Elég nehéz elkezdeni egy ilyen történetet. Melyik oldaláról világítsam meg a lányt? Próbáljam azonnal megszerettetni a nagyközönséggel, vagy mint negatív szereplő, amely valójában lehet(ne), adjam el? Egyáltalán mi az ami valakit negatív vagy pozitív hőssé tesz? A szándék hogy az akar lenni vagy a cselekedetek még ha másnak is állítja magát, ezért néha bizonyítja az ellenkezőjét? Így már valamiféle szürkeség is belekacsint a fekete fehérre mázolt virtuális képbe? Oké, hagyjuk a dumát. A puszta tények.
Joy Hendson, egy fodrász anya és autószerelő apa második gyermeke. Bátyja New Yorkban telepedett le, a huga öngyilkos lett pár évvel ezelőtt.
Vá, vá, vá… Ez meg így túl gyors lesz… Akkor legyen közben egy kis szentimentális piskóta.
Joy szülei, mely a kisvárosban nyílt titok volt, boldogtalan házasságban éltek. Nem voltak nagy drámák, gyilkosságok vagy egy harmadik fél. Joy anyja, Heather, egy olyan szektából szökött meg melyből elég sok virágzik délen, s házasodott össze az ő hős megmentőjével. Miután a fehér páncélos lovagról kiderült, hogy a lándzsája nem is olyan merev és ellenálló mint a kép sejtette, a házasságuk hamar kudarcba fulladt. A bibliai tanítások még éltek a nőben, az Isten szeretetét semmi sem tudta kiírtani belőle, így még csak nem is gondolt a válásra. A gyerekek mentették meg fuldokló kapcsolatukat. Túlzottan lefoglalta a nevelés csak hogy szembenézzen a rideg tényekkel. Azt akarta hogy ő legyen a TÖKÉLETES anya. Igen, nagy betűkkel. Kérlek ne kérd hogy kijavítsam. Egyébként sem értek a kódoláshoz, szóval örülök ha a történet végére érek. Mindent megtett annak érdekében hogy minden tökéletes legyen. Folyton csak ez járt a fejében. Minden egyes tárgy, porszem, eltévedt tincs ott legyen ahol ő akarja. A gyerekek erre hamar ráuntak. Pontosabban úgy kamaszkoruk tájékán mikor már érezték magukban az erőt a kitörésre. Daniel amint tudott lelépett a katonasághoz, onnan pár év múlva meglépett, a nagy almában talált helyet magának. Senki sem tudja a családból pontosan mit csinál, de jól elvan. A legtöbben félnek megkérdezni. Joy sejti, de nem tudja. Ahhoz pedig túl sokat tapasztalt hogy sokat kérdezősködjön. Akkor itt van Joy és Anna. Két év korkülönbség volt köztük, de ez nem választotta el őket egymástól. Egymásnak tanították a hülyeséget, mindenfélét kipróbáltak amit csak a kisváros nyújtani tudott, s kicsit elszakadhattak az anyjuk kóros befolyásától. A kapcsolatuk ideális volt. Veszekedés, örömök, bánatok, egészséges mederben folyt. Még abban a fertőző mételyben is melyet a szülők szerető otthonnak csúfoltak. Jeff, az apa, alkoholizmusa valamikor a fiú távozásakor súlyosbodott. Úgy gondolta Danny átveszi majd a helyét a műhelyben, esetleg majd megvásárolja és ott telepszik le. Ahogy végigtekintett az életén, látva azt a picsa feleségét és a kezelhetetlen kölykeit… Valami megtört benne. Nem az agresszív részeg volt, ne essünk bele az általánosságok sűrű posványába. Ivott, kicsit jobb lett a kedve, maga alá hugyozott majd a nők bevontatták az ágyba hogy másnap reggel tudjon dolgozni. Viszont így a lányoknak mindig megvolt az aznapi alkohol adagjuk. Loptak, hazudtak és csaltak, csak hogy az iskola „menő” arcaivá válhassanak.
