Nem tudom ismeritek-e Miamiban a "Tedrio Mas" nevű bárt. Illetve ismertétek, mert az öreg Gonzalo halála után bezárt a bár. Kint a strand mellett volt és életem legrosszabb cékla levét kortyolgattam '87 tavaszán. Hogy milyen napon volt, arról fingom sincs. Mint akkoriban a legtöbbször, akkor is egy Jimmy Vhalen nevű skót származású faszit kellett elkapnom. Egy "C" kategóriás drogcsempész volt. És mint akkoriban a legtöbbször, ilyen esetekben a társamat vártam. A fogaim már vörösen csillogtak, a cékla levétől és már lötyögött a gyomromban a vörös lé.
- Hé, Mike! Ide nézz! Ide, te mafla!
Esther a hátam mögött állt, akkoriban még ő is zsaru volt akárcsak én. És ő is mint én akkoriban, középkategóriás volt. De hát én fiatal voltam, ő meg kezdő de iszonyat tehetséges. Bár a büdös életbe nem vallottam volna be neki. Oda se neki!
- Esth, már vártalak!-vigyorogtam rá.- Kezdtem már unatkozni és szerintem lassan egy cékla termőföldet fogok kihugyozni.
Esther megcsóválta a fejét.
- Ne hidd, hogy jól áll ez a Drakula vigyor. Na, de viccet félretéve! Meg van Jimmy rejtekhelye. Baker Street 47.
Felhajtottam a kicsit se ízletes céklalevet majd bevágtam magam a kocsiba.



Fogadni mertem volna egy tízesbe, hogy a Baker Streeten nincsen apartman.
Tévedtem.
A szoba elé sétálva mindketten előrántottuk a pisztolyunkat és hátunkat a falnak vetettük.
- Van rajtad golyóálló?-kérdezte Esther.
- Minek az? Egy ember lesz, azt szevasz!-vigyorodtam el majd befordulva belerúgtam az ajtóba.
Estherrel mindketten üvöltözve nyomultunk be, de csend fogadott bent. A szoba szépen elrendezett, tisztaság fogadott. Szerintetek bent volt?
Bingó!
A fürdőszoba ajtaja hangos csörömpöléssel vágódott ki és Jimmy kiugorva a kezébe tartott pisztollyal rám lőtt. Három vagy négy golyó eltalált, aminek a hatására a levegőbe emelkedve, kirepültem a nyitott ajtón majd nagy koppanással a padlón landoltam. Bent viszont még három vagy négy lövés majd egy törés hang, illetve egy elhaló ordítás is elhangzott majd Esther kirontott a szobából.
- Basszus, Mike! A kurva életbe!
Letérdelt mellém és a fejemet felemelve leste az életjeleket rajtam. Mázlija volt, hisz elég sok életjelet adtam.
- ARGHHH, BASZD MEG!!
Kilöktem a kezét a fejem alól. A testemet lesve vettem észre egy apró dolgot amit totál elfelejtettem: golyóálló.
Nagy nehezen felültem és a hátamat a falnak támasztottam.
- Argh...asszem eltörtem pár bordám. Mi van Jimmyvel?
Esther visszatekintett a szobába majd visszafordult.
- Elájult. Leütöttem.
A segítségével felálltam majd benéztem a szobába. Jimmy vérző fejjel hevert bent a szobába, körülötte egy szék törmelékével.
- Komolyan?-mordultam fel, ami rohadtul fájt.- Komolyan egy székkel ütötted le?
Felnevettem, bár a vége egy fájdalmas nyögésbe záródott.
- Asszem felmondok. Még egyszer ekkora mázlim nem lesz!


Rá tíz évre mondtam fel, pontosabban bocsátottak el. Nem voltam valami jó zsaru, nem is akartam lenni. De egy nyomozó iroda és pikk-pakk! Aztán rá pár évre Esther csatlakozott hozzám, azóta is a társam. Nem mondom, hogy az életem olyan király, talán kicsit sokat bagózok és piálok ami egyre jobban szarabb hatással van rám. Csak remélem, hogy történik valami ami megváltoztat.