Igaza van Dannek, ki kell kapcsolódnom, mert ha nem teszem, be fogok kattanni, ha még meg nem történt. Ha pedig nem történt meg, akkor meg fog hamarosan, bár azok a kirúgások is eléggé agresszívre sikeredtek. Nem szeretem, ha nem ismerik el az igazamat, és ezt egy alkalmazottól kevésbé tűröm el. Késő este végeztünk, de még hazaugrottam zuhanyozni, és átöltözni.
- Hova mész? - Hallom meg Katherine hangját a hátam mögött, mikor éppen magamhoz veszem a telefonom, és a kulcsaim.
- Nem tartozok neked beszámolni valóval a programjaimról, de ha annyira érdekel, Dannel leszek! - Válaszolok ridegen a vállam fölött, még annyira sem méltattam, hogy megforduljak, majd kimentem, mivel a taxim már a ház előtt várt. Persze Dan is benne ült, ezt beszéltük meg.
Jó estének ígérkezett, és a hely is igazán nívós volt, pont megfelelt az ízlésemnek. A bárpulthoz mentünk, én kikértem az italomat. Talán egy órája sem voltunk itt, mikor egy ismerős női alak tűnt fel a bárpultnál.
- Lea? - Évekig jártam hozzá, azóta nem láttam, mióta megnősültem. Hűséges akartam lenni, de azt hiszem erre nem lesz esély. A leggyönyörűbb nő, akit valaha láttam, s bár érzelmek nem fűztek hozzá, szerettem az együtt töltött időt. Borsos ára volt egy egész éjszakára, de minden pénzt megért ez a nő.
- Örülök, hogy összefutottunk - Mondom végül, és szemeimben felcsillan a vágy. Kezdek örülni annak, hogy kimozdultam, azt hiszem szép esténk lesz...

Egyesek azt mondják hogy sokat iszom. Szerintem csak nem eleget. Egyébként is, véleményem szerint a világon senkinek nem ártok vele, ha néha, az est leszálltakor én is - úgy mint sok ezren rajtam kívül - betérek egy bárba, és pár pohárka mellett lazítok egy kicsit.
Ma is így teszek. Mindig próbálok egy-egy helyen visszatérő vendég lenni - már amennyire az időm engedi - szeretem ha tudják hogy mit akarok. Ma éjjel sofőr nélkül érkezem meg, mindenkinek kell szabadnap, ő pedig csak akkor kísérget ha dolgozom. Ma pedig nincs így. Egyszerű üresjáratos nap. Besétálok a bárba egy egyszerű, ámde mélyen kivágott sötétkék ruhában, hanyagnak látszó konttyal, lábaimat sötétkék magassarkú nyújtja. A pultossrác kedvesen mosolyog rám, és már csinálja is a vodka-martinimet. Megfordulok, és a tömeget vizslatom a szemeimmel. Közben egy enyhén ittas pasi, egy whisky-t csúsztat mellém. Kedvesen, de üresen rámosolygok. Legalább kérdezné meg hogy mit iszom, ha már pénzt áldoz rám. De persze, önelégült részeg pasasoktól nem kell mást várni. Mire belekezdenék a mondandómba, ismerős hang üti meg a fülem. Meglepve fordulok jobbra, és valóban a hang gazdája és én nagyon is közeli ismerősök voltunk valamikor. Elmosolyodok.
- Lám-lám, a tékozló fiú. Meglehetősen régen nem láttalak már Gareth. Eléggé eltűntél...
Persze, nem kérdeztem tőle sosem hogy miért szüntette meg a hozzám járást. A magánéletéhez akkor van közöm ha beavat. Kellemes időszakokat töltöttünk együtt, ő azonban a távozás mezejére lépett. Látom a szemében felcsillanni a vágyat. Tehát nem csak az arcom és a nevem nem feledte el. Halkan nevetve simogatom meg az arcát.
- Semmit sem változtál. De hová tűntél el? Látni sem láttalak sehol, elég régóta már. - felé csúsztatom az ajándék whiskymet, és koccintásra emelem a poharam - A meglepő viszontlátásra szépfiú. - mondom, és nagyot kortyolok az italból.

- Tudod, egy kicsit tényleg elveszettnek éreztem magam az utóbbi időben... - Jelentem ki. Ittas vagyok, de cseppet sem részek. Mindig is jól bírtam az alkoholt.  Végignézek a nőn, és a látvány magárt beszél. Érdekkapcsolat. Azt hiszem így nevezik. Sosem tartoztam azok közé a pasik közé, akik valami érzelmet is akartak a szexuális vágyon kívül. Jól elvagyok az érzelmek nélkül, és az érzelmek is elvannak nélkülem. Ez a világ rendje. A szerelem sosem volt nekem való, de azt hiszem nem is lesz.
- Tudod kicsit felpörgött az üzlet, beolvasztottam egy céget, elvettem a lányt... Aki gyűlöl, de tudod, nem mozgat... - Néhány információt megosztottam vele eddig is. Tudja, hogy mindennel foglalkozom, ahogy azt is tudja, hogy nem sajnálom a pénzt egy csodálatos éjszakára. Mindig megkapta azt, amit adott, néha többet is kapott, mert megérdemelte. Számomra azt adta, ami nekem kell. Nyers, leplezetlen vágyak, és persze a szex.
- A csodás én meglepő viszontlátásra! - Meghúzom az italom, de nem az egészet. Mindig ki kell élvezni az ízét, erre tanított Joe bácsikám mindig is. Nélküle még ugyanaz a senki parasztfiú lennék apám farmján, aki voltam. Hálás vagyok neki, hogy igazi férfit faragott belőlem.
- Tudod, ha már itt tartunk, felmelegíthetnénk a régi szép emlékeket, persze ha még érdekel... - Kacsintok flegmán, s remélem tudja mire gondolok. Körbepillantok a terepen, de Dan azzal a szexi szőkével táncol, akivel egy órája láttam. Szerintem nem fogja észrevenni, hogy eltűntem, bár még nem szándékozom menni.
Esetleg egy kis tánc? Vagy te amolyan bárnál ücsörgős vagy? - Kérdezem, mert igazából nyilvános helyen nem futottam vele még össze. Tulajdonképpen mással foglalkoztunk, remélem ez ma este sem lesz másképp.

Még mindig él az az állításom, miszerint minden férfi, függetlenül attól hogy hány éves, hogyan néz ki, hány nővel volt életében, a lelke mélyén csak egy kisfiú, aki törődésre és vigaszra vágyik. Nomeg arra hogy felnézzenek rá. Nem működnek valami bonyolultan. Garethet is kedvem lenne megölelni, és biztosítani róla hogy minden rendben van. Úgy látszik szüksége is lenne rá. De ha ezt megtenném, az nem én lennék. Ilyen keretek között nem. Hisz nem a barátja vagyok. Még csak a szeretőjének sem nevezhetem magam, mert nem ingyen kapta meg amit kapott. Ex-ügyfél, talán ez a legjobb szó rá. Valamiben azonban nagyon hasonlítunk. Nem kergetjük a szerelmet, nem élünk az illúzióknak. Nem várunk el a másiktól sem többet, mint amit mi adunk neki. Ez ennyire egyszerű. Ő megértette hogy én hogy működök, én is megértettem hogy ő hogy működik. Ennyi.
Meglepett tekintettel nézek rá. Na nem azért hogy terjeszkedik üzletileg, mert ahhoz mindig is megvoltak a képességei, hanem hogy megnősült. És hogy ilyen rossz házasságban él.
- Mindig meg tudsz lepni Gareth - nevetek fel - Már-már kezdtem azon gondolkodni, hogy mégiscsak belekerültél egy nő hálójába. De ebben a formában nem jó hallani. Csak nem a pénz dominálja a házasságodat? - kérdezem egyszerűen.
Nem házasodnék pénzért. Fölösleges. Jóval többet kapok így is mint bármelyik liba, aki egy ilyenbe belemegy. Ráadásul ők még eljátszani sem képesek semmit, és a jó dolgokat sem sűrűn találják meg.
Kihívó tekintettel nézek fel rá. Felmelegíteni? Hmmm, mára szabad estét terveztem, de végeredményben valamikor régen jókat szórakoztunk mi ketten együtt. Odahajolok hozzá, és a fülébe suttogok:
- Ismered a szabályokat. Kedvellek Gareth, de ha mint ügyfél kérsz tőlem egy éjszakát, akkor várom a juttatást is. - simítok végig a karján.
Nem gondoltam volna hogy ezt fogja kérni tőlem, de nem szoktam semmi jónak az elrontója lenni. Pláne nem akkor, ha hasznom is származik belőle. Ha nem vesztett időközben a lendületéből és lelkesedéséből a neje mellett, akkor ígéretes estém lesz. Felé nyújtom a kezemet, és közelebb húzom magamhoz.
- Tánc? Hmm, ígéretesen hangzik. Amennyiben még tudsz táncolni. - nevetek fel.
Szeretek vele játszani. Mindig jól reagált a kis ugratásaimra, és soha nem vette a szívére sem. Ezért is kedvelem. Mert nem kell bonyolult lelki köröket futni vele. Várakozó tekintettel nézek rá.
- Akkor vezessen uram...- nevetek fel újra - Lássuk mit tudsz még...

