Talán ez volt az év leggyűlöltebb éjszakája. Másoknak az önfeledt szórakozás és az önzetlen jótékonykodás jutott eszébe az eseményről, de Zane meg volt arról győződve, hogy édesanyja csak azért rendezi meg az évente tartott gálát a helyi állatkert tiszteletére, hogy őt bosszantsa. Sandra Bishop-Ewing civilként soha nem volt az állatkertben, most is csak azért jött el, mert ő nyitotta meg a hetethét világra szóló rendezvényt.
- Anyám. - üdvözölte a férfi a nőt, majd mímelt puszikkal köszöntötték egymást. Soha nem volt rossz a viszonyuk egymással, sőt amióta a nő újraházasodott, mondhatni kivirult a kapcsolatuk. Zane elvolt a saját világában, míg Sandra attól külön utakon járt. Azonban bármennyire volt a két ember életének halmaza különböző, a nő fontosnak tartotta, hogy fia megjelenjen ezeken a rendezvényeken. Harmincöt éves és facér, talán beüt a csalánba a ménkő!
- Jaj életem, idén is egyedül jöttél? - rázta a fejét a közel hatvan éves asszony, majd megigazította fiának fekete nyakkendőjét. - Ugye idén nem csinálsz olyan botrányt, mint tavaly?
- Nem tudom, hogy miről beszélsz anyám. - mosolygott kaján módon a férfi, majd megnézte a károkat, amiket a másik csinált az öltözetén. Fekete szmoking, fehér ing és csokornyakkendő, mi más?
- Polly McFly, a tizenöt éves lányka, akit megrontottál?
- Nem gondoltam, hogy emlékszel rá. - nézett az plafonra a férfi, majd vissza az anyjára, aki lebiggyesztett ajkakkal nézett fiára, ami a botox miatt igencsak nagy teljesítmény volt.
- Arra a kis rüfkére án sem emlékszem, de az a hat számjegyű csekk igen elevenen él a szemeim előtt.
- Pedig csaj az ánuszában vettem el a szűzességét...
Egy pofon csattant, amitől Zane arca vörösben kezdett égni. A férfi szinte remegett az idegességtől, annyira elöntötte az agyát a mérhetetlen düh, de az anyjára nem emelt kezet. Soha.
- Idén nem fog megtörténni ez a dolog, arról gondoskodtam. Megértetted kisfiam?
- Mi az, bezársz az oroszlánok közé és eldobod a kulcsot?
- Valószínűleg azt kellene csinálnom, de nem... Egy lány vár a másik szobában, egy escort cég küldte.
- Ezt ugye nem mondod komolyan? - Zane nem tudta, hogy sírjon vagy nevessen a dolgon, így inkább csak megrázta a fejét és kínos arckifejezéssel pillantott a két szobát elválasztó ajtóra.
- Állítólag igen széles a palettája a szaktudásának és biztosítottak arról, hogy nincs betegsége, ha érted, mire gondolok.
- Jézusom, az anyám egy kerítőnő lett! - újabb pofon csattant Zane arcán, de most könnyebben elengedte a fájdalmat, mint az előbb, sőt egy mosolyra is tellett neki.
- Ne merészeld...
- Rendben anyám, elrendezem a dolgot és megnyugodhatsz, idén nem lesz semmi jelenet. A kis rendezvény tökéletes lesz, mint előtte mindig.
- Csak ennyit akartam hallani. - sóhajtott Sandra, majd egy utolsó pillantást vetett az állatkert igazgatójának irodájában lévő tükörre, hogy megigazítsa a ruháját, majd indult kifelé egy erőltetett mosollyal az arcán.
- Bruce, leköteleztél, hogy átengedted pár percre az irodádat. A fiam marad még egy kicsit, de... - a beszélgetés további részét már nem hallotta, hiszen az ajtó becsukódott, amin az anyja távozott, ő pedig egyedül maradt az irodában. Megrázta a fejét, majd benyitott abba az helyiségbe, ahol a neki rendelt nő várakozott.
- Elnézését kérem kisasszony, anyám némileg félreértette a szerepkörét, így meg kell kérnem, hogy távozzon. Mondjon egy összeget és rendezzük le csendben. - mosolyodott el, s tőle szokatlan módon udvarias a másikkal.

