Már nagon rég tervezem, hogy beviszem a verdám a szerelőműhelybe, hogy megnézzék mi van vele, mert nem megy már úgy, mint kellene. Én, ugyebár nem értek hozzá, hisz sosem érdekelt nagyon az autók bütykölése. Mindig is inkább az üzleti élet iránt érdeklődtem. Nem nagy kedvem van most elvinni a kocsit, de majd később délután elviszem, hisz tudtommal nyitva vannak még este is. Még jó, hogy annyira nincs baj, hogy ne induljon be a motor, így be is ülök az autóba, majd még egy kört kerülök vele, s már rég este van, mikor beérek vele a műhelyhez. Az ajtó nyitva van, így gondolom hogy még van itt valaki. Mondjuk máskor nem is igazán tudtam volna behozni, hisz a cég ügyei lefoglaljak a délelőttöm, s nagyon ritkán még a délutánom is. De most itt vagyok, s semmi nem akadályozhat meg, hogy bevegyék a kocsim. Ha kell, még fizetek is érte többet, hogy szereljék meg. Le parkolom a verdát, majd kiszállok belőle, s be kopogok a nyitott ajtón, hátha valaki a segítségemre lesz.
Ha a szerencse mellém szegődik, akkor sikerülni fog, ha nem akkor így jártam. Pár perc telt el a kopogásom óta, majd valaki kigurult egy autó alól. Micsoda meglepetés. Hát, pont rá nem gondoltam. Arról tudtam, hogy Kathy a szabadidejét egy műhelyben tölti, csak azt nem tudtam, hogy pont ebbe.
Meg is ragadtam az alkalmat, hogy köszönjek neki.
- Szia Kathy. Nyitva vagytok még?
Kérdeztem, de közben reménykedtem benne, hogy beveszi a kocsit Kathy, hisz a férje a legjobb barátom és ő vele is jól el tudok beszélgetni. Természetesen nem érdeklődöm felőle, hisz nekem ennél sokkal fontosabb a 35 éve tartó barátságom.