Mindig is imádtam, hogy érti a dolgát, nem hiába választottam őt, aki állandó partnerem volt egy kis anyagi juttatásokért cserébe. Meg tudott nevettetni, ha éppen ezért fizettem neki... Ezért is. És a többi csodás éjjelért, amit átszórakoztunk.
- A szívemet egy nő sem ejtheti rabul. Immúnis vagyok a szerelemre, csak a testemet ejtik rabul a nők... De ezt nagyon jól tudod... - Suttogom játékosan, mint amikor kisfiúként megfogadtuk Dannel, hogy csak kihasználjuk a nőket. Nekem ez végig sikeres volt. Látszik, hogy ittam, de ha iszom sosem vagyok közönséges, vagy kötekedő, sokkal inkább szórakoztató, néha már cirkuszi bohócnak érzem magam.
- Igen a pénz. Az apja könyörgött, mert félt attól, hogy az utcára kerülnek, mivel elfogyott a pénzük, amiből nekem sok van. Meglágyultam, mert az a lány... De tudod fél év nekem szex nélkül... - Tárom szét a karomat. Majd kortyolok még egyet az italomból, ami elfogy. Magamnak whiskey-t rendelek, Leára egy intéssel bízom rá, rendeljen, amit akar, én állom.
- Mint ügyfél? Mért tán kérhetem máshogy is az éjjelt? Mint? - Sütök el egy ócska viccet. - Te minden pénzt megérsz kedvesem, de nem tűnsz olyan olcsó lánynak, akinek a mellei közé kell dugdosnom a pénzt az egész bár előtt, hogy aztán bazári majmot csináljak magamból - Tisztában vagyok vele, milyen nő is Lea, és ő is tudja, hogy most jól akarom érezni magam. A tekintetemből ki tudja olvasni, és hagyom neki. Az anyagiakkal később foglalkozunk.
- Táncolni, én? Hát hogyne, mint egy féltégla! - Persze ez hazugság. A bácsikám mániája volt, hogy legalább kétféle táncot megtanítson nekünk, mert a nők ettől ájulnak el. Na persze. Két szép mondat, és már olvadnak, mint a fagyi.
- Akkor gyerünk - Iszom ki az italom, majd hirtelen mozdulattal megpörgetem, és úgy viszem be a tánctérre. A szám persze lassúra vált, hát miért is ne. Sosem voltam érzelgős, mindent tényként fogok fel, egyedül apám halála viselt meg lelkileg. Magamhoz húzom a nőt.
- Tudod, rég mozdultam ki... Unalmas volt a malomkerék... Nem is értem miért nem kerestelek... - Jegyzem meg színtelen hangon, de komolyan gondolom. Persze főként a testiség hiányzott, amit ő tud nyújtani. Mi soha nem dugtunk, vagy szexeltünk, szeretkeztünk. Apám szerint érzelmek nélkül nem lehet. De a vágy is elég. Mély levegőt vettem, melyet lassan fújtam ki tüdőmből. A nikotinhiány... az alkohol mindig is vonzotta a cigarettát....[/b]

Csendesen mosolygok magamban szavaira. Sokaktól hallottam már ezt, hogy az ő szívüket senki nem ejtheti rabul, soha nem lesznek szerelmesek sem. Pedig még én is beleestem ebbe a csapdába, valamikor régen. Akkor nem voltam elég jó az illetőnek. Legalábbis barátnőjeként nem. Ágytársaként már inkább. Valahol sajnálom is a dolgot, talán mellette nagykönyvbe illően rendes lány lettem volna. Így azonban, másik utat választottam, másfelé tartottam, őt pedig évek óta nem láttam. Ez így helyes. Nem tudná kezelni sem szerintem a helyzetemet.
- Igen, tisztában vagyok vele. A testedet feltétel nélkül odaadod, de a szívedet kizárod belőle. Így nincs kockázat, nem fogsz szenvedni. Egyébként tudod hogy osztozom ebben a nézetedben. - mosolygok fel rá - Engem ne irányítson egyetlen férfi sem.
Felvont szemöldökkel nézek rá. Szavai kicsit ellentétesek. Meglágyult a lány miatt, valamilyen oknál fogva, viszont nem fekszenek le egymással? Oldalra biccentem a fejem. Fél év szex nélkül egy férfinak, nem éppen egészséges. Még akkor sem, ha csak anyagi dolgok miatt köttetett a házassága. Főleg hogy Gareth nagyon is előnyben részesíti a testi örömöket. És teljesen át is adja magát nekik.
- Milyen az a lány? Valamivel nagyon meglágyíthatta a szíved. - nevetek rá - Fél év szexmentesen. Valószínűleg jó sok levezetetlen energiád van. - pislogok rá angyalian.
Kérek magamnak egy dupla whisky-t, jó sok jéggel, és érdeklődve pillantok rá. Természetesen tisztában vagyok vele hogy viccel. Máshogy nem kérhetné. Senki nem kapott tőlem ingyen éjszakát az elmúlt évek alatt. Pedig néhányukat majdnem megsajnáltam. Majdnem. Ez a kulcs. Hogy sosem esem ki a szerepemből, sosem gyengülök el, és nem sajnálok meg senkit. Ha szeretné, vigasza leszek magányos éjszakáin, vagy épp a végzet asszonya, de igazi mély érzelmeket nem fogok belevinni.
- Máshogy nem kérheted. - nevetek fel - Nos, nem is díjaznám igazság szerint ha a melleim közé dugdosnád a pénzt. Nem vagyok sztriptíztáncos. - mosolygok tovább - Vagy szimpla lotyó - lépek hozzá közelebb - De tudnám értékelni a...- sóhajtok a nyakába - felhalmozott energiáidat.
Tudom, most arra van szüksége hogy lazítson, szórakozzon, és hódoljon egy kicsit a testiség örömeinek, mindezt tét nélkül. Tudja hogy én nem telepszem rá az életére, és ha egyszer esetleg összefutnék egyszer a drága feleségével meg vele az utcán, akkor nem terhelném a jelenlétemmel, sem azzal hogy magyarázkodnia kelljen a kilétem miatt.
Hirtelen mozdulattal pörget meg a tánctéren, de a dal gyors ütemét, egy lassú dal lágy akkordjai veszik át. Közelebb lépek hozzá, karjaimmal átfonom a nyakát. Igazából jól esnek a szavai. Mindig jó egy magamfajta nőnek hogyha a kliens jól érzi velem magát, és ha hiányzom neki. Belenézek a szemébe.
- Már az is kész csoda drága Gareth, hogy nem felejtettél el. A kimozdulást pedig gyakrabban meg kellene tenned, egészséges és jót is tesz testnek és léleknek egyaránt. Engem pedig tudod hogy felhívhatsz. A számom nem változott.
Karon fogom és kivezetem a bárból. Ez a mély sóhajtozás, valamire enged következtetni. Én legalábbis tömény mellé, mindig dohányzom, bár ezzel tisztában is van. Kilépek, és a hűs éjszakai levegő lágyan simogatja vállaimat és a hátam. Előveszek két szál cigit, az egyiket a szájába adom, a másikat a sajátomba, és meggyújtom.
- Vagy nem ezt akartad? - nevetek fel.

Ez a nő mindig is elvette az eszem... A testiséggel. Mindig értett ahhoz, hogyan is lazuljak el. Ő nem egy szimpla prosti volt, akihez egyszer elmegyek, és utána hagyom az egészet, ő az a fajta, akihez rendszeresen jártam. Tiszta, és ápolt, ugyanakkor érzéki, és mindig tudja mi kell nekem. Nem vagyok belé szerelmes, soha nem is voltam, csak vonzott a teste, azt amit velem művelt. És persze mindig ki is fizettem, mert megérte... Valahogy ennél sosem vágytam többre még tudat alatt sem. Talán én vagyok rosszul összekötve, talán a nagybátyám nevelte belém, talán mind a kettő. De látván anyámat és apámat, hogy anyám majd meghalt, mikor apám egyszer félrement, talán akkor döntöttem el, hogy nekem nincs szükségem erre az érzésre.
- Milyen szív kedvesem? - Kérdezem ironikusan, hiszen ha tudnék érezni, akkor lenne, de képtelen vagyok rá, és nem is akarok. De tudom, hogy Lea is ilyen. A múltjáról sosem beszélt, nem kérdeztem, de különösebben sosem érdekelt. Egyet azonban elmondott, hogy őt sem érdekli különösebben ez az érzés.
- Igazából az apja könyörgését képtelen voltam tovább hallgatni, és hittem, hogy nem megy bele. Végül nekem adta a lányát... Én meg jó férj akartam lenni, de ezt sem nekem találták ki... - Húzom el a számat, és most először fontoltam meg a válás egyértelmű lehetőségét. El fogok tőle válni, hiszen őt nem érdekli az apja, engem meg aztán végképp nem fog. Csak nyűg mind a kettő, de cserébe nyugtom lenne és a cégük...
- Tőled nem is kérném másképp... - Jelentem ki és tekintetem a dekoltázsára csusszan, majd vissza a szemébe. - Éppen ezt akarom tenni, levezetni a fölös energiákat - Mosolyodom el, hiszen mind a ketten egyre gondolunk. Hiszen az emberiség egyik fő mozgatórugója a szex. Ahogy annak lennie kell. És mi sem élvezetesebb a nyers testiségnél? Örömmel nyugtázom, ahogy kivezet, hogy rágyújthassunk végre. Valahogy az ital mindig is vonzotta a cigarettát. Mindig is így volt, és így is lesz. Mikor tüzet ad, fogva tartom a tekintetét, így láthatja azt, mennyire vágytam a társaságát.
- Gyere velem Barceloná-ba! - Bukik ki belőlem, hiszen lenne ott egy kis elintézni valóm, valami üzleti megnyitó, vagy nem tudom, egy régi ismerősöm hívott meg oda, de Kathy-vel biztos hogy nem mennék el.
- Nem ingyen kérném, lenne ott valami idióta megnyitó, vagy esküvő... Meghívtak rá, de eddig nem volt kedvem elmenni! - Nézek rá komolyan, hogy lássa nem viccelek.
- Persze ha nem, akkor nem... - Simogatom meg az arcát gyengéden. Ma szép estét szeretnék, és ezt az estét Leával akarom. Mindegy mit válaszol, a mai este remélem az enyém lehet.