A tegnapi napom után eléggé ki vagyok merülve, soha nem gondoltam volna hogy egy tökéletes menyasszony eljátszása ennyire igénybe fog venni. Persze ha a pasi szülei nem lettek volna olyanok amilyenek, sokkal könnyebb dolgom lett volna. Ez a munka viszont nem éppen erről szól, szóval nem panaszkodom.
Kissé nyúzott arckifejezésemet csodálom a tükörben, smink nélkül sem vagyok rossz, de azért ez a kor már kezd meglátszani rajtam. A szemem alatti karikákat vizslatom, a laptopom hangos pittyenése zavar meg csak. Gyorsan megmosom az arcom, márkás nappali krémet kenek a még nedves bőrre.
A mailben kapott levél tartalmán kicsit elgondolkodok majd gyors gépelést követően nagyot sóhajtok.
- A meló az első és egy ilyen rendezvény még több ügyfélt hozhat, ráadásul pénzeseket...
Ujra a fürdő felé veszem az irányt, hisz az érkezésem két óra múlva esedékes, addig még el is kell készülni és oda is kell érni.
A zuhany pont elegendő lesz most, hisz a pihentető fürdésre nem elegendő az idő. Megengedem a vizet, selyem köntösömet hanyagul a földre eresztek mielőtt belépek a kabinba. Ahogy a víz cirógatja a testem megnyukszok, szememet becsukva élvezem az apró cseppek jótékony hatását bőrömön. Pár percig tart csak az élvezet,hisz vár rám a munka. Óvatosan lépek ki a szőnyegre, hagyom hogy a víz lecsurogjon, mindig is élveztem ahogy cirógat-csikiz az apró cseppek sokasága... Ilyen apró örömökkel lehet csak elviselni ezt az egészet ami az életemet jelenti.
Puha törölközővel itatom fel a maradék nedvességet. Meztelenül sétálok be a szobába a nagy szekrények elé, a középsőt nyitom ki, abban tartom a kisestélyiket és egyéb alkalmi ruhákat. Felidézem magamban a levél tartalmát és aszerint próbálom eldönteni hogy a bordó vagy a szürke legyen. Végül a szürke mellet döntök.
Szolid smink, a hajamat szépen beállítom, fehérnemű nélkül kapom magamra a ruhát, tökéletesen megfelel így, sőt!
A kocsi már lent vár mikor leérek, beszállva a sofőr végigmér majd biccent és elindul. Nem sokat autózunk, szerencsére. A bejáratnál egy hatvanas éveit taposó hölgy várt őszinte mosollyal.
- Jó estét Asszonyom!
- Jó estét! Leroy kisasszony?
- Igen én vagyok. - tényxleg engem várt, a kezemet nyujtom felé.
Beveuzet egy irodába és vázolja a helyzetet, külön megkér rá hogy az úriember aki majd érkezik, akármit mondhat, semmiképpen ne távozzak és akkor a bérem kétszeresét kapom meg. A megrendelő szava szent és persze a pénz is jól jön mint mindig, szóval elfogadom a feltételeket. Kinyitja az iroda szemközt található ajtaját és betessékel. Az ajtót becsukva távozik és én ott maradok egyedül.
A szoba egy kisebb könyvtárra hasonlít, plafonig polcok minden falon, tele könyvekkel, középen egy nagyobb asztal székekkel. Mindig szerettem olvasni, de a munkám miatt sajnos ennek a hobbimnak nem hódolhattam. Ez van ha profi az ember és a felkérések egymás sarkát tapossák.
Az egyik polcot végignézem és leveszek egy könyvet. Belelapozok ahogy az asztalhoz sétálok, valahogy el kell ütni az időt míg a kliens megérkezik. A nehéz széket kihúzom, kényelmesen elhelyezkedem és olvasni kezdek. Pár perc elteltével ajtócsukódást hallok és hangfoszlányok sejtetik hogy az irodában van valaki. Egy kicsit hegyezem a fülem és az egyik hang, a női, azé a hölgyé aki fogadott, a másik hang egy férfié.
