Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK! Bővebb információ: ITT Az új elérési cím: ITT A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Chatbox
Legutóbbi témák
» Muzsika Tv Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes
Tárgy: Héctor & Adriana Szer. Okt. 23, 2013 10:41 am
Szűnj meg, szűnj meg, szűnj meg....- ezek a szavak keringenek álomittasan kómás fejemben amikor eszeveszettül elkezd csörögni a mobilom. Nem akarok még fel kelni, sőt soha nem akarok felkelni. Azt álmodom, hogy együtt vagyok Adalenával, hogy vissza mentünk Bogotába, hogy ketten boldogan élünk, hogy nem foglalkozunk a múlttal. De vajon ez egyáltalán lehetséges? Vajon megtalálom valaha, vagy keserű és lehetetlen álmokat kergetek? Anya azt tanította, hogy soha ne adjuk fel, küzdjünk amiért kell, főleg ha a tulajdon véremről van szó. Ha már egyszer idáig eljutottam... soha nem voltam még ennyire közel hozzá, most már egy hajszál választ el a boldog egymásra.... vagyis inkább rátalálástól. Nem adhatom fel acél előtt, hiszen ki tudja.. lehet úgy van tartva mint egy kutya.... ha egyáltalán él még. Valahogy erre az eshetőségre még csak gondolni sem merek, mert akkor azonnal beparáznék. Tudom, hogy benne van a pakliban, és hogy talán realistaként kéne fel fognom a dolgokat, de valahogy mindig is optimista ember voltam, még ennek ellenére is. Azt hiszem az oka anya és Isten, hiszen arra tanított, hogy Isten mindig velem lesz, egyengeti az utam, csak bízzak benne és gond nem lehet. Hát nem tudom, hogy ehhez a tervemhez történetesen mit szól, vagy hogy érezz ezzel kapcsolatban. De akár mellettem áll, akár nem, meg kell próbálnom, hiszen Lenáról van szó, vagy sikerül, vagy nem, de reménykedem inkább a sikereimben. Csak el kell játszanom egy szerepet, hogy el higgyék, és akkor gond nem lesz. Tudom, hogy Jack tudja, hogy elsődleges szempont nekem az, hogy a húgomat megtaláljam és rács mögé dugjam aki elvette tőlem. Minden vágyam az, habár néha rám tör a kényszer, hogy inkább egy golyót repítsek egyenesen a mellkasa felé ahol az a kegyetlen szíve dobog. Bár erősen kétlem, hogy ott lenne valami, mert ha lenne akkor nem lenne ilyen szívtelen dög. Ha lenne ott valami akkor nem rabol el az otthonából egy tizenkét éves kislányt. Valahogy sokkal inkább tekintek rá szörnyetegként, mint inkább lélegző emberként. Igen emiatt sokkal imponáló lenne azonnal a halálba küldeni, de akkor felmerül a kérdés bennem, hogy hol marad a szenvedése? Ó nem... a halál túl könnyű, túl egyszerű mód lenne a számára, gyors, tiszta.... azt hiszem. Nem, azt akarom, szenvedjen, hogy fájjon neki, és azt hiszem jobb törvényes kereteken belül kb. egész életében rács mögött ücsörögni. Igen, nem árt néha a józan gondolkodás és nem a fejjel a falnak elvet követjük. Hasznosabb, jobban életben tart, sőt még talán nyerésre is van esély. De így, hogy ha hagyom az érzelmeim által vezetni abból valószínűleg se a húgom, se én nem kerülnénk ki győztesen, lehet még életben sem, nem hogy győztesen. Nehéz dolog ez, jól kigondolt, előre megtervezett lépésekkel kell játszani, különben hamar le kerül a bábunk a tábláról, aztán csak lessünk, hogy ugyan mi történt megint, és nem csak a bokánk ütjük meg, de a tetejébe még a fogunk is kitörik. -Végre, Adriana, hogy fel vetted.... új híreim van a számodra.- nagy nehezen fel tornászom magam az ágyban, ahogy próbálok azon nyomban felébredni, oxigént juttatni eltompult agyamba, kevés sikerrel. -Este jelenésed van, a külvárosban található egy sztriptízbár, úgy hallottuk, hogy a stricik onnan válasszák ki és szedik össze a lányokat maguknak. Nem kell mást tenned csak keresni egyet, és eljátszani, hogy dolgozni akarsz neki.- el nyomok egy halk nyögést,- de ne aggódj én ott leszek a háttérben és figyelek ha baj van. Ha nem vihetsz magaddal fegyvert....- kezd bele, de ennél a pontnál sokkaltam be, mérgesen csattanok fel és vágok közbe. -Mi az hogy nem? És ha valami közbe jön? És ha nem jutsz oda hozzám időbe?- nyögöm ki egyre dühösebb hangon, de ő egy szóval elhallgattat. -Nos, kedvesem, ha megmotoznak vagy valami? Egy kurvának álló lány nem szaladgál rendőrségi fegyverrel, szóval nem nem vihetsz, de amúgy sem lesz semmi... nyugalom... Fantasztikus.... mondja ő aki a háttérből kukkol, vágok egy fintort, majd inkább elkezdek készülődni. Lefürdök alaposan, kiegyenesítem csokoládé színű hajkoronám, magamra húzok egy arcpirítóan vörös csipke fehérnemű-szettet. Majd egy fekete necc-harisnyát, fekete rövid nadrág, fekete top, fekete hosszú szárú csizma, végül a bőrdzsekim. Kedvenc pisztolyom nem rakom el, viszont, az egyik kis bicskám igen, a jobb oldal oldali csizmaszárba rejtem. Nem sokára már a lepukkant és mocskos hely bejáratán tippegek be, de a pulthoz indulva megtorpanok, nagy szemekkel bámulom ahogy a szilikonos nők riszálják magukat a színpadon. Azt hiszem lelkiekben még nem voltam erre felkészülve, szeretnék arrébb menni, de nem bírok teljesen le fagyok, csak bámulom őket.