Fejemben azért még megjelennek a szavai. Az apja csak úgy neki adta a lányát. Azért ez az én ízlésemnek kicsit középkori. Ezért nem hiszek a stricikben sem. Nem szeretem amikor mindenbe beleszól valaki, és lenyúlja a pénzemet is. Ha én dolgozok, én kapjak meg mindent, nem? Hisz mindenki ezt várja el a munkájától. Hogy minden egyes pennyt megtarthasson.
A fölös energiákon csak magamban mosolygok. Tudja, hogy hozzám bármikor jöhet. Nem vagyok olcsó kategóriás, de jobb az ismert gonosz, mint az ismeretlen, ahogy mondani szokták. Tekintetéből ez sugárzik felém. Hogy velem szeretne lenni. Erre most szüksége van. És tartva előző elmés állításomat, talán nekem is pont az ő társaságára van most szükségem. Az estém úgy is szabad.
- Szerencséje van, kedves Mr. Energiabomba. Éppen szabad az egész éjszakám. Így van időm egy kedves, rég nem látott ismerősre, hogy aktívan együtt töltsük a szabadidőnket. Egy magányos férj úgyis izgalmas legtöbbször. Noha őt valahogy nagyon nem tudom elképzelni a férj szerepében. Az örökké szabad kalandvágyó szerepében azonban igen.
Meglepve pislogok fel rá az ajánlatát hallva. Barcelona? Vele? Kettesben? Felkacagok.
- Lám, Mr. Saintwood, ez aztán a kellemes meglepetés. Egy invitálás a csodás Barcelonába. Az azt jelenti hogy legalább, hmm, had gondolkodjam - tettetett gondolat erőltetést mímelek - három együtt töltött napot jelent.
Mosolyogva hallgatom a magyarázatát, és a mentegetőzését is. Pedig szükségtelen. Az invitálás kedves, és jól is esik. És persze anyagilag sem lenne utolsó. Megsimogatja az arcomat, lehunyt szemmel köszöntöm ujjainak ismert érintését.
- Egy ilyen bájos és spontán invitálásra nem mondanék nemet. - teszem a mutatóujjam az ajkára - Css, Gareth, nem kell magyarázkodnod. Szívesen elmegyek veled, tudod jól.
Valahogy mindig ráérez, mivel kell levennie a lábamról, és egy ilyen út, pontosan a közepébe talál. Egyébként is szívesen mutatkozom vele bárhol. És mindig kellemesen eltöltöttük együtt a szabadidőnket is. Így hát, miért ne?
Ha pedig ő tesz felém egy ilyen gesztust, miért is ne lehetne egy üdvözlő éjszakánk? Felnézek rá és hozzásimulok.
- Szóval, Mr. Saintwood, a maga kocsijával menjünk, vagy az enyémmel? Az itteni lakásom mindig nyitva áll.
Igen, ez tény. Itt is van egy lakásom már, ott találkozni is szoktam ha olyan a kliens. Gareth olyan. Ő nem fogja az éjszaka közepén rámtörni az ajtót, és jelenetet rendezni. Más lakására viszont én nem megyek el. Nem fekszem senki feleségének az ágyába.
- Ha már így, véletlenül újra mellém sodort az élet, akkor nem kell várakozni sem. Azonban ha - hajolok közelebb hozzá - maradni szeretnél, részemről az is rendben.

Talán Lea volt az a lány, amilyen feleséget majd egyszer akarni fogok. Már ha egyáltalán meg akarok még egyszer nősülni, amit kétlek. Nekem ez az egy is elég. Sőt, elég procedúra lesz megszabadulnom az egész népségtől. Nemhogy még egy esküvőre vágynék valaha is. Én nem vagyok az a fajta. Még az is lehet, hogy áthelyezem a székhelyem valahová máshová, messze tőlük, nem tudom. Nincs már többé rájuk szükségem. A cég válás esetén akkor is az enyém, ha én akarok elválni.
- Örülök kedvesem, mert pont te vagy, akire ma szükségem volt! - Jelentem ki, és nem is hazudtam. Hiszen pont a mai nap jutott eszembe a nő, de annyira elhavazódtam a sok munkában, hogy teljesen kiment a fejemből. Az arcát kémlelem, mikor feldobom a Barcelonás utazást, és reményeim szerint igent is fog mondani, hiszen nem ingyen kérem. Sosem tenném. Szeretek vele mutatkozni, okos, szép és mindemellett még jól is mutatunk együtt. Nekem fontos a külső megjelenés, inkább az a fontosabb. Érzelem nem köt senkihez, max a testi vágyak, semmi több.
- Három nap szerény személyemmel nem a világ vége igaz? - Suttogom az éjszakába, és mikor ujját az ajkaimhoz érintette, mint egy villámcsapás, úgy tudatosult bennem, hogy akarom ezt a nőt. Testem talán az alkoholnak köszönhetően még jobban égett a vágytól, mint eddig, és ezt az estét jól akarom eltölteni. Gyengéden veszem el a kezét ajkaimról, és egészen közel hajolok hozzá, testünk összeér, de ajkaink közt vagy öt centi távolság van. Incselkedő és izgalmas akarok lenni, mint régen, talán még felkelthetem az érdeklődését... Bár szóba áll velem, és el is jön velem Barcelonába, mégis többet akarok.
- Te döntesz... Ha szórakozni akarsz, legyen - Hátrálok két lépést szándékosan. Nem tudom, mihez lenne kedvem, csak azt, hogy írtam egy üzenetet, hogy a sofőr hozza el a kocsimat, mert kell.
- Viszont holnap délután indulnánk.. - Térek vissza a Barcelonai útra egy kicsit, miközben újabb cigaretta lóg a számban. Többet dohányzom, mint anno fél éve, de ez lehet, hogy csak a sok stressz miatt van, nem tudom. Jól esik beszívni a mérgező füstöt, majd lassan az ég felé fújni.
Lea kezében a döntés, hiszen épphogy megérkezett, szinte rá is vetettem magam, még ki sem tudta fújni magát. Nem fogok ráakaszkodni, vagy rámászni, mint egy tini, vagy egy rozzant öregember. Lassan kezdeményezek, ráérősen, hiszen hova siessek? Annyira nem vagyok kiéhezve, hiszen valamennyire csillapította a vágyaim egy-két kedves hölgy, akikkel az utóbbi napokban találkoztam. Kérdő tekintettel pillantok rá, majd lustán fújom ki a füstöt tüdőmből...

Ha most hagynám megszólalni az egomat, akkor azt mondanám hogy rám nem csak ma este van szüksége. Ezt ő is tudja, de hát ki vagyok én hogy bíráljam azért, mert megpróbált jó férjként viselkedni? Még akkor is, ha ezzel megvont magától mindennemű testi élvezetet? Én csak nyújtom a szolgáltatást, de soha nem bírálom az ügyfeleimet. Egy kapaszkodó vagyok neki az élet sodrásában, ahova mindig mehet, ahol mindig tárt karokkal fogják fogadni. Ezzel tisztában van. Talán mi lehetnénk az eszményi látszat-pár, bár szerintem szükségtelen az ilyesmi.
- Most megjegyezhetném, hogy nem voltam talán teljesen megfelelő neked, azért tűntél el olyan hirtelen, de tudod hogy ez nem az én formám. Egyszer én is megpróbáltam jó kislánnyá változni, és látod, most is itt vagyok. - nevetek fel.
Suttogása mélyen visszhangzik bennem. Olyan sok kimondatlan dolgot rejt csupán az az egy kérdés. Három napban számtalan dolog benne foglaltatik, és még több jövőbeli történés is körvonalazódik. Mosolyra húzom ajkaimat.
- Töltöttünk már több napot is együtt mint három. Szóval akár nevezhetjük újraegyesülésnek is azt a hétvégét.
Játszik velem. Testünk összesimul, ajkai mégis távol vannak az enyémektől. Szeretem az ilyen játékokat, sokkal izgalmasabbá teszik a várakozást. Mert tudom hogy mire várunk mindketten. Vagy inkább mire vágyunk?
Felvonom a szemöldökömet. Azt sem tudom mikor voltam utoljára tisztességesen szórakozni. Én ezt csak amolyan lazításnak hívom. Bár azok előtt akik leszólítanak, ilyenkor is csak szerepet játszok, csak éppen nincs tétje. El is nevetem magam.
- Drága Gareth, úgy festettem a pultnál mint aki szórakozni jött? Ha azt csinálnám, valószínűleg nem egyedül lennék, hanem társasággal. Csak lejöttem lazítani egy kicsit. Itt már ismernek, és a vendégkör sem taplókból áll.
Azon kissé meglepődök hogy már holnap délután indulni szándékozik. Mert az azt jelenti hogy össze kellene pakolnom, és előkészíteni mindent. Most pedig este van. El kell azért gondolkodnom egy pillanatra.
- Ez valóban derült égből való meghívás. És ebben az esetben még nekem is fel kell rá készülnöm. Kész szerencse hogy két hete a városban vagyok. Semmi kedvem nem lett volna ma éjjel átvezetni LA-be, hogy otthonról tudjak indulni. Tehát még hmmm, két ital belefér.
Kiveszem a szájából a cigijét, és beleszívok. Visszaadom neki, és bemegyek a bárba. Az ajtóban hátranézek rá a vállam felett, és elmosolyodok.
- Ezt úgy értettem Mr. Saintwood, hogy most. Vagy csupán a gépen szeretnél újból látni?
Ezzel a zárással visszasétálok a pulthoz. Újabb vodka-martinit kérek magamnak, és a tömeg felé fordulok. Kihívó tekintettel figyelem az ajtót. Kedves Gareth, ha nem sietsz, az is lehet hogy csak a repülőn fogunk legközelebb találkozni. A gondolattól a poharamba mosolygok. Hagyni fogja vagy nem fogja hagyni?

Élvezem a társaságát. Mintha ismét élnék, mintha újra azt érezném, amit ezelőtt. Talán egykor még éreztem is iránta, persze nem szerelmet, hanem valamivel többet, mint vágy. De ő az a fajta nő, aki képes velem elfelejtetni a világot.
- A legtökéletesebb voltál... Még mindig az vagy. Az, hogy nem lettél jókislány, annak szerintem én örülök a legjobban... - Suttogom csábítón a fülébe. Élvezem ezt az incselkedést, és ő az a fajta nő, akivel órákig el tudok játszadozni, és nem akarom azonnal magamévá tenni.
- Én szórakozni jöttem, és te vagy az a plusz, amire ma este vágytam - Hazudok? Aligha. Pontosan tudom, mit akarok, és ezt Lea is tudja. És ez a legjobb benne. Mindig érdekes, és minden egyes alkalommal újra megismerem őt. Ahogy ő is engem. Kicsit közel engedem magamhoz, majd eltaszítom, nem akarok érezni semmi mást a vágyon kívül. Csak a testét akarom, nem a lelkét, vagy a szívét.
- Annyi ruhát veszek neked, amennyi kell, ezzel nem lenne gondod... És szerintem több is belefér, mint két ital - Jelentem ki, és tekintetemből kiolvashatja, hogy csak rá vágyom. De mégis bemegy, melyre elmosolyodom. Incselkedik, és játszik velem, amit rettentő módon élvezek, de egyben dühít is. Mégis összességében tetszik. Egy utolsót szívok a cigarettámba, majd elnyomom, és a füstöt is menet közben fújom ki. Nem rohanok hozzá, nem vagyok eszelős tini, lassú, és határozott lépéssel közelítek, hol eltűnve a szeme elől, hol ismét felbukkanva, majd egy ideig kikerülök a látóköréből, hogy mellette szólaljak meg ismét. Kihasználtam a hatalmas tömeg adta lehetőségeket, így kicsit körbementem. Intek a csaposnak, hogy whiskey-t adjon duplán sok jéggel, most erre vágyom. És persze a csinos hölgyre, aki mellé elhelyezkedem.
- Ma este, a gépen, Barcelonában, és bárhol a világon... - Suttogom vággyal teli hangon, hiszen vágyom rá. Ajkam a füléhez ér, érezheti forró leheletemet az arcán, és azt is, ahogy mellkasom a karját súrolja. Hirtelen gondolok egyet, és lágy, de ugyanakkor érzéki csókot lehelek a nyakára, majd a szemébe nézek.
- Nem vagyok semmi jónak az elrontója.... - Suttogom, miközben egyre közelebb kerül ajkam az övéhez, gyengéden súrolom azokat, végül érzéki csókot adok neki. Elveszi az eszem ez a nő, és hagyom neki, mert tudom, hogy én is ezt teszem vele. A csók rövid volt, de mindent rejtett, ami most bennem uralkodik, és ez a lényeg.
- Persze csak ha nem találtál még jobb ügyfelet - Húzódik rosszfiús mosolyra ajkam...