Egy nagy csattanás, erre összerezzenek, de nem léphetek közbe. Semmi érdekem nem származik belőle hogy esetlegesen összeveressem magam egy vadállattal egy idegen nő védelmében, még akkor sem ha az a nő a pénzforrás jelen helyzetben. Lassan felállok és visszasétálok a polchoz, a könyvet pontosan oda rakom vissza, ahonnan elvetem. Az asztal előtt megállok, szemben az ajtóval. Gyorsan elrendezem magamon a ruhát, makulátlanságra törekszem mint mindig.
Pár perc elteltével megint ajtócsukódás, ezek szerint vaklárma volt. Érzem hogy a cipőm pántja a térdemnél kissé meglazult, így a már előzőleg kihúzott székre teszem fel a lábam, ruhámat félretolva az egész lábamat szabaddá teszem hogy rendesen odaférjek a szalaghoz ami tartja a topánkát. Ahogy a masnival babrálok az ajtó kinyílik és egy férfi sétál be rajta. Már megtörtént a baj,látott olyan helyzetben amilyenben nem lett volna szabad neki, így nem sietek a dologgal. Ahogy elrendeztem a szalagot, leteszem a lábam, elrendezem a ruhámat.
- Jó napot kedves Uram! Sajnálattal közlöm hogy nem ön a munkaadóm,így nem áll módomban elfogadni az ajánlatát.
Ekkor nézek csak végig rajta és meg kell mondjam jól tettem hogy nem fogadtam el amit akart, kár lett volna érte! Ritkán van szerencsém ilyen jóképű és fess pasival mutatkozni bárhol is. A legtöbb kliensem vagy öreg vagy olyan bűn ronda hogy az már nekem is fáj. Emellett az ember mellett még akár jól is érezhetem magam úgy igazán és nem csak a szokásos színészkedés lenne...
- Örvendek! Victoria Leroy.
Lassan és kecsesen sétálok felé, közben a kezemet nyujtom üdvözlésképpen. Ha már ő nem tette meg, majd megteszem én.

A pántigazítós hadművelet felkeltette az érdeklődését, de mégsem annyira, hogy azonnal a magáévá akarja tenni a kicsiny könyvtárban várakozó nőt. A felvett magázás és álválasztékos modor viszont apró idegességgócot gyűjtött össze elméjének egy forgalmasabb kereszteződésében, ami ha nem kezelik rendesen, szétrobban és attól mentsen meg mindenkit az ég!
- Rendben, ahogy akarod. - mondta a másiknak, aki éppen felé közeledett, kezét nyújtva akart ismerkedni. Egyrészt a kézfogás etikettjében mindig a nő nyújt először kezet, így nem az ő sara, ha megkésve indítják meg az üdvözlés ilyen népszerű formáját. Másodsorban azért sem nyújtott kezet, még azután sem, hogy Victoria bemutatkozott neki, mert ez a helyzet nem éppen arra szolgál, hogy megismerjék egymást.
Adva van egy dúsgazdag férfi és egy escort lány, akik valószínűleg együtt fogják tölteni az éjszakát és pont. Ez nem egy romantikus film, ahol a srác magához veszi a másikat, hogy drága ruhákba öltöztesse és úgy bánjon vele, mint egy kiránylány. Ez az élet maga, ahol valószínűleg soha nem fognak találkozni ezen est után és ez rendben is van.
- Zane Bishop. - tette a kezét a zsebeibe, még mielőtt elfogadta volna a másikét. Kicsit felemelte a fejét, úgy mérte végig a nőt, majd elhúzódott az ajtóból és hagyta, hogy a másik kilépjen onnan. - Nem tudom, mennyit tudsz arról, hogy miért vagy itt, de hogy tudd a helyéd és a dolgod, hadd vezesselek be a részletekbe. Gyerünk.
Intett a fejével, majd pár lépéssel később már kint voltak az igazgató irodájából, ami közvetlenül az állatkertre nyílt, így távolról már hallhatták a vonósok zenéjét. Zane anyja mindig is értett ahhoz, hogyan kell puccos partykat adni, így most is biztos volt benne, hogy lesz minden, tejjel-mézzel folyó Kánaán.
