Marcel & Tiffany

Vendég

[You must be registered and logged in to see this image.]
TiffanyandMarcel

idézetkéd helye ide jövel.

O

lyan fura érzés apának szólítani, olyan fura érzés egy férfi házában lakni... aki az apám, a vér szerinti, az igazi, olyan fura érzés, hogy nem olyan, mint a nevelőapám. De más, sok tekintetben más milyen, olyan... kedvesnek és gondoskodónak tűnik, olyannak aki gondoskodni akar rólam... a lányáról. Olyan könnyű lenne elhinnem, hogy szeret, hogy akar engem, hogy apámként akar viselkedni... és mégis félek ha valóban elkezdek hinni, valaki felkapja a hógömbömet és a föld felé vágja, azzal a szándékkal, hogy szilánkokra szedje a vágyamat, hogy el higgyem valaki szerethet és nem csak el akar dobni, mint valami vakot. Anya, mindig, mindig, mindig, nem telik el nap, úgy, hogy ne jusson eszembe anya. Nem értem, sosem értettem, és szerintem soha nem fog bekövetkezni a pillanat amikor meg fogom majd tudni érteni hogy miért tette azt amit. Hogy miért volt, kellett fontosabbnak lennie egy férfinak, mint én? Ráadásul egy olyan férfi, aki bántalmazta őt is és engem is.... akit nem zavar, ha kiáll az utcasarokra. Sőt elvárja, hogy a pénzt haza adja neki, az lényegtelen, hogy mégis milyen munkával teszi ezt meg. Nem tudom mivel csavarta az ujja köré őt, hiszen még csak azzal sem lehet őt vádolni, hogy jó és kedves ember lenne. Senkihez nincs egy bátorító vagy kedves szava, sokkal inkább gyűlölködő megjegyzések jellemzők rá. Erőszakos, hatalommániás, beképzelt hólyag, természetesnek veszi, hogy anya minden óhaját, sóhaját teljesítse. Ha nem így tesz könnyen elszalad a keze. Igaz, bár csak akkor történik ez meg, ha alkoholhoz nyúl, ami elég sűrűn előfordul.... mondjuk úgy nem telik el nap anélkül. Előszeretettel csalja is anyát, aki úgy tesz, mintha ez nem zavarná, de nagyon is zavarja.... hiszen a fejemet tenném rá, hogy a mai napig is szereti. Újra a kezembe esik a levél amit anya írt, annyi gyűrődés található rajta, hogy a papírba beivódott kék tinta néhol kikopott, na meg egy pár könnycsepptől szét is mosódott. De nem kell olvasnom, fejből tudom a tartalmát annyiszor olvastam már. De ha a kezembe kerül ugyan úgy leszorul a torkom, és gumilabda méretűre zsugorodik a gyomrom, úgy érzem, hogy a múlt heti kaját is képes lennék kidobni magamból. Még most sem sikerült megértenem, hogy hogyan volt képes ilyet tenni, hogyan volt képes egy férfit választani helyettem? Mert inkább engem dobott el magától, mint hogy a pasiját. Szerencsére nem én nem emlékszem arra a tragikus éjszakára, de a levélnek köszönhetően tudom, hogy mi történt...
Nevelőapám szokásához híven aznap este is részeg állapotban érkezett haza a munkából- anya szerint- szerintem meg inkább csak a napot lopta. Ilyenkor mindig bele köt mindenbe, még az élő fába is. Könnyű volt anyán hibát találni, nem tetszett neki, hogy mit válaszolt neki édesanyám. Én a szobámban játszódtam, de kijöttem a hangos szóváltásra. Láttam, hogy éppen fel akarja pofozni, azonnal működésbe lépett a védelmi mehanizmus. Így gyerekfejjel elé álltam, sőt mi több, nem csak, hogy elé álltam. Kiabáltam vele, hogy hagyja békén, ne merészelje bántani az édesanyámat. Természetesen erre még jobban bepöccent, így azonnal a nyakamnak ugrott, meg akart fojtani, tényleg meg akarta tenni. A szomszédok jöttek le a hangzavarral, majd rendőrt hívtak. Igaz minket biztonságba helyeztek, azt hittem ezzel végre valahára minden megoldódik, végre eltűnik az életünkből és boldogok leszünk. Nagy tévedés. Anya berakott egy árvaházba ezzel a levéllel együtt, bocsánatot kér benne, hogy ilyet tett, hogy túl erőtlen ember és nagyon kell neki ez a férfi. Szeret engem is, hiszen az anyám, de kell mellé egy erős férfi, valaki aki irányítja, aki megmondja mit tegyen, aki alkalomadtán szeretettet nyújt neki, aki védelmezi. Nem érdekli, hogy ilyen részeges és erőszakos ember, mert a lelke mélyén szereti. Szeretet. Félek nem létezik ilyen, ezek csupán szavak, amit bárki ki tudd ejteni az ajkain, de a tettek sokszor sokkal beszédesebbek a szavaknál, az üres ígéreteknél. Meg kell találnom anyát... valahol lennie kell.... és egész véletlenül tuti, hogy itt van ismét Las Vegasban. Biztos vagyok benne, hogy ugyan úgy kiáll az utcasarokra, mint annyi éve. Nem volt nehéz találnom valakit aki futtat, de kikötöttem, hogy csak álnévvel dolgozom és csakis kizárólag nőkkel... idősebb korosztályból. Ő belement. Annyira nem lehet nagy város, hogy sose fussunk össze.... csak egyszer szeretnék, hogy szemtől szembe magyarázza el amit a levélben írt. Az igazi apám természetesen semmit sem sejt erről a kis „kutatómunkáról”. Most is épp egy ilyen klienshez igyekszem egy hotelbe. Nőhöz. Egyetlen férfihoz sem lennék képes nyúlni, ha elmegyek az utcán egy ilyen mellett rettegés kap el, azonnal érzem a kényszert a menekülésre, az egyetlen hímnemű egyed akinek a közelében nem jön rám a menekülhetnék, az igazi apán. Mára már kezdek feloldódni a közelében, de félek több ilyen nem lesz. Mindegyik egyforma...
De már így is késésben lehetek, nem szeretek másokat megvárakoztatni, ezért kapkodva rángatok magamra egy farmerszoknyát, majd csipkés topot, egy kisebb szárú csizmát, barna tincseim szigorú lófarokba fogom a fejem tetején, laza sminket helyezek fel magamra. Metróval megyek, mert az gyorsabb, így közel majdnem egy óra múlva már a hotelszoba felé sietek. Ahogy az ajtó elé érek, halkan koppantok begörbített ujjammal hármat, kissé hátrébb állok, karba font kézzel, bájos mosollyal arcomon várom, hogy kinyissa a hölgy az ajtót.

