Elias Felipe Roldán

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok:
- Next time I'll be braver ~ az élettől sokmindent tanultam, és az benne volt, hogy mindig képes vagyok felállni, és keményebben küzdeni, kiállni magamért, minden téren
- I'll be my own savior ~ soha nem kértem mástól segítséget, mert mindennek ára van, és nem akarok fizetni senkinek, tartozni.
- Makes me that much stronger ~ a sok támadásnak hála, képes voltam kifejleszteni a saját védelmi rendszeremet, küzdésre sarkallt, kitartó vagyok
- Makes me work a little bit harder ~ tudom, hogy mindig van még tovább, lehetek még egy kicsit erősebb, kivédhetek mégtöbb ütést, szépen lassan legyőzhetetlen leszek a ringben
- It makes me that much wiser ~ a harcok megtanítottak arra, hogy nem elég a testemmel küzdeni, az elmém is kell, mindig előrébb vagyok kicsivel az ellenfélnél
- Made me learn a little bit faster ~ olyan gyors vagyok, hogy el se lehet kapni, vagy ha igen, te sem távozol zúzódások nélkül
- Made my skin a little bit thicker ~ képes vagyok pofátlanul a másik szemébe hazudni, csak mert nekem az áll érdekemben, és úgy csinálni mindezt, hogy ne bukjak le


◆ negatív tulajdonságok:
- You can't keep up with my turning tables ~ gyorsan változik a hangulatom, mire tudnál reagálni, én már máshol tartok, és ez midnenkit szörnyen zavar, tudom én
- And all you’re ever gonna be is mean. ~ Aljas vagyok, nem tagadom, soha nem is tagadtam. Kell valami? Megszerzem, félre löklek, hátba támadlak, nekem mindegy, de elérem a célomat
- Fighting with him was like trying to solve a crossword and realizing there's no right answer ~ Nem engedek az igazamból, makacs vagyok, és soha nem engedem, hogy más nyerjen, ha kell addig csavarom, míg bele nem zavarodik, és fel nem adja, nem érdekel, de ő nem fog nyerni. Te nem fogsz!
- Somewhere far along this road He lost his soul to a woman so heartless ~ Egyszer átvágott valaki, és héj! Ez soha nem fog újra előfordulni, elvitte, ami szerethetne téged, vagy bárki mást. Vagy elfogadod, vagy szenvedsz egy olyan kapcsolatban, amiben nekem csak a test kell, mert szerelemre nem vágyom. Köszönöm szépen. Ellen vagyok, mert ilyen nincs. A párokat az önzés, a zükség, ostobaság és a félelem köti össze. Szerelem nem létezik.
- You need to watch the way you talkin' to me ~ Kegyetlenül kiforgatom a szavaidat és ellened fordítom, egy botlás, és porba taposlak. De az a szép bennem, hogy midnig adok új esélyt. Mert élvezem