- A képlet egyszerű: azért vagy itt, hogy szórakoztass, bár szerintem ezzel nem mondok újat, ez a munkád. De van egy apró bibi... Gyűlölöm az ilyen összejöveteleket és rohadtul nincs ingeranciám, hogy fél óránál tovább maradjak. Általában ilyenkor szoktam portyára menni, és tavaly egy tizenöt éves kis fruska akadt a hálómba, akit rettenetesen seggbekúrtam. - apró átéléssel mesélte a dolgokat, talán kicsit szokatlanul is tőle. - Anyám úgy gondolta, hogy megspórolja a kellemetlenségeket, és inkább áldozati bárányt ajánl fel nekem ... téged.
Két pezsgőt vett el az egyik pincértől, majd az egyiket azonnal kiitta, hogy az üres poharat utána egyből el is dobja. Majd valaki felveszi, nem az ő dolga.
- Szóval a menetrend az lesz, hogy hűséges kutyaként maradsz mellettem, bemutatlak pár embernek, kellemesen elcsacsogunk, apró mosolyok és továbbállunk. Aztán megyünk egy másik csoporthoz, és ott kezdjük előről... Victoria a neved igaz? Túl hosszú, ma estére Amy leszel, azt könnyebben megjegyzem. - nevette el magát, majd kortyolt aprót a második pohárból, amit egy böfögés követett. - Aztán amikor elegem van az egészből, megszökünk a páviánketrec és a medvebarlang között, elvonulunk a kígyósimogató mellett, és megduglak.
Apró szünetet tartott, majd kiitta a második poharat is, amit szintén eldobott. - Még mindig maradni akarsz?

Ha a bunkóság fájna, minden bizonnyal ordítana ez a pasi. Viszont ilyen kuncsaftok is kellenek, nem lehet minden tökéletes. Nyugodt mosollyal engedem le a kezem, nagy levegőt veszek, amiben kissé gátol a szűk ruha, de sebaj. Az alkalomnak tökéletesen megfelel.
Az ajtón kilépve az iroda rideg valóságába csöppenünk, mintha köze nem lenne a két helységnek egymáshoz. A könyvtár melegségéhez képest eléggé egyhangú és tárgyilagos, lemondó tekintettel nézek körbe miközben figyelem azt amit a férfi mond. Úgy rohan mintha az élete múlna rajta, mégis könnyed és laza. Ha nem munka ügyben lennék itt, biztos vagyok benne hogy ő lenne az első akire felfigyelnék. Még majdnem szerencsésnek is érzem magam mindaddig míg el nem kezdi felvázolni már az előtérbe kilépve a terveit.
Alpári szóhasználatán nem botránkozom meg, csak meglep kissé, el is felejtkezek magamról és kissé kinyílik a szám a csodálkozástól, szemeim elkerekednek. Mikor a két pezsgőt elveszi az éppen arra járó pincértől, már emelném a kezem az egyik pohárért, de vissza is vonom az alig elkezdett mozdulatot mikor jelét nem látom annak hogy nekem szánná akárcsak az egyiket is. Nem vagyok oda a pezsgőért, valahogy nem az én stílusom, de azt hiszem ezek után igencsak rám férne az alkohol... Szerencsére jön a következő tálca, lágy mosollyal veszem el az egyik poharat és megköszönöm. Egy húzásra kiiszom míg ő beszél, majd az ajtó melletti kis asztalkára teszem az immár csont üres poharat.
A név megváltoztatása még oké, de a dugás... Kissé sokat képzel a munkakörömbe ez a paraszt! Viszont ha más szemszögből nézzük, még jól is elsülhet. Mivel munka, így a pénz az első.
-Rendben, a nevem mostantól kezdve Amy! A dugás témára pedig vagy később térünk vissza vagy most beszéljük meg. Az escort ugyanis nem egyezik a luxuskurva munkakörrel. Az én dolgom ahogy nevezted a „hűséges kutya” eljátszása, vagy amit éppen a kliens parancsol. A szex már más lapra tartozik. Ha akarom belemegyek, ha nem akkor nem! - Elcsendesedek egy percre, mert mégiscsak kliens és elég nagy a mozgolódás errefelé.
-Szóval a dugást is simán meg lehet beszélni, de annak külön ára van! Ha tetszik tárgyalhatunk, ha nem tetszik akkor felejtős!
