Mr. Bishop

Nem tudtam, mit mondhatnék Ewannak, mikor reggel felketem mellette. És nem, nem feküdtem le vele. A kanapén feküdtünk, szorosan ölelt magához engem, én pedig bele voltam csavarna egy zöld, majd egy kék pokrocba. Tegnap este elkóricáltam, mondhatjuk így is. Felszálltam egy buszra, majd egy másikra, és így tovább, míg elértem Vegastól három órára egy városig, aminek még a nevét se tudtam, és ott ücsörögtem egy kisbolt előtt, mikor felhívott Ewan, hogy mégis hol a francban vagyok?! Mondtam, hogy eljöttem, ne keressen... aztán rövid tíz perc alatt kiszedte belőlem, hogy merre keressen, és elindult. Három órát ültem a bolt előtt a viharban, teljesen átáztam, összehúzva magam próbáltam védekezni a mellettem elrepülő falevelek, kisebb ágak ellen, míg le nem parkolt előttem a fekete merci, és ki nem szállt abból Ewan. Benyomott a kicsiba, beburkolt, és utána csak foltok vannak meg. Aludtam, míg el nem hozott a házáig, ott felébredtem picit, mikor kiszedett, és behozott. Mögém mászva próbált mégjobban felmelegíteni, és úgy látszik, itt aludtunk el együtt. Éreztem, hogy megmozdul mögöttem.
- Már rendeltem hawaii pizzát, tudom, hogy szereted - Puszilt arcon. Halványan elmosolyodva fordultam meg és felnéztem rá. Nem tűnt mérgesnek.
- Sajnálom - Motyogtam, mire csak fejet rázott.
- Hagyjuk, megígértem... de készülj, hamarosan találkozód lesz - Bólintottam a figyelmeztetésre, igaz is. Szeretek rajzolni, mindig is szerettem, és most, hogy... tudok a betegségemről, azzal is képben vagyok, hogy eléggé korlátozott idő áll rendelkezésemre ahhoz, hogy kiéljem magam ilyen téren, így elkezdtem olvasgatni, nézni más művészek munkáit, és találtam egy sorozatot. Szénnel volt, és olyan gyönyörű... nagyon tetszett, szerettem volna találkozni a művésszel, ezért megkértem Ewant, akinek mégiscsak több kapcsolata volt, hogy sszervezzen nekem meg egy találkozott Mr. Zane Bishoppal. Kiderült, hogy eléggé... érdekes figura, és hosszú időbe telt, mire sikerült rávenni, hogy találkozzunk. Lehet, az zavarta, hogy tizenkilenc vagyok, fene tudja. Végül egy belvárosi, csendes kis kávézóban egyezett meg vele Ewan, délután háromra. Úgyhogy megmosakodtam, kiszedtem a kis fűszálakat a hajamból, rendbe szedtem magam, és felöltöztem. Egy világosszürke sapim volt, egy piros kardigán, ami combközépig ért, egy krémszínű, mintás felsővel és halványbarna nadrággal. Elfeleztük a pizzát, majd az ő autójával elmentünk a kávézóhoz. Sóhajtva néztem a helyet, még korán volt, nagyon kis... hm... úri hely.
- Biztos, hogy be akarsz menni? - Kérdezte Ewan, én pedig hevesen bólogattam, és mielőtt még sok marhasággal teletömte volna a fejem, kiszálltam a vékony kis könyvvel a kezemben. Bementem a kávézóba, és bemondtam a nevemet. Kiderült, hogyy van foglalt asztalunk, odavezettek, és leülve jobban körbenéztem... na én magamtól ide tuti nem jönnék. Levettem a sapkámat. Miközben várakoztam, nőtt bennem a veszültség, annyira izgultam! Ez csak rátett ujjaim remegésére, és így jól látható formát öltött. Fene... de nem baj, minden oké lesz, engem nem lehet elijeszteni, határozott vagyok... vagyis nem, de ezt most nagyon szeretném.