Most térjünk rá az öngyilkosságra. A rendőrség szerint az volt, a család szerint nem, Joy pedig testközelből nézhette végig. A csapat, ami nagyjából hét főből állt és ők voltak a suli kemény magja, az erdőbe vonult el füves cigizni és úgy általában inni, jól bebaszni majd b… a szerelemben egyesülni? Szóval azt csinálni. Nyár volt, egész normális idő, megvolt a helyük és az anyag is, igazából semmi sem utalt a közelgő katasztrófára. Joy és Anna hármasban akarták csinálni Chris-el. Igen, ennyire mély volt a kapcsolatuk. Elcsalták a fiút a susnyásba és tették amit tenni kellett amikor a fényképezőgép kattant és már csak rohanó léptek zaját verte fel a rengeteg. A képek nem kerültek nyilvánosságra de Anna elvesztette a kapcsolatát a realitással. Lett egy zsarolójuk. Nem tudták ki az, csak sejtették hogy a városban élhet és nem volt semmilyen fogódzójuk hogy megtalálják. Míg Anna a depresszió posványába süllyedt Joy keresett. Akkor ismerkedett meg komolyabban a számítógépek világával. Nem mintha addig nem használta volna, oh igen, csetelés, képek keresgélése, házi másolása, a szokásos dolgok. De itt komolyabb volt a tét mint egy év végi jegy. Felkutatott minden porno oldalt, hátha megtalálja a képeit, regisztrált minden egyes szex chatbe abban a reményben hogy megtalálja a tettest. Addig pedig fizettek. Valahogy mindig sikerült megoldaniuk, bár abban az időben az alkohol fogyasztásuk erősen visszaesett. Pár hét múlva rátalált a videóra. Nem bírt magával az a valaki, feltette még annak ellenére is hogy csengettek neki. Az addigi intenzív tanulása és kutatása végre gyümölcsözött. Betört az oldalra, visszafejtette a felhasználót és megtalálta a rohadékot.
Addigra azonban már késő volt. Mire eltüntette a videót, megtalálta a csávót, aki nem mellesleg az egyik „barátjuk” volt és visszaszerezte a bizonyítékokat, Anna már eljutott a végső elhatározásra.
Joy teljesen összetört. A szülei őt hibáztatták, kirakták a házból. Egy ideig a bátyjánál húzódott meg, de az iskolát abbahagyta és már csak az internet pöcegödrének szenteli minden figyelmét. Mit vár, mit remél? Pénzt, bűnt, bosszút, szerelmet…?
Ismered a szót, catfish? Akkor elmagyarázom. Ez egy új fogalom, annyit tesz hogy az interneten valaki másnak adja ki magát és szerelmi kapcsolatba bonyolódik. Más néven scamnek is hívják, már akkor ha pénzt is nyúl le a másiktól. S persze a kicsi Joy mi mást is tenne? Egyébként nem így hívják. Mármint már nem ezt a nevét használja. De erre térjünk rá később.
Rengeteg alteregója van a neten, egész mesterien használja már a különböző szociális médiákat. Mindig van egy barom aki elhiszi ha azt mondja hogy haza kell jutnia az első géppel… Jogilag támadható? Minden bizonnyal. Elkapják? Eddig még nem sikerült. Nem akarok hazudni, egész közel jártak hozzá. A bátyjánál járt egy magánhekus, feltárta a tényeket, ő meg kibaszta szeretett kishugát. Annyira nem volt nagy gond, pénze van bőven… Az irányt LA felé vette. Miért?

Mert ott sosem áll meg az élet.

Szerepjátékos példa

Elégedett volt. Kibaszottul elégedett volt. Tony képe amikor rátörte az ajtót… Valami zseniális! Addig ütötte míg érte, szó szerint kiverte belőle az információt. Elvitte a kis szaros laptopját és minden technikai eszközt amit ért. Mindent szétzútott és tönkretett a folyónál. Öröm volt nézni ahogy a darabok lassan elsüllyedtek a mélybe és az Annával történt kis… kilengésük örökre a feledés homályába merült.
