Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK! Bővebb információ: ITT Az új elérési cím: ITT A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Chatbox
Legutóbbi témák
» Muzsika Tv Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes
- Egy hét múlva sötétedéskor, ugyanitt, kislány.- tisztán emlékszem szavaira, szinte beleégették magukat az elmémbe. Nem tudom kiverni a fejemből azt a tudatot, hogy hét nap múlva le kell feküdjek Vele.
Ahogy hideg ujjbegyeivel végigsimított arcomon, azzal a perverz vigyorral a képén...undorodtam Tőle, a hányinger kerülgetett, és abban a percben egy égi felé kezdtem el fohászkodni, hogy a kamatos dolog az csak egy borzalmas vicc legyen. Inkább azon törtem volna magam, hogy a dupláját adjam oda neki, mintsem saját ártatlanságom. - Apropó! Ő ezt szerintem nem is tudja! És nem is tudhatja meg... Sajnos tisztában voltam azzal, hogy a hozzá hasonló fickók nem szoktak ilyennel szórakozni. Elvégre a saját örömükről van szó, s amit ők elhatároznak, az megmásíthatatlan. Túl sok bátorság kellene nekem ahhoz, hogy antiHero legyek. Nincs se merszem, sem erőm hozzá!
Bánom azt a pillanatot, mikor kezénél megragadva szólítottam le Őt...le akart rázni, ám megcsillant egy szikra a szemében, mikor szinte már könyörögtem azért az átkozott száz dollárért. Már megértettem miért is adott kölcsön...
Hogy mi volt a garancia arra, hogy nem tűnök el? Minden este figyelni fog, tudja hol talál meg… Óriási hibát követtem el.
Magam sem értem, hogy miért bólintottam rá az ajánlatára. Nem gondolkodtam, csupán cselekedtem, hiszen kellett a pénz, muszáj voltam valamennyire rendbe hozni magam, ha már az a két nyomorult így kidobott otthonról. Inkább az utca, mintsem az intézet! - lázadó tinédzserként rögtön ez villant a fejembe. Engem nem pottyantanak be más, sanyarú sorsú, elhagyott emberek közé! Börtön, ahol fogva tartanak, pusztán azért, mert szüleid eldobnak, végleg (?) lemondanak rólad. NEM! Nekem nem kell az ilyen, ahogy azt sem, hogy az ott dolgozók nap mint nap sajnáljanak. Ó szegény pici lány! - ezzel fognak egyszer engem kiüldözni az emberek a világból. Sajnálni egyszerűbb, s olcsóbb, mintsem néha egy-egy valamivel segíteni a szegény, nincstelen embernek... Utólag visszagondolva ezt lehet jobban át kellett volna gondolnom, de túl késő van már ahhoz, hogy sopánkodjak. Ha ezt az utat választottam, akkor harcoljak meg már ennek minden nehézségével.
Észbe se kaptam, máris eljött az a bizonyos nap…
Félve, mégis egy halovány műmosollyal nyúlok bele bal farzsebembe, amit pénztárcának szoktam hívni. A félbehajtott bankjegyeket előszedve kezdem meg azokat számolni, s nagyságuk szerint rendbe tenni. Tisztában vagyok azzal, hogy megvan a kereken száz dollár, azért nem árt ellenőrizni. Főleg ha ilyen mocskos pénzről van szó. Fúj! Eztán soha többé nem kérek, senkitől! - Öt, tíz, harminc, harmincegy, harminchat, harmincnyolc, negyvennyolc... - halkan magam előtt duruzsolva számolok, mire csodálkozva pislogok a dollárokra, majd a rémület ül ki arcomra. - Ne! - szemeim kigubbadnak, s jobb farzsebembe nyúlva szomorúan tapasztalom, hogy nincs ott sincs egy árva fitying sem! - Ne ne ne. Nagyon ne! - míg a pár milliméter vékony pénzköteget szorongatom egyik kezemmel, addig a másikkal gyorsan végigtaperolom magam, hátha valahol egy-két érme csilingelése hallatszódik meg, esetleg valamit megérzek egyik zsebemben az ürességen, s a zsebbélésen kívül.. De nem. Sajnos nem. - Tisztán emlékszem, hogy megvolt a száz! - könnyek szöknek szemembe, de muszáj visszatartanom a sírást. Még a végén valaki megszánna...aztán azt is törleszthetném...NEM!