Mr. Bishop

Bizonytalan voltam, Ewan nem mondott túl sok jót Zane-ről, állítólag hiperhatározott, kemény kezű, akaratos pasiról volt szó. De én nem ítélkezem, míg nem láttam az illetőt a saját szememmel, azt viszont pontosan tudtam, hogy ha tényleg olyan, akkor nagyon vékony lesz a határ a sírás és a határozottság közt, de valószínűleg olyan lesz, mint mikor egy katonát meglőnek a háborúban. Nem sírok, míg az adrenalin szintem az egekben van, azt viszont nem állítanám egy percig sem, hogy ez nem fogja felerősíteni a betegségemet, tuti, hogy ki fogja akasztani, és minden dupla olyan erősen fog jelentkezni, valószínűleg ettől is akart megvédeni Ewan, de... nagylány vagyok, egy éve felnőttnek számítok, úgyhogy, meg kell tudnom birkózni a helyzetekkel egyedül is, arra  meg  semmi szükség, hogy fogja a kezemet, mint egy ovisnak, meg tudok állni a magam lábán, és végül is, én erőszakoskodtam ezzel a találkozóval, miért ő szívjon? No meg nem akarok belőle harcot, tuti, hogy nem hagyná, hogy a pasas goromba legyen velem, nem kell, hogy egymás torkának essenek.
Sajnos jött a keserű pirula, úgy tűnt, Zane pontosan olyan, mint amilyennek leírták. Nyeltem egyet, és próbáltam megemberelni magam, nem visszariadni már a kinézetétől is, bármennyire volt is tiszteletet parancsoló.
- Úgy gondoltam, beszélgetni kettesben is lehet - Hárítottam el, igen, Ewant akarta, mert ő nem hagyta, míg nem találkoztunk, és többek közt ezért sincs itt. Mikor jött a pincér, én csak csendben tettem hozzá a rendelésem.
- Egy forrócsokit. - Néztem fel rá, és be kell valljam, mikor egyedül hagyott Mr. Bishoppal, nem voltam teljesen nyugodt. Kérdése durva volt, és elég otrombán megfogalmazott, de nem vettem magamra, beszéltem már velem csúnyábban. De mielőtt még válaszolhattam volna, már vissza is jött a pincér, és megkaptam a rendelésemet. Szavaira a sütikre néztem és felsóhajtottam.
- Csak... megtaláltam a könyvben a munkáit, amik nagyon tetszettek, szerettem volna megkérdezni, hogyan csinálta, és, hogy lenne-e lehetőség rá, hogy esetleg ... megtanítson rá - Hangom nyugodtságot hazudott, pillantásom az övébe mélyedt, majd félre néztem, a poharam után nyúltam, de mikor megemeltem, annyira reszketett a kezem, hogy majdnem kilöttyintettem a tartalmát, így inkább hamar visszatettem az asztalra, és inkább vörös hajamba túrtam, ujjaim koordinálatlanul mozogtak, a pánik egyértelmű jele volt, a fejemben is szétcsúsztak kicsit a dolgok, de minden erőmmel azon voltam, hogy összeszedjem magam. Meg fogom csinálni.
- Tudom, hogy lehet, ezt egy rajztanár is meg tudja tenni, és nem is zavarnám Önt, ha nem lennék idő szűkében, rajtam kívül álló okok miatt. Nézze, tudom, hogy elfoglalt, és nem ér rám, de ha kell, fizetek az idejéért, és bármikor ráérek. - Néztem végül fel rá, egyik kezemmel a kis tányér szélét piszkálva, éppen az kevésbé remegett, a másikat ölembe ejtettem az asztal alá.