SZAVAK:840 word - ZENE:Fly Project - NOTES: Megszállatomnak[You must be registered and logged in to see this image.]

Vendég

Nem tudtam mit kitalálni. Nekem látnom kell... sőt, az nem is elég, szinte akkor látom, amikor akarom. Már amikor követem, de az mindegy... beszélni akarok vele végre, hátha a hangja is olyan.. bár nem számít, kell nekem, úgy, ahogy van. Nem vagyok eszelős, őrült meg ilyesmi, csak akarom. Nekem ő kell és nem tudom még hogyan, de meg is szerzem. Elég ideje figyelem már, hogy tudjam, nem éppen hétköznapi munkával keresi a pénzt, de ez sem számít. A gond csak az, hogy eddig nőkkel láttam elmenni... Sehol egy pasi. Fogalmam sincs mi az oka, de mindig csak nők. Idősebb nők. Így lett Mrs. Lacarte, akinek a nevében én rendeltem meg Tiffanyt egy körre az egyik menő hotelbe. Igen, közben a nevét is megtudtam, meg azt is, ki futtatja. Jóval a megbeszélt idő előtt érek a hotelbe. Eddig minden a terv szerint alakul, de tudom, a neheze még csak most jön. Ki kell derítenem, miért nem láttam még pasikkal. Majdnem a legfelső emeleten vettem ki egy szobát, rendeltem pezsgőt, gondolom oldja majd a feszültséget, legalábbis remélem. Nem hozam magammal semmit, csak a fényképezőmet, anélkül nem megyek sehova. Leülök az ágy szélére és csak várok. Várok... Az órát nézem, majd pontosan a megbeszélt időpontban kopogtatnak az ajtón. Ez csak Tiffany lehet. Kifújom a levegőt és lassan elindulok az ajtó felé. Nem tudom hogyan fog reagálni. Úgy nyitom ki az ajtót, hogy ne lásson, mögötte állok. Megvárom, amíg besétál, bezárom mögötte és csak akkor szólalok meg.
- Tiffany, örülök, hogy eljöttél. Nos... Mrs. Lacarte mégsem ér rá... de már nem akarta lemondani a találkozót... Engem küldött maga helyett, de... ne értsd félre, beérem egy beszélgetéssel is... – emelem fel a kezem megadóan. Nem akarok egy hisztit vagy bármit. Persze... minden jóban benne lennék vele, de engem most más érdekel. A beszélgetés nekem pont elég.