Általában nem kedvelem az üres bókokat. Természetesen részei a játéknak, és jól is kezelem őket, mert többnyire csak azért mondják hogy valamiért hozzám szólhassanak. De Gareth nem szokott nekem feleslegesen bókolni. Szemeiből is az őszinteség sugárzik felém. Vajon ennyire hosszú volt ez az időszak neki testiség nélkül, vagy a kettőnk lepedőakrobatika órái hiányoznak neki ennyire? Örök talány, örök talány.
- Na igen, mit is kezdhetnél most velem, ha egy unalmas háziasszonnyá váltam volna a külön töltött idő alatt, akit vár otthon a férje hogy aztán az éj leszálltával a magáévá tegye a közös ágyukban? - kérdezem incselkedve.
Hmm én lennék a plusz? Lehetséges, csakhogy velem nem csak szórakozik. Legalábbis nálam nem ebben merül ki ennek a szónak a fogalma. Az én testem nem csupán szórakozás. Hanem teljes és tökéletes kielégülés a számára. Ezzel tisztában vagyok.
- Én nem csak a plusz vagyok drágám. Nem is tudtad, de rám vágytál ma este. Különben nem tettél volna rögtön egy ilyen nagylelkű és csodálatos ajánlatot. Én megadom neked azt, amit sem a feleséged, sem semmilyen kis jött-ment liba nem tud.
Lea az őszinte. Nem hazudtam neki az imént. Arról pedig hogy tőle mit kapok nem kell említést tennem. Ő már eljutott arra a szintre hogy képes kielégíteni, és nem csupán üres aktusnak tekintem azt amit csinálunk. Az elején persze az volt. Csak munka. Noha ezt ő nem vette észre. Nem azért vagyok profi hogy erre rájöjjenek az ügyfelek, hanem pont ellenkezőleg...hogy ne jöjjenek rá.
- Drága Gareth, ez már lassan kezd több mint nagylelkűvé átavanzsálni. Ha azt akarod hogy minden nélkül menjek, akkor valóban több mint két ital belefér.
Látom ahogy belép az ajtón, de nem jön egyenesen hozzám. Mintha tényleg játszana velem azzal, hogy kitér előlem. De távolmaradni nem tud. Így kis idő múlva már mellettem bukkan fel. A kis cseles...
Szavai izgatóan hatnak rám. Képek jelennek meg az agyamban, ma éjjelről a vegasi lakásomban, az útról, és a csodálatos városról. Belekortyolok az italomba. Leheletével arcomat és nyakamat csiklandozza, felsóhajtok ahogy ajkai bőrömhöz érnek. Különleges kis szikrák ugrándoznak kettőnk között.
- Láthatsz ma este, a gépen, Barcelonában, és bárhol a világon is. - súgom neki halkan.
Szándékosan nem ejtettem ki azt hogy "megkaphatsz". Az közönséges lenne, és nem is az én formám. Ajkai érzékenyen súrolják az enyémeket, hogy végül gyengéd és érzéki csókban forrhassunk össze. Egészen elgyengülök tőle, ingjét markolom meg finoman hogy közelebb húzhassam magamhoz.
- Az igazán jót nem tudjuk már elrontani. Ahhoz már túl késő. - válok el tőle egy sóhaj kíséretében.
A szemébe nézek. Sosem kérdezte korábban hogy kik az ügyfeleim, vagy hogy milyenek, hogy érzem magam velük. Tehát ezt a kérdéskört inkább megkerülném most is. Ha együtt vagyunk, ő az egyetlen, és ez legyen neki elég.
Incselkedő mosollyal apró csókot lehelek az ajkaira, és hátrébb lépek tőle. Tettetett érdeklődéssel nézek körbe a bárban.
- Hm, nem is tudom. Esetleg kereshetek magamnak egy kis plusz szórakozást is, drága Mr. Saintwood. Tudod hogy nem maradok sokáig magányos. - ellépek mellette, és a háta mögül szólalok meg újból - Minden ujjamra akad férfi.

Jelenleg másra sem koncentrálok, csak Leára, és arra, hogy újra meg újra elcsábíthassam. Nem érdekel, ha színlel, ha olyan jól teszi azt, ahogy eddig. Fel sem tűnt egyszer sem, és nem is akarom. Játéknak fogom fel, mely olyan mint az édes méreg. Tudom, hogy a vesztemet suttogja, mégis akarom.
Minden egyes porcikájára vágyom, ahogy még soha, és felőlem még azt is suttoghatná, hogy szeret, elhinném neki, mégsem éreznék viszont. Talán apám halála az oka, nem tudom, csak azt, hogy az eddigi tapasztalataim szerint ez a szerelem dolog egy szívás... Persze külső tapasztalatok, még elképzelni sem tudom milyen lehet. Talán mint a vágy, mely felemészt? Vagy mint az éhség? Régen, talán még tíz éve megpróbáltam elképzelni milyen lehet az, sőt nagyon akartam azzal a lánnyal, bár a nevére nem is emlékszem. Ő belém szeretett, én pedig dobtam, mert idegesített, hogy minden második szava a "szeretlek" volt. Megfojtott. Talán ilyen lehet a szerelem is. De nem akarom megtudni.
- Hogy mit kezdenék veled? Szemét és önző módon elcsábítanálak tőle... - Jelentem ki kisfiús tekintettel, miközben belekortyolok az italomba.
- Nem szeretem a jött-ment libákat, a feleségemet végképp nem. Olyan tapasztalt és csábító hölgyekre vágyom, mint te... Pontosabban csak rád vágyom - És nem hazudok, hiszen mindig arra a nőre vágyom, akivel éppen vagyok, de Lea más. Hozzá többször jártam vissza, mint bárki máshoz. Szeretem a tüzes tekintetét, és azt, hogy olyan jól ért hozzám, mint senki más, és ezt nemcsak szeretem, hanem el is várom mindezek mellett. Ha megkapom, amit akarok, akkor nem érdekel hogy színészkedik, vagy sem. Belemegyek a játékba bármikor.
- Örömmel hallom e szavakat kedvesem, mintha csak tudnád, mit szeretnék... - Élvezem a csókot, de véget ér, és ismét csak incselkedik velem, de neki hagyom, sőt direkt teremtem meg hozzá a helyzetet. Hirtelen fordulok szembe vele, magamhoz húzom, érezni akarom a testét az enyémhez közel, éreznem kell őt, szükségem van rá.
- El kell keserítsem a többi férfit, mert most azt szeretném, hogy az enyém légy - Suttogom halkan a fülébe, miközben gyengéden húzom még közelebb magamhoz, már ha ez lehetséges. Tekintetem az ajkára siklik, azokra a lány ajkakra, amiket most a magaménak akarok tudni, és meg is fogom szerezni. Óvatos mozdulattal közeledem, mint mikor életem első csókját adtam, de ez is csak a játék része. Óvatosan érintem az ajkait, miközben egyik kezemmel a hajába túrok, a másikkal a hátát cirógatom, végül szenvedélyes vad csókkal jutalmazom...

Egy jó mondat jó időben, és szépen korrigálva. A kis szőrözős énem éppen felébredt volna, hogy ha csak az "olyan nőket mint én", akkor valójában nem engem akar. De ügyes fiú volt, és időben korrigálta a dolgot. Így megjutalmazom a legmegnyerőbb mosolyommal, amelynek senki nem szokott ellenállni. Valójában fogalmam sincs hogy kivel fekszik le rajtam kívül. Vagyis egy időben gyanítom hogy talán én voltam az egyetlen, mert volt hogy minden éjjelt velem töltött, és volt hogy hosszabb utakra is elkísértem. Talán akkor sikerült ennyire megismernünk egymás vágyait, az apró és másoknak jelentéktelen kis jeleket, hogy mit akar a másik, mire vágyik, hogyan nyújthatjuk el a végletekig, és hogyan tehetjük egymás számára élvezetessé a játékot még nyilvános helyen is.
- Akarom is hogy vágyj rám. Hogy akarj engem. Hogy a testem körül forogjanak a gondolataid. - súgom neki - Hogy elképzeld ahogy a magadévá teszel újra és újra, amíg testünk el nem ernyed a boldog kielégülésben.
Tudom-e mit szeretne? Elég sok elképzelésem van róla, és mindegyik meztelenül zajlik, különböző pozíciókban, ajkak, nyelvek és kezek játékával fűszerezve. Testünkön finom izzadsággal, sok élvezettel, és a lakás különböző helyszínein ha épp úgy hozza a kedvünk. Egymáséi lehetünk bárhol, hisz fiatalok vagyunk, miénk a világ.
- Mint mindig kedvesem. Azért vagyok hogy tudjam mire vágysz.
Magához húz, fájóan édes a közelsége. Testünk összesimul. Szeretem hogy magasabb nálam. Így mindig a megfelelő helyeken tudok hozzáérni, persze látszólag teljesen véletlenül. Ajkaimat nézi, én pedig az övéit. Lágyan csókol meg, mintha csupán egy törékeny porcelánbaba lennék. Ám ahogy hajamba túr, ez eltűnik, és előbukik belőle a szenvedély. A férfi. Ez a jelenség pedig engem is magával ránt. Nyaka köré fonom a karjaimat hogy közelebb húzhassam magamhoz, már ha ez lehetséges. Magamba szívom férfias illatát, átadom magam a csókjának.
Finoman megharapom az alsó ajkát, játékosan, és újra csókolom. Egyik kezemmel gyengéden cirógatom a hátát. Neki kell kimondania hogy most volt elég, nem akarja itt tovább, nem bírja tovább. Én órákig elcsókcsatázom vele a pultnál ha azon múlik. Bár bevallom, szívesen érezném magamon a súlyát, ennyi idő után, és ajkait az egész testemen.
Megszakítom a csókot és a füléhez hajolok, megnyalintom a fülcimpáját, és halkan suttogok:
- Tudod Mr. Saintwood, a csókot még mindig igazán érted. És még mindig felizgatsz...
Ezzel a zárszóval vissza is térek az említett ajkaihoz, hogy csókoljon újra, csókoljon még.