Nem is sietett haza. Élvezte az őszi napsütést, a Tonytól „kapott” pénzen végre cigit is tudott magának vásárolni. Szerette volna elérni telefonon Annát de nem vette el. Nem csodálta. A kis incidens óta teljesen bekattant. Alig lehetett hozzászólni… Az egész rohadt ügyet neki egyedül kellett intéznie. Pedig el kellett volna a segítség, több pontnál is. Azon röhögött magában mi lenne ha valaki megnézné az ő laptopját? A böngészőben csak pornó előzményeket találna… A füves cigi már megint megtette a hatását, boldog önfeledtséggel és kábultan, nameg elég éhesen esett be az ajtón.
Ahogy átlépte a küszöböt valami szíven ütötte. Nem tudta volna megmagyarázni a fogalmat, még a kábító cannabis félhomályán keresztül is érezte hogy valami nincs rendben. Az egy szintes házban nehéz volt elkerülni egymást, így JLo idegtépő kornyikálása is hamar felhívta magára a figyelmet. Csak… A fürdőből szólt? Nem is értette. Délután volt, akkor… Akkor nem szoktak fürödni. Vagyis akkor is lehet, de mindig elmentek valahova, szóval… Olyan értelmetlennek és valótlannak tűnt az egész dolog. Csak pár lépés volt de mintha egy kibaszott lassított felvétel lett volna az egész. Ahogy kitárta maga előtt az ajtót… Anna feküdt a kádban, a víz… vagy vér? Az mind lehetett vér? Csak állt ott és nem csinált semmit. Találkozott a tekintetük, mintha valamit még mondott volna is, vagy az már csak az ő fantáziájának a mellékterméke lehetett? Az anyja hisztérikus sikoltása ébresztette fel.
Nem tudta meddig állt ott. Nem tudta milyen nap van. Nem tudta mi történik. Egyáltalán… ki volt ő?
Minden felfordult. A nagyanyjához került mert a szülei még a látványát sem tudták elviselni, az iskolában, mit az iskolában, az egész rohadt városban arról beszéltek mi történt. Egy amolyan tragikus hős lett, csodálták a bátorságát és megrótták a szüleit, hogy fordulhattak el tőle ilyen nehéz pillanatokban. Ő pedig még akkor sem fogta fel az egészet. Ott volt ugyan a temetésen, látta a testvére halott testét is, de nem hitte el. Elkezdett kombinálni magában, hátha csak egy tréfa, vagy mégis él valahol és csak vele történt valami. Vagy ez az egész csak egy rémálom lenne? Betakarózott a semmibe és már azt fontolgatta ő is véget vet az életének. Akkor történt a csoda.
@BigF#ckDuck hé, ott vagy? hahó?
Nézte maga előtt a villódzó monitort. Hajnali három volt, a nagyanyja egyenletes horkolása töltötte be a folyosót. A csetprogram magától töltődött be mikor bekapcsolta a gépet, nem is emlékezett rá hogy bejelentkezett volna. Mint egy zombi, úgy kattogtak eszméletlen sebességben az ujjai a kopottas billentyűkön.
@sassyass mi a faszt akarsz?
@BigF#ckDuck beszélgetni…
@sassyass ahha
@BigF#ckDuck van még képed?
@sassyass ha van lóvéd….
@BigF#ckDuck mennyi?
Mint egy megvilágosodás, egy isteni sugallatként, elmondta mi történt. Némi költői túlzásokkal és csúsztatásokkal, de talán akkor egyszer a legközelebb az igazsághoz. El kellett mennie New York-ba, akárhogy. Egy barát segítsége pedig igen jól jött volna. BFD pedig épp annak bizonyult abban az órában. Megkapta a pénzt az apja számlájára, másnak ellopta az anyja bankkártyáját és levette az összeget, talán kicsit többet is? Majd elhúzott a városból. Az apjáék nem keresték, pár hónapon belül pedig betöltötte a tizennyolcat, így a gyámhivatal sem tudta volna huzamosabban rátenni mocskos kezét hamvas kis testére. Szabad volt. Egy szegény szabad, némi hajléktalansággal egybekötve, de szabad. Már csak az a kérdés hogy meddig.