Ó, a csudába is! Még a macskáknak is vettem kaját, hát ezért nincs meg! Vétek volt, megint csak nem gondolkodtam. Aláírtam a halálos ítéletem, azt hiszem. Hogy fogok én így Hero elé állni?! - Buta vagy Misha, nagyon buta. - gondolatban fejbe is vágom magam párszor, s gyorsan zsebrevágom a pénzt, mielőtt az is eltűnne valamilyen rejtélyes módon.
Sötétedik, az utcán felgyúlnak a fények, hozzám pedig nemsokára érkezik is a végzet. Rettegek, s egyszerre iszonyodom is. Már annak gondolata, hogy Hozzá kellene érnem...taszít! Undorító egy ember, aki szexet vár el egy lánytól, aki szinte esedezett a segítségéért. Hiába haladok a megbeszélt hely felé, érzem, hogy nem tudok a szeme elé állni, és közölni Vele a tényt, hogy nem tudom Neki visszaadni azt, amit elvettem Tőle. Sarkon fordulok, s ezzel egyhuzamban szoborrá dermedek. - Ó-ó! Ott jön, ott jön! - megpillantva Hero-t, ismét száznyolcvan fokos fordulatot veszek, s elvegyülve a tömegben haladok tovább az eredetileg eltervezett irányba. Sebtiben el kell tűnnöm innen! És bár tudom, hogy nem menekülhetek, rejtőzködhetek el örökké...csupán csak egy nap haladékot kérek! Az nem olyan sok, nem? Hiába volt itt előtte hat, nem igazán stresszeltem magam. De most... El kell mennem, nem láthat meg Hero! Felnégyelne, ha megtudná, hogy milyen apró kis szarságokra herdáltam el az Ő pénzét… Két kezemet összeteszem, hogy ne találjon meg. Csak ma ne! Holnap...holnapra talán összeszedem minden erőmet… Nem nézek hátra, sem oldalra, csupán megyek előre a földet bámulva. Elnézést kérek azoktól, kiknek nekimegyek...nem is tudják mennyire sietek. Sietek? Ugyan. MENEKÜLÖK. Még mielőtt az eredetileg megbeszélt helyszínhez érnék, az az előtti kis utcába fordulok, s továbbra is nagyon bízom abba, hogy Hero nem talál rám. Annyi fekete hajú van az utcán...
Ez egy zsákutca!
Pulzusom a normális másfélszeresére ugrik, arcomra egyszerre ül ki a félelem, és pánik. Jobbra-balra nézek kiskapuk után, de a szorongás, a rettegés mindenről elvonja a figyelmem. Egy konténer...vagy nagyobb szemetes, tudom is én hogy mi ennek a neve...de emellett talán elbújhatok, nem fog észrevenni! A földre ülök, térdeim felhúzva karolom át azokat, s úgy érzem, hogy itt fogom tölteni az egész éjszakát… De inkább itt, mintsem egy mocsok karjai közt!
The city of sins awaits you
Héctor "Hero" Perez
Egeret ide és lenyílik!
◮ age : 40
◮ tartózkodási hely : Vegas mocska (külterület)
◮ hozzászólások száma : 44
◮ join date : 2013. Sep. 28.
Tárgy: Re: Hero + one anti-Hero wannabe Pént. Nov. 07, 2014 12:13 am
A mai is olyan mint a többi.. A nap. Az én tündérem csendesen pihen, megdolgozta ma a magáét, és most jön az én történetem. Felrúgva magam az ágyról, még ellenőrzöm a lány pulzusát. Nincs vele gond, nem ártott meg az újabb löket, aztán kilépkedek a szobából és ráfordítom a kulcsot.
A nyakamban van a legjobb helyen ezért beigazítom az ingemet és két tenyérrel végigdörgölve az arcomon a hajamba fűzöm őket. Semmi kedvem most ehhez... Mégis a következő út a kis páncél. A konyha legtávolabbi végébe, a derekamhoz a pisztolyom, a bakancsomba a késem, az a pár.. szaros kis nejlonzacskó a belső zsebembe és végre csináljunk egy kis pénzt!