Mr. Bishop

Hirtelen került ijesztően közel hozzám Zane, én pedig hamar gyűrtem le a késztetést, hogy hátrébb csússzak a széken, toljam, és elfussak, nem, ottmaradtam, és álltam a tekintetét, közelségét, úgy, mint ahogy Ewanét is tudom, mikor elcsapja az agyát az ideg, és ordít velem... esetleg megüt. Felülemelkedek ezeken, ilyenkor általában a kis, belső békémbe kapaszkodom, egy képbe, ami ad egy kis plusz erőt. Végighallgattam, mindenkit végighallgatok, még akkor is, ha nem értek egyet vele, távolról sem, így Zane is megkapta ezt, és a teljes figyelmemet. Még akkor sem néztem félre, mikor azt végta hozzám, hogy egy órája többet ér, mint az egész életem. Nem éri meg felhúzni magam. Sportolóként megtanultam konrollálni a dühömet, és be kell valljam, egy embernél mondtam eddig csődöt, és sikítoztam vele torkom szakadtából. Zane a közelébe sem ér, és nincs is okom, mert csak elmondja a határozott véleményét. Azt mindenki elmondhatja. És mindenki eldöntheti, hogy egyetért-e a másikkal. Én pedig nem értettem egyet az úrral.
- Lehet, hogy nem tudja megváltani a világot, de az embernek, mint egyénnek igenis segít. Ne aggódjon, biztosan állíthatom, hogy sajnos én is el fogok szakadni a művészetektől, de csinálom, míg tudom - Jelentettem ki teljes bizonyossággal, mert így is lesz. Vettem egy gépet, egy rajzoló gépet, amivel lehet remegő kézzel is rajzolni. Ez addig jó lesz, míg csak reszket, de tudok fogni. Felsóhajtottam, a második keksz is elfogy, és semmire nem jutottam, de ő máris kérdez, és nagyon rossz helyen teszi, de belém is szorult illem.
- Így, hogy határozottan elutasított, nincsen köze hozzá, de mivel Ön is megosztotta velem az okát, én is. - Mindig is nehéz volt erről beszélnem, de most Zane előtt mégsem okoz gondot. Valószínűleg azért, mert belőle nem nézek ki semmilyen érzelmi reakciót, így könnyebb.
- Azért nincs időm, mert parkinson- kóros vagyok, talán Ön is látja, hogy remeg a kezem. Szépen lassan egyre rosszabb lesz, ezért addig kell megtanulnom jól rajzolni, míg tudok. Utána pedig, ahogy Maga is mondta, ott fogom hagyni a művészetet- Kifújtam a levegőt, és megköszörültem a torkom.
- Európa bajnok vívó és korcsolyázó vagyok. Azokról már kezdek lemondani, de szeretném a hátralévő időmet sem tétlenül ülve eltölteni, ezért kezdtem rajzolni - Vontam vállat. Nem gondoltam, hogy meghatom, és nem is ez volt a célom.
- Kérem, megértem, hogy Maga szerint ez ostobaság, és hasztalan, de ha van egy kis szabadideje, és nem tudja mire eltölteni, kérem, segítsen nekem.- Nem könyörgés volt, inkább kijelentés szerű kérés, de semmiképp sem esdeklés.

Mr. Bishop

Álltam a tekintetét, huh, hogy ez mennyivel jobb... mármint elmondani valakinek, akihez sehogy nem kötődöm, mint elmondani Ewannak, aki szeret, és Artie-nak, aki szintén. Náluk a szenvedés az arcukra volt írva, képtelen voltam a szemükbe nézni, de ez más, ez jobb, kényelmesebb, lazább, még annál is, mint mikor a szüleimnek mondtam el telefonon keresztül. Mert így kell azt csinálni, felhívni őket az éjszaka közepén, totál betépve, egyik kezemben egy üveg brandyvel, számban egy spanglival, mögöttem bömbölő zenével és a szintén rohadtul betépett Ewannal, aki hozzám dörgölődzik. Fasza volt, felejthetetlen. Illetve hát... az este további részére nem emlékszem... sajnos, pedig jó buli lehetett, vagy éppen egy isteni szex... őszintén, mostanában egyre kevésbé bánnám, ha megcsalnám Artie-t, soha nincs mellettem, üldözi a betegeit, magányos vagyok, és... De Ewannal nem lehet, nem, mert ő... ő szerelmes belém, azt hinné, többet akarok, és akarok is, csak nem tőle, nem tudom megmagyarázni, hogy miért.
Felszólításának csak apróbb hezitálás után engedelmeskedtem, és csúsztattam kezem az övébe. Sokkal kisebb volt, ujjaim csuklójánál remegtek picit, én pedig kezeinket néztem, nyeltem egyet. Jó volt végre hozzáérni valakihez, aki nem egy, a két fiúból.
- A Maga rajzai tetszettek meg - Válaszoltam egy vállrántással. Szavaira lesütöttem szemem. Értem, akkor nem sok esélyem van. Fülig pirultam, nyeltem egyet, és megnyaltam ajkaimat. Még mielőtt megszólalhattam volna, már ujjaimra szorított, de nem fájón, és be kellett, hogy valljam magamnak, tetszik az érintése, az, hogy hozzámér, és ujjaim nem remegtek fogásában. Kikerekedtek a szemeim ajánlatára, és annyira megdöbbentem, hogy még elhúzni is elfelejtettem, néztem kezem kezében.
- Nem... nem tudom. Hogy megfelelnék-e... az ágyban... Magának. - Mondtam csendesen, és ha lehet, még inkább elvörösödtem. Nem azzal volt gondom, hogy vele legyek, hanem azzal, hogy én nem vagyok az erőszak és a sub-dom híve, márpedig Zaneből ezt néztem ki. De mégis, nem tudtam elhúzni tőle a kezemet, ujjaim , mintha kicsit fel akarnák fedezni, csuklójára simultak, és kicsit még feljebb, inge alatt, egészen könyökhajlatáig. Ijedten rántottam el a kezem, mi a francot művelek?!
- Bocsánat...

