Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK! Bővebb információ: ITT Az új elérési cím: ITT A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Chatbox
Legutóbbi témák
» Muzsika Tv Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes
Az élet sosem egyszerű, ahogyan semmi sem. Igazából nem tudom, mihez tudnám a saját életemet hasonlítani. Volt boldog időszakom, de volt kegyetlenül fájdalmas napjaim is. Vannak olyan emberek, akikhez a sors kegyesen bánik, ahogyan vannak olyanok is, akikkel, kesztyűs kézzel viselkedik. Én az utóbbi csoportba tartozom, ezzel szemben megtanultam hogyan maradjak talpon, s tartom is magam ehhez. Lehet, hogy sokszor keverem magam bajba, ahogyan belekeveredem, úgy ki is tudok keveredni. Nem szeretek másokra szorulni, ha kell, a végsőkig is elmegyek, de képtelen vagyok feladni a harcot. A legutóbbi vitám is rosszul végződött, s nem kis időbe telt mire túltettem magam rajta, de összejött, s nincs okom panaszra. A világ kinyitotta egy újabb kapuját, amit használni is fogok. A kedvem jobb, s elmondhatom a közérzetem is sokkal nyugodtabb lett mióta visszatértem a hosszú utamról. Mikor útnak indultam pár hónapja nem gondoltam volna, hogy túl tudom tenni magam a történteken, de sikerült s jobban viselem, mint gondoltam volna. Ahogy sétálgattam a kellemes szellős időben azon töprengtem, mivel érdemeltem ezt ki, aztán rájöttem, hogy semmit sem kapunk meg könnyen. Lehet ezen a téren naivnak tűnők, de van nálam rosszabb is, azok, akik hisznek még a szőke hercegben, aki fehér lovon megjelenik, vagy akár a tündérmesékben. Abban viszont hiszek, hogy minden rosszat egy jó követi. Nem tudom miért, de a külvárosi parkban kötöttem ki, egyszerűen csak gondolkodva sétáltam, s nem is figyeltem merre megyek. Kellemes szél fújt szerencsére, s nem aggódtam a lenge öltözékem miatt. Habozás nélkül döntöttem úgy, hogy néhány percre leülők az egyik padra. Amennyire csak tudtam elhelyezkedtem kényelmesen, úgy éreztem ezen a helyen magam, mint aki biztonságban van, mert nem követi minden lépését valaki. A forró kávét kezdtem el kortyolgatni óvatosan, míg nem újra a gondolataimba mélyedtem.
Őszintén fogalmam nincs, hogy mit keresek itt. Nekem ez a világ másik végét jelenti, lévén, hogy rohadt messze kerültem az otthonomnak nevezett lakástól. De ha már a főnököm úgy is azt akarja, hogy kipihenjem magam, mit árthat egy kis utazás? Merőben másnak gondoltam Las Vegast, mint most amit látok. Az oké, hogy a filmekben hazudnak az embereknek, hogy olyan helyekre csalogassák el őket, ahova egyébként be nem tennék a lábukat, de hogy ekkora kamugépek legyenek az emberek. A külváros olyan mint valami lepukkant sivatag keveréke egy elhagyatott sikátorral. Ilyen helyen még a kocsimat sem raknám le. Oké, hogy én zsaru vagyok, és a veszély az életem, de basszus, azért valamivel nekem is haza kell jutnom. Szinte ezer százalék, ha itt hagynám akár csak fél órára, mire vissza térek már nem a kerekeken állna a kocsim, hanem téglából. Persze ha maradna belőle valami, vagy ha nem vinnék el. Bekanyarodok a következő sarkon... Oké, elállt a szavam, talán ez az egész hely legszebb és leginpozánsabb része. Megállok egy szabad helyen, és kiszállok a kocsiból. Ez a park jobban néz ki, mint itt bármi. Zöldell, ami elég furcsa. Betérek a kapukon és megindulok a sűrűje felé. Emma imádná, sőt tuti leheveredne egy fa alá és csak bámulná az embereket. Egy kapucnis alak sétál el mellettem. Nekem ütközik, már ott vagyok, hogy beszóljak, de higgadt maradok. Nem kell a para, befogom a számat, és nyugodtan viselem az élet szarságait. Tovább andalgok, mint valami idióta, de a paranoiás részem nem hagy nyugodni. Figyelem a csávót, erőteljes léptekkel halad előre. Elhalad egy csajszi mellett, de megragadja a táskáját, lerántja a válláról, a csajt félre löki, és futásnak ered. Ennyit erről, és francba a nyugis élettel. Utána iramodok. Mikor kellő közelben vagyok még rákapcsolok, majd mint az amerikai fociban szokták csinálni, rávetődök a hátára. Ez mindig beválik. Hátra csavarom a kezét, kiveszem kezéből a táskát, magam mögö ejtem, és már automatikusan nyúlok a bilincsekért, hogy a csuklójára kattintsam. -Picsába. Zsaru vagyok, te meg nagy bajban. - Szó szerint a hátára ülök, karjait tartva, hogy ne tudjon kiszabadulni. Magam mögé nézek, s látom, hogy a nő jön akitől el lett csórva a táska. Amint a közelbe ér megszólalok. -Lenne olyan kedves Hölgyem, hogy felhívja a rendőröket? - Mosolygok rá. - Amint látja a táskája meglett. -Ezek szerint nem is vagy zsernyák? - Nevet ki a kis porbafingó. Le verek neki egy tockost. -Oh, de igen, csak kivertem egy fószerből a szart is, a végén már alig élt, ezért pihizni küldtek. - Mondom gúnyosan, mire a lopós irányából halk nyögés érkezik. Na ezt már szeretem. Ilyen a jó bűnöző, át tudja érezni a társai fájdalmát.