Kevés alkalomtól eltekintve gyűlölte a munkáját... Félreértés ne essék, ő választotta azt, hogy az alvilág köreiben mozog, hogy szórakozóhelyet tart fenn, ahol aztán tisztára lehet mosni a piszkosan szerzett pénzt. Ő volt az, aki ezt az egészet bevállalta, nem kellett senkinek sem pisztolyt tartania a fejéhez, önként és dalolva vállalta a feladatot. Ez persze nem jelentette azt, hogy jó szájízzel csinálta az egészet, de amikor elindul a szekér, akkor már nagyon nehezen lehet leszállni róla.
Ő sem tudott kiugrani, bár nem is igazán akart. Hiszen jól fizetett, volt némi hatalma és meg sem kellett igazán erőltetnie magát. Néha azonban nagyon untatta az egész és olyan gyűlöletesen fárasztotta a munka, hogy hányingere volt, hacsak belegondolt. Ezért is gondolkodott keveset, ha a hivatásáról volt szó, ma azonban nem tehetett mást, hiszen egy gyümölcsöző kapcsolat elé nézett Joseph Saintwooddal, a nyugati part egyik meghatározó tényezőjével, ha a lányfuttatásról volt szó.
Nem értett a HR-hez, nem tudta hogyan kell a lányokat igazgatni, inkább csak a felhasználásuk okán tudott róluk egyet és mást. Szerette a kurvákat, imádta hogy bármit megtehet a ribancokkal és még csak elnézést sem kell kérnie érte. Hiszen kinek is hiányozna egy-egy szexuális munkás, amikor minden bokorból tizenkettő lép a helyükre. Joe bácsi lányai azonban mások voltak - luxus kategória, amit kevesen engedhetnek meg maguknak.
- Joseph Saintwoodhoz jöttem. - ezt már az étterem főpingvinjnek mondta, aki egy bárgyú mosoly kíséretében nézte át a főkönyvet, mely a foglalt asztalokat tartotta számon.
- Megtudhatom a nevét?
- Bishop, Zane Bishop. - köpte oda hanyagul, majd egyre türelmetlenebbé vált, amiért ennyit kellett várakoznia. Talán egy Burger Kinggel jobban jártak volna, hiszen ott pattogósabb a kiszolgálás, de amikor kettőt csettintett a főpincér, már látott reményt és kiutat az unalomból.
- Ethan, a tizenkettes asztal Mr. Bishopnak. - adta ki az utasítást, majd tárcsázott, miközben Zane egyre távolodott. - Mr. Saintwood, megérkezett a vendége.
Pár lépést kellett csak megtennie az asztalig, mely talán a legjobb volt az étteremben, s miután leült, ügyesen hárította el a pincér mindennemű érdeklődését. Majd Joe bácsival...

Nem elég, hogy Joe nincs itthon, de még nekem kell intézni az ügyeit is. Mindemellett még kezelésekre kell járnom, a céget kell vezetnem immár egyedül, tárgyalások és megbeszélések sora, könyvelés hegyek... Még mindig nem találtam meg a megfelelő alkalmazottamat, egyet vettem fel, aki a telefonokat intézi. Ma a kemoterápia után pár órára le kellett pihennem, mert piszkosul legyengítenek, és a gyógyszerek sem segítenek, ha ugrálok a kezelések után. A telefonom zajára riadok fel.
- Ugye nem felejtetted el Zane Bishop-ot? - Hallom meg Joe sürgető hangját a telefonba. Megrázom a fejem, és felülök az étterem irodájának kanapéján. Cigi után kutatok, és egyből rágyújtok.
- Dehogy, Joe... Remélem nem fogja zavarni, hogy nem te vagy itt - Jegyzem meg kifújva a füstöt a tüdőmből még fáradt hangon. Kávét töltök a kiöntőből, és megdörzsölöm a szemeimet.
- Dehogy is. Határozott, kemény férfi, veled egy idős! És Gareth! Ne-cseszd-el! - Tagolja ezt a három szót, mintha valami fogyatékos lennék.
- Joe, tudom a dolgom, nem vagyok fogyatékos. Szerinted ma kezdtem? - Szólok vissza kicsit ingerülten, majd hamar lenyugszom, miután vettem egy mély lélegzetet.
- Helyes, Fiam! - Mond csak ennyit, majd bontja a vonalat, én pedig elkezdek készülődni. Tudom mit akar Joe. Még több lányt, és még több helyet, ahol "reklámozhatja" őket. Erre kell neki Zane diszkója...