Mr. Bishop

Tudtam, hogy mit művelek. Éppen lészülök megcsalni Arthurt. De az az igazság, hogy ez többről szólt. Három hete nem voltam senkivel és... akartam érezni valakit, szerettem volna, ha valaki megadja, amire vágyok. A kísértés, basszus, lehet ennek egyáltalán ellenállni? Hát persze, hogy lehet, ha az ember pasija törődik velünk. De velem nem törődik, az istenért, azt se vette észre, hogy tegnap este elszöktem, az exem hozott vissza, milyen pasi az ilyen?
Így igen, egy kicsit eleresztettem magam, hagytam, hogy ujjaim az izmos alkaron járkáljanak, finoman kitapintva a forró bőrt, egyre beljebb, és óvatosan megnyomtam ujjaim végével könyökhajlatát. Egyre inkább zavart az asztal kettőnk közt, útban volt, nem volt jó. Elmerültem a kis simogatásban, elfelejtettem, kivel és hol csinálom ezt. Elrántottam a kezem a valóság jeges érintésére, de nem tudtam messzebb húzni, elkapta, és ujjaim keze börtönébe kerültek, ami őszintén, nem zavart... kicsit sem. Másik kezem az asztal szélébe kapaszkodott, de nem érdekelt, azt néztem, ami Zane-nél volt... mert azt éreztem a leginkább, a bizsergéssel együtt, mikor bekapta az egyik ujjamat. Gyenge sóhaj szakadt fel ajkaim közül, és szemem akaratlanul hunytam le, mikor eltolta magától, felnéztem rá, meg sem kíséreltem kiszabadítani a kezem, szívem egyre hevesebb iramot diktált, hallottam a fülemben.
- Én csak... kicsit... félek, de közben, idegesít ez az asztal... köztünk - Vallottam be, arra pedig, hogy a kezemet csókolgatta, előrébb hajoltam. Hogy lehet ennyire vágyni egy tök idegen emberre? Nem válaszoltam a kérédésre. Csak őt néztem, az arcát, azt, ahogy mozog a szája. Esküszöm, gőzöm nincs, mikor gyulladt fel bennem a vágy éhes lángja, de perzselt. Ujjaim elemelkedtek az asztaltól, nyakára vándoroltak, majd feljebb, fel arcára, óvatosan simítottam végig rajta, és még egy kicsit előre hajoltam, míg ajkaink nem találkoztak, és megcsókoltam.
- Tényleg zavar ez az asztal.- Motyogtam, és ezzel el is döntöttem. Nem érdekel Artie, eddig nem törődött velem, de nekem most férfi kell! Akarom, hogy valaki hozzám érjen, éppen most Zane-t akarom.

