Ismét fáradtan fekszek az ágyban az igazak álmát aluszva élvezve a többszörös kielégülés okozta kellemes érzést. Csak egy óra múlva kell felkelnem, az ébresztőórám is be van rá állítva, hogy szóljon fél egykor, mert egyre le kell menjek kiszolgálni. Ha ezt nem kellene aludhatnék addig míg ki nem vet az ágy, de szerencsére így sem szükséges korán felkelnem, meg legalább valamivel elfoglalom magam két műszak közt. Mióta megalakult a bordély komolyan kevesebbet megyek utcára, mert egy része meg van annak ami kell. Étel, szállás és férfiasság akad elég még munkán kívül is. Igazán nem mondhatom, hogy az életem rossz időszakát élem most, ez eddig a legjobb korszaka amit szeretnék maximálisan kiélvezni és nagy kanállal habzsolni az életet amíg lehet. nem véletlenül állok munkába minden este és járkálok tálcával fel-alá ha kell.Szeretnék minél több pénzt és élvezetet gyűjteni amíg lehet, hogy ha majd egyszer kiöregszem a szakmából nem kelljen amiatt aggódnom, hogy nem éltem eléggé és elpocsékoltam a fiatalságom. Arra akarok emlékezni milyen jól éreztem magam és micsoda dolgokban volt részem. Hát ez alatt a pár év alatt már sikerült néhány emlékezetes pillanatot szereznem - mint a mosdós szopás véletlenül ránk nyitottak - amiken majd jót mosolyoghatok, vagy nevethetek. Ma is esélyem van gazdagodni egy-két felejthetetlen momentummal ez már akkor érzem mikor lecsapom az ébresztőórát és kikelek az ágyból kinyújtózni és kidörgölni a szemeim. Felhúzok egy jó belátást engedő hosszú ujjú kék blúzt, alá egy fehér csipkés szegélyű melltartót hozzáillő tangával és egy fekete farmert. A lábaimat egy szintén fekete magassarkúba bújtatom, majd leindulok, átveszem műszakom és nekilátok barátságos mosolyt öltve az arcomra kiszolgálni az inni, vagy esetleg enni kívánó vendégeket - tartunk párt fajta szendvicset biztos ami biztos - boldogan fogadva a bókokat és figyelmen kívül hagyva rosszabb modorú vendégek viselkedését.

//Bocsi, most csak ennyi jött össze információhiány révén.//

Hogy az élet könyörtelen, azt nem mondta nekem anno senki. Utálom az egész nyomorult életem, hisz szart sem ér. Teljesen el vagyok veszve, s nem tudom a helyes irányt. Vagyis tudom én, csak nincs merszem a helyes utat járni, így inkább megmaradok a saját, züllött világomban. Tudom, hülyeséget csináltam tegnap éjjel, de nem érdekel. Ha egyszer elgurul a gyógyszerem, akkor nincs az az Isten, aki megállíthatná az agresszivitásom. Reggel, mikor felébredtem a fejem majd szét robbant, s éreztem egy kis belső remegést is, hisz a szervezetem ordít egy kis drogért. Kikelek az ágyból, s egy nagyot sóhajtok, majd beviharzom a fürdőszobába. Bele nézek a tükörbe, s látom, hogy a szemöldököm fel van repedve, s a szám sarkában is van egy kis seb. Hát, engem aztán jól helyben hagytak. Még mielőtt belőném magam, lezuhanyozom, hisz le kell mosnom magamról a megszáradt vért. A víz kellemesen meleg, de nem időzöm sokáig a zuhany alatt. Kiszállok, majd felöltözöm. Egy csipkés melltartót vettem fel, s egy tangát, majd a már megszokott koptatott farmerom és hozzá egy fekete ujjatlan pólót. A nappaliba érve leülök a kanapéra, s előkészítem magamnak az én kis drogocskámat, ami már annyira kell nekem. Bal kezem elszorítom, s egyenesen a vénámba lövöm, s élvezem, ahogy a méreg átjárja a testem. Nincs is ennél jobb érzés. Hogy még hatásosabb legyen a dolog, iszom rá még egy kis igazi orosz vodkát. Nincs is jobb, ennél a kombinációnál. Mivel itthon nincs kedvem maradni, és Tati is dolgozik, ezért csak az utcákat járom, teljesen kiütve, de azért még itt nem állok le. A közeli boltban veszek még egy üveg olcsó piát, mivel csak azt engedhetem meg magamnak, s tovább járom a veszélyesebbnél veszélyesebb területeket. Egy- két ismerős figurával is találkozom, de ők sem érdekelnek. Leülök a járdaszegélyre, s felnyitom a vodkát. Meghúzom, majd elöl veszem a drogot, s ismét belövöm magam. Fogalmam sincs, miért csinálom ezt, valahogy most ehhez van kedvem. Totál be akarok állni. Kezdek mindenből kettőt látni, de nem érdekel. Jól meghúzom azért is az üveget, majd mikor már elértem a kellő stádiumot, amit akartam, valahogy fel állok a szegélyről, s kissé megszédülök. Na jó, nem kissé, hanem nagyon. Úgy érzem, hogy kicsúszik a lábam alól a talaj. Körbe néztem, majd inogva indultam meg a hátam mögött lévő helységbe. Fogalmam sincs, hogy milyen hely az, de bemegyek. Be mentem, de nem láttam különösebben érdekes dolgokat, hisz most alig élek. Nem figyeltem, hogy kik vannak körülöttem, s azt sem, hogy kinek megyek neki, csak a mosdóba akartam kijutni. Pár percbe telt, mire megtaláltam a női mosdót, s s ott leültem a földre, s a falhoz dőltem, miközben egy olyan érzés volt rajtam, hogy ha még iszom akár egy kortyot is, meghalok. Milyen szép is lenne, túladagolásban meghalni. Futott át egy gondolat a nem százas agyamon, miközben jől meghúztam az üveget, s a falnak dőlve néztem magam elé, s éreztem, hogy ennek itt most vége lesz, ha valaki esetleg nem jön ide, s nem ad segítséget, bár ennek most nem nagy valószínűségét látom.

A felszolgálás most sem sikerül túl érdekesre, csak a szokásos: egy-két kötekedni kívánó részeg, pár kíváncsi szempár, néhány elszórt bók és némi seggbecsípés ami még éppen meg van engedve. Kiszolgálom a rendelő vendégeket, majd elmegyek a mosdóba, mert úgy érzem a sminkem elkenődött és az ilyesmi engem általában eléggé idegesít. Hiába, aki a külsejével keresi a kenyerét az kényszeres is ellenőrizgeti-igazgatja az arcára felmázolt kozmetikumokat. Beérve a mellékhelyiség nem éppen mindennapi látvány fogad egy eléggé betépett lány képében akiben úgy látom már alig lelhető fel az élet nyoma. A lelkiismeretem által vezérelve a tenyeremmel egy kis vizet spriccelek a képébe és próbálom rázogatni hátha ki tudom rángatni ebből a kelleténél jóval erősebb euforikus állapotból amit lemerem fogadni valamilyen drogkoktél túladagolása okoz. Láttam már hasonlót pár reményvesztett kollégámnál. Remélem most is hasonlóan egyszerű dolgom lesz. Balszerencsémre ha akarnám sem hívhatnám ki a mentőket, mert ez egy olyan hely ahol prostitúcióval foglalkoznak és tuti jó nagy slamasztikába kerülnénk mindahányan akik csak itt tartózkodunk.