Valami százalékarányokat kell vele megbeszélnem, ami érdekes lesz. Rideg arccal bámulok magam elé, majd a dossziékat is magammal viszem, amit erre az alkalomra összekészített nekem Joe. Kimegyek az étterembe, ahol majdnem felöklel egy pincér.
- Figyeljen jobban, ha még holnap is be akar jönni dolgozni, megértette? - Szólalok meg a hangomat kissé felemelve a harminc alatti férfinek, aki majdnem rám borított egy adag húslevest. Fel tud az ilyen idegesíteni... Túlságosan is. Majd megcsörren a telefonom, és látom, hogy a főpincér engem hív. Az a Bishop itt van végre, mit ne mondjak, pontos, és ez nálam fontos tud lenni.
Az asztalhoz lépve felveszem a rideg arcomat, melyen egy kis szigor jelenik meg, majd határozottan nyújtok kezet a fickónak.
- Gareth Ray Saintwood! Örvendek. Tudom, nem rám várt. Uncle Joe üzeni, hogy sajnálja, hogy most nem lehet itt, de kénytelen volt elhagyni a várost egy időre - Szólalok meg határozott, és nyugodt hangon, miközben leülök a férfival szemben. A túlbuzgó pincér már rohan is az étlappal, félve pillant rám, pedig neki soha nem ártottam még.
- Nekem a szokásosat, az Úr pedig mindjárt választ! - Az italra gondolok itt, az étellel pedig még ráérünk pár percig, hadd nézegesse a kínálatot.
- Meddig jutottak el Joe-val a szerződéssel? - Kérdezem, mert bár megnéztem minden egyes pontját a kezemben lévő szerződésnek, az hogy szóban mit beszéltek, arról valahogy lefelejtettek tájékoztatni...

Minden dolognak megvan a menete, minden létező a világon egy meghatározott módon működik. Ha két ember valamiben megegyezik, akkor elvárható, hogy mindketten tartják magukat a megállapodáshoz, s nem keresnek pótmegoldásokat az egyszerűbb út miatt. Joseph Saintwood, a megállapodás szerint, vacsorázni hívta meg és volt olyan felelőtlen, hogy nem jelent meg. Önmaga helyett valami nyikhajt küldött, akivel a másik férfi üzleteit kellene lerendeznie.
- Üdvözlöm. - szűkszavúan válaszolt a másiknak, majd apró sóhajjal mérte végig. Aztán pár másodperccel később egy pincér jelent meg, Gareth a szokásosat rendelte. - Az úr nem választ semmit.
Apró mosollyal utasította el a rendelést felvevőt, majd tekintete visszavándorolt a vele szemben ülőre. Kissé megdöntötte a fejét, hogy aztán csendes hangján szóljon újra.
- Először is... - várta meg, amíg a pincér távozott. - Amatőrökkel nem tárgyalok. Szerződés? Mégis miről beszél?
Kicsiny pillanatra megállt a hangja, majd folytatta. - Az Ön ismerősei, akik képesek szétverni a diszkómat, elég biztosíték arra, hogy én betartom a megállapodás rám eső részét. S az én barátaim is megfelelő biztosítékot jelentenek, hogy maguk eleget tegyenek annak, amit vállalnak. Szerződésbe írni az, hogy kurvákat futtatnak nálam? Ugye nem gondolta komolyan?
Mosolya eltűnt az arcáról, aztán apró fészkalódás után felállt a székből, majd visszatolta azt az asztal alá. Egy pillanatra megállt, elnézte a díszes terítéket az asztalon, majd felkapta a fejét, amikor a pincér újra megjelent.
- Másodszor ... ha Mr. Saintwood komolyan gondolja a dolog, nyitott vagyok az üzleti lehetőségre és hajlandó vagyok elfelejteni ezt a kínos közjátékot. - kezeit a zsebébe dugta, majd folytatta. - De elvárom, hogy legközelebb személyesen jelenjen meg... További szép estét!

Igazából sosem fűlött a fogam Joe ismerőseihez. Mindig is csendes megfigyelője voltam a dolgainak, héna beavatott, vagy a kamerákon néztem végig egy-egy "tárgyalását". Sosem szerettem ezt. Hazugság. Szeretem. Mert ez a világ más, mint amit nappal élek, de van egy-két idegesítő fickó, akit szívem szerint magam lőnék fejbe, mégsem teszem. Zane Bishop. Már látom a tekintetéből, hogy nem leszünk jó barátok, de nekem olyan nincs.