A sötét utcán lépkedve egész sokminden jár a fejemben. Egy szál is.. a számban... ahogy az orrom elé fújom a füstömet, mindenfelé figyelek, soha nem lehetsz elég óvatos, az utat minden nap másfelé teszem meg, ezek a mocskos kis drogos.. kurvák... Aztán elérve a helyet már úgy hemzsegnek is ott mint a legyek! Csak szépen sorjában... nem engedem őket, nem hagyom hogy bármelyik is tülekedjen vagy kapkodni kezdjen, az jól tudja, hamar megismeri a késemet, és sosem vagyok könyörületes. Aztán akad a szemembe az a lány...
Igen, azt hiszem az egy hét már bőven eltelt, ezért vérszemesként látva a pénzemet, félrerúgom az utolsó nyálzó seggfejet, és öles léptekkel elindulok, szembe a lány után. A lány viszont szintén megindul.. Csak éppen nem felém! Átlép a tömegen, a szomszédos kis utca, valami felvonulást nyomatnak itt Vegas kietlen végében, de én egy percig se tévesztem szem elől. Követem.. Végi az úton, már réég nem érdekelnek azok a mögöttem visongó seggfejek, nekem a lány kell! Ő és a PÉNZEM!
- Hé! - kiáltok utána a tömegben, de a dobok és hangszerek elnyomják a hangomat - Ne fuss el, úgyis elkaplak.. - beszélek - Hallod.. ? - egyre távolodik a lány, elkapok egy épp az orrom elé került kurvát és egy szemvillanás alatt lököm el, amikor a lány eltűnik a szemeim elől. Lelassítok... A felvonulás nagy része elhagyta a terepet, én csak állok és nézek, lassan visszatér a csend, csak a rohadt.. kóbor macskák jajjveszékelése hallatszik, én meg a sikátor végében állva, szemezek azzal a... Kukával...
- Hé..! Úgyis tudom hogy ott vagy! - kezdek bele, a hangom visszaveri a téglák egésze, mégis csak egész lassan közelítek. - És te is tudod hogy tartozol nekem... Sokkal tartozol... Lejárt az egy heted. - a végén már szinte nevetek, de inkább csak vidám mosoly ami kiütközik az egészen, hisz előlem nem léphetsz meg! Kisss.. kuuurvaaa!
- Azt akarod hogy én rángassalak fel..? - állok aztán elé, pont vele szembe és lenézek a kis tyúkra a földre. - Ideje törleszteni kisanyám.. - kacsintok rá, és újra önelégült mosoly színezi a képemet.
x Thanks to C. x
The city of sins awaits you
Misha C. Thibon
Egeret ide és lenyílik!
◮ age : 34
◮ hozzászólások száma : 5
◮ join date : 2014. Oct. 20.
Tárgy: Re: Hero + one anti-Hero wannabe Csüt. Nov. 13, 2014 9:59 am
Héctor & Misha
I won't give you that happiness.
Ugyan semmim nincs, de mégis bármit megadnék azért, hogy ne lásson meg, hogy ne jöjjön utánam...bár tudja merrefelé téblábolok, de biztos van jobb, és fontosabb dolga annál, hogy egy kislány után szaladgáljon.
[...]
Nem ártana az Ő fejével gondolkodnom, mi? Az utca zaján kívül az egyetlen hang, amit hallok, az Hero cipőjének súrlódása a talajon. Közeledik...ajaj! Végem van! Szívem majd’ kiugrik helyéről, annak dobbanását szinte a fülemben hallom, és csupán annyit moccanok, hogy kézfejem összekulcsolhassam magam előtt, majd fejem térdeimre hajtva lehunyom szemem, miközben erősen bizakodom abban, hogy félúton megáll, s visszafordul. De sajnos tovább jött…beszél, s szinte már felkacag. Ugyan ez nem az a jóízű kacagás, sokkal inkább az ijesztőbbik fajta…,, - Nem jól tudod, csak képzelődsz…és és és...van még egy napom... - kezdek el vele beszélgetni gondolatban, s ugyan a telepátia nem segít, ahogy más sem, ezért kénytelen vagyok szembenézni Vele. Abban az egyben igazat kell adjak neki, hogy valóban sokkal tartozom neki.