Mr. Bishop

Fgalmam sem volt, hogy hogy mondjam el neki, mitől félek, ez csak egy érzés volt, képek, így kiböktem, ami elsőre eszembe jutott.
- Félek a sötéttől. A sötét dolgoktól - És igen, ez teljesen igaz is! Utálom a sötétet, tartok tőle, nem érzem magam biztonságban benne, ezért sem húzom el a függönyt, hagyom, hogy az utcai lámpa bevilágítson, hátat fordítok az árnyaknak, próbálok nem gondolni rájuk, valahogy a horror sztorik nem nekem valóak, félős vagyok.
De ahhoz sikerült elég erőt összekaparni magamban, hogy megcsókoljam őt, akármilyen gyengén és esetlenül sikerült is, ám a mosolya megnyugtatott kicsit, gyenge mosolyal válaszoltam. Mire kettőt pislogtam, felkapta a székét, és lepakolta mellém, ezzel megszüntetve az akadályt. Érintésére elpirultam, de jól esett, hogy végre valaki hozzám ér, fejem félrebillent, ahogy elsöpörte az útből hajamat és apró kényeztetést mért fülemre. Szavaira elgondolkodtam, ilyen téren nem volt valami vad és nagy a fantáziám, inkább visszafogottnak mondanám, de mégis...
volt valami, amit már rég ki szerettem volna próbálni.
- Szeretnék... szeretnék egyszer felül lenni - Vallottam be mélyvörösre pirulva. Igen, mindig én voltam alul, és jó az, de kipróbálnám, milyen, ha én mozgok, vagy csak ha felül vagyok, és a másik irányít. Persze, azt is szerettem, ha közben mégis én vagyok az övé és ő a vezető. Ahogy keze elérte lábaim közét, akaratlanul is, de széjjelebb nyiltak, utat adva kezének. Hirtelen fordított magához és csókolt meg, ajkaim utat addtak nyelvének, felsőtestem felé fordult, egyik kezem combján támaszkodott, a másik arcára simult. Hogy zavart-e, hogy éppen megcsalom Arthurt? Nem igazán, meg akartam adni magamnak, amire vágyom, és Zanere vágytam, pluszban semmi sem gátolt meg benne, hogy neki adjam magam. Nyelvem az övére simult, belesóhajtottam a csókba, feljebb támaszkodtam meg lábán, ahogy közelebb csúsztam hozzá, légzésem szaporább lett, ahogy nőtt a vágy.
- Ne egye meg azt a sütit, inkább maradjon velem - Kértem zöld pillantásom az övébe akasztva és finoman elmosolyodtam, nem húzódtam el tőle messzebbre.

Mr. Bishop

Azt hiszem, mind a ketten úúgy voltunk vele, hogy a saját kielégülésünk érdekében tettük, oké, én azért is, hogy megtanuljak rajzolni, de jó lenne kiereszteni a gőzt, az sem lenne utolsó, hogy is mondjam csak, most egy férfi kell nekem leginkább, minden más, csak második, meg harmadik, és Zane eléggé... férfinak tűnik. Ujja épp a jó helyen kalandozott, ezért utat adva neki tettem mégjobban szét a lábaimat, de nem olyan feltűnően, nem akartam, hogy az egész kávézó minket nézzen.
Bólogattam, de nehéz volt megszólalni, ahogy mozgott a kellő helyen,  tudtam, hogy jól csinálja, az egész olyan volt, mint mikor hányják a szenet a hajóba, és az egyre gyorsabban és gyorsabban hasítja a tenger kékjét.
- Rendben... nem lakom messze - Suttogtam halkan, mert csak ennyire futotta, szempilláim megrezzentek, és halk, reszketeg sóhajtás szökött ki ajkaim közül. Éeztem, hogy megfogja a kezem, és határozottan irányítja feljebb... pont oda. Azonnal végigfutott a pír az arcomon, de ujjaim  végigsimítottak merevedésén. Hm, ezt én váltottam ki belőle? Én tetszem neki ennyire... simogattam a merev tagot az anyagon keresztül, ahogy ő is engem, bár az én kezem remegett kicsit, erre csak rátett, hogy a nyakamat kényeztette, remegtem, isteni volt, és már nagyon vágytam erre az egészre, még akartam, még és még, már a ruhák, a pincér, és a többi vendég zavart nagyon, az, hogy nem lehet most azonnal, előbb el kell mennünk, átkoztam a lakásomat is, amiért két sarokra van. A csókot még viszonzom, majd mikor elereszt, én megiszom a forrócsokimat, istenien jó, és extra csokit, ha nem lenne ilyen arcátlanul drága, még vissza is jönnék. Felállva engedelmesen mentem utána, beültem, és mikor ő is helyet foglalt, torkot köszörültem. Hol is lakom?
- Az utca végén balra, ott a kereszteződésnél jobbra, és egy bordó ház - Mondtam el neki, többet nem szólaltam meg, míg meg nem érkeztünk, ott kiszállva nehezen kinyitottam a ház ajtaját, és miután bejött, be is zártam. Lerúgtam a cipőmet, a kabátomat pedig felakasztottam. Na itt vagyunk.