Ismét egy pincér sasszézik el mellettünk, lenyúlok két pohár pezsgőt, az egyiket nyújtom Zane felé.
- Milyen néven lehet az emberek között szólítani, milyen kapcsolatot kell eljátszanom?
Mosolyogva nézek a szemébe, biztos azt gondolta a nyomoronc gazdag fasz, hogy majd sírva rohanok az anyukájához hogy „a csúnya fiacskája bántott”! Hát a nagy lófaszt! Ilyen kihívás még nem nagyon volt eddig, érdekesnek ígérkezik a dolog. Ahogy elveszi a pezsgőt rögtön belekarolok és lassan de biztosan elkezdem vezetni ki a terem felé, ahol az igazi események zajlanak. Kicsit megigazgatom a ruhámat, hogy minden tökéletes legyen.

- Escort vagy kurva... Lényegtelen milyen címkét aggatsz magadra, attól még visítani fogsz, amikor az ánuszodat tágítom. - apró biccentéssel köszöntötte az egyik gazdag támogatójukat, majd mosollyal az arcán nyalta meg a száját, amikor annak feleségére pillantott. Természetesen megvolt neki a jól karbantartott negyvenes is, aki természetesen belepirult a helyzetbe, okot adva a férjének a kínos kérdésekre. Már le is pergett róla az egész közjáték, amikor visszatért Amyhez és az ő szavaihoz. - Ha akarom, megerőszakollak, ha akarom nem. Ez a felállás hogyan tetszik?
Mosolyodott el ismét, majd ha ezek után is felé nyújtotta a lány a pezsgőt, akkor elutasította a szőlőból facsart, gyöngyöző nedűt. Már ivott kettőt, Amy nem akarhatta, hogy még többet igyon, hiszen akkor megnyerő modora mellé agresszív viselkedést is kaphatott volna, amit semmiképpen nem akart volna kiprovokálni belőle.
- Nem kell semmilyen szerepet eljátszanod, nyugodtan mondd el mindenkinek, hogy miért vagy itt. Engem nem zavar. - ha a lány még mindig bele akart karolni, természetesen engedte neki, de lehet az előző mondatai annyira kibillentették, hogy már nem is szerette volna annyira. Mindenesetre elindult a tömegbe, mellette a lánnyal és apró fejbiccentésekkel üdvözölte az összeterelt nyájat. Elhaladtak a polgármester és a felesége mellett, de Zane figyelmét nem az ötvenes éveiben járó házpár keltette fel, hanem szemük fénye, az alig nagykorú, hosszú fekete hajú, világoszöld szemű, dúskeblű lányuk, akinek már megígérte magában pár évvel ezelőtt, hogy a magáévá fogja tenni. S amióta főiskolára járt Becky, s csak egy pár órás kocsiútra volt attól, hogy megszerezze magának, egyre vonzóbbá vált neki a gondolat.
- Kormányzó úr, fogadja őszinte részvétem. - lépett oda egy őszhalántékú férfihez, aki apró grimasszal fogadta a másik köszöntését, majd kicsiny bólogatások mellett sóhajtozott hatalmasokat.
- Köszönöm Zane, köszönöm. Trudy már jobb helyen van. - a kormányzó egy mosolyt próbált az arcára csalni, de a fájdalom még túl erős volt ahhoz, hogy erre képes legyen. Inkább csak megszorította a fiú kezét, majd csak fejbólintással köszönt el a kettőstől, hogy aztán lassú lépteivel az egyik kinézett sarok felé haladjon.
- A vén kurafi! Két hete temette el a vén szatyrot, most meg itt bulizik, mintha mi sem történt volna. - vont vállat, majd léptei vitték tovább, hogy megmutassa magát az egész vendégseregletnek és főleg az anyjának.

A trágár szavak hallatán néha a mosoly lelohad az arcomról, de nagy levegőt veszek és ismét magamra erőltetem azt a bájos arcocskát, ami a mellettem sétáló tajparaszt barom kíséretéhez illik. A vizualitás ebben az estben kissé kényelmetlen, hiszen ahogy elképzelem az aktust, akarva akaratlan is megborzongok, a hideg végigszalad rajtam és a bizsergés a méhemig hatol.