Hangját közelebbről meghallva először nem akarok felpillantani rá, de kénytelen vagyok, ha nem akarom, hogy felcibáljon. - N-n-n-nem... - hangom megremeg, s erőt véve magamon felállok, majd könnyeimmel küszködve nézek Hero szemeibe, s egy erőltetett művigyort varázsolok magamra. Az a dölyfös mosoly, ami ott lapul Hero arcán...undorító. Nem gondoltam volna, hogy ennyire...ennyire...kéjsóvár legyen valaki. Ettől a kevély arckifejezésétől végigszalad rajtam a hideg, ugyan ennek semmi jelét nem mutatom, még mindig tekintetét fürkészem. Ugyan a sírás kerülget, s érzem, amint egy könnycsepp hull arcomon, kétlem, hogy megkönyörülne rajtam az a nemlétező óriási szíve... Lassan nyúlok zsebembe, ,,nagy nehezen” előkaparom a nyamvadt pénzéééé...nek a kettővel kevesebb, mint felét. S ezzel együtt jobbrább lépek, hogy a kuka mellé állhassak. Átnyújtom neki a félig-meddig agyongyűrt bankókat, s amint elkezdi megszámolni a vékony kis pénzköteg dollárjait, addig nagyon lassan, s szinte észrevétlenül slusszanok hátrébb...és hátrébb...El is futhatnék, de nem akarom még nagyobb galibába sodorni magam. Talán megelégszik ennyivel, s innentől kezdve utoljára láttuk egymást. - Sajnálom. - nyökögöm ki végül, nagy nehezen, majd értetlenül pislogva rá várom - az túlzás-, hogy milyen sorsra is ítél. Ha pusztán zsebre vágja a pénzt, mit sem törődve annak pontos összegével, akkor tétlenül állok meg a kuka mellett, csupán egy halk köszönöm hagyja el a számat, szééép lassan sarkon fordulok, hogy elindulhassak visszafelé...
És válaszol a kis tyúk. Reszket mint a nyárfalevél, simán látom benne, de ez nem fog visszatartani.
- Gyerünk! - noszogatom egy kicsit meg, mert úgy mozog mint egy lassított felvétel. De aztán csak sikerül. És még beszél is!
- Nem?? - nézek rá hülyén - Mi, nem?? - ráncolom a szemeimet, a messzibe veszett már a korábbi kérdésem. - Nem, mint nem tartozol, vagy nem, mint nem, nem akartál meglépni előlem csak épp friss levegőt szívtál a nagy menethez! - Hogy jól esik játszani vele? Kétségkívül. Mint macska az egérrel.. Kevés finom falat akad a birtokomba aki ne lenne már szarrá menve, és mindig örvendetes egy ilyen fokú csemege.
Aztán a lány a zsebébe túr. Mindkét szememmel követem, nem tévesztem szem elől egy percig sem, előhúz néhány darabot, gyűrött, én meg kinyújtom a kezem, ahogy felém tolja. De nem húzom el. A cucc a tenyeremben én meg csak hitetlenül nézem, nem, ez tényleg megtörténik..
- Ez most komoly?? - tartom még mindig a kezemben és nem kell hogy azonnal átlapozzam az összeget, egyértelmű hogy nem annyi amennyinek kéne. - Azt ne mond hogy nem csak szórakozol velem. - fordulok felé, az lejött hogy lassan slisszolni próbálna kifele, de nem eszik azt olyan forrón kislány!
Leszórom a pénzt, jelképesen törölve le utána a tenyerem. Nem érdekel hogy szétszóródik a mocsokban, a fémek elgurulnak valamerre, nem erről volt itt szó! Olyan hirtelen lépek a lányhoz, hogy ha nem elég ügyes, még elfutni sincs ideje. Elkapom a ruháját, póló.. kabát, bármi amiben itt áll előttem, és a tenyerembe gyűrve a képembe rángatom.
- Azt mondtam..! - nézek alig 3 centiről a szemeibe - Arról volt szó, hogy még kamatot is fizetsz! - váltakozik a szemei között a szemem, és biztos lehet benne hogy velem, nem éri meg játszani. - Ez nemcsakhogy az összeg nincs meg... de HOL A JUSSOM! - nézek végig az alakján lefele, kííívánatos.. ééédes.. zsenge, és az ENYÉM LESZ! AKÁRHOGYAN! Bárhogyan.. Egy pillanatot se engedek belőle!
Kezdőlap
Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by 
Tárgy: Hero + one anti-Hero wannabe 
