Emma Nickolson

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok:
~Segítőkész
~Kedves
~Családcentrikus
~Kitartó
~Önfeláldozó    

◆ negatív tulajdonságok:
~Naív
~Makacs
~Hirtelen természet
~Túl érzékeny néha


◆ egyebek: Egy 16 évesen teherbe esett lány akit a szülei nagyon szigorúan neveltek, sok verést kapott ok nélkül is, csak hogy megtörjön.
17 évesen a csecsemővel együtt megszökött. Mivel semmihez nem értett, az első ajánlatba belement és elkezdett a pornó iparban dolgozni. Pár évre rá egy rendező felkarolta, kitanította a szakma minden fortélyára, ennek köszönhetően már nem színészként hanem rendezőként ténykedik az iparban, elég jó keresettel. Utálja ezt a dolgot, de a kényszer nagy úr. Mindezek ellenére mégis egy szeretni való kedves leányzó maradt, aki szeretetre éhezve élte életét a mai napig...

Történet vagy szerepjátékos példa

Egy soha el nem küldött levél...

"Kedves Gary!

Nem is tudom hol kezdjem. Talán az elmúlt pár hónapot kellene leírnom, de nem teszem. Elég annyi, hogy boldog voltam! Nagyon boldog voltam és mindezt neked köszönhetem.
A legszebb születésnapi ajándékot kaptam tőled amit csak adhattál nekem, igaz a szüleim nem voltak túl boldogok a hírtől... Tudom el kellett volna mondanom, de nem bírtam, féltem... Gary terhes lettem, és most itt tartom a kezemben a fiunkat miközben e sorokat papírra vetem.
Most kezdted el élni az életed, most... Igen most jöttél rá arra hogy nem mellettem a helyed, hogy egyedül jobban fogsz boldogulni. Én mégis szeretlek, tiszta szívből, megalkuvások, elvárások nélkül. És ha valakit ennyire szeretsz, az életednél is jobban... Hagyod menni, hagyod hogy boldog legyen. Veled vagy nélküled, de boldog! Tudom hogy mellettem, mellettünk ez nem adatna meg neked, hisz egy gyerekkel és egy asszonnyal az oldalán a karrierre nem tudna koncentrálni...
Ohh Gary mennyire szeretlek! Olyan nagyon hiányzol... Annyi mindent el akarok mondani, úgy szeretném ha velem lennél! Szeretném ha látnád ezt a  kis tüneményt, őt aki a szerelmünk gyümölcse, átölelj minket és soha ne menj el...
A szemed örökölte, azt a csodaszép szempárt amiben olyan sokszor elvesztem.
Emlékszel arra az éjszakára? Mikor elmondtad nekem hogy  menned kell... A sok könnyre ami áztatta a testünket miközben az utolsó együttlétünk megtörtént? Akkor ajándékoztál meg ezzel a kis csodával. Köszönöm neked! Köszönök mindent!
A szerelmem soha nem fog elmúlni irántad, de nem kérek tőled semmit, tudom hogy nem lenne tisztességes...

Légy boldog és sikeres! Örökké szeretni fog a Te Emmád és a pici fiacskád Ray! "

A levél valóban egy piciny gyermek sírása közepedte és egy leányanya könnyeitől áztatva íródott. Egy 17 éves gyönyörű leány, tele kék-zöld foltokkal... A csöppség halkan sír karjaiban, érzi anyja fájdalmát, érzi a könnyeket puha kis bőrére hullani, érzi annak a pulóvernek az illatát ami más, nem az édesanyja illata. Nem tudhatja és nem is fogja megtudni hogy az édesapja ruhadarabja a kedvenc takarócskája ami majd egész gyermekkorában a legnagyobb kincse lesz...
Két könnyektől csillogó szempár néz össze és legbelül mind a ketten tudják, tudják hogy csak ők vannak egymásnak!
A levél egy utazótáska kis zsebébe kerülve útra készen várja az éjj leszálltát és a ház elcsendesedését. Ahogy a szigorú szülők nyugovóra térnek, ez a rémült lány a verésektől és megaláztatástól menekülve nekiindul a nagyvilágnak a picivel a karján.
Az eddig eléggé hangos pici baba most síri csendben űri anyja szorítását, azt ahogy a lépcsőn lefelé lépkedve haladnak. Szinte még a lélegzetét is visszatartja, tudja hogy ezt kell tennie, ahogy édesanyja is ezt teszi.
A házból kilépve szinte egyszerre sóhajt fel anya és szíve csücske, lágy mosollyal nyugtázzák a sikert majd nekivágnak együtt, közösen a véget nem érő kalandnak. Ez a történet még csak most kezdődik el...