Mr. Bishop

Tudtam, éreztem, hogy Zane türelme fogytán, ahogy követ a házamig. Nemrég vettem, muszáj valami olyan hely, ahova elbújhatok mindkét pasi elöl, ha már a szüleimre nem számíthatok. Öt éves koromtól sportoltam, és nyertem, folyamatosan csak nyertem, mindenkit megvertem a jégen, a páston... Tizenhárom éven át. Eléggé... kényelmes élet, és ragyogó, az interjúk, riportok, a pénz. Összetört az ő álmuk is, a képeik, az enyémmel együtt. Mikor kiderült. Le voltak sújtva... aztán pár hónap után furák lettek, szétszórtak, nem figyeltek rám. Azt hittem, csak depressziósak, mint én. De közel sem volt így, egyszerűen csak másra figyeltek, tervezgettek. Képtelenek voltak feladni azt a világot, amiben addig éltek, szükségük volt rá, vissza akartak jutni. Hazamentem a suliból, el akartam mesélni, hogy a vizsgáim kitűnőek lettek. Ott voltak, bőröndökkel. Megkérdeztem, hova megyünk. Azt válaszolták, Angliába. Az öcsém baseballozott. Úgy döntöttek, ha elviszik oda, még jobb lehet, feljebb juthat. Azt mondták, már felnőttem, de a szomszéd elvállalta, hogy néha rám néz, küldenek pénzt, és ha gond van, hívjam csak őket. Elmentek. Én meg megismerkedtem Ewannal, aki elhozott ide, és munkát szerzett nekem egy könyvesboltban. Hopp, elkalandoztam, akkor vissza, csukódott az ajtó, és ő már húzott is magához, csípőmön- fejemnél, én pedig engedelmesen nyitottam el ajkaimat, beengedve őt, mikor találkoztak nyelveink, felsóhajtottam, de már el is húzódott és megszólalt, én pedig elpirultam.
- Öh... ha lehet, kerüljük a durvaságokat - Kértem zavarba jőve, ő pedig már markolt is hajamba, hogy utat törjön magának nyelve nyakamon, megreszkettem karjaiban, olyan isteni fog a kényeztetés, teljesen elvette az eszemet, szemeim lecsukódtak, és csak akkor pattantak fel, mikor újra megszólalt. Úgy tűnik, számomra csak kínos megszólalásai vannak.
- Nem... én... még nem, soha - Olyan volt, mintha kigyulladt volna az egész arcom, az orrom tövétől indulva a hajam pereméig.
- Ne haragudj - Motyogtam, és arcom vállába rejtettem. Olyan nagyon égő vagyok.

Mr. Bishop

Reméltem, hogy nem lesz mérges, avagy nem okoz neki gondot az, hogy én még soha, és... csak eddig még eszembe se jutott, a fiúk is megvoltak nélküle, nekem meg nem kellett fura fejeket vágva kerülgetnem a dolgot, hát most belefutottam, és arcomat rövid úton elrejtettem Zane vállába, nem tudom, ez volt a legkényelmesebb hely, jónak tűnt mindenfélére, mondjuk, hogy elrejtsen mindenki elöl, elfedje a pirulásomat is. Igen, elég gyerekes megnyilvánulás volt, de jobb nem igazán jutott eszembe, mint elbújni. Mindig ezt csinálom, viszont tudtam, hogy most elő kell jönnöm szépen az odúmból, egy idő után. Viszont egy idő után máris megéreztem a közelemben, ajkaival kényeztette fülemet, én pedig csókot leheltem a vállába viszonzásul. Megnyugtatott, hogy nem lökött el durván, hagyott időt nekem, és türelmes volt velem. Lassan fújtam ki a levegőt, gondoltam, lassan előbújok a rejtekhelyemről, de ekkor hallottam, hogy a zipzárt lerohan, összevontam a szemöldökömet, nem láttam sok mindent. Hagytam, hogy vezesse a kezem, és magára rakjon, én pedig megfogtam a kezembe félmerev tagját, óvatosan kezdtem mozgatni rajta ujjaim, és mikor eltolt, engedelmesen emeltem fel a fejem, és néztem rá. Szavaira bólintottam, majd kicsit bizonytalanul, de megcsókoltam, ezzel nyugtatgattam magam, aztán elszakadtam ajkaitól, és lassan letérdeltem elé, majd ahogy mondta, követtem a parancsot, és végül beengedtem a számba annyira, amennyire még úgy éreztem, nem jön rám az öklendezhetnék. Elég furcsa érzés volt, arra figyeltem, hogy ne bántsa őt a fogam, így kezdtem el mozgatni rajta a fejem, ami kimaradt, nem fért be, a kezemmel kényeztettem, reméltem, hogy jó így, beljebb nem akartam vinni, mert volt az a komolyabb félelmem, hogy meg fogok fulladni. Nem ez lesz a kedvenc elfoglaltságom, már most láttam, de most Zane-nek megtettem.

