálá, két perc múlva már kész volt az övé. Felnyújtottam neki és a sajátommal foglalkoztam. Azt hiszem Derek nem fog örülni annak, amit most tenni fogok, de ez van. Nekem sem tetszik sok minden, amit csinál.
A cigi erősre sikeredett, talán túl erősre is, mint amit megszoktam. Marta a torkom, még a szemem is könnyes lett füstjétől. De jól esett és ezt az érzést nem cserélném el senkivel sem. Lehunyt szemmel szívtam mélyet és lent tartottam, amíg a tüdőm nem sipítozott levegőért.

- Nem hiszek neked... - maszkja mögött is érezni lehetett, hogy mennyire kétkedve fogadja a lány állítását, s a hangja is aképpen formálódott, hogy kételye hallható legyen. - Lehet, hogy egy pornófilmben megállná ez a helyét, de a való világban nem tudok olyan elképzelni, hogy egy csaj csak úgy felajánlja a szexet valamiért cserébe...
Manuel figyelte a gyakorlott mozdulatokat, majd a lánnyal szemben foglalta el a helyét, egy faláda tetején. Nézte Macskanőt, és most egy pillanatra sajnálkozott, hogy miért nem a kufircot választotta, hiszen akkor most nem érezne apró sátrat a nadrágja ágyékrészén.
- Fogalmam sincs. Annyi tudok, hogy a középsuliban már igen... De pontosan mióta? Nem tudom. - válaszolt kicsit bővebben, mint szokott erre a kérdésre, majd visszatért az előző témához, ami még mindig kicsit csesztette a csőrét. - Szóval azt akarod mondani, hogy ha a szexet választom, kapok tőled egy pippantást, megkefélhetlek hátulról és a melledre élvezhetek?
Szívott mélyet az anyagból, ami nagyon finom volt, régóta nem érzett ennyire jó anyagot a tüdejében. Lent tartotta a füstöt, majd lassan pufogta ki a négy ütem melléktermékét. Már érezte a hatását, kicsit felszabadultabb lett, kezdte megszokni a testén hordott ruhát és már az sem érdekelte, hogy mit gondol róla a másik, ha gondol egyáltalán róla valamit.
- Vagy ez nálad ilyen természetes opció, hogy egy kis baszással mindent megkaphatsz? - beszív, sürít, lent tart, kipufog. - Ne értsd félre, rohadtul kívánatos lehetsz meztelenül ... ebben a ruhában meg pláne, és valszeg a technikáddal sem lehet gond, de... Mit is akartam kérdezni?
Mélyet sóhajtott, majd végignézett a környezetén, ami most inkább egy lágy pasztelmaszlagra hasonlított, mint egy képregény-találkozó háttérrészlegének. - Ja megvan! Szóval... Ha mégsem a cigit választom, akkor mi fért volna bele? Mi lett volna az a pont, amikor azt mondod, eddig és ne tovább? Van egyáltalán olyan pont? És csinálhatjuk úgy, hogy mégsem a cigit választom?
Utolsó kérdésén felnevetett, majd visszatért a légnemű élvezetekhez és kábította magát tovább.