Fél szemmel figyelem a környezetet, az embereket, ugyanakkor figyelek partneremre is, látva hogy a pezsgőt nem igazán akarja elvenni, az egyik éppen arra haladó pincér kezébe nyomom mind a két kristálypoharat. Óvatosan karolok bele a férfiba, majd erősen magamhoz húzom.
-Nézd Zane! - Biccentéssel és szélesebb mosollyal üdvözlöm a párt akit a férfi is, egy pillanatra elakad a szavam hisz az úriember is a kliensem, méghozzá visszajáró kliens. Heti rendszerességgel veszi igénybe szolgálataimat. Ebben a szakmában elengedhetetlen a diszkréció, így csak mondandómnak lassabb folytatásából ítélheti meg a külső szemlélő, hogy valami más is zajlik abban a csinos buksiban a társalgáson kívül.
- Nevezz ahogyan akarsz, kérj tőlem amit szeretnél, de a szex akárhogy is nevezed, nincs benne a szolgáltatásban. Ha dugni akarsz fizetsz, ez ilyen egyszerű! Akkor leszek a kurvád is nem csak a kísérőd, ha nem fizetsz oda dugod a dákód ahova akarod, mert belém nem fogod!
A szavak kemények, mégis a mosoly miatt mintha csilingelő édes kis társalgást folytatnék, és mivel halkan közöltem a tényeket, még csak érteni sem értette senki partneremen kívül. Egy ősz úriembernél leállva végignézem a jelenetet, sajnálkozó tekintettel és mosollyal egy szót sem szólva tudatjom vele hogy nagyon sajnálom, mintha csak tényleg... Néha fárasztó tud lenni a színészkedés, máskor csak úgy jön, ez most az utóbbi helyzet.
Jobban körülnézve látok pár ismerős arcot, néhány nőt is... Igen hosszú az ügyfelek listája és mivel szép karriert futottam már be az évek alatt és úgymond nagy hírnévre, népszerűségre tettem szert, az emberek többsége mára már mind híres ember, közéleti személyiség. Akad még egy-egy kósza újgazdag is a hálóba, de nagyon ritka. Egy nő áll nekünk háttal, de a lapockáján lévő tetoválást ezer közül is felismerném. Brit az, az egyik barátnőm, szintén escortlány. Egy igen kellemes külsejű úrral az oldalán. Ellentmondást nem tűrve vezetem Zane-t abba a társaságba, egy pár fős kis kör. Megsimogatom lágyan a leányzó fenekét, úgy hogy senki ne lássa. Igen szép perceket-órákat töltöttünk el egymás karjaiban elég sok alkalommal.
-Kellemes estét! Csatlakozhatunk esetleg önökhöz?
Brit megrezzen a hang hallatán,de ő is jó színész, megfordul, párat hátralépve invitál minket a társaságba. Sorban bemutatkozok mindenkinek, persze nem a saját nevemen hanem a kedvesnek egyáltalán nem mondható ügyfél által rám ragasztott néven. Látom barátnőmön, hogy elégedett a saját partnerével de igencsak kedvére lenne az enyém is, cinkos mosolyt váltok vele, nyugtázva a helyzetet. Az udvarias bemutatkozást követően a férfiak eszmecseréje igencsak hidegen hagy, így „ismerkedésbe kezdek”, egy percre el nem engedve páromat.
A hölgyekkel ruhákról, sminkről,gyerekekről és minden egyéb unalmas női témákról fecserészünk, közben páran elhaladnak mellettünk a régi „gazdáim” közül, kacsintanak majd jól végigmérve nyalják meg a szájukat. Ezeket a közönséges kis megnyilvánulásokat persze mind a feleségeik-menyasszonyaik mellett teszik, engem ugyan nem érdekel, de most dolgozok, így figyelmen kívül hagyom. Más esetben egy sokat sejtető mosollyal jutalmaznám az elismerő pillantásokat.

Unalmas. Igen, ez volt a megfelelő szóhasználat és a fejében máris sikítani kezdett egy hang világgá kürtölve az elméjében az előbb megállapított jelzőt. Rettentően és kibírhatatlanul szenvedett a kis körben, de szeme sarkából mintha édesanyját fedezte volna fel, így nem csinált cirkuszt a körben álló társaság előtt. Pedig megtehette volna, mint ahogyan Amyt is ott hagyhatta volna a fenébe, hiszen olyan lator módon utasította vissza az udvarlását.