Nem tudom hogy mi vitt rá hogy ma ide keverjek. Az ösztön.. vagy nevezzük csak hiánynak, van amikor az ember megunja a megszokottat, a rendelkezésre álló örömöket, és jóóó kicsit csak csiszolgatni a vadásztudományon. Pénzem.. nem volt. Ami nem újdonság, mostanában nem ment olyan jól az üzlet, vagyis kurvák kizárva. Ma se anyag.. se semmi amivel legalább szóban rendezhetnék egy menetet vagyis saját kút főre kellett hagyatkoznom. De soha nem volt ezzel gond az utóbbi időben.
Becsörtetve a közeli sztripperbárba, leraktam magam az egyik félreeső színpad mellett. Kikértem magamnak az egyetlen pohár whiskymet, és csak gyönyörködve a látványban nyalogattam csendesen. Széééédííítő volt ez a látvány, soha nem láttam ennél erősebbet és még ha az én kis.. tündérkém is tudott egyet s mást ha épp úgy tartotta kedvem, szó se róla, a szabad hús sokkal szívderítőbben és kecsegtetőbben tüzel. Sokadik alkalommal forgattam már az ujjaim között a sokszögletű poharat, amikor véget ért egy újabb menet. Az én tündöklő is szőkeségem csábos riszálással elvonult a háttérben és én nagy sóhajjal vettem tudomásul, hogy ma.. nincs pénzem egy külön menetre. Az újabb csaj.. suta volt. Na igen, ha a szemed előtt látod a tökéletességet, utána már nem éred be a középszerűvel, ezért hamar ott is hagytam a rendelkezésemre álló széket, és visszacaplattam a bárpult felé. Hogy mit akartam!? Talán egy kedvező mosolyt csillantani az ott figyelő kis bárpultosnőre, hááátha.. egy tündöklő mosoly és újra teletölti nekem ezt a poharat vagy szán rám esetleg egy egész üveget, már erre is volt példa, még ha ebben az életben csak egyszer is. Mindenesetre próba-szerencse! Ha nem próbálkozol soha nem érhetsz el esélyeket, ezért most is félretoltam a helyben topogó tömeget, amikor az egyik kis luvnya felsikoltva kever le egy tetemeset, mert a mellébe öntöttem a kezében feszítő vodka-narancsot.
- Ne szívd mellre babám, annak a torkodban a helye! - vigyorgok rá keservesen - De ha ennyire zavar majd én eltüntetem. - kacsintok rá, éhesen tapadva a melleire, majd vissza a szemébe a szemem húzom össze az enyémeket és győzködöm tovább. - Hidd el.. élvezni fogod! - várom a hatást, és nem eresztve a pillantását továbbra is fixírozom.