Mr. Bishop

Fura volt az egész helyzet, nagyon idegen tőlem, de nem álltam ellent, hagytam, hogy újat tanítson, végül is, miért is ne tettem volna? Ha kényszerít, nyilván ellenállnék, ha eröltetné, de semmi ilyet nem tett, és pont, hogy ezzel érte el, hogy engedjek neki, és teljesítsem a vágyait. Letérdeltem, és beengedtem a számba. Az orromon vettem levegőt, tekintve, hogy a szám épp tele volt, és nem tudtam semmilyen lélegzetvételt bepréselni mellé. A dicséretre finoman elpirultam, de nem álltam meg, viszont erre kicsit jobban belehúztam, most, hogy már tudtam, hogy jó lesz így.
Ám ő lenyúlt, és mélyebbre tolta magát, próbáltam elfojtani az öklendezési ingert, ellazítani torkomat, de enm volt a legkönnyebb, hiszen nekem még csak ez volt az első. Viszont ahogy ment tovább a dolog, már nem ment ilyen könnyen, és hamarosan jött a köhögés, ezt Zane is tolerálta, és kihúzta magát a számból, én pedig megtöröltem azt, kicsit kiköhögtem magam, összeszedtem, vettem pár nagy levegőt.
A csókot finoman viszonoztam, mikor kiegyenesedett, és nekiállt vetkőzni, felsóhajtottam, menni fog, biztos... gondolom, remélem. Szóval folytattam a kényeztetését, visszaeresztettem őt a számba, olyan mélyre, amennyire ő tolta magát, már jobban viseltem, nem mondom, hogy a legtutibban ment, de tényleg, már el tudtam nyomni a köhögést, a kérésre lejjebb mentem, és az említett részeket is kényeztettem nyelvemmel, majd visszatértem merevségére, ráfogva járattam számban, míg nem éreztem, hogy megrándul bennem, ezt már ismertem, oké, hogy nem kényeztettem senkit még szájjal, de ezt ismerem, hamarosan el fog menni, így abbahagytam, azt viszont nem akarom, hogy a számba élvezzen. Elhajoltam, kiengedtem őt számból, és felálltam kicsit bizonytalanul.
- Jó volt? - Kérdeztem óvatosan, remélve, hogy nem aharagszik, mert nem akartam, hogy elmenjen a számban, de az kicsit talán sok lett volna nekem így elsőre.

