Eleazar Kyle Cabret

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok:
# átvállalja a barátai mocskát
# senkinek nem áll az útjába
# soha nem ivott még aloholt
# soha nem száll be mások szivatásába
# szeret olvasni

◆ negatív tulajdonságok:
# szinte képtelenség bármilyen érzelmet kiváltani belőle
# könyörtelenül megmondja az igazságot
# látszólag tesz mindenkire magasról
# zárkózott
# ha valamit nem akar elmondani, csak erőszakkal tudod kihúzni belőle

◆ egyebek: amit fontosnak tartasz a karakterről

Történet vagy szerepjátékos példa

Nagyon hangos volt... ahogy a fejem csattant a falon, nem kaptam levegőt, kapaszkodtam a kézbe, ami a nyakamba kapaszkodott, kapkodtam a levegőt, de összepréseltem a fogaimat, nem engedtem ki semmilyen hörgő, fuldokló hangot, még az is csak hangos horkantásnak hallatszott, ahogy a nagybátyám odacsapott újra a cella nyirkos falának.  Tudtam, mit akar kisajtolni belőlem. Könnyeket, jajdulást, könyörgést, de sajnos ezen már túl voltam... lezártam magamban azt a részt. Mikor utoljára könyörögtem, kapálóztam, az három évvel ezelőtt volt. Az apám belenyomott egy jéggel teli kádba, mert nem  tudtam kifizetni a motoromat teljesen, még hiányzott ötven dolcsi. Lenyomott a víz alá, fuldoklottam, és az a hideg... kapaszkodtam a perembe, a karjába, de zsibbadtam, a jég szúrt, nem bírtam kinyitni a szám, ahogy a felszínre eresztett kicsit. Minden lelassult, mikor már nem küzdöttem, eleresztett, de nem segített kiszállni, csak otthagyott. Nem volt erőm kimászni, az anyám pedig hazaért, látta, azt hitte, halott vagyok, sikítva rohant oda hozzám és rángatott kifele. Azóta nem, ha engem nem is sikerült megfojtania apának azt a felemet elintézte egy életre. Nem engedem az érzéseket a felszínre, felesleges. És ha a nagybátyám abban leli örömét, hogy behúz párat, állok elébe, csinálja. Egy órára rá már a fal tövében voltam, négykézláb próbáltam elállítani az orromból ömlő vért, a következő rúgástól, pedig kicsúsztak alólam a kezeim, és elterültem a padlón, de ő elment.
Egy óra alatt álltam fel, és mentem ki a börtönből, kieresztettek, a bátyám ügyvéd, ezt mindig el tudja intézni nekem. Persze egy rohadéknak néz, de amiket "csináltam" azok mind nem az én saram, nem, a barátaimé... de átvállalom, rendesek velem, sose bántanának, ezt a szívességet megteszem. Engem már úgysem lehet megroppantani, ha már úgyis ripityára vagyok törve...
Ő kint várt, intett, én pedig behuppantam a kocsiba. Láttam, hogy hátul össze van pakolva a cuccom. Kérdőn néztem rá; most mi is történik?
- Te csak kussolj. Két óra az út... de ha megszólalsz, esküszöm, ott ahol vagyunk, kibaszlak a kocsimból - Kinéztem az ablakon, ő pedig gázt adott. Tuti, hogy átléptük a sebességhatárt kb mindenhol, de nem szóltam érte... tényleg nem mondtam semmit, nem vagyok mazochista.
- Ha összevérzed a kocsit, mielőtt kiteszlek, ha kell, a nyáladdal is, de kitakarítod. - Meg akartam mondani, hogy de nincs mivel elállítani a vérzést, de rám meredt, és értettem a szóból, a karomat nyomtam az orromhoz, hogy a felsőm ujját vérezzem össze. Mire megérkeztünk, nagyjából elállt a dolog, de minden látható felületem tele volt zúzódással, az arcom volt talán a legdurvább, de a nyakamon simán bárki beazonosíthatta volna az ujjak helyét. Kiszállt, majd hátulról kikapta a bőröndömet, aztán az én oldalamon felrántotta az ajtót, felsőm nyakánál megrántott, kihúzott a kocsiból, ha megbotlottam is, felvitt a lépcsőn és csengetett. Halvány gőzöm sem volt, hogy hol vagyunk, de inkább nem ellenkeztem.
- Helló, Kyle nagybátyja vagyok, engedj be! - Csattant a hangja, és mikor nyílt az ajtó, átrántott rajta, egészen fel a lépcsőkön, fogalmam sincs, hogy hányadik emeletig, de egy nyitott ajtóhoz.
- Hoztam új lakótársat. Kurvára tartsd tőlem távol, ha a közelembe jön, még meg találom ölni, nem viccelek, ha lenyugodtam jövök. Vigyázz vele, teljesen őrült! - Lendített meg még egyszer, nekimentem az ajtófélfának, és egész szépen elterültem, ő meg rám hajította a táskámat, rendesen gyomorszájba vágott vele, úgyhogy nyögve rándultam össze, ő pedig már rohant is le a lépcsőn. Nagyokat pislogva néztem felfelé, és mikor megláttam a lányt, lehunytam a szemem.
- Szia Carley.