Tegyük hozzá azt is, elég régen volt az, hogy csokoládéval és csokorral akarta volna levenni a nőket a lábukról. Hiszen a pénz sokkalta praktikusabb, arra költik, amire akarják és még kis helyen is elfér. Mindenki nyer azzal, ha pár dollárt csúsztat a nők tárcájába és ezzel le is van a gond az egészről.
- Cirian, emlékszel arra, amikor egészen Mexikóig lecsorogtunk a verdáddal és...
- Zane, szerintem senki nem kíváncsi erre a történetre. - a másik fél idegesen vágott a férfi szavába, majd aprót kortyolt a poharából, hogy csillapítsa a benne lévő feszültséget.
- Pedig izgalmas sztori... Ott kaptad el a hepát vagy az Barbadoszon volt? - szemétkedett Zane a sráccal, aki ma éjszakára kibérelte Britet, de aztán el is felejtette a hirtelen elviharzó fickót és egy másik ismerősére fordította tekintetét.
- Barney, de régen beszéltünk. Ő is egy travi, mint az előző barátnőd? - a férfi a srác mellett álló lányra mutatott, majd elvigyorogta magát, amikor szúrós szempár volt a válasz a nőtől.
- De egy fasz vagy Zane! - rázta a fejét Barney, majd fejével intett a barátnőjének, hogy induljanak jó messzire a házigazda megnyerő fiától. Ez persze elég volt ahhoz, hogy a kör teljesen felbomoljon, hiszen senki sem akarta, hogy Zane megtalálja valami kellemetlenséggel. Amikor a társaság utolsó tagja is elvonult, a férfi fejrázással és lemondó hangon fordult a lányhoz.
- Miért nem akar velem senki sem játszani? - tartotta még pár másodpercig a szomorú képet, majd nem bírta tovább és elröhögte magát, mintha élete legjobb poénját hallotta volna.

Ahogy a társaság feloszlik körülöttük, már Vic tudja hogy baromi nagy fába vágta a fejszéjét. Kissé szomorkásan néz barátnője után, a ringó csípő és azok a csodás vonalak...milyen sokat el tudna most is időzni azzal hogy újra és újra felfedezze azt a tökéletes testet. Zane nevetése zökkenti vissza a valóságba.
-Hogy a fenébe tudsz ennyire bunkó fasz lenni? De most tényleg!!
Rosszalló és szigorú tekintettel néz a férfira, el is felejti hogy éppen dolgozik, úgy kezeli mintha tényleg a partnere lenne.
-Vegyél már erőt magadon és az Édesanyád kedvéért legyél egy kicsit emberi! Ha normálisan nem tudsz elcsevegni senkivel akkor hallgass! Nem igaz hogy ennyit nem tudsz megtenni pár órácskára...
Lemondó tekintettel nézi a földet mikor hirtelen bevillan az hogy miért is van itt jelenleg. Ijedten néz a férfi szemébe és szinte remegő hangon folytatja.
-Elnézést...Kissé elragadtattam magam! Többé nem fordul elő ígérem!
Kezeit tördeli maga előtt, bár jogosnak érzi a kitörést hiszen ez volt a helyes reakció, de mégis... Túllépte a munkakörét. Egy ügyfele sem tudta még eddig kihozni a sodrából, mondjuk az is tény hogy ilyen emberrel még nem volt dolga.
A távolból dübörgő léptek zaja zengi át a lágy dallamokat, igen jön a baj... Az igazi munkaadó közeledik, sőt robog a páros felé.
-Mit képzel magáról kisasszony? Világosan megkértem arra hogy mit tegyen, leírtam magának a helyzetet és megkértem hogy dolgozzon meg a pénzéért, erre az első tíz percben tökéletesen elbaltázza az egészet!
Halkan beszél ugyan,de olyan indulatosan hogy komolyan rémisztő. A pénz a legkisebb gond, ha rossz ajánlást ad az már visszavetheti a karriert amit eddig oly sok szenvedés árán épített fel magának az escort szakmában.