◆ egyebek: amit fontosnak tartasz a karakterről

Történet vagy szerepjátékos példa

Elbambultam, máshol jártam, fásult voltam, ám a sajtótájékoztató hangjai hamar visszarántottak a valóságba, és az edzőm lába a sípcsontomban. Szisszenve pillantottam föl.
- Elnézést, megismételné? - Kérdeztem torkot köszörülve, és kócos hajamba túrtam, majd az asztalra könyököltem és próbáltam koncentrálni az idegesítő firkászra.
- Igen, azt kérdeztem, hogy esetleg megosztaná-e velünk, mi volt élete legmeghatározóbb eseménye? -Nyeltem egyet, majd sötét mosollyal hátra dőltem. Dehát tudja, hogy melyik volt az, őszintén szólva azt hiszem, hogy az egész világ tudja. Persze ahhoz, hogy összeköthessék velem, kéne tudniuk, igazából ki vagyok. De ez nem fog megtörténni.
- Hát, ha tényleg ennyire érdekli magukat - Vontam vállat, és visszadőltem előre. Erre már jól kitervelt hazugságom volt, erősen eltorzítva a valóságot.
- Hm... Tizenkét éves koromban elszöktem otthonról. Egy hónapig voltam távol, tévelyegtem, erdőkben, hegyekben...  Erős pofonokat kaptam az élettől, tántorogtam, akkor jöttem rá, hogy nem maradhatok olyan többé, muszáj igazán a lábamra állnom és cselekednem - Mosolyogva adagoltam be a szokásos hazugságot, magamban pedig elismételtem az igazságot, hogy emlékezzek, ki is vagyok valójában.
Kint lovagoltam, imádtam, száguldani, verenyt futni a széllel, a lányok kedvére tenni. Vágtával mentem neki az erdőnek, emlékszem, nagyon nagy csend volt, sötét, alkonyat, megálltunk, és csak figyeltem a csendet, olyan nyugodt volt, imádtam... de alattam a ló nyugtalanná vált, toporgott, lépdelt, patájával a földet verte, minden olyan gyorsan történt; leestem a nyeregből, elfutott, egyedül hagyott a nedves avarban, de nem sokáig voltam magányos. Hirtelen tömték be a számat, zsákot húztak a fejemre és elvittek. Egy hónapig ültem egy kis faháznak a pincéjében a hegyekben, az erdő közepén, a sötétben, semmit nem láttam. Volt ott minden, váltságdíj, botrány, mindenki engem keresett. Egy hónap kellett hozzá, hogy előtúrjanak. Ugyanennyi idő volt, míg csitult a hiszti, és fátylat boríthattunk rá, de persze a családom sose lépett túl rajta. Ez érthető az ő pozíciójukban. Én viszont nem bírtam tovább, sok lett nekem a nyomás miattuk, ez, és a mániákus maximalizmusok, soha nem lehettem nekik elég.
Sóhajtva tértem vissza  a jelenbe, felnéztem rájuk. Fél órán belül sikerült lezárnunk a dolgot, és lemehettem. Hátul már várt egy kisegítő, aki hazakísért. Megbeszéltem már vele jóelőre, ogy semmilyen külön megnevezés nem kell, én jelenleg csak egy boxoló vagyok, ennyi. Boxoló, sok pénzzel, és ez maradjon is így, nem kell megtudniuk az igazságot. Jó ideig nem. Beültünk a Jaguárba, és megmondtam a sofőrnek, hogy haza akarok menni.
- Basszus, oké, hogy megnyerted, de eléggé....
- Tudom.
- Biztos nem kéne...
- Nem.
- Ez veszélyes, nem gondolod, hogy...
- De igen, az istenért, Pietro, miért csinálod ezt? Nem lehetne, hogy most csak... a jellennel törődjünk?
- Elnézést - Szemet forgattam, és megdörzsöltem az arcom.
- Ne kezd megint! Inkább mondd, szereztél nekem valakit mára? - Kérdeztem felé fordulva, ő pedig bágyadtan bólogatott és átadott egy lapot, rajta egy lány képével, és apróbb adatokkal.
- Tatiana Belikova... Orosz - Vont vállat, én pedig átfutottam az anyagot, majd visszaadtam neki.
- Jól van, bízom benned, tudod, fogadd, kísérd, stb... - Mutogattam apró köröket ujjammal, jelezve, hogy nem mondom el újra a végtelen történetet, mikor bólogatott vállon veregettem, majd felmentem. A lakosztályomban a szokásos félhomály uralkodott, nem bírtam a fényt, abban az egy hónapban egészen konkrétan elidegenültem tőle, bántotta a szemem. Lekapkodtam a ruháimat, és beálltam a zuhany alá, megmostam mindenem, majd kimászva a zuhany alól megtörülköztem, és egy törölközőt kanyarítottam csípőmre. Fogat mostam, mikor hallottam, hogy csukódik az ajtó.  Nem néztem ki, tudtam, hogy csak Tatiana lehet az, így csak kiszóltam.
- Vetkőzz le.... öööhhh.... teljesen, mindjárt megyek - Szóltam ki, aztán becsaptam az ajtót.  Felöltöztem, de csak lent, egy alsót, és egy melegítőt, aztán végignéztem magamon a tükörben. Foltos volt az arcom, néhány kisebb zúzódástól, aztán a felsőtestemen is folytatódott. Borostás voltam, hajam pedig kócosan állt szanaszét, nedvesen. Talán igaza volt a szüleimnek. Nem vagyok egy szépség, de nem is kell hozzánm érni. Kimentem, a gyengén megvilágított nappaliba a lányhoz.
- Szép estét Tatiana... gondolom te már tudod, ki vagyok. Elias Roldán - Kihagytam az igazi nevemet, a Felipe-t és éppen  most a kamu ÉN ismeretére gondoltam. Rámosolyogtam, majd hozzá lépve végigmértem, és lassan körüljártam, egy ujjammal végigkövettem testét, a melle alatti résztől kezdve, a hátán, és vissza a melle alá.
- Szép... gondolom Pietro elmondta az én szabályaimat, de én nem tudom a tiedeket, elmondod? - Álltam meg előtte, majd rágyújtottam, séa  plafon felé kifújtam a füstöt, lassan gomolygott elő ajkaim közül.