- Először is, az az amatőr, aki nem tud olvasni a szavak között, Mr. Bishop! - Veszem fel én is a rideg, rezzenéstelen és elutasító hangomat. Nem szeretem, ha kioktatnak, főleg egy olyan ember, aki közel sem ér fel ahhoz a társasági közhöz, amit képviselünk mi Saintwoodok. - Másodszor, ismerem a szabályokat. Nem ma kezdtem, és nem is most fogom befejezni azért, mert Ön ki sem bontva a borítékot kapja fel a vizet, amiben azt sem tudja mi van! Ez az Önök dolga a nagybátyámmal! - Vetem elé a borítékot ridegen, mely elengedve magát okádja ki magából a tartalmának egy részét. Sosem nézek bele ezekbe a dolgokba, még ha Joe-nak azt is mondom. Mindig az aktuális partnerjelölt bontja ki, de nyilván nem írott dolgok vannak benne... Fényképek... Felvonom a szemöldököm egy pillanatra, majd hűvös tekintetem ismét a férfira emelem. Konkrétan nem is érdekel, mert valami azt súgja, hogy a heves természetem miatt nem én fogom megkötni ezzel a fickóval az üzletet. Amit persze nem is bánok, mert gondolatban máshol járok, ami nem ül ki arcomra, hiszen miért is adnám meg azt a lehetőséget valakinek, hogy belém láthasson?
- Harmadszor pedig akkor várhatja el, hogy Joe megjelenjen, ha letett annyit az asztalra mint ő... Az, hogy maga mit vár el, és mit nem, az itt már részletkérdés - Állok fel én is, tartva a rideg szemkontaktust, egy percre sem pillantva el. Nem ijedek meg holmi fenyegető esetleg rideg hangtól, eleget találkoztam már vele eddigi életem folyamán.
- Szóval eldöntheti, hogy vagy lesz egy jó üzleti lehetősége, és a diszkója még jobban felvirágozhat, vagy végignézheti, amint Mr. Saintwood ellehetetleníti?! - Veszem fel végül a férfi stílusát én is. Keresztbe font karral nézek vissza rá, hiszen nem távozott még, csak próbált megfélemlíteni, hogy majd futok utána, mint valami tini egy pasi után. De sem tini nem vagyok, sem ijedős. A lehetőségek jönnek és mennek mindkét oldalról. Ha Zane Bishop nem él a lehetőséggel, akkor majd él vele más. Ezt viszont az üzleti életem tanította meg.

Mélynövésű pöcs. Ez volt Zane véleménye a másikról, ami akkor sem változott meg, amikor válaszolt. Olvasni a szavak között? Mik vagyunk mi, szerelmes gerlék, akik virágnyelven elmesélik, hogy mennyire szeretnének már kefélni a másikkal? Akkor kell sejtelmesen ajánlatokat tenni, ha erre a hely és idő megfelelő, és egy több tízezer dolláros üzlet nem éppen a jó esemény erre. EgyszerŰ kérdések, egyenes válaszok.
Másodszor ki kapta fel a vizet? Talán Gareth, mert őt bizony rohadtul nem érdekelte, hogy milyen kurvákkal tölti meg a diszkóját, tőle akár egy huszonheted rangú pöcsköszörű is betolhatja a lányait, ha megfizeti az árát. Azonban a harmadik kioktatólag mondott szó mosolyt csalt arcára.
- Tegyek le annyit az asztalra, mint ő? Nem furcsa ez a kifejezés arról az emberről, aki megszegte a szavát? Egy telefon és nem jövök, mindkettőnknek megspórolhatta volna Saintwood ez a kellemes vacsorát. - tulajonképpen nem értette, hogy mire olyan büszke a srác, de valahogy nem is érdekelte, hiszen az utolsó mondat azzal a fenyegetéssel a végén, na az már cudar volt!
- Idefigyelj, Gareth. Jól vésd az eszedbe, nem szeretem, ha fenyegetnek. - szippantott egyet orrán, majd megfordult és kifelé indult az étteremből. - Még valami. Ha Joseph komolyan gondolja az üzletet, tálcán hozza a fejedet elém és akkor újra beszélhetünk az egészről.
Biccentett, majd elviharzott.