Szánt szándékkal játszottam a szavakkal, direkt mondtam úgy a mpndatot, hogy felvonja a szemöldökét, és direkt tettem oda a méltó befejezést. Szeretek játszani, és szeretem, ahogy Lea benne van a játékban. A testi adottságai és az egész személye el tud varázsolni, és ez az, ami hiányzott az életemből. Tudom, hogy ő egy luxusprosti, mégis úgy játszuk ezt a játékot, mintha egy szerelmes pár lennénk az éjszakában. Senkinek nem tűnik fel, hogy a látszat nagyon is csal.
- Az akaratod mindig teljesül kedvesem, de előtte kell egy kis játék... - Nem vagyok az a fajta pasi, aki meglátja a nőt és már esne is neki. Persze néha megtenném, de nem ilyen vagyok. A szavaim épphogy hallhatók, de Lea meg fogja hallani, hiszen ajkaim ismét a fülét érintik óvatosan, de a hév elragad, mikor ajkait érintem, megfeledkezvén magamról szenvedélyesen csókolom őt, mint még soha. A külső szemlélők tényleg elhihetik azt, hogy a szerelem is összeköt minket, de szerencsétlenségükre nem így van. Mi nem vagyunk szerelmespár, sőt még a közelében sem vagyunk. Persze ez a nő el tudja venni az eszem, de olyan nő még nem született meg, aki a szívem is elrabolhatná. Vagy csak én építettem magas falakat, nem tudom, de nekem ez a legtökéletesebb lelkiállapot. Nem fáj, nem irányít semmilyen érzelem és nem kell szenvednem, ha nem lel viszonzásra. Lea is ilyen, ez a legnagyobb szerencsém. Az, hogy az életembe sodorta a sors, az egyik legjobb dolog volt. Eleinte csak két idegen voltunk, de többször is visszamentem hozzá, mert tudtam, hogy minden színészet, mégis örömmel vesztem el a csókok és az ölelések rengetegében.
- Csak neked, csak téged! - Suttogom vággyal túlfűtött hangon a fülébe, majd ismét csókban forrunk össze. A nyelveink vad táncának egy érintés a felkaromon vet véget, majd a nevem. "Mr. Saintwood". A sofőr. Elhozta a kocsimat, rápillantok, és csak intek neki, hogy a kocsiban várjon.
- Jobban szeretek a kocsimmal utazni... - Fordulok vissza Leához. Vajon emlékszik még a fekete Chargeremre? Az autó volt minden álmom, és teljesült, soha nem válnék meg tőle. Talán egy világoskéket vennék mellé azt hiszem. Bár nem mintha ezek a gondolatok most lekötnének. Kiiszom az italom, majd Lea felé fordulok, félrebillentem a fejem enyhén.
- Itt folytassuk mindenki előtt, vagy...? - Minden egyes szónál ismét a közelébe kerülök. Érezni akarom a testét, az érintését. Az ajkait figyelem, majd ismét megcsókolom, rövid csók volt, semmi több. Szándékos? Megeshet. Tekintetem kérdőn fúródik az övébe, válaszra várok, remélem azt, amit hallani szeretnék...

A játszadozás jó, a játszadozás izgalmas. Kivéve ha már túl régóta húzzák. Hajlamos vagyok átmenni türelmetlenbe ha már meguntam a játékot. Hogy esetében szó van-e már erről? Egyelőre nincsen. Most a viszontlátás örömének élve, élvezem a kis játszadozásunkat.
- Szeretek játszani...-kezdek bele, de ajkaival elnémít.
Ismét csak lágyan, ingerlőn, ismerkedőn csókol, amíg a hév magával nem ragadja. Belefeledkezem érintésébe, ajkaiba, nyelvének finom játékába. Testünk újból szorosan összepréselődik, és valahol mélységesen kezdem sajnálni hogy ilyen sok ruha választja el tőlem. Érezni akarom bőrének melegét, kutató ujjait, ajkait, forró nyelvét, és férfiasságát magamban. Igen, le akarok vele feküdni. Nincs ebben semmi rossz. Én mindig is megéltem a vágyaimat, és át is adtam magam nekik. A testiségtől nem kell félni. Igen, a szex zűrös, és nagyon emberi. Egy olyan szellem ami nem marad a palackban, de mit tehetünk ha egyszer annyira jó?
Suttogása nem csak őt tüzeli fel egyre jobban, hanem engem is. Ajkait akarom visszakapni, és vissza is kapom őket. Az sem hat meg ha a fél bár minket bámul. Sok nő cserélne velem, ha ez a férfi ölelné és csókolná így őket. Vele pedig sok férfi cserélne, ha így simulnék hozzá. Kívülről még akár úgy is tűnhet hogy most ismerkedtünk meg, és máris elkapott a hév. Végülis most ismerkedünk meg újra. Csupán már jól ismerjük a másik vágyait, testét és lelkét egyaránt. Ezt meg a kívülállók nem tudják. Maximum találgatni tudnak, ami viszont engem a legkevésbé sem érdekel.
A csókunkat megzavarják. Felsóhajtok. Ilyen helyen nem igazán van nyugodt perce senkinek. Szerencséjére csak a sofőr az. Valószínűleg a kocsi miatt. De elég gyorsan távozik is.
- Még megvan a szépséged? - igazítom meg az ingjét - Azt hittem már vettél belőle azóta vagy hármat.
Követem a példáját, és én is kiiszom a maradék italomat. Félrebiccentett arccal nézek fel rá. Mindenki előtt? Nahát-nahát. Vagy nem szeretné ruhátlanul folytatni, vagy csak megváltoztak az igényei az utóbbi külön töltött hónapokban. Futó csókot nyom ajkaimra, szerintem csupán reflexből immár.
Halkan felnevetek, és az amúgy is eléggé rövid ruhámat ingerlőn elkezdem felfelé húzni. Annyira hogy ő lássa, mások nem, maximum a hátam mögött álló pasik megcsodálhatják a fenekem, de nem nagyon érdekelnek.
- Hmm, nem is tudom, itt szeretnéd? - húzom még feljebb, hogy lassan már látszódjon combjaim töve is - Vagy inkább elvonulnál valahová kettesben?
Visszaigazítom a ruhámat, és angyalian rámosolygok. Megfogom a kezét és kivezetem a bárból. Kinn újra megcsókolom, csakhogy el ne felejtse a pár perccel ezelőtti állapotokat. Majd tárgyilagos hangon megszólalok:
- Mehetünk a te kocsiddal, de akkor vezetned kell. Egész éjszakára nem fogom ezen a környéken hagyni a sajátomat, szóval a sofőröd elhozhatja hozzám. Vagy akár lehet fordítva is, de akkor én vezetek. - rágyújtok egy cigire és felnézek rá - Hogy szeretnéd?

Ez a mai este nem alakulhatott volna jobban, mint most, hogy összefutottam Leával... Kezdtem hihetetlenül elcseszettnek érezni az életem, de Dan és Joe is mellettem álltak, nekem valahogy mégis hiányzott valami az életemből. Soha nem voltam az a megállapodós fajta, nem is akartam soha ezt tenni, ahhoz még így a harmadik x-en túl is gyereknek érzem magam. Egyszerűen képtelen lennék a hűségre. Fogalmam sincs, hogyan is bírtam ezidáig, de a lényeg, hogy megpróbáltam.
Viszont az elmúlt napokban mint egy éhező az ételt, úgy habzsoltam az élvezeteket. Mégis azt éreztem, hogy még nem teljes az életem, egészen addig a pillanatig, amint megláttam Leát a pultnál.
A kedvencem volt, amióta először láttam őt, és még most is az. Ő az, aki az igazi végzet asszonya tud lenni, és nekem pont erre van szükségem. Valakire, aki elvegye az eszem, és ha valaki, hát Lea képes rá. Én kezdeményeztem az évődést, mikor láttam rajta, hogy szívesen benne lenne, és nem is tágítok, míg ma éjjel az enyém nem lesz. Éreznem kell, ahogy a testünk összeér, és belefeledkezve a csókok, és érintések játékába egyesülünk újra és újra.
- Az én szépségem meg is lesz még akkor is, ha már nem működik majd. De akarok egy világoskéket is mellé... Egy igazi izomautó, pont nekem való, amolyan rosszfiús. És hát... Sosem voltam jó - És ez igaz is mind a hálószobában, mind a való életben. Nem féltem minden eszközt bevetni soha, hogy megkapjam, amit akarok. És az esetek nagyon nagy százalékában mindig az enyém az utolsó szó, és számomra ez így van rendjén.
- Nem azért, mert szégyenlős vagyok, de ma estére csak magamnak akarlak... - Szólalok meg felvont szemöldökkel, és egy féloldalas mosollyal. Cigire gyújtok, és lustán fújom ki a füstöt, miközben felvázolja az ötleteit. A bár elé már be is gördül a kis szépségem, amibe szinte már szerelmes vagyok. Kinyitom a [You must be registered and logged in to see this link.] ajtaját, ezzel adva választ a feltett kérdésére, de még mielőtt beszállna, szenvedélyesen húzom magamhoz a derekánál fogva, és szenvedélyes, vad csókkal jutalmazom őt.
- Érezni akarlak - Suttogom vággyal túlfűtött hangon, majd a sofőr kiszáll, és elfordulva ácsorog. Ezért fizetem, hogy fordítsa el a fejét, amikor kell, és nézzen oda, ahova kell.
- De kulcs nélkül nehezen fogja vezetni a kocsidat... - Térek vissza egy kicsit a valóságba, majd miután a kulcs a sofőrömnél, Lea a kocsimban, bezárom az ajtót, és én is beülök a volán mögé.
Nem félek attól, hogy megállít a rendőr ittas vezetésért, sok pénzem van, és mindenki megvehető, szóval elfordítom a kulcsot, ezzel életre keltve az én fekete szépségemet, majd kikanyarodok, és elindulok Lea lakása felé.