Mr. Bishop

Örültem, hogy sikerült örömöt okoznom neki azzal, amit életemben először próbáltam. Magához húzott, aztán egy rántással megfordított, és háttal is álltam neki, nekidöntve magam, fejem vállának dőlt, lehuytam a szemem az édes kényeztetésre, de nem tudta teljesen elvonni a figyelmemet arról, hogy közben vetkőztet, de nem álltam ellent. Közben éreztem, ahogy keze melleimre talál, tetszett, amit csinál, és most ünnepélyesen elfelejtettem mindenkit azon kívül, aki a karjaiban tartott. Halkan sóhajtoztam kezei közt, és engedelmesen bújtam ki a ruháimból, hogy rövid úton meztelen legyek felülről. Egy pillanatig talán kiszolgáltatottnak éreztem magam, és esetlennek, de ezzenk Zane nem hagyott időt, a gondolatnak, hogy megmérgezze a kellemes pillanatot. Ha ugyan háttal is voltam neki, éreztem, mennyire tetszik, vagy nem tetszik, amit kap, de igenis tetszettem neki, erre elég jó bizonyítékot éreztem magamnak nyomódni, és a szívverését is elég komolyan érzékelhettem, megmosolyogtatott ez a ki nem mondott bók.  
Aztán hirtelen ragadt bent a levegőm, mikor keze nadrágomba csúszott és megérintett a kellő helyen. Felnyögtem, és lehunytam a szemem, már egészen át voltam nedvesedve.
- Nem, még nem - Válaszoltam nehézkesen, akadozvam kapaszkodva belé, megnylatam ajkaim. Istenien kényeztetett, többet akartam volna belőle, kezem hátra csúszott hozzá, és kicsit magamhoz nyomtam őt, aztán hozzá fordítottam fejem és csókot kértem tőle, vonzott, hogy magamba tudjam, és ez is így módja volt. Arra jutottam, hogy nem vagyunk itt jó helyen, elszakadtam ajkaitól, és az ölelésből is kiléptem, csak megfogtam a kezét, és felhúztam az emeletre, a nem túl nagy szobámba, de volt benne legalább egy óriási franciaágy, reméltem, ez elnyeri a tetszését legalább, és megbocsájtja, hogy eltávolodtam tőle ennyire. De nem adtam a kezébe magam olyan könnyen, még illegettem-billegettem magam elötte.

Mr. Bishop

Reméltem, nem haragszik nagyon, hogy úgy elszakadtam tőle, de éppenséggel ágyon jobban szeretem csinálni… mindent, kényelmesebb, és ha másom nem is, ágyam elég nagy van, hogy is mondjam, a fiúk ha nagyon rajtuk van a kangörcs, jó mellé egy ilyen óriási ágy, amin lehet hemperegni, esetenként fogócskázni, és ha már a saját igényeimről van szó, nehezebben esek le róla. Csendben magamban áldottam a nevemet, hogy a nyuszimat a nappaliban most kivételesen nem hagytam szabadon lófrálni, és bezártam a kalitkájába, mielőtt elmentem, engem nem zavarna, és a srácok is megszokták a járkáló szőrpamacsot, de ki tudja, Zane hogy reagálna rá, nem akarnám, hogy véletlenül rálépjen, vagy baja legen vele, jobb, ha távol vannak egymástól. Hirtelen termett előttem, térdelve, rólam pedig eltűnt a maradék ruha is, elpirultam zavaromban, a dicséretre pedig még mélyebb színt vettem fel, épphogy nem takartam el magam a kezemmel, ilyen … meztelen helyzetben sem kaptam még ezt a bókot, de jól esett.
-Köszönöm – Mondtam végül tényleg teljes zavarban. Belém csókolt, reszketeg sóhajt váltva ki, hajába túrtam kicsit, őt nézve, majd kiléptem a ruháimból, és a kérés szerint lefeküdtem az ágy szélére, széttéve a lábam, nem mertem belegondolni, éppen mit láthat, de nem úgy tűnt, mintha zavarba hozná a helyzet, sőt, közelebb hajolva el is kezdte a kényeztetést. Az ismeretlen érzés azonnal teret nyert bennem, és sóhajokat váltott ki, fejem hátracsuklott a párnán, ajkamba harapva próbáltam visszafogni a hangokat, de végül feladtam, tőlem hallgassa, akinek tetszik, hangosan élveztem, ahogy az ujjai belém csúsznak, nedvesség fogadta őket, vágytam rá. Hát hogy is ne, rég voltam férfivel, Zane pedig igazi férfi volt, kétség sem volt felőle, hogy rengeteg emberben járt már, de valahogy ez csak tetszett nekem. Most, ha egyéjszakásról van szó, hosszú távú kapcsolata nem ilyenekkel lesz az embernek, de nekem most erre volt szükségem. Ahogy két oldalról kényeztetett, szinte már sikításnak is beillő hangok hagyták el ajkam, ujjaim hajába túrva nyomták kicsit közelebb, olyan csodálatos volt, vonaglottam alatta, még, még, így tovább, combjaim széjjelebb nyíltak