Olyan volt ez a pasi, mint egy gőzhenger. Letarolt és nem igazán nézte jó szemmel ha nem feküdtem ki egyszerűen. Én viszont küzdöttem, hogy teljesen maga alá temessen. Mert rám nem voltak sosem jó hatással a túl határozott és erőszakos pasik. Mert hajlamos vagyok engedelmeskedni, magam elé helyezni őket és még élvezni is. És a pszichológusom szerint ez nagyon, de nagyon nem egészséges. Én pedig hajlamos vagyok hinni neki.
És jobbára igyekeztem is elkerülni az ilyen embereket, általánosságban sikerrel jártam. De ő lerázhatatlan és ellenállhatatlan. Nem tehetek róla…
Másrészről pedig bár megkellett volna bánnom, hogy beadtam a derekam, de nem bánom. Egy picit sem, annyira élvezem, annyira élvezetes ez az egész, hogy képtelen vagyok bármennyire is bánni. Annyira tudja, hogy mi kell nekem és az sem érdekel, hogy ösztönös vagy ezer nőn tanulta meg. Csak az számított, hogy most itt van és nagyon, de nagyon kielégítő ez számomra. És napokig tudnám élvezni ezt a játékot, de ma mindenképpen még órákig, amikor is a telefonom úgy dönt, vagyis inkább a főnököm, hogy nem hagy békén. Legszívesebben felvenném, mert kizökkent és mert kell a pénz. De persze ő nem egy normális pasi aki belátja, hogy a munka nagyon fontos és hagyja, hogy felvegyem a telefont. Nem, mert az túl egyszerű lenne és akkor túl gyorsan elintéznénk ezt az egészet. Helyette most hallgathatjuk, ahogyan csörög a telefon. Ész hová mész…
S még is minden érvem és ellenvetésem azonnal kiveszik a fejemből, ahogyan durván megcsókol. Morgása végigvisszhangzik a testemen, egészen a lábujjamig megbizsergetve, felnyögök az ajkai közé, ahogyan a hajamba markol. Élvezem, ahogyan birtokba veszi a testem élvezem a korlátot is. Ilyenkor igen, más esetben, ha az életembe akar beleszólni azt már annál kevésbé. Éppen azért bármennyire is élvezem az ajkai kalandozását a nyakamon, elhúzom a fejét, amikor ismét megcsörren a telefon, még egy próbát téve. Hátha jobb belátásra tudom bírni.
De úgy tűnik nem, ajkaim finoman elnyílnak a meglepetéstől, egyrészt a stílus miatt, másrészről mert pénzt ajánlgat. Mi vagyok én? Kurva? Escort vagyok az istenért!
Döbbentem hagyom, hogy közelebb húzzon, majd, ha már szabadulni úgy sem enged, erősen az ajkába harapok és kicsit sem finomkodva karmolok végig a hátán.