- És még azt mondják hogy a kocsid nem mond el rólad mindent, mi? - nevetek fel halkan - Ha neked úgy jobb, akkor természetesen vedd meg a világoskéket is. Hiszen megteheted, keményen megdolgoztál érte. Én a helyedben nem húznám a döntést.
Én is azért veszek meg mindent amit meglátok és tetszik, mert régebben nem tehettem meg. És az igazat megvallva, lehet hogy lepedőkön, de én is megdolgoztam mindenért amim van. Így természetes hogy nem rakosgatom a dollárokat a párnám alá hogy öregkoromra csak számolgassam, mert nem élveztem ki. Nem azt mondom hogy két végén égetem a gyertyát, de vannak igényeim amiket a keresetem maximálisan ki is tud elégíteni.
Előbbi szavain még mindig mosolygok. Én sem vagyok olyan típus hogy mindenki előtt rendezem a magánéletem, főleg nem a szexuális jellegű magánéletem, ezért is mosolygok most jót. Lehet hogy ő ezzel nincs tisztában, sosem kérdezte, én pedig sosem meséltem neki semmi ilyesmit.
- Mondhatnám nyugodtan hogy egészen izgatóak a szavaid. - nevetek fel - És azzal azt hiszem nem is hazudnék. Minden nő szeret ilyesmit hallani egy jóképű férfi szájából.
A sofőrje elénk hozza az autóját. Régen ültem már benne, és valóban mindig is mondtam hogy igazán macho darab, és azt hiszem illik is a tulajdonosához. Mondhatni kiegészítik egymást, és közvetítenek valamit a világ felé. Így együtt. Egyébként is a férfiak és a verdáik olyanok mint egy házaspár. A kocsi mindig tökéletes, sosem beszél vissza, és megéri a ráfordított pénzösszeget is. A kinyitott ajtóból pedig gyanítom, hogy ő fog vezetni, a sofőr pedig majd az én kocsimat hozza haza. Nekem mindkét opció megfelel igazság szerint, azért is ajánlottam fel.
Újból magához húz, én pedig készségesen simulok a karjai közé egy újabb szenvedélyes csók reményében, amelyet meg is kapok. Egy szavam sem lehet. Végül mosolyogva lépek hátrébb tőle.
- És hamarosan fogsz is, efelől ne legyen kétséged. - mondom őszintén, szemeimből ki is olvashatja hogy ez az igazság.
Előveszem a kulcsomat a táskámból és átnyújtom a nekünk háttal ácsorgó sofőrnek.
- Két sarokkal lejjebb, az ezüst Lexus. - mondom mosolyogva, rám pillant, de egy biccentésen kívül máshogy nem adja tudtomra hogy megtalálja a kocsit.
Valószínűleg zavarban van miattam egy kicsit. Nos, engem nem zavar.
Beszállok Gareth kocsijába, és kényelmesen elhelyezkedem, ő is csatlakozik, és már suhanunk is át az éjszakai város fényei között. Egyik kezem játékosan a combjára csúsztatom, egészen közel az ágyékához, és mutató ujjal lassan körözök rajta. Csak azért hogy el ne ragadja a vezetés heve. Rápillantok.
- Sosem mondtam hogy türelmes és jókislány vagyok.
Elérjük a lakásomat, vagyis jobban mondva az épületet ahol lakom. Ajkaimon incselkedő mosollyal szállok ki, kicsit ügyeskedve hogy az esetleges leskelődők ne lássanak azért mindent a combjaim között. Azt ma valaki egészen másnak tartogatom.
Utánunk a sofőr is megérkezik az én autómmal. Végre rám is néz amikor átnyújtja a kulcsokat, de még mindig zavarban van. Most nem vagyok olyan hangulatban hogy ezt kihasználjam, így visszasétálok Garethez.
- Egész ügyesen idetaláltál, ahhoz képest hogy rég nem jártál nálam. - majd ünnepélyesen komoly arccal elindulok befelé - Kövessen Mr. Saintwood.
Beütöm a kódomat, és a liftnél megvárom őt is. Belépve, talán a tükrök, vagy a hirtelen nagyon picivé zsugorodott tér miatt, de közelebb lépek hozzá, és felnézek rá.
- Tehát, isten hozott nálam! - szólalok meg, és ezzel egyetemben a lift is kattan egyet, jelezve hogy megérkeztünk.
Kinyitom az ajtót, a légkondícionálón kívül csend honol az egész lakásban. Beállítom a villanyok fényerősségét kellemesen homályosra, és beinvitálom őt is. A bárpultra teszem a táskám, és ránézek újra:
- Egy italt, vagy valami mást esetleg?
Noha testem megfeszül a várakozástól, nem sietek sehova. Nem vagyok az a fajta. Egyébként is, van még időnk. Mindenre.

Érzések kavarognak bennem, melyek most egy személy iránt csoportosulnak. Vágyom rá, a magam őrült, eszelős módján, de a türelem várakozásra int, mely belülről szétfeszít, mégis tetszik, és jóleső bizsergés árasztja el ágyékom, ahogy a keze egyre feljebb halad, míg el nem éri azt a pontot, ami néha irányítja a gondolataimat. Na jó, nem néha, mindig. Vágyakozó félmosollyal pillantok rá, tekintetem azt jelzi, hogy jó az, amit csinál. Hamar odaérünk, és fel sem tűnt, hogy néhol igencsak átléptem a sebességkorlátot, de nem akartam ittasan az autóban lenni túl sokáig. Nem akarom, hogy elvegyék tőlem, és az alkoholszintem elég magas, még ha én magam annyira nem is érzem a feltörő vágyaim miatt.
Lea annyira elbűvöl, és a természete olyan, amilyenre vágytam, és bár lehet, hogy az elején színészkedett, tudom, hogy megkedvelt. Hiszen nem mindig vagyok olyan feszült, és idegbeteg, amilyen többnyire lenni szoktam.
A nőkkel egészen más vagyok. A nők a szenvedélyem. Mindegyikkel úgy bánok, mintha ő lenne az egyetlen, és bár fizetek nekik, legalább tudom, hogy azt kapom viszont, amit akarok. Lea többszörösen is megadja ezt nekem, tőle megkapom azt, amit eddig három lány képtelen volt megadni.
- Pont ezért kellesz, mert nem vagy jókislány, ahogy én sem vagyok jó! - Évődésből szerintem ötöst kapnánk, mert ha valakik, akkor mi ketten képesek vagyunk akár órákig is húzni azt a bizonyos pár perces "mennyország" elérését.
A sofőrnek egy szót sem szólok, csak intek neki, hogy elmehet, taxival, vagy busszal, nekem édes mindegy. Mikor a liftben közelebb lép hozzám, magamhoz húzom finoman, és megcsókolom. Belül forr a vérem, és rá akarom vetni magam, de visszafogom magam, habár egyre nehezebb, mégis élvezem. Mikor nyílik a lift, elengedem, és követem a lakásába. Rég voltam itt, kellemes hűvös tolakodik felém, amit élvezek, hisze rettenetes hőség van még így éjszaka is.
- Mi lenne, ha előbb innánk valamit, és utána... - Lépek a háta mögé hozzásimulva, és egy forró csókot lehelve nyakára, majd elengedem, hogy kitölthesse az italomat, a szokásos whiskey-met, vagy amit éppen gondol. Szinte mindig whiskey-t iszom, a kedvencemmé vált, és nagyon el tud lazítani.
Unott arccal sétálok körbe a lakásban, újra felfedezem a helyet, és előjönnek a régi emlékek, azok, melyek oly kellemes percet okoztak. Ha megkapom az italom, belekortyolok, majd ismét közelebb lépek hozzá úgy, hogy a testünk ismét összesimulhasson. Élvezem ezt az érzést, ahogy törékenynek látszó teste a karjaim közt van, és én végigsimítom szabad kezemmel a hátát, majd óvatosan érintem a mellét, végül az arcánál fogva magamhoz húzom őt.
- És utána mondjuk megcsókolnálak? - Suttogom a szoba csendes félhomályába, és vágyakozón csókolom meg, hiszen érezni akarom az ajkait, a nyelvét, a testét meztelenül magamon. Csókom egy kicsit mohóbb, követelő, de nem tolakodó, épp olyan, amilyen a vágy növekedésével lenni szokott. Majd sokadjára is megszakítom e kellemes pillanatot, és arcomra játékos, kisfiús mosoly telepszik. Nehezen szakadok el tőle, le kell ülnöm egy kicsit, most jobban érzem az elfogyasztott alkohol mennyiségét, mint eddig, de nem veszélyesen. Tekintetem szemtelenül siet végig testén, egy-egy helyen elidőzve, mielőtt ismét megszólalnék.
- Nem foglalsz helyet? - Kérdem vágytól túlfűtött hangon és vágyakozó pillantással. Szívem szerint minden ruhát letépnék róla, és itt rögtön magamévá tenném, ahogy az este folyamán nem egyszer megfordult már a fejemben, de még várok, még játszani akarok, és vágyok arra, hogy elvegye az eszem, ahogy én is az övét, és végre egymáséi lehessünk, legalábbis ma este hosszú idő után először. Bár az úton elég időm lesz kiélvezni minden egyes pillanatot vele, most mégis mindennél jobban akarom őt. Kortyolok egyet az italomból, és reflexszerűen a cigimért nyúlok.
- Szabad, vagy menjek ki? - Szólalok meg kissé rekedtes hangon, de ez sok mindennek betudható. Szeretek vele lenni, elfelejtem azt, hogy házas vagyok, elfelejtem a munkát, és mindent, ami csak a feszültséget táplálja, és csak egyetlen feszültség marad, ami kissé szexuális töltetű, és kellemesen árasztja el testem. Egy szál cigivel játszom ujjaim között, miközben a fél perc, ami eltelik köztünk, hosszú óráknak tűnik számomra... Én mégis tartom magam, egyenlőre...

