Georgina Kellyanne Hale

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok: Szép vagyok, ennyi nem elég? De nem egy üresfejű barbie, mert könnyen és szívesen tanulok. Emellett kedvesnek és szerethetőnek érzem magam, aki próbál minden elvárásnak megfelelni. Szemrebbenés nélkül tudok hazudni, és elég ritkán bukom le. Feltalálom magam a legtöbb hülye helyzetben, ha mással nem, a humorommal vágom ki magam.

◆ negatív tulajdonságok: Még mindig naiv vagyok, bár a világom nem teljesen rózsaszín, most kezdett el fakulni rohamos iramban, de én próbálok kitartani mellette. Erről rögtön le is lehet vonni a következtetést, hogy kevés a kitartó erőm, ha magamról van szó, hamar ráunok arra, ami tegnap még lelkesített. Szörnyen főzök, ha tehetem inkább az éttermek menüire bízom magam, vagy egyszerűen olyat eszem, amit nem kell főzni. Túl sok pénzt költök ruhára és szépségápolási termékekre bár ez nem is biztos, hogy olyan negatív...

◆ egyebek: Hamisítatlan alabamai akcentusomból hiába próbáltam kivetkőzni, ezt az egyet, amit otthonról hoztam, mindig megtartom. Az álmaimat mindennél előbbre valónak tekintem és szinte bármit képes vagyok megtenni értük, a józan ész határain belül.

Történet vagy szerepjátékos példa

Túlzás lenne azt állítani, hogy burokban nőttem fel, az életem nem különbözött az átlag amerikai fiatalokétól egészen a gimnáziumig. A szüleim átlag emberek, anya kozmetikus és fodrász, apa pedig kamionsofőr. Voltaképpen én becsúsztam nekik mint baleset, amikor még mindketten túl fiatalok voltak a gyerekvállaláshoz, ez meghatározta a gyerekkoromat. Ameddig dolgoztak, hogy megteremtsék az anyagiakat, én gyakran a nálam 5 évvel idősebb unokanővéremre voltam bízva. Hamar önnállósodtam, nem kényeztettek el. Szerettek persze, de gyakorlatilag velem együtt fejlődtek és végül ez addig a fokig eljutott, hogy 16 évvel a születésem után még testvéreket is kaptam.
Az ikrek, egy fiú és egy lány, lefoglalták őket teljesen, úgyhogy én megint csak magamra voltam utalva. Végül is, nem maradtam egyedül, mert a gimiben bekerültem a "menők" táborába és délutánonként pompom edzésre jártam meg a drámaklubba. A focicsapat kapitányával jártam és én végzősént én lettem a bálkirálynő. Tudom, kissé sekélyesnek hangzik, de rengeteg imádóm volt és megrészegített ez a siker.
Innen egyenes út vezetett a huntsville-i egyetemre, ahol ösztöndíjat kaptam és színház szakon végeztem. Színésznő akartam lenni, amióta az eszemet tudom, így hát felpattantam apu mellé a kamionba egy éve és meg sem álltunk vele Los Angelesig. Ott kirakott és én megkezdtem a végeláthatatlan munkakeresést. Folyamatosan jártam castingokra, több-kevesebb, de inkább kevesebb sikerrel. Kisebb reklámokban kaptam szerepet, néhány fotózásra hívtak, de semmi áttörő siker. Amikor egy nagyobb filmhez visszahívtak, és kaptam volna egy olyan apró szerepet, ami akár beindíthatta volna a karrierem, akkor a film szupersztárja közölte, hogy nem kívánja velem megosztani a képernyőt, mert túl szép vagyok és ez elvonná a figyelmet róla. És akkor az ember örüljön az ilyen kritikának...
Túl szép vagyok ahhoz, hogy egyszerű szerepeket kapjak, de ha a nagy szerepekhez sztárokat használnak, akkor esélyem sincs állást találni és hamar felkopik az állam.
Még mindig nem adtam fel ezt az álmomat, csak most már más oldalról próbálom megközelíteni. Jelentkeztem egy hostess céghez, ahová rögtön fel is vettek, először rendezvényeken kellett megjelennem, termékmintát osztogatnom, aztán felajánlottak egy jelentősen magasabb fizetésű állást Las Vegasban. Szinte azonnal rábólintottam és így lett belőlem escort lány.
Hamar rájöttem, hogy a feljebb jutáshoz nem elég a szépség vagy az ész, ha már a testemből élek meg, akkor azt fel is kell használnom néha a további sikerekhez, bár a legtöbbször még ez is kevés.