-Hölgyem! A maga fia, én nem nevelőnő vagyok hanem kísérő, a nevelést nem rám kell bízni, már régen meg kellett volna tenni! Mindazonáltal azt hiszem innentől kezdve hanyagolom a társaságba való bevonását az úrnak, elismerem az én hibám volt! Nem gondoltam hogy ennyire...Antiszociális...

Vigyora olyan szintre szélesedett, hogy talán fájdalmat is okozott már neki, hiszen oly' ritkán választja a grimaszolás ezen formáját. Talán furcsának hat, de a kicsattanó kérdés, melyben "bunkó fasznak" hívják, felkeltette az érdeklődését.
Ha Amy többet tudna róla, a lány valószínűleg nem enged volna meg magának ilyen hangnemet, de Zane most eléggé jól érzi magát ahhoz, hogy igazi valóját ne mutassa meg. Zsebre tett kézzel ácsorgott a lány mellett, majd a padlót kezdte vizslatni, mintha tényleg elfogadta volna a dorgálást és annak minden szavát jogosnak vélte volna. Pedig csak színészkedett, apró mágia volt ez a viselkedés és beleélés színpadán, melyet a másiknak szánt. Hallgatta az újabb mondatokat, majd egy pillanatra vágás, félsszel teli szempillantás és vége az egésznek. Elnézést kérő hangnem szavakkal alátámasztva, majd a bizonytalan kéztördelés repíti vissza a jelenbe.
- Ugyan Amy, legalább nem unalmas az éjszaka. És hogy még izgalmasabb legyen... - lépett közelebb a másikhoz, fülébe suttogva a következő szavakat. - ...itt az anyám.
Lépett el újra, majd másfél métert hátrált, hogy elkerülje a tornádót, amit Sandra Bishop-Ewing jelentett dühösen. Annyi biztos, hogy a nő haragja célt tévesztett, hiszen minden probléma forrása a kettős mellett álló Zane volt, de a bajkeverő édesanyja pontosan tudta, hogy a fiával értelmetlen vitába szállnia, így inkább a másik résztvevőre zúdította halk kiabálását.
- Hogy merészeli? - fakadt ki a szűken mért hanggal mondott szavakkal, majd folytatta. - Ne merjen kioktatni arról, hogyan neveltem a fiamat! És különben sem ezért van itt... Bűvölje el, igézze meg vagy képtelen erre?
Anyja szigorú hangjára Zane csak egy mosollyal válaszolt, amit az asszony észrevett. - Na ezt most hagyd abba, veled majd számolok, ha ennek az egésznek vége.
Torkolta le a férfit a nő, ami hatalmas sóhajt és apró fejrázásokat váltott ki Zaneből. Ha kedve lett volna hozzá, vitába száll anyjával, de ez most nem az a hely és idő volt, hogy alkalmas legyen. Persze, ha igazi bajkeverő lenne, akkor szembeszállna vele, de inkább elengedte az egészet a füle mellett és hagyta, hogy édesanyja visszatérjen Amyhez. A nő kissé félrevonta a lányt, hogy Zane ne halljon az egészből semmit se, majd már nyugodtabban szólt a másikhoz.
- Vigye el egy eldugott helyre és adjon meg neki mindent, amit csak akar. A pénzzel ne törődjön, bármi az ára, megfizetem. - egy pillanatra megállt, majd apró sóhajjal pillantott vissza a fiára. Néha gyűlölte őt, amiért ennyire vad, ennyire prosztó lett az egyetlen gyermeke, de mégiscsak a vére volt. Szerette őt. - Játszon vele, idegesítse fel, álljon neki ellen. Használja ki, hogy gyönyörű és vesse be magát. Végül engedjen neki, de irányítsa őt.
Fájdalmas mosollyal nézett a lányra, majd egy utolsó tanácsot adott neki, mielőtt visszafordult volna Zanehez. - Ne engedje, hogy még többet igyon.
Bólintott Sandra, majd fiára nézett, aki időközben egy üres pezsgőspohárral a kezében ácsorgott, fiatal lányokat vizslatva.
- Zane, ne okozz csalódást. - távolodott pár lépést a nő háttal, majd megfordult, hogy visszatérjen a vendégeihez.
- Persze anyám. - emelte a férfi az üres poharát utána, majd nyúlt egy másikért.