Bőröm életre kel a csókja hatására, de egyelőre nem akarok arra magyarázatot keresni hogy ezt ténylegesen ő váltja ki, vagy ennyire nagy szükségem volt a férfitársaságra a mostani vegetálós időszakom után? Elhessegetem az ilyen gondolatokat, és italt töltök neki. Mondania sem kell a whisky-t, tudom hogy azt issza. Átnyújtom neki, és magamnak pedig vodkát töltök.
Csendesen figyelem ahogy újra felfedezi a lakást, amit természetesen nyugodtan megtehet. Elégszer járt már itt, és elég jól ismeri minden pontját. Nem mellesleg azért is, mert szinte az összes részén szeretkeztünk korábban. Az emlékek mosolyt csalnak az arcomra, de őt nem akarom megzavarni a nézelődésben. Végül újra hozzám lép, készségesen simulok a karjaiba, és élvezem a csókját, amely egyre szenvedélyesebben hív magával, ahogyan benne is egyre magasabbra szökik a vágyódás.
Helyet foglal a kanapén, és tetszik ahogy végignéz rajtam. Igen, akarom hogy kívánjon, hogy megőrüljön az érintésemért, a csókjaimért, de arra is vágyom hogy kényeztessen, hogy a magáévá tegyen egészen addig, amíg fel nem kel a Nap. Hmm, lehet hogy a sok vodka-martini beindította a hormonjaimat?
Finoman ingatom a fejem a kérdésére. Ha most helyet foglalok mellette, akkor le fognak kerülni a ruhák. Talán pont ezt kellene tennem. Vagy talán épp ellenkezőleg, nem kellene még megtennem. A kis tanakodásomra ő maga adja meg a választ a cigijével. Rámosolygok.
- Benn nem dohányzunk, tudod jól. - sétálok oda a teraszra vezető ajtóhoz, és kinyitom neki, hagyva hogy a lassan hűlő éjszakai levegő beáradjon a lakásba.
Figyelem ahogy kimegy rágyújtani, én pedig felhajtom az italomat, és követem. Ismerem, hogy a cigi már hozzátartozik, főleg amikor alkoholt is fogyaszt, de én is akarok valamit, és azt meg is akarom kapni. A világ, és minden egyéb szükséglet várhat. Odalépek hozzá, és tenyerem a férfiasságára simítom, csak lágyan, óvatosan, de annyi határozottság azért van benne hogy érezze, mit is akarok. A füléhez hajolok, és halkan súgok bele:
- Másra is használhatja azt az izgató száját, drága Mr. Saintwood, amennyiben akarja. - még lehelek egy csókot a nyakára, és magára hagyom.
Visszasétálok a nappaliba, megszabadulok a cipőimtől. Vállam felett hátra nézek rá, és a ruhámat is elkezdem lassan letolni magamról. Látott már így, de szeretem a tekintetét ilyenkor. Végül immár csak fehérneműben, dobok neki egy puszit, és a bárpulthoz sétálva újabb italt töltök magamnak. Játszom vele? Egy picit, de akarom is emellett. És egyre jobban.

Számomra most csak ez a lakás létezik, és csak Lea és én. Ez a lakás sok szép emléket felhoz. Lea képes a világot is elfeledtetni velem, és hagyom neki, mert erre van szükségem. Szeretem, ha egy nő tudja, mit akarok, legyen szó akár italról, akár a szeretkezésről. És én viszont szeretem adni azt, amit kapok. Akkor, abban az időben számomra csak az a nő fontos, most Lea a legfontosabb. Akarom őt, ismét el akarok veszik az öleléseiben, a csókjaiban, mindent, amit nyújthat, ismét érezni akarom.
De mégis szándékosan akarok rágyújtani, húzni a perceket, minél tovább érezni őt, a felhevült testét alattam, vagy fölöttem, ahogy régen is.
- Tisztában vagyok vele - Gyújtok rá az erkélyen, és mélyen leszívom a káros nikotint. Az ital mellé jól esik, és kicsit megnyugtatja tomboló idegeimet. Vagyis megnyugtatná, de a nő határozott érintése még nadrágon keresztül is felhevíti egész testemet, és lehunyom a szemem, bár tudom, hogy ez csak incselkedés, táncolás az idegeimen, de pont ezt akarom. Ez az, amit várok egy együttléttől, Lea mégis többet nyújt nekem.
Most nem akarok arra gondolni, hogy milyen érzések kavarognak bennem, csak utat engedek a vágyaimnak, és suttogó szavai lágy mosolyt csalnak az arcomra. Megfordulok, és onnan figyelem a nőt, ahogy fehérneműben sétál a pulthoz, ahogy csókot dob, majd bemegyek én is. Ismét hozzásimulok, és gyengéden érintem a hátát.
- Kérhetnék még egyet? - Suttogom a fülébe, és megvárom, amíg megkapom az italomat, majd magamhoz húzom és egy szó nélkül megcsókolom, követelőn, vadul, de egyben gyengéden. Ehhez értek, hogy hogyan legyen egyszerre vad és gyengéd, volt elég időm kitapasztalni az évek folyamán. Nem akarom megszakítani a csókunkat, mely közben kezem bátran indul felfedezni a nő testét, lágyan masszírozni kezdem a mellét, és egy pillanatra megszakítom a csókunkat.
- Érezni akarlak! Akár napfelkeltéig! - Suttogom, majd gyengéden felteszem a konyhapultra, egy percre sem engedve el ajkait.
Egy kósza mozdulat volt csupán, és kikapcsoltam a melltartót, sietősnek tűnök, de Lea tudja, hogy ez még korántsem jelenti a végét, még csak most kezdem. Ajkaim lefelé haladnak a nyakán, a melléig, ahol nyelvem vad táncot jár mellbimbóján, miközben a másik mellét kezemmel kényeztetem.
- Szólj, ha lassítsak - Válok el a testétől, hogy a szemeibe pillanthassak. Ismét játszom, de élvezem, és amíg Leát sem zavarja, addig folytatom eme játékos évődést. A karjaimba veszem, és a kanapéra fektetem, mely elég széles mindkettőnknek, de ha a hálóba akar menni, oda is mehetünk, nekem a helyszín a lakáson belül lényegtelen. Csak őt akarom, és senki mást, így ismét szenvedélyesen csóklom meg, miközben kezem szemtelenül azt a pontot érinti egyenlőre csak bugyin keresztül...

Gyengéden érinti a hátam, mintha csupán egy pillangó lágy szárnya simogatna végig. Bár másodlagos kérdés hogy egy pillangó azért nem ébreszt bennem szexuális vágyakat, míg Gareth igen. Magától értetődő hogy kérhetne, igazság szerint kifogyhatatlan ebben a lakásban az alkoholkészlet, pont az ügyfeleim miatt. Elég kellemetlen ha pont olyat kérnek, ami nincs itthon. Ezért az alapok megvannak.
- Természetesen. - felelem neki, és a whisky-ért nyúlok, töltök neki és a kezébe adom.
Bár igazából nem jut el odáig hogy bele is igyon. Magához húz, mosolyogva simulok újra a karjai közé. Ajkai követelnek, én pedig boldogan nyílok meg előttük, visszacsókolva, hozzáadva a saját szenvedélyemet is, amelyet ő ébresztett fel bennem. Érintése halk sóhajt csal elő belőlem, ahogy újra felfedezi a testemet. És én akarom hogy újra felfedezze. Istenemre, akarom! Tenyerével lágyan masszírozza a mellemet, belenyögök a csókba. Átölelem, benyúlok az inge alá, hogy tenyerem alatt érezhessem bőrének finomságát. Elmosolyodok szavaira, és meglepve nézek rá, ahogy felrak a konyhapultra. Annyira mondanék valamit, de ajkai elnémítanak újra. A melltartóm eltűnik, mintha rajtam sem lett volna. Mellbimbóm azonnal reagál nyelvének érintésére, nyögve túrok bele a hajába és feszítem ívbe a hátam, hogy jobban hozzám férjen. Vágyban úszó tekintettel nézek le rá.
- Ne, kérlek ne lassíts, érezni akarlak, veled akarok lenni! - mondom komolyan.
A kanapéhoz sétál velem, egyből magamhoz húzom, hogy újra csókban forrjunk össze. Ujjait már lábaim között érzem, és kellemes bizsergés indul meg az alhasamban. Felülök, és az ölébe helyezkedek el, csókolva ajkait. Szétgombolom az ingjét, hogy végre összesimulhasson meztelen bőrünk. Ágyékommal játékosan újra és újra végigsimítom az övét, még ruhán keresztül. Végül kislányos mosollyal ajkaimon elszakadok az övéitől, nyelvem végigfuttatom a nyakán, lassan felállva. Végigcsókolom a mellkasát, feszes hasát is, tenyerem újra végighúzom a férfiasságán, és nemes egyszerűséggel benyúlok a nadrágjába. Tekintetét nem eresztem, látni akarom a szemeit milyen amikor megérintem.
- Mondd hogy akarod Gareth, hallani akarom. - mondom incselkedve, míg kezemmel egyre határozottabban simogatom lenn - Tudod hogy mindent megkapsz tőlem, amit csak akarsz.