Ha az ember először jár ilyen helyen, igen csak meglepődik, ha az ember úgy jár először ilyen helyen, hogy nő, de el kell játszania, hogy mekkora kurva már, az még nagyobb. Ha Adriana nem volt jó valamiben hát az a színjáték, illetve a szexuális dolgok, a kettő együtt meg természetesen katasztrófának is lehetne nevezni. Ahhj, persze a kollégája jól érzi magát pár méterrel arrébb, miközben elviekben őt kellene figyelnie, hogy nehogy valami baj beüssön, de lenne rá egy dolcsija, hogy előbb nézi a szilikon betétes műnők tekergetését a színpadon, mintsem a munkáját végezze. És pár órával ezelőtt még képes volt nyugtatni őt, hogy ugyan nem lesz semmi probléma, meg hogy ne aggódjon amiatt, hogy nem lehet nála pisztoly, meg ilyenek, mert ő aztán a helyzet magaslatán van! Bár az kétséges, hogy pontosan mégis milyen helyzetről beszélünk, mert Adriananak az a gyanús érzése támad, hogy ha hátra fordulna, hogy csokoládé íriszeivel meg nézze a kollégáját, akkor azt látná, hogy kocsányon lógó szemekkel bámulja a nőket. Amit persze nem fog meg tenni, mert nagyon, nagyon nem tenne jót a színjátéknak, ami amúgy is pocsék. Kell valami a lánynak amitől egy kicsit legalább feloldódik, ha már éppenséggel el akarja játszani, hogy ilyen munkát, vagy ennél rosszabbat akar vállalni, a húga megkeresése a tét. És ha úgy áll ott, mint egy robot, akire még azok sem néznének rá, így kell valami, amitől egy kicsit múlik a zavara, mai szinte már tapintható. Hátsó zsebéből elő kotor némi papírpénzt, majd oda siet a pulthoz, rá mosolyog a pult mögött álló szőkeségre, megpróbálja a szemeit bámulni, nem pedig az alattuk elhelyezkedő lufilabdáknak ki néző melleit. Ki kéri a vodka narancsát, hagy némi borravalót, majd vissza sétál a helyére, igazából nem tudja mit kellene tennie.... majd valami strici kinézi, meg látja, oda megy és felajánlja, hogy dolgozzon neki, vagy esetleg járjon körbe csináljon úgy, mintha ismerkedne? Tényleg nem tudja mit kellene tennie, de ha a drága pisztolya nincs is nála, kedvenc bicskája megnyugtatja, ahogy a bal vádlijára simul a hideg fém, remélhetőleg, ha valakinek motozni, esetleg tapogatni támad kedve, nem a csizmájával kezdi.... de talán nem akarna ilyet át élni. Nem túl gyakran él szexuális életet, nincs ideje rá, meg a férfiak amúgy sem csípik a rendőr nőket. Félnek tőle, kollégával meg nem kezdene ki, amúgy is jobb, ha minden idejét a húgára összpontosítja, az a legfontosabb, olyan mint szexuális élet, elhanyagolható ahhoz képest, amúgy is túl nagy feneket kerítenek szerinte az egésznek. Már éppen bele kortyolna az italába, amikor hirtelen a dekoltázsán és a nyakán landol az alkohol, az ijedségtől egy nyomozóhoz nem illő sikoly tör elő belőle. Majd automatikusan a keze is elindul a férfi felé, szemeiben szikrázó düh tombol, ahogy érzi lassan rá ragad az alkohol, vékony felsőjébe beissza magát, hogy aztán soha ki se akarjon jönni belőle. Mikor Adriananak feltűnik, hogy a fazon sötét szemei éhesen tapadnak a dekoltázsára, mérgesen fogja össze bőrdzsekijét a mellei fölött. -Először is el tudom dönteni, mi az amit élvezek és mi az amit nem, nem kell hozzá egy idegen hajléktalan tanácsa,- válaszolja oda neki paprikásan, ahogy ki fújja a levegőt, de ahogy a levegő távozik a tüdejéből, úgy jön rá, hogy ezzel a viselkedéssel nem sokra fog menni, színjátszás, emlékezteti magát újfent. Varázslatos mosolyt erőltet magára, oldalra billentet fejjel vizsgálja a férfit, -De talán kárpótolhatnál valahogy.... mondjuk meghívhatnál egy másikra....- majd gondolkodva nedvesíti be alsó ajkát, végül rá harap, míg vár a válaszra.
The city of sins awaits you
Héctor "Hero" Perez
Egeret ide és lenyílik!
◮ age : 40
◮ tartózkodási hely : Vegas mocska (külterület)
◮ hozzászólások száma : 44
◮ join date : 2013. Sep. 28.
Tárgy: Re: Héctor & Adriana Szer. Május 28, 2014 9:56 am
- De pattogósak lettünk itt hirtelen, nehéz napok!?? - vigyorodom el, de még fáj az ütés helye, nem kicsit gyakorolhatta be a kicsike, de csak megdörzsölöm a sajgó helyét. Aztán... Aztán hirtelen vált ütemet a kis bige és számomra is meglepő módon vált nyájasba, ahogy.. valahogy megváltozik az egész arcberendezése és ez... Én ismerem ezt a nézést!!! - világosodom meg - Ez valamit akar tőlem! - villanna ki a fejemen élesbe, de ekkor kattan csak a dolog vége, hogy nincs amiből meghívjam. Na lesz azért itt még egy kis gubanc...
- Vagy mondjuk te hívhatnál meg engem! - adom elő a ragyogó változatát az előbbi felkérésnek - Ha már egyszer leküldted azt a kiadós maflást, így is vagy 3 napon túl gyógyul majd a helye. - dörzsölgetem meg megint színészien az előbbi részleget, végtére is.. még simán meglehet hogy tényleg meglátszik majd a nyoma. Persze kit érdekel! Egy jó muff lehetősége sokkal kecsegtetőbb üzlet, csak hogy pont ez az, amiről meg nem kell hogy bármit is tudjon a kicsike. Vagyis.. meglátjuk mit vállal be és mit nem! Talán egyszer nekem is szerencsém lesz...
Kérdőn vonja fel a szemöldökét amikor a férfi válaszol, már nyitná is a száját, hogy ismételten jól megmondja neki a magáét, de tudja azzal elijesztené a férfit, és habár fennáll a lehetősége, hogy szimpláén csak egy perverz állat aki otthon nem kapja meg amit akar. De akár az is előfordulhat, hogy bizony strici, és talán ő az aki elrabolta a húgát, vagy esetleg ismerheti esetleg elvezetheti őt ahhoz a szemétládához. Szóval mielőtt valami meggondolatlant mondana becsukja ajkait, lenyeli a szavakat, amik elhagynák a száját. Helyette még mindig ott ragyog az a bájos mosoly az arcán, amivel szándékozik elérni azt amit mindenáron el szeretne érni. -Nem egyáltalán, csak éppen nem csípem, ha a melleim közé borítják az alkoholt.- feleli és megpróbál megütni valami kedves hangot, vagy legalábbis ahhoz nevezhető valamit, mert egy ilyen emberhez egyszerűen képtelenség kedves hangot megütni. Felvont szemöldökkel bámulja ahogy dörzsölgeti a pofon helyét, ennyire azért nem kell túldramatizálni a dolgot, nem agyon püffölte az arcát, csupán lekevert neki egyet. Milyen férfi ez, ha egy pici simogatás is fáj neki, bár a szemében már a tény, hogy itt van, a tény, hogy kicsoda micsoda lehet, minden csak éppen nem férfi, az fix. Amikor felajánlja neki, hogy inkább ő hívja meg a férfit, elakad a lélegzete, na nem férfi srámjától, sokkal inkább az udvariasságától, nézzenek oda, valóban hajléktalan lehet. Felmerül benne, hogy talán semmi köze az egészhez, egy félnótás, hiszen ha nőkből élne akkor nem nézne ki így, akkor gondolja nem öltözködne így. De mivel fennáll a lehetőség, nem hagyhatja elúszni csak így egyszerűen. -Ne ess azért túlzásba, alig értem hozzád, éppen, hogy csak érintettem az arcod,- feleli szem forgatva, majd végül bele megy, egy italba nem fog bele halni, főleg ha ez az ára, hogy a húgát megtalálja, akkor meg pláne. Miután a pulthoz ér kérdőn pislant felé, - szóval az „úriember” mit kér ? - méri végig ismételten a férfit, az úriember szóba egy kis gúnyt csempészve.
- Oookééé.. tény hogy annak leginkább nem ott a helye, de nem kevésbé élvezetes azt onnan lenyalogatni. - vágom hozzá tisztán és egyszerűen, leginkább mert így van és mert nincs most kedvem szóvirágokon gondolkozni, úgyis kiderül idővel mennyire hajlandó a kicsike, nem komálom a felesleges szócséplést. Úgy tűnik be is válik, mert bár feltűnt a megforduló szeme, mégis elindul a pult felé, és ez épp elég nekem ahhoz hogy ne ellenkezzek, kövessem.
- Egy whisky lesz! - vágódok be mellette felemelve a kezemet hogy az ott forgolódó kis bögyös lássa hova kell jönnie és máris visszafordulok a kis pipikéhez. - Neki pedig egy... - hagyom félbe az egészet, szemmel megemelve fagy belém a szó, és arra várok, hogy végre kinyögje mi is az ami kell neki. Talán.. még egy olyan vodka narancs a melleiről tényleg kellemes lehet. - jár el a gondolatom útközben, nem kerülve el a figyelmem a nedves vékony anyagon túl kimeredező mellbimbó. Áóóóóó... már a fogaim közt érzem!
Adriana mély levegőt véve gyári vissza magéba a az undort és a szégyent, hogy ennek a nem túl bizalomgerjesztőnek tűnő alaknak a nyelve megközelítse bőrét bár honnan is. Inkább újabb ragyogónak tűnő mosolyt próbál varázsol dús ajkaira ahogy lenyeli az újabb sértéseket melyek keverednek az angollal és a spanyollal. -te bizonyára jobban tudod mint én…. valahogy úgy tűnik mintha folyton valakinek a dekoltázsában kószálna.- böki ki szemtelenül ahogy barna íriszeit a férfiébe fúrja. Nem tudja hogyan fogja ezt egyáltalán túlélni…. de jó színjátékot kell most hoznia. Ez a hajléktalannak tűnő férfi lehet a beszálló kártyája a hajóba ami elvezetheti őt a húgához. lehet, hogy nagy ő a nagyhal, de az is lehet hogy csak egy picike, lényegtelen valami köze lehet hozzá, vagy éppenséggel csak vezetheti ahhoz aki segíteni tudd neki. Szóval sok forog kockán és közelebb a lehetőség, mint bármikor, nem baltázhatja el. különben Jack soha az életben nem engedi ennyire közel megint, addig kell ütni a vasat, amíg meleg, nemde? hatalmasra kerekedik a szeme a pulthoz érve, amint meghallja, hogy a férfi whiskeyt kér, nem tudja megfizetni, de szereti a jó dolgokat, mi? Ettől nevethetnékje támad hirtelen, de attól félve, hogy inkább hisztérikus röhögésbe csapna el, ezért inkább lenyeli jó kedvét. Majd elgondolkodva kér inkább egy Bacardi kólát, de dupla adag alkohollal, ugyan is úgy sejti a neheze még csak most fog jönni. Amikor megkapják az italukat, kifizeti, borravalót is hagyva, megragadja a saját poharat, nagy kortyokban issza, hagyja az alkohol lassan tegye meg hatását. -És most…? – kíváncsian harap az alsó ajkába, miközben igyekszik nem elrejteni a leöntött dekoltázsát hanem inkább kidomborítani… hátha a látvánnyal el tudja venni a fejét, de hatodik érzéke azt súgja ő nem fogja beérni ennyivel.
Elvigyorodom. Szókimondó kis tyúk ez, de szeretem én az ilyet! És meghív még egy körre is! Lehetne ennél tökéletesebb?? Vágódom is be a pulthoz, kikérem a whiskymet és egyből legurítom a torkomon. Nem tökölök vele, nem nyalogatom, nem várom hogy megmelegedjen. A kis pipi viszont...
- Most.. - akad el aztán mégis a szemem - Mooooost.. - az égnek meredő mellbimbókat figyelem és összefut a számban a nyál. Nagyot kell nyelnem. - Most mit szólnál hozzá ha.. - hajolok közelebb és mélyen magamba szívva az illatát a végét már a fülébe lihegem. - Szórakoznánk egy kicsikét.. - csak lassan hajolok el mellőle, útközben végig letapogatja a szemem, magába nyelve azt a tökéletes hatást. Több spinét is, többször le kéne öntenem!
Alig hogy visszatérek a helyemre, bal kezem máris húzta ki a farmerkabát zsebéből azt a kis csomagot. Csak egészen kicsike.. csak egy apróóó... mégis édes kis figyelmesség, de ha a két tablettát benyeli velem... Azt száz százalékra veszem, hogy lesz itt tökéletes este! Csak lássuk mennyire van benne... Gyerünk cicus, dobd be magad!
Próbálja arcára fagyasztani a mosolyt, nem biztos, hogy jó pont lenne ha feltűnne a fickó az undora. Vajon tényleg akad nő ezen a bolygón aki közeledne hozzá? Bár ha jobban megfigyeli, nem is lenne olyan rossz pasi ha mondjuk adna magára egy kicsit, mondjuk nem rossz pont lenne ha keresne egy borotvát, máris sokkal barátságosabb, és tán még szexibb arca is lenne. Na és ha mondjuk magára kapna valami kevesebb rongyosabb cuccot akkor máris emberibb formája lenne, és nem rázná ki a hideg tőle. Ja ugye ne ítéljünk elsőre, tanítják a szüleink, viszont ez az a pillanat amikor kötelező, egy sötét sikátorban nem biztos, hogy az ember lánya össze akarna vele futni. Elkerekedett szemekkel bámulja végig talán egy perces műsorát, ahogyan letolja torkán az alkoholt, hát nem sokáig teketóriázott, azt meg kell hagyni, vajon ezt hol tanulhatta? Adriana nem követ a példáját, de szüksége van az erőre, ezért nagy kortyokban legalább a felét lenyeli, halk nyögés hagyja el torkát ahogy az édes alkohol lecsusszan a torkán, máris lazábbá válnak az izmai. Mosolyába egy kis pimaszság is vegyül, ahogyan látja azért hatással van a férfire a színjátszása, össze akad a nyelve, hirtelen nem is tudja mit mondjon, és ahogy szemei rátapadnak a melleire, elefántcsontszínbe vont arcára rózsás pír költözik. Szerencse, hogy sötét van és csak egy két kósza fény világítja meg, így a másiknak talán fel sem tűnik. Azért nem sokan szokták bámulni a vodkával leöntött mellbimbóját se ruhával se anélkül. Mikor az illető veszélyesen közel hajol az intim szférájába, próbál nem elhúzódni tőle, mire mondandója végére ér, már a fülébe liheg, mint valami kutya. Bőrét csiklandozza a hangja, libabőr kúszik fel a gerince mentén, bár nem tudja hova tenni ezt az érzést, valószínűleg az undortól… talán. -Szórakoznánk?- billenti oldalra a fejét ahogy felé fordul, játékosan túr bele az ében színű fürtjeibe, majd tejfehér fogai finoman harapnak a vörösre rúzsozott telt ajkaiba. Csak reménykedik benne, hogy a csomagot amit a zsebéből halászott elő, nem az amire gondol… - Imádok szórakozni, főleg helyes pasikkal,- kacsint rá,- de kíváncsi lennék, hogy te mit értesz ez alatt? - felkapja a poharát, majd magába dönti a maradékot is. Fél szemmel a társát keresve sandít a fickó válla fölött, de ő felszívódott. Hát ez nagyszerű! Megerőlteti magát, közvetlenebb kell legyen, hogy bekapja a csalit, elkapja a férfi kezét, finoman megrázva, miközben közel húzódik hozzá, annyira hogy testük szinte össze ér,- Liv vagyok,- súgja fülébe érzékien, majd mielőtt az túl szemtelenné válna máris vissza húzódik a helyére.
És siet a kis tündérke! Hát ne akadályozzuk semmiben.. - húz szélesre a vigyorom, ahogy három pillanat alatt beküldi azt a pohárban maradt fél adagot.
- MÉG EGY KÖRT! - kiáltom a messzi pincérnek, vaggy.. csapos vagy ki a tököm törődik már vele, de aztán vissza erre a meredező szépségre. Már épp részletezném is mit rejt a kezemben figyelő kis csomag, amikor viszont.. a nő elkapja a kezemet, és MÁZLI! Hogy az első blikkre nem kapom elő a késem hogy mit akar tőlem, helyette megrázza a kezem. Guvadnéék, de már ránt is közelebb, és a fülem simogatja a lélegzete.. Széles vigyor fut megint a képemre.
- Jó neked! - vigyorgok a képébe - Én meg a ma esti álmod! - kacsintok a szemeibe és hol is tartottunk?? JA! A ZACSKÓ! - Amit csakis velem álmodhatsz és hidd el, nagyon fogod élvezni... - engedem ki a két darab kis tablettát a tenyerembe hogy a zacskót félreszórjam a földre. Megtette a feladatát! Egy... azonnal fenn is végzi a kinyújtott nyelvemen, minden tökölés nélkül húzom vissza és nyelem le, de a másik... ott tartom a kiscsaj fele, és lássuk! Tényleg akar e szórakozni vagy az egész csak mese..!
Felvonom a szemöldököm amikor a fickó benyögi a ledéren öltözött, luficicikkel kirakott, műbigének, hogy még egy kör lesz, mintha az előzött is ő állta volna. Nem, azért de amikor azt mondtam neki, hogy meghívom egy körre, az… nem azt jelentette, hogy egész éjszaka el látom majd amíg taj részegre issza magát. De mivel, hogy szükségem van arra az alkoholra ahhoz, hogy ne viszkessen a tenyerem folyamatosan, ahhoz a bizonyos pofonhoz, vagy inkább tökön rúgáshoz, amit igazán megérdemelne az „úriember”, pláne ha abból indulunk ki ahogyan legelteti rajtam perverz íriszeit, azt hiszem gondolatban nem csak, hogy anyaszült meztelenre vetkőztetett de még abban is biztos vagyok, hogy már a pózt is kitalálta amivel magáévá tenni. Hát kisapám abból aztán nem fogsz enni, ezzel teljesen tisztában vagyok, nem egy ilyen mocskos kezű, erkölcstelen gazemberrel fogom átélni életem első szexuális élményét, és pláne nem egy ilyen lebujban valami koszos sarokban. Figyelem ahogy a nő tölt még egy pohár whiskeyt, a férfinak pedig azt amit eddig is ivott, elfojtom magamban a káromkodást, majd táskámból újabb papírpénzt húzok elő, hogy fizessek, de ha lesz következő kör, akkor ez a pöcsfej valahol a pult alatt ledolgozza vagy megoldja, ezzel bezárt a bazár. -Köszi,- biccentek a platina szőke cicababának, majd gondolkodás nélkül tolom le a második pohárral is, egyszerre. Halkan felnyögök amikor a whiskey végig marva a torkomat melegíti fel a nyelőcsövem és úgy testem minden egyes porcikáját, érzem ahogy kezdi megtenni hatását ahogy egyre inkább kedvesebb leszek vele. Majdnem kirobban belőlem a nevetés, amikor közli széles vigyorral a pofáján, hogy ő meg az én álmom, cöhh. Nem is értem, azt hiszi, hogy az a nők álma, hogy hajléktalan, valószínűleg drogfüggő stricikkel töltsék az idejüket? Vagy… tényleg azt akarják? Lehet csak én vagyok ilyen defektes, nem is tudom, de az egyszer abban biztos vagyok hogy ez a pali minden csak nem az álmom, max a rémálmom. -Mégis honnan tudod, hogy ki az akivel álmodni akarok, és mégis mennyire élvezném?- billentem oldalra a fejem, ahogy fogaim játékosan az alsó ajkam húsába mélyed. Hát azt meg kell hagyni, hogy jó a dumája a csávónak, csavargó létére is, hmm lehet hogy nem is olyan kicsi ez a hal, már ha éppen nem csak egy szerencsétlen flótás, nem lehetek biztos semmiben sem. Összevont szemöldökkel figyelem, ahogy a markában kiszedi a két kis tablettát, a zacskóból, majd az egyiket gyorsan be is kapja és lenyeli, majd a másikat felém tartja nyilván azért, hogy kövessem a példáját. Most mi a francot kellene tennem? Ha nem kapom be akkor gyanús lesz neki, de ha meg igen… akkor, a francba is ha ez a módja, hogy megtaláljam a húgomat, megteszem, egy szembe még úgy sem halok bele… mielőtt meg gondolnám magam elveszem tenyeréről, majd a számba ejtem és nyelek egy nagyot ahogy lecsusszan a torkomon.
Ejj, de szomjas a kicsike! - húz még szélesebbre a vigyorom, és tetszik a kis barna türelmetlensége, igyál madárkám, igyál csak!
Már kezemben a két tabi ahogy megint beszélni kezd. Ha érdekelne, feltűnne mennyire felvágták a nyelvét a kis tyúknak, de mivel egy percig se foglalkozom vele, valami sablonszöveggel szolgálok ha már kérdezett.
- Hidd el.. tisztában vagyok vele.. - szélesre nyúlik a fogsorom, de nem várok újabb szövegre, a kis tabletta máris a nyelvemen és a nyelőcsövem elnyeli mélyre. A következő kör az övé! Lássuk él e az élvezet erejével a kicsike, és ahogy elveszi, majd lassan a szájába csúsztatja én meg figyelem, kis híja hogy nem csöppen a nyálam az ölembe.
- Ügyes kislány..- vigyorgom teli torokból, és csak AZTÁN kapom el én a poharamat az orrom előtt, és lököm be a whiskymet mélyre, hadd dolgozzon rá az egészre. Már most látom.. isteni egy esténk lesz!
Na jó, ez a helyzet kezd egyre jobban nem tetszeni, azt hiszem, de mire észbe kaphatnék már jócskán benne voltam a cikis helyzetben úgy egészen nyakig. El kellett döntenem, hogy most mi a fontosabb, az, hogy helyesen járjak el, vagy inkább a húgomat helyezzem előtérbe. És igazából gondolkodás nélkül döntöttem, a húgom ezerszer fontosabb volt, mint bármi ezen a világon. És ha az kellett amit tenni készülök, hogy megtaláljam, akkor igen is megfogom tenni, zokszó nélkül, bűntudat nélkül. Szegény testvéremmel bármi, az ég világon bármi történhetet, meg kell találnom és minél előbb. Ráadásul ez a hajléktalannak kinéző fickó lehet a belépőkártyám, ha szerencsém van. Mielőtt vissza léphetnék az apró tabletta már le is csúszik a torkomon, maradék whiskeymmel leöblítem, és…. Várom a hatását, igazából halványlila gőzöm sincs mikor fog beütni, de gondolom fel kell szívódnia a szervezetemben meg ilyesmi. Az alkohol addig is kellőképpen megtette a hatását, kellően el van zsibbadva az agyam, megfelelően kezdenek felszabadulni a gátlásaim, úgy érzem. -Valóban? Kicsit…- nehezen forog a nyelvem, egy pillanatra össze ráncolom a szemöldökömet ahogyan próbálom megtalálni a megfelelő szót, amit mondani akartam, nehezen megy a szavak formálása is. Be vagyok rúgva? Egy kicsit meg is szédülök ahogy meg csap a meleg levegő, meg kell kapaszkodnom a pult szélében, hogy ne essek orra, az volna az igazán ciki… -Hékás,- kapom el a kezét félúton,- remélem valami eldugott zsebben akad némi kápéd, ugyan is az enyém elfogyott,- jegyzem meg neki dallamos hangon az alkoholtól,- nem mellesleg nem vagyok bank… - bököm ki mellé szemtelen hangon.
Ééés már kókad a kicsike! Szélesre húz a fogsorom, de gyorsban váltok vissza megjátszott mélyre, hisz eszemben sincs elszalasztani a zsákmányt. Majd ha rendesen ráharapott a horogra a kicsike! A horgomra.. - szívom meg az orromat hogy még véletlenül se vigyorogjam el, az a kis kurva.. otthon, már azt se tudja hogyan kell ezt rendesen, talán kevesebb anyagot kéne belétolnom. Úgyis kár bele...
Aztán az is feltűnik ahogy majd beesik a pult alá, alakul ez.. alakul ez.. én meg gyorsban húzom be a poharamból a belevalót és már kérem is ki a következőt! De a kiscsaj BEELŐZ!! Nana..! Úgy látszik kevésbé elveszett mint hittem, de itt az ész, észnél kell lennem, széles mosollyal mászik rá a kezem az övére, hogy lassan fejtsem le a karomról az ujjait.
- Ugyan máár.. tündérke.. hisz bulizunk vagy nem!?? - emelem a kezét a kezembe, hogy az ujjaim ínycsiklandón köré fonjam - Hidd el nekem.. nagyszerű esténk lesz.. - húzódom közel, súgva bele a fülébe, és.. és alig hogy engedek a késztetésnek hogy a fülét végignyaljam. Lassan beüt az anyag...!
Nem tudom, hogy az eddig bevitt alkoholmennyiségnek köszönhető, vagy talán annak az izének amit percekkel ezelőtt csúsztattam le a torkomon, talán a kettőnek együtt, de lassan kezdett velem forogni a világ, kezdett egybemosódni minden, és ami a legfontosabb, csigatempóban, de kezdet kirakni a rögtön jövök táblát. És nagyon úgy tűnik, hogy egyáltalán nem is akarja vissza venni… egy darabig biztosan. Valahol mélyen az elmém azt súgja, hogy ez nem helyes, hiszen rendőrtisztként kellene, hogy legyenek határaim. Vannak is, amit ebben a pillanatban félretettem, már évek óta kutatók semmi nyomra nem bukkantam. Változtatnom kell a hozzáállásomon, és ha ez ezt jelenti, akkor bizony megteszem, illetve megtettem, a szükség törvényt bont, szokták mondani. Az előbb még eszembe volt, hogy a társamat kutassam fel, hiszen az sosem árt, de most az is kimegy a fejemből, hogy egyáltalán nem egyedül jöttem ide, konkrétan leszarom, hogy hol is van vagy éppen mit csinál. Akvamarin színű szembogaraim ködösen csillognak a helyükön, a forróság elönt, egy egy verejtékcsepp gurul le a halántékomon és a gerincem mentén. Határozottan kezd meleg lenni bent, vagy csak beképzelem, nem tudom, arcomra barackvirágszínben ég a hőségtől. Nem tudom, hogy mi az amit gondolok és amit ki mondok, vagy mi az amit érzek, vagy esetleg beképzelek. A tudatom össze mosódik a fantáziavilágommal és egyszerűen csak képtelen vagyok különbséget tenni. Meg is botlom, ha nem kapaszkodom meg a márványpult szélébe, tuti, hogy lefejelem, és éppen azon keseregnék milyen pancser is vagyok, amikor a hajléktalan fickó még egy kör rendezését tervezgeti. Nem tudom, hogy minek néz engem, de egy amúgy is kifogytam a pénzből, és kettő…. Nem fogom egy ismeretlen férfi italozását állni, az első csak kedveskedő… vagyis az első hány is (?), mindegy, már erre sem emlékszem, csak kedves gesztus volt, ennyi. -Hmm, jól áll a mosoly…- jegyzem meg bágyadt hangon, és elgondolkodok egy pillanatra, hogy ezt most ki mondtam-e vagy sem, nem tudom, biztosan nem, én ilyet egy férfinek sem mondanék, főleg nem egy ilyennek, az egyszer száz. -hát… izé… de, azt hiszem,- mondom a szavakat keresve ahogy lassan lefejti ujjaimat kezéről, még beszélni is elfelejtettem, de valamiért ez egyáltalán nem zavar, sőt… lassan kezd semmi sem zavarni, ami nem teszik, vagy mégis, végre nem foglalkozom semmivel, mert hogy mindent leszarok. Libabőr fut végig a bőrömön amikor tenyeremet az övébe téve fonja körbe most az ő ujjai, milyen meleg a bőre. Lehunyom a pilláimat, elefántcsontszínbe vont bőrömre árnyékot vetnek, ében színű, hosszú pilláim. Lehelete csiklandozva simít végig rajtam mikor a fülembe suttog, akaratlan is halk nyögés szalad ki ajkaimon mikor nyelve is érinti a fülemet, a francba, alhasam kellemesen kezd el bizseregni, hogy mindenfelé a testemben lassan elterjedjen. -ebben az esetben… rád bízom magam, mutasd a tutit,- felelem neki oldalra billentett fejjel, miközben az eddig kapaszkodó tenyerem borostás arcán simít végig lassan.
És a lány billleg! Eeeeeezaz kicsikém, enged át magad az érzésnek, Hero bácsi nem fog veszni hagyni! Jár is az a pici száj.. én meg csak az ívét figyelem, a homloka oldalán lecsurgó cseppet és ez nagyot küld a véremen. Na meg az anyag.. ami érzem, egyre elvetemültebben kezdi emelni a vérem, vele a hőmérsékletet, de imádom ezt az érzést! Szélesre húz a mosolyom.. aztán... AZTÁN! Engedek az érzésnek, és mivel a kiscsaj már amúgy is ott csüng a horgomon.. - Az ENYÉMVAGY...! - a combjára simulva a kezem hajolok közelebb, hogy kis híján.. kis híján.. Igen, már nem is kis híján suttogjak a fülébe ahogy engedve a vérnek lassan végignyalok az ívén. Kiadós adagot tol a fejembe! De megtoldja!Ez a veszettül dögös szirénszemű kis fekete, ahogy szabad is a menet, rám bízza magát!
- Akkor gyere..! - lemoshatatlan a vigyorom, már indulok, de a kezem közben beleakad az övébe, egy biccentés Carennek, a pult mögött, jövök még és akkor fizetek, de belőve a szokásos helyet, áttörve a tömegen egyértelműen célzom meg.
Nyílik az ajtó.. és süvítve csukódik a hátunk mögött, ahogy lassan enged a hátsóajtószelep, de nem érdekel, itt majd nem zavarnak minket és ahogy az orromba is tör a sikátor bűze, a fejemben tomboló vér és a jövő ígérete miatt nem törődök vele. A hátát a hideg falnak préselem. Patkányok?? Ki a picsát érdekel mit működnek, a kuka jóval arrébb van én meg csak felpréselődök erre az istenien fűtő testre, és az orrommal simogatva az arcán.. Mmmm.. milyen issteni illatú a bőre, a nyelvemmel is követem. Végig le a nyakán...
Kivéééveee.. ha bármikor, bármelyik pillanatban ellenállt nekem..