Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK! Bővebb információ: ITT Az új elérési cím: ITT A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Chatbox
Legutóbbi témák
» Muzsika Tv Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes
Egész jól indult volna a napom, hosszat aludtam, a szokásos kómában keltem Artie mellett, akihez automatikusan bújtam hozzá, ő meg a tehetségével azonnal elrontotta. - Camy, el ne késs az orvostól - Esküszöm, ott helyben kipukkadt a rózsaszín álom buborék, és a jelenben találtam magam, a valóság olyan volt, mintha a hideg őszi szél fújt volna be a takaró alá. Elhúzódtam tőle. - Hát persze - Motyogtam lelombozódva és felültem. Lassan csúsztam csak ki az ágyból, és azonnal a mosdóba véve az irányt, elvégeztem a napi rutint, rendbe szedtem vörös hajam, elviselhetővé tettem kinézetem, szokás szerint próbáltam alapozóval eltűntetni a szeplőimet, de nem ment, így lemostam és mindent újrakezdtem. Lassan végül sikerült elérnem a kívánt hatást, felöltöztem, és kimenve reggeliztem műzlit gyümölccsel. Soha nem szerettem azokat a joghurtokat, amiket a boltban vettem, mármint ízeseket, így natúrt vettem, és én vágtam bele gyümölcsöt, mézet tettem bele, meg műzlit, így legalább valamennyire egészségesnek sikerült tettetnem magam, mellé narancslevet ittam, és végül elindulhattam, de véletlenül sem az orvoshoz, az olyan lehangoló... elmentem a jégpályára, úgy döntöttem, hogy ma inkább azt csinálom, mint vívok, azt majd délután, ha még lesz energiám. A délelőttöt elkoriztam, így éhesen másztam el a dokiig.
Szegény bármennyire volt is kedves, engem nem dobott fel, az az egy óra sem volt a szívem közepe, amit a csőre kötve kellett eltöltenem, még akkor sem, ha végig nézhettem a Sherlock Holmest. Utána átmentem a pasihoz, akivel gyakoroltuk a koncentrációt, meg azt. hogy hogy fogjak meg valamit úgy, hogy tutira ne csússzon ki az ujjaim közül. De sajnos valahogy nem ment, annyira zaklatott és elkenődött voltam, hogy a pohár sorra csattant a földön, a hangja pedig perceken át visszhanzott a fejemben, összefacsarva szívemet. Kicsit elszontyolodva néztem, és mikor már nagyon nem bírtam kifakadtam nyomorultnak. - Minek ez az egész?! Úgyis elejtem, egy rakás szerencsétlenség vagyok, hagyjon már egyedül nyomorultnak lenni! - Olyan rémülten nézett rám, hogy megsajnáltam, és megöleltem, sőt, bűnbánóan még arra is képes voltam, hogy a pohárból a legkevesebb folyadék kilötyögtetésével, eljuttassam azt az asztalra, lerakjam, majd visszavegyem a piros kardigánomat. Ügyetlenül tűrtem fel az ujjait könyökhajlatom fölé, ahol a vatta volt odaragasztva a szúrás helyére. Lementem aláírni a papírokat, hogy ma megjelentem a kezelésen, meg miegyéb, de őszintén, kicsivel sem voltam jobban, sőt, mintha csak méginkább elkenődöttebb lettem volna. Jobbvállamhoz söpörtem a hajamat, hogy ne lógjon a szemembe. - Ha gondolja, esetleg megkereshetné Dr.Ghoelt, ő fel tudna írni valamit álmatlanság ellen - Ajánlotta a nővérke mellettem, én pedig zavarban nyúltam zöld szememhez, és óvatosan megdörzsöltem az alját. Ennyire látszana, hogy fáradt vagyok? De csak bólogattam, és hagytam, hogy útbaigazítson. Így mentem fel az elsőre, és futottam bele a pasiba, orvosi köpenyben az ajtó előtt, amire rá volt írva a neve. - Jónapot! Carmina vagyok, és Önhöz küldtek, hogy kérjek altatót - Néztem fel rá, és bevallom, fiatalnak tűnt orvoshoz képest, de lehet, csak rosszul látom. Próbáltam valami mosoly félét préselni az ábrázatomra, aztán feladtam, vicsor nem kell. A vattát piszkáltam karomon, fájt a szúrás helye... hülye szadista nővérkék...
Sose fura látvány, ahogy bohóckodom, legfeljebb bizarr a kívülállóknak. Pofákat vágok, hevesen gesztikulálok, egyik lábam itt, a másik ott, követhetetlen tudok lenni. És pont ez teszi lehetővé azt, hogy megtörténjen a varázslat. Legyen az egy kis zsebmetszés, vagy egyszerű szemfényvesztés a beteg gyerekeknek. Igen, alkalomadtán bejövök ide, eljátszom a nagy hókusz-pókuszt, kapok érte egy kevéske fizetséget, megnevettetek pár kölköt és gyógyszert lopok. Sose dolgozom ingyen, és azzal a maréknyi apróval kiszúrni a szememet... Így hát néhány vényköteles gyógyszert szoktam sunyiban eltenni. Nem annyit, hogy feltűnő legyen, nem akarom elcseszni ezt a pénzszerzési lehetőségemet. Na de a lényeg, hogy rendszeresen elkérem valamelyik orvos köpenyét a doktoros mutatványomhoz. Nem nagy kunszt, csak kikeverek egy löttyöt, ami változtatja a színét... Na de az a köpeny láthatatlanná tesz egy kórházban. Gond nélkül bemehetsz különböző helyekre, csak a nevet takard el rajta, mert mindenki tudja ki Dr. Montgomery, vagy Smith. Na sebaj. Ahogy mindig, ma is begyűrtem néhány dobozt a zsebembe, táskámba a megbuherált kütyük közé, és a folyosón ballagok végig - a természetesség eltakar - amikor belém botlik egy figyelemreméltó vöröske. Gyorsan nevet egyeztetek. Alig láthatóan lepillantok a köpeny bal mellrészére, majd az ajtóra szegezem pillantásom. Stimmel. Úgy látszik Ghoel leszek. Valaha az életemben még doktori címmel is bírok! Persze nem kellett sok stimuláció fantáziámnak, hogy egy doktor-páciens, erotikától túlfűtött szerepjátékban legyek. Elméletben... - Öhm, persze, Carmina! Már szóltak, hogy jönni fog, egy kedves, csinos leányzó. Azt hiszem végre nem hazudtak. - cinkosan kacsintok, majd mély levegőt véve nyitok be az irodába, és szerencsére üres. - Fáradjon csak be! - tárom ki az ajtót széles mosollyal. Otthonosan intek a kanapé felé, én pedig vele szemben helyezem kényelembe magamat. - Dr. Ghoel vagyok, minek is köszönhetem társaságát? - felpakolom lábaimat a kávézóasztalra. Meghitt kis iroda, ahhoz képest, hogy azért van itt néhány orvosi szerkezet. - Vannak papírjai? Belekukkantanék, nem tudok magáról semmit. - nyújtom kezem, majd ha kaptam papírokat, lassan, szakértelemmel hümmögve lapozgatom őket. Tudom, itt kéne leállnom, vagy még előbb kellett volna. Kockáztatom a bevételi forrásomat és a szabadságomat egyszerre. De nem tehetek róla. A vérem megköveteli a show-t, a vadászatot, a játék izgalmát, ami meghajtja mellkasomban dübörgő ketyerémet. Szeretek veszélyesen élni, egy hajszálon lógni jó és rossz, törvénysértés és csíny között.