Simogatom, ha azt akarom, érintem, ha érintenem kell, és megcsókolom, mert most életmentőnek érzem. A vágyaim ismét előtörnek, és nem tiltakozom, hagyom, hogy az uralja tetteimet, hagyom, hogy Lea érezhesse mennyire akarom őt, és ugyanezt akarom én is érezni.
Sokkal valóságosabb ez az együttlét, mint az eddigiek, sokkal másabb, tettei őszinték, vágyakozása nem hazug játék, hanem valóság, és ez örömmel tölt el engem. Minden elvemet eldobva, s minden gondomat feledve merülök el vágyaink tengerében, a csókok és ölelések sokaságában, és szánt szándékkal húzom az időt. Eddig én akartam olyan nagyon, de most még húzom az időt, mert húzni akarom.
Nem érdekel semmi, csak ő, az hogy elvehessem az eszét, hogy eközben az enyémmel is ugyanezt tehesse. Ahogy rám pillant, észreveszem a szenvedélyt tekintetében, mely belőlem is előcsalogatja, és a tekintetem szenvedélyt ígér, ahogy ilyenkor szokott. Ajkaimon hamiskás, játékos mosoly játszik, amikor a kanapéra teszem, és amint meghallom a kéjes nyögését, amit gyenge pontjának érintésével érek el.
Ahogy rám ül, és óvatosan hintázni kezd a csípője, ágyékom szinte lángra kap, és halk sóhaj hagyja el az ajkaimat, jelezvén, hogy jó úton halad afelé, hogy a dolgok közepébe vágjak, és magamévá tegyem. Igencsak nehéz visszafognom magam, mikor érzem a melleit a felsőtestemen, s kezeim automatikusan simítják végig őket, miközben nyelvemmel a jobb mellbimbóját kezdem el kényeztetni újra.
Mikor a kezével érint, tekintetem ködössé válik a felfokozott vágyaimtól, talán egy percig tartom a szemkontaktust, majd megadóan döntöm hátra a fejem lehunyt szemekkel, hogy pár másodpercig élvezhessem az érintését, majd hangjára ismét ránézek vágyakozón. Először nem szólok semmit, majd visszarántom magam mellé gyengéden egy csók kíséretében fekvő helyzetben találhatja magát. Egy pillanatra ráfekszem, ahogy összeér felsőtestünk, de ez az idő csak arra kell, hogy a bugyit is levehessem róla...
- Akarom, mindennél jobban vágyom rád! - Suttogom annyi vággyal a hangomban, hogy szinte megszédít, de ez csak figyelemelterelés volt, hogy finoman érinthessem ajkaimmal a nyakát, a melleit, a mellbimbónál elidőzök kicsit, majd haladok végig a hasán, közben magamba szívva a nő kellemes illatát. Tudom, mit csinálok, tudom, hogy tegyem, mondhatni szinte értek a nők nyelvén. Alhasánál egy pillanatra ránézek, látni akarom az arcát.
- Tudni akarom, mit érzel most! Őszintén! - Suttogom a szoba csendjébe, és a szavak kettőnk közt keringenek, egy pillanatig várok, majd ajkaim folytatják útjukat egyre lejjebb, és lejjebb.
Eleinte érzékeny, apró csókokkal hintem be a szeméremcsontja körül, majd nyelvem óvatos, egyben izgató mozdulatokkal fedezi fel újra a nő G-pontját, majd gyorsabb tempóra váltok, miközben egyik kezemmel a belső combját masszírozom, a másik kezem középső ujjával lassan hatolok be, majd finom mozgásba kezdek vele... Ő kell nekem, most vele akarok lenni, nem számít semmi, csak ez a lakás...

Igen, igen, ez kell nekem. Látni a tekintetét elfelhősödni, ahogyan hozzáérek, hallani a nyögését, tudni hogy amit csinálok igazán élvezetet nyújt számára. Már önmagában az felizgat, és nedvessé tesz hogy férfiasságát érinthetem, várva a folytatást, az pedig pláne hogy tudom, mennyire élvezi velem az együttlétet. Pedig oh, hol is van még a vége? És még ezután fogunk csupán elutazni. Vágyakozó tekintete az enyémbe kapcsolódik, amelyben ugyanazt láthatja.
Az igazi férfi énjét nem tudja elnyomni, mert máris maga mellé húz, meztelen hátam pedig újra a kanapéra simul. Mellkasa melleimhez ér, amivel ugyan egy pillanatra elvonja a figyelmem, de a bugyi levételében segítek neki, derekam megemelésével. Így már meztelenül simulok újra hozzá, ami megédesíti a várakozást. Annyira akarom hogy hozzám érjen, hogy elmondani is nehezen tudnám. Testem éhezik a kielégülésre, és a szexre vele. Szavaiba beleborzongok, ölem utána kiabál. A rég nem látott ismerős után.
- Igen - nyögöm elhaló hangon - akkor add meg nekem amire vágyom, kérlek...
Ajkai már nyakamon járnak, lehunyt szemmel élvezem lassú játékukat. Ahogy halad egyre lejjebb, úgy emelkedem hozzá feljebb, hogy egy kicsit se távolodjon el a bőrömtől. A mellbimbómat újra eléri, újból felnyögök, és a hajába túrok. Testem elolvad a tűzben amely Gareth-ből árad. Ő pedig tudni akarja mit érzek. Felemelem a fejem, és lenézek rá. Arca már az alhasamnál van.
- A testem utánad vágyik, szükségem van rá hogy megérints, és azt akarom hogy bennem legyél. - nyögöm a lakás csendjébe.
Csókjaival és nyelvével izgat, ingerel, csípőm megemelem, lábaimat széjjelebb tárom hogy jobban hozzámférjen. Egyik ujjával belémhatol, ami egy újabb nyögést csal elő belőlem. Lágy játékával egyre feljebb és feljebb tol az élvezet ösvényén, én pedig tehetetlenül nyöszörgök a karjai között. Egyesülni akarok vele, de azt sem akarom hogy abbahagyja.
Megmarkolom a kanapé párnáját, nem akarok elélvezni, még nem, de nem bírom tovább. Nyelve és ujja játéka kitartó játéka, átlök a korláton. Agyamban fehér fényességként robban szét az orgazmus, testem megfeszül, én pedig átadom magam neki, és nyögve élvezek a karjai között.
Végül felnézek, és kielégült mosollyal az arcomon ülök fel. Megcsókolom, és izgató hogy érzem rajta a saját ízemet.
- Hmm, hogy ez mennyire hiányzott már. Egészen elfelejtettem hogy milyen ügyes vagy. - nevetek fel halkan, és hanyatt döntöm, megszabadítva közben a nadrágjától, és az alsójától is.
Teljes és gyönyörű életnagyságában fekszik előttem, megnyalom az ajkamat.
- Ne maradj magányosan. - köszöntöm csókkal a mellkasát újra, végigcsókolva a hasát, nyelvemmel körberajzolom a köldökét.
Férfiasságát a kezembe véve lassan simogatom, közben hátrébb araszolok a kanapén, és kényelmesen elhelyezkedve végignyalom teljes hosszában. Apró nyelves csókot lehelek a tetejére, és bekapom. Cuppanva engedem ki ajkaim közül, és beállok egy először lassú, majd fokozatosan gyorsuló ritmusra, ajkaimmal és kezemmel egyaránt. Hiányzott a teste. És hiányzott az is hogy élvezzen nekem, mert mi annál nagyobb igazolás egy nőnek, mintha a partnere élvezi amit vele tesz?

Szavai kéjes gyönyört okoznak számomra, és élvezet látni, ahogy teste megfeszül nyelvem és ujjam összjátékának köszönhetően, tudom, hogy mire vágyik, és élvezem azt, amit teszek vele, szeretem érinteni a nyelvemmel a gyenge pontját, érezni az enyhén édeskés ízt a számban. Tudni, hogy vágyainak nem tud parancsolni, és azon kevesek közé tartozni, akik el tudják venni az eszét. Ezt mind elértem, ezt akartam, és jóleső bizsergéssel tölt ez az érzés, hogy még mindig képes vagyok kiváltani belőle mindazt, amit régen is sikerült.
Ám mos valahogy más... Követelőbb, vadabb, szenvedélyesebb, és ami a legfontosabb. Sokkal valósabb. Sokkal élőbbnek, hihetőbbnek tűnik, őszintének, és ez még jobban fokozza bennem azt a vágyat, hogy akarom ezt a nőt. Érezni, ahogy belé hatolok, és ahogy elérek a csúcsig...
Teljes átéléssel kényeztetem az előttem fekvő nőt, és a sok játék után elérem, amire vágytam, teste megfeszül, és egy hangosabb nyögéssel adja tudtomra, hogy elért az orgazmusig. Elégedett, kéjes mosollyal az arcomon nyugtázom, viszonzom csókját, kicsit követelőbben, mint ezidáig tettem. A hátamra dönt, és megadón fekszem el a kanapén, szavait egy halvány mosollyal nyugtázva szavait, átadom magam csókjainak, sóhajaim szaporábbá válnak, egy-egy nyögéssel jelezve, hogy amit tesz, azzal elveszi az eszem.
Egy ideig képes vagyok visszafogni magam, de oly régóta megy már ez a játék, hogy férfi legyen a talpán, aki ennyi ideig képes visszafogni az ösztöneit.
- Most azonnal érezni akarlak, teljesen! - Húzom fel magamra a lehető legkövetelőbb módon, miközben vad csókban forrok össze ajkaival, lágyan megemelem, hogy végre behatolhassak. Érezni akarom őt olyan közel magamhoz, amennyire lehetséges. Csípőm lágy mozgásba kezd alatta, miközben ismét a mellbimbóját izgatom nyelvemmel, majd ismét lefektetem.
Egy pár másodpercre szétválunk, de egy csók kíséretében újra egyesülünk. Csípőm ismét automatikus mozgásba kezd, majd felegyenesedek, a lábait a nyakamba veszem, így közelebb hajolva hozzá, amennyire engedi, miközben a kezeimmel sem vagyok lusta, jobb kezem hüvelykujja a G-pontjánál segít, hogy még egyszer lássam az arcán az orgazmus közeli örömöt, a másik kezem pedig a melleit masszírozza finoman, miközben mozgásom egyre gyorsabbra vált, sóhajaim egyre szaporábbak, nyögések szakítják meg, miközben ujjam és tenyerem mozgása is kicsit gyorsabbra vált, már tudom, hogy nem tudom visszatartani tovább. Képtelenség. Az nem ember, aki ennél tovább bírja, hanem robot. Kicsit hangosabb nyögés feszíti be testem, még a hideg is jólesőn fut végig a gerincemen, ez jelzi Leának, hogy elértem a csúcsig, majd pár másodperc múlva leveszem a nyakamból a lábait. Gyengéden húzom magamhoz, hogy megcsókolhassam, hogy érinthessem a testét, jelezvén, hogy ez számomra kevés volt.
- Még mindig kívánlak! - Mondom halkan, s csak az alsót veszem fel. Pihennem kell legalább tíz percet, de érzem, hogy a vérem nem hagy nyugodni, forr, és vágyaim a fejembe kiáltoznak a folytatásért, ez az, amire vágyom, ez kell nekem, csak egy kis szünetre van szükségem...
- Egy cigaretta most jól esne, és az italom - Lea ismeri a temperamentumomat, tudja, hogy nem végeztem, csak erőt gyűjtök. Odaadom az italát, cigivel kínálom, de csak kint adok tüzet. Vágyakozó tekintetem szinte elnyeli a nőt, mert érzem, hogy még nincs vége...