- Nem vagyok kurva, hogy pénzt ajánlgass és kibérelhess a perverz fantáziáidnak!- Elfelejtkezek a folyamatosan csörgő telefonról, ugyanis most teljesen más foglalja le a figyelmemet. Méghozzá ez az iszonyatosan szemtelen pasi, akinek éppen az ölébe ülök és akinek a férfiassága még mindig tövig bennem van. Ami egyben izgató, másrészről dühítő. Mert egy pillanat alatt haragudtam meg rá a kijelentése miatt. Még, hogy kifizeti az egész hetemet. Ugyan már ez rohadtul nem így megy. Én egy dolgozó, önálló nő vagyok, aki NEM ismétlem NEM kurva, éppen ezért nem lehetek vele egész héten. Főleg ilyen formában nem. Persze ha nem történne semmi köztünk megtehetné, de így nem! Nem leszek a kis szex tárgya egész héten. Habár sejtem, hogy roppantmód élvezném a dolgot akkor sem. Nekem kell saját fizetés amit nem kaphatok meg tőle, ugyanis akkor ugyan ott tartanánk. A semmiért fizet? Vagy a dugásért? Nem, ez nem…
- És ha kurvaként akarsz kezelni akkor el is mehetsz most, és megdughatsz egy prostit. Biztos lehetsz benne, hogy ő nem fog kifogást emelni a bánásmód miatt és a telefonja sem fog megcsörrenni. - Sziszegem az arcába, s csak azért ilyen közel mert nem igen tudok messzebb menni tőle. Éppen felhúzott és bármennyire is fel vagyok még izgulva hiszen ez nem száll el egyről a kettőre, haragszom is rá. Rohadtul haragszom…

Fergeteges volt vele ez az egész, a szex meg minden. Addig a pillanatig míg a főnököm úgy nem gondolta, hogy el akar érni. És ez az egész lehetett volna a továbbiakba is marhára kellemes, ha nem lenne ennyire rohadtul makacs a lábaim között feszülő férfi. Mert hiába minden észérvem nem akar engedni a dologból. Az ajkába harapok és végigkarmolom a hátát, büntetésből, hogy hátha akkor érzékeli, hogy mekkora farok. De a hajkoronámban megfeszülő ujjak nagyon is másról árulkodnak, hát még a szavai, melyeket olyan nagy gusztussal és örömmel dörgöl az orrom alá. Megemelem a kezemet és ha nem kapja el, akkor egyszerűen pofon vágom. Ami ebben a helyzetben egy picit irreleváns, hiszen éppen a lábaim között, bennem lüktet meredező hímtagja és én még mindig nedves vagyok tőle, és élvezem, ahogyan szabad keze a gerincem vonalán zongorázik végig. POnt annyira bosszantó ez a pasas, mint amennyire izgató. Eldobom tőle az agyamat.
- Ne beszélj velem így...- Sziszegtem a pofon után, már persze csak ha sikerült. Mondjuk csak az igazat mondta, a stílussal volt bajom. Nyilván megszokta, hogy a nőket rongyként kezeli, de én ezt nem hagyhatom. Igazság szerint össze sem szabadott volna vele jönnöm. Az én múltammal... Szerettem ha valaki irányít nem egészséges mértékben, szinte már szükségét éreztem és könnyen váltam függővé valakitől. Éppen ezért a pszichológusom azt ajánlotta, hogy Vicel, például, mert elmeséltem neki, hogy ki is ő és mi is történt kettőnk között, ne kezdjek. Az olyan pasik, mint ő nem segítenek a lelki felépülésemben... De ha ennyire ellenállhatatlan és akaratos...
Nincs is időm feleszmélni, már az ölébe is kap és pillanatokon belül az ágyon találom magam. Felnyögök, amikor kihúzódik belőlem, nem olyan kellemes ez, mint amikor az emberbe behatolnak. Hármat pislogok és már az ágy rácsához is van kötözve a kezem...
Az agyam tiltakozik, pontosan tudván, hogy nem lenne szabad nekem ilyen helyzetbe kerülnöm és, hogy ez mennyire felháborító, a testem azonban nem egészen így reagál.
Dühös szikrát szórnak a szemeim, ahogyan ránézek.
- Ezt most komolyan gondolod? Nem csinálhatod ezt!- Hüledezek, de a testem reagál az érintésére, újra benedvesedek, s a hasfalam megfeszül, libabőr ütközik ki a bőrömön, s kapkodva veszem a levegőt. Habár a legutóbbit akár foghatnám az idegességre is. De fölösleges lenne. Elfordítom róla a pillantásomat és dacosan felszegve az államat a mennyeztet kezdem tanulmányozni. Igyekszem nem finom, izgató érintésére koncentrálni, amibe olykor-olykor beleremegek. Nem akarom behunyni a szemem és igyekszem megállni az ajakharapdálást, mert ezek mind-mind túlságosan árulkodóak lennének. Hiába ez a férfi tudja, hogy mitől döglik a légy bármennyire is igyekszem ellenállni. Vagy csak arra érzett rá piszkosul, hogy én hogyan működök...