Kevés érzéke volt a művészetekhez - na jó, ez így nem volt teljesen igaz. Amikor még komolyan gondolta, hogy ő lesz a következő hányatott sorsú művész, aki szénceruzás rajzaival megváltja a világot, igenis benne volt a szcénában, tudta ki kicsoda ebben a fergeteges univerzumban, egy képről meg tudta állapítani, hogy kinek a jegyei tükröződtek vissza róla, egy szobor felismerése és kategorizálása nem jelentett neki problémát, s talán még a goblenek sem jelentettek volna neki túl sok fejtörést.
Ivott minden tudást, ami csak elérhető volt a számára, azonban valami eltörött, megfakult az évek során és fontosabb lett az életében más, ami azonnali visszajelzéssel kényesztette: a szex. Ha lehetett ilyet mondani, márpedig egy ember a gondolataiban mindent kimondhat, akkor a művészeteket az erotikára cserélte le, felhagyott a múzsák csókjaival más örömök kutatásáért. S hogy csalódás volt neki a váltás? Nem tudott nyilatkozni róla, hiszen sosem gondolkodott el róla, mint ahogyan most sem tehette meg.
- Uram, Melissa Hobbs érkezett meg a megbeszélt időpontra. - recsegett a belső kommunikátor, amit a diszkó verőemberei arra használtak, hogy koordinálják a mozdulataikat. Természetesen Zanenek is volt egy végpont az irodájában, és amikor megszólalt Cedric összetéveszthetetlen hangja, minden más törölt a fejéből.
- Hogy kicsoda?
- A restarutáror... Resaturátor. - Cedric apró szünetet tartott, majd folytatta. - A nő, aki felújította a képét.
- Vezesd az irodámba. - mosolyodott el Zane a testőr bénázásásán. Cedric nem volt a legokosabb a társaságban, mégis a hatalmas méretekkel megáldott fekete fickó mindig kivágta magát az ilyen helyzetekből és pontosan ezért szeretett vele dolgozni.
Sóhajjal dőlt hátra a vezetőségi székén, majd a helyet figyelte, ahol a képnek kellett volna függenie, ha az a rohadék le nem fröcsköli pezsgővel. Persze azóta annak a szánalmas fickónak a legkisebb gondja az, hogy a javítások költségét ki kell fizetnie, hiszen azok után, hogy egy balesetben eltört mindkét keze, igen nehézkessé válhatott az élete. Azonban elhessegette a gondolatot és inkább az érkezőre emlékezett, de még milyen szívesen.
Felállt a helyéről, majd kilépett a hangszigetelt irodából, hogy a DJ-pult mellől figyelje, amint Cedric Melissat kíséri. Csak rázta a fejét és figyelte, amint a nő cipekedik a képpel, így egy igencsak öblös kiáltással hívta fel magára a figyelmet.
- Legyen már benned annyi tapintat, hogy nem hagyod a hölgyet cipekedni. - előre nyújtott kezével adott súlyt a mondatának, mire a termetes testőr engedélytkérő tekintettel kérte el a talán becsomagolt képet, amit Melissa talán átadott neki. Illetve nagyon remélte, hogy megkapja, hiszen igencsak rossz pont lenne a bűnlajstromán, ha ezt elpipogyáskodná. S ha a lány átadta a festményt, újra Zane hangja csattant az üres szórakozóhelyen, ahol csak páran takarították fel az éjszaka maradványait.
- Na, ugye nem is volt nehéz! - mosolyodott el, majd figyelte a nőt, és bármennyire kúsztak a fejébe pajzán gondolatok, valami más is megjelent benne, ami leginkább egy érzelemre hasonlított. Gyorsan megszabadult tőle, és zakóját igazítva fordult Melissa felé, amikor melléért a kettő.
- Üdvözlöm Ms Hobbs! Kérem, fáradjon beljebb. - Nyitott ajtót a nőnek, majd a testőrre pillantott. - Innentől átveszem, köszi Cedric.
Majd lépett be a másik után